5.g & CN & Rammjaeger83

A katonai hegemóniára alapozott intervencionista amerikai külpolitikát rendszerint a neokonzervatív érdekcsoportokhoz szokás kötni. Azonban egyre több higgadt szemlélőnek tűnik fel, hogy bizony a velük szembehelyezkedő számos - és nem kevésbé befolyásos - megmondóember a liberális világnézet alapján valójában ugyanezt a hozzáállást képviseli. A neokonokkal ugyan nem sok mindenben értenek egyet, de hozzájuk hasonlóan szilárdan hisznek az amerikai katonai erő alkalmazásának áldásos hatásaiban még akkor is, ha az nem az USA szűkebb értelemben vett nemzetbiztonsági érdekeiért történik, és nem is teljesen világos, hogy azok a bizonyos áldásos hatások mégis hogyan és miért fognak érvényesülni.

A Harvard nemzetközi kapcsolatokkal foglalkozó professzora és a Foreign Policy egyik "bloggere" - a már nálunk is többször idézett - Stephen M. Walt szerint a washingtoni kormány olyan ellentmondásos húzásaiért, mint a 2003-as iraki háború, az afganisztáni "nemzetépítés" vagy a szíriai kormányellenes felkelők támogatása, főleg az efféle neokonzervatív és liberális "héják" közötti érdekszövetség okolható. Mivel az utóbbi csoport kevesebb figyelmet kap, Walt nemrég felsorolta tíz főbb ismertetőjegyüket. A felsorolás szerintünk igen találó, ezért az alábbiakban fordításban közöljük azt.

Figyelem, kedves olvasók! Ezen a héten ismét a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorában vendégszerepel egyik szerkesztőnk, Rammjaeger83. A beszélgetés témája a 2. világháború keleti hadszínterén bevetett magyar megszálló alakulatok tevékenysége, amelyet mind a magyar, mind a szovjet/orosz történelmi kánonból tapintatosan kihagytak, és csak egy nemrég megjelent dokumentumkötet folyományaként keltette fel a hazai média figyelmét, nem meglepő módon csak igen korlátozott mértékben. A műsor június 15-én, szombaton 17:30-tól, az ismétlés pedig vasárnap 02:00-től és 09:00-től hallgatható meg itt. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Tune in!

UPDATE: a hanganyag itt tölthető le

Figyelem, kedves olvasók! Ezen a héten a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsora katonai hardverrel foglalkozó, új rovatának első adásában vendégszerepel két szerkesztőnk, Grodin és Rammjaeger83. A beszélgetés témája a baleseti rátája miatt az NSZK-ban "özvegycsinálónak" csúfolt Lockheed F-104 Starfighter, a hidegháborús korszak egyik legellentmondásosabb nyugati harci gépe, melynek nevéhez egy (többoldalú) gyártási-fejlesztési program mellett korrupciós botrányokkal tarkított fegyverbeszerzések kötődtek. A műsor június 8-án, szombaton 17:30-tól, az ismétlés pedig vasárnap 02:00-től és 09:00-től hallgatható meg itt. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Tune in!

UPDATE: a hanganyag innen tölthető le   

5.g & NagyH & SchA & Rammjaeger83

[FIGYELEM! A sok kép miatt a lassabb/forgalomkorlátos netkapcsolattal rendelkező olvasóinknak problémái adódhatnak a megtekintéssel.]

A lassan a történelem homályába vesző - és azóta egyszer sem megrendezett - 2007-es budapesti C+D, majd a 2012. évi pozsonyi IDEB után a KatPol különítménye idén újabb védelmiipari kiállításon, a brnói IDET-en (International Fair of Defence and Security Technology) tette tiszteletét, a szervezők nagylelkűségének hála sajtóbelépővel, amiért az alábbiakban számukra is érthető nyelven mondunk nekik köszönetet.

We'd like to thank Mr. Jiří Erlebach, Ms. Simona Vaněčková and the other organizers for preparing our press accreditation and giving us an opportunity to learn more about the defense industry and military technology of the Czech Republic.  

Ezzel reményeink szerint egy hosszan tartó hagyomány veszi kezdetét, melynek távlati célja, hogy egy szép napon a kétévente Abu Dhabiban megrendezésre kerülő IDEX-ről, a világ talán legnagyobb ilyen jellegű rendezvényéről tudósíthassunk. (Pénzadományok bejelentését a jobb felső sarokban látható e-mail címen fogadjuk).

Az kínai-orosz viszonyrendszer az ezredforduló óta a nemzetközi sajtó és a tágabb közvélemény kiemelt érdeklődési területe. Mindez Oroszország Putyin alatti stabilizálódásával és a kínai gazdasági növekedés 2002-2003 utáni egyre látványosabb eredményeivel, a 2008-as pénzügyi válsággal, illetve a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) és a BRIC(S) megjelenésével csak egyre erősebbé vált. Az igen gyakori kínai-orosz elnöki és kormányfői szintű találkozók, a két hadsereg közös hadgyakorlatai, valamint a két nagyhatalom nemzetközi válsággócokban elfoglalt álláspontjainak hasonlósága újra és újra táptalajt ad a feltételezésnek, hogy a Moszkva és Peking az ötvenes évek után egyszer ismét közös tengelyt képezhet a nemzetközi viszonyrendszerben. Ez a kérdés Hszi Csin-ping, az új kínai pártfőtitkár-államfő első hivatalos külföldi útja, idén márciusi moszkvai látogatása, majd Kirill orosz pátriárka minapi történelmi kínai útja alkalmából ismét megmozgatta az elemzők és az újságírók fantáziáját. De mi is feltehetjük a kérdést: valóban új utakra léphet a posztszovjet kínai-orosz viszonyrendszer?

Korábban szót ejtettünk már arról, hogyan borította máig a hallgatás leplét a magyar és szovjet/orosz történetírás a honvédségi seregtestekre, melyeket megszállási feladattal küldtek a 2. világháború keleti hadszínterére. Láthattunk néhány példát arra az eléggé lesajnáló megítélésre, melyet ellenségeik és fegyvertársaik szerint felkészületlenségük, alacsony harcértékük miatt kiérdemeltek. De milyen egyéb okok húzódtak meg a történelmi kánonból egyetemesen száműzött véres tetteik mögött? Azt többé-kevésbé az átlagember is tudja, milyen offenzívában segédkezett a 2. magyar hadsereg - de milyen célokat szolgáltak ki a magyar megszálló csapatok?

Figyelem, kedves olvasók! Ezen a héten ismét a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorában vendégszerepel szerkesztőnk, SchA, a beszélgetés témája pedig a modern Törökország megalapítója, Musztafa Kemal katonai pályafutása és az általa győzelemre vezetett török függetlenségi háború története, melynek eredményeképpen meghiúsultak az antanthatalmak Kis-Ázsiára vonatkozó vérmes rendezési tervei. A műsor május 18-án, szombaton 17:30-tól, az ismétlés pedig vasárnap 02:00-től és 09:00-től hallgatható meg itt. A hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Tune in!

UPDATE: frissült a letöltési link

1918-19-ben a török nemzetbe az rúgott bele, aki csak tudott. Musztafa Kemal Atatürknek köszönhetően azonban megformálódik a modern Törökország, és - sokak bánatára - 1920-tól már maga is egyre keményebb rúgásokat oszt azoknak, akik rá akarják tenni kezüket Anatólia különféle részeire. A cikk előző része, mely itt olvasható, a sivasi kongresszusnál tette le a fonalat.

5.g & CN & Grodin & NagyH & Rammjaeger83 & SchA

Ígéretünkhöz híven folytatjuk a konvencionális háborúkkal kapcsolatos gondolatmenetünket, és mivel épp eleget foglalkoztunk már itt a blogon a múlttal és a jelennel, épp ideje annak, hogy a jövőt is fürkésszük.

Elemzési problémák

Az efféle előretekintés persze épp annyira problémás, amennyire ambiciózus - elvégre képtelenség előrejelezni egy eseményt, ha az kellő mértékben összetett. Jack S. Levy találóan jegyezte meg, hogy 1912-ben az akkori "bloggereknek" minden logikus oka megvolt a tartós béke fennmaradását feltételezni, mivel több kvantitatív trend mutatott ebbe az irányba, mint 100 évvel később. Ám csak két év kellett ahhoz, hogy ez a feltételezés a kukába kerüljön. Hogy közelebbi példával éljünk: 2001 előtt minden józan szemlélő elvetette volna annak lehetőségét, hogy néhány éven belül az USA egyszerre két szárazföldi háborút fog vívni Ázsiában. Ám a szeptember 11-i terrortámadások, melyeket nyugodtan besorolhatunk az "alacsony valószínűségű és nagy hatású esemény" kategóriába, egykettőre felülírták ezt a vélekedést. Szóval a továbbiakban megfogalmazott gondolatokat is csak az efféle korlátokat észben tartva tanácsos fontolóra venni.

Általánosságban a jövőbeli események vizsgálatakor választhatunk trend- vagy elméletalapú megközelítést, melyek persze annál pontatlanabbak, minél távolabbra tekintünk az időben. Mivel nem szeretnénk, ha az olvasók már az elején bealudnának, az elméletek helyett először a trendeket vizsgáljuk meg, melyekkel véleményünk szerint a közeljövőben számolni kell.

A 2. világháború keleti frontján bevetett magyar megszálló alakulatok tevékenységéről nemrég nyilvánosságra hozott szovjet levéltári anyagok kapcsán lényegében egyetlen tudományos igényű kritika fogalmazódott meg, mely szerint vagy naivitás, vagy elfogultság kell ahhoz, hogy valaki hitelt adjon az NKVD és más szovjet állami szervek által készített dokumentumoknak, legyenek azok tanúvallomások, kihallgatási jegyzőkönyvek vagy hírszerzési jelentések. Arra valóban sok példa akadt a szovjetek esetében is, hogy politikai megfontolásoknak rendelték alá a történelmi igazságot (elég a németekre kent katyni mészárlásra gondolni). A kritika élét viszont némileg csorbítja, hogy a korabeli német és magyar dokumentumok semmivel sem festenek hízelgőbb képet a magyar megszállókról, mint a szovjetek.