Amióta szervezett fegyveres erőszak létezik ezen a világon, folyamatosan jelennek meg az annak bármilyen formájához kötődő összeesküvés-elméletek is (a továbbiakban az egyszerűség kedvéért: konteók, azaz konspirációs teóriák). Egyiket-másikat mi is röviden bemutattuk már, de úgy véltük, magát a jelenséget, különösen annak hazai megnyilvánulásait is lassan indokolt lenne komolyabban szemügyre venni. Egy ezzel (is) foglalkozó szaktekintélyt vontunk tehát kérdőre, aki hozzánk hasonlóan, ám eddigi interjúalanyainktól eltérően a magyar "blogoszférában" is aktívan jelen van.

Tiboru - többek között - egy konteókkal foglalkozó blog szerzője a BlogRepublik portálon, melynek általános adminisztrátora is egyben. Ezúton is köszönetet mondunk neki, amiért válaszolt kérdéseinkre, de hálával tartozunk Steve Sailernek is, aki blogján rendszeresen ír az összeesküvés-elméletekről, és ezzel (szintén) ihletet szolgáltatott a mai interjúhoz.

***

[KatPol]: Milyen okból kezdtél ilyen mértékben érdeklődni a konteók iránt?

[tiboru]: Fene se tudja, hogy alakult ez ki nálam. Gondolom ugyanúgy, ahogy mindenkiben kialakul, aki alkatilag elég gyanakvó és nem nyeli be az első magyarázatot, amit egy-egy esemény vagy történés hátteréről be akarnak adni neki. Huszonévig olyan területen dolgoztam, ahol az egyes számú alapelv az volt, hogy "soha ne hidd el, amit el akarnak hitetni veled!". Alkatilag meg olyan kíváncsi fazon vagyok, aki mindig is szeretett benézni a kulisszák mögé, s ily módon nagyon sokszor volt komoly meglepetésekben részem. S mindenekelőtt betegesen imádok válaszokat keresni a kérdésekre. Ilyen szempontból megmaradtam egy roppant idegesítő ovisnak. Szívem szerint én is folyton azzal cseszegetném a környezetem, hogy "ki?", "miért?", "hogyan?". És ha nem válaszolnak hihetően, durcás leszek és utánanézek magam a lehetséges válaszoknak. És ez már maga a konteózás.

[KatPol]: Említetted, hogy a Konteóblog szerzőjeként az utóbbi pár évben több helyre is meghívtak előadásokat tartani, melyek témája a konkrét elméletek helyett ezek természetrajza volt - a kialakulásuk és népszerűségük okai, miegymás. A beszélgetést alighanem ildomos lenne az itthoni helyzet körbejárásával kezdeni. Az egyes országok/kultúrák ugyebár eltérően viszonyulnak a konteókhoz. Steve Sailer szerint pl. az USA-ban lényegében magát közösíti ki a művelt társaságból az, aki egy konteónak nyíltan hitelt ad, Olaszországban viszont a nép magától értetődőnek tekinti, hogy tulajdonképpen minden fontos politikai/gazdasági fejlemény összeesküvés eredménye. Szerinted Magyarországon mi a jellemző hozzáállás ezen a téren?

[tiboru]: Mint annyi mindenhez (a szexualitástól kezdve egészen a faji kérdésig), Amerika a konteókhoz is szemforgató, álságos módon viszonyul. Természetesen nem vitatkozni akarok az idézett amerikai bloggerrel, mindössze arra hívnám fel a figyelmet, hogy egy olyan országról állítja ezt, ahol a megkérdezettek 28%-ának meggyőződése, hogy egy titkos gazdasági-politikai elit autokratikus világhatalomra tör, s még a társadalomra döntő befolyást gyakorló gyíkemberek is kaptak 4%-ot a szavazóképes polgároktól, hogy a többi finomságról ne is beszéljünk.

Ami pedig Olaszországot illeti, a taljánoknak még egy speciális szavuk is van: dietrologia, amit leginkább úgy lehetne lefordítani/körülírni, hogy „egy esemény mögött meghúzódó valódi okok felkutatásának és tanulmányozásának tudománya". Itáliában az ember valóban konteót lélegzik be, s az ország (és egész történelme) tényleg tele van (általában bénábbnál bénább) összeesküvésekkel. A mediterrán népek kettős spiráljából egyszerűen hiányzik a titoktartásért felelős gén, s helyét a kétszeresére nőtt konteós összetevő vette át. Brutális kombináció. Az olaszok olyan természetességgel beszélgetnek összeesküvés-elméletekről, mint a fociról vagy a nőkről.

Az itthoni konteós hozzáállás sokkal közelebb van az olaszhoz, mint az állítólagos amerikaihoz. Ahogy én látom, egyes nemzetek viszonyulását az összeesküvés-elméletekhez nagyjából az adott nemzet/állam kormányához és politikai elitjéhez való állampolgári viszonyulásához lehet hasonlítani. Ha megbízok a politikusaimban, ha nem kérdőjelezem meg minden kijelentésüket, ha nem keresem folyton a mögöttes, rejtett szándékot minden megnyilvánulásuk mögött, akkor kevésbé leszek konteóhívő. És fordítva.

Rengeteg, egymástól homlokegyenest eltérő társadalmi státuszú emberrel beszéltem már a különféle teóriákról, naponta több levelet kapok, amelyekben olvasóim a véleményem kérik az őket foglalkoztató eseményekről. Azt kell mondanom, hogy nincs miért szégyenkeznünk: úgy tűnik, a magyarok megszokták, hogy folyamatosan át akarják őket verni, s a legtöbb hivatalos magyarázatot fenntartásokkal, összehúzott szemöldökkel és gúnyosan mosolyogva fogadják, bármiről is legyen szó, a benzinártól a Fenyő-gyilkosság megoldásán keresztül a globális felmelegedésig.

Tradicionálisan üldözési mániánk van (vagyis hát bennünket tényleg üldöznek is!), ráadásul valóban kreatívak vagyunk, ami nemcsak a Nobel-díjasaink kiemelkedő számában és az adóelkerülési technikáinkban mutatkozik meg, hanem a dúsan burjánzó hazai konteókban is. A magyar válaszadók 31%-a egyetértett például azzal a kijelentéssel, hogy "életünk nagy részét titkos összeesküvések befolyásolják" (Progresszív Intézet, 2008). És egy másik - sokatmondó - adat: a hazai válaszadók 69%-a(!) értett egyet azzal, hogy "a médiából sohasem tudhatjuk meg az igazságot; a lényeg mindig a színfalak mögött marad" (Medián, 2009).

[KatPol]: Mi nem látunk ellentmondást Sailer véleménye meg a tied közt. Az említett 28 százalékot az Egyesült Államokban a nagyközönség és a mainstream médiában szereplő megmondóemberek jó eséllyel általánosságban lenézik, ostoba tömegnek tartják, amelynek véleményét nem kell komolyan figyelembe venni. Ami azt illeti, itthon is lehet találkozni lehet azzal a nézettel, hogy konteókban - pontosabban fogalmazva: bizonyos konteókban - csak a tájékozatlan „hülye prolik" hisznek.

Csak hogy a blog profiljához igazodjunk: mi a helyzet a biztonságpolitikai vetületű konteókkal? Meglátásod szerint ezek mennyire népszerűek nálunk? Feltételezhetően ezeknek nincs akkora táptalaja, mint mondjuk az USA-ban, elvégre az ország sokkal kevésbé aktív biztonságpolitikai értelemben, hogy hirtelen mást ne mondjunk.

[tiboru]: Úgy látom, hogy a magyarokat a klasszikus biztonságpolitikai kérdések nem nagyon izgatják, annál inkább a korrupcióval vagy közbiztonsággal (főleg a gyilkosságokkal) kapcsolatosak. A szlovák titkosszolgálat 10-15 évvel ezelőtti (szakemberek által gyakorlatilag biztosra vett) Magyarország elleni akciói (pénzhamisítás, bomlasztás, Magyarország külföldi imázsának rombolása, kiemelt hazai emberölésekben játszott felbújtói szerepük, stb.) konteós berkeken belül sokkal kisebb hullámokat vetett, mint például a körmendi gyermekgyilkosság.

Talán a biztonságpolitikai alapok és összefüggések hiányoznak az emberek alapműveltségéből. A Safarov-ügyben az első zsigeri kérdés nem az volt, hogy ez milyen üzenet külpolitikailag, s milyen következményei lehetnek, hanem az, hogy vajon ki és mennyi pénzt kapott ezért a svájci magánszámlájára. A múltkor beszélgettem egy csomó konteóssal, s kicsit meglepődve vettem tudomásul, hogy az 1941-es kassai bombázás lehetséges hátterének boncolgatása negyedannyi embert sem érdekelt, mint az, hogy vajon miért tiltották be idehaza az elektronikus cigarettát.

[KatPol]: Ez utóbbi annyira azért nem meglepő, elvégre a kassai bombázás több mint 70 éve volt. Ami a többit illeti, arra nyilván több magyarázatot is el tudunk képzelni. Egyik interjúalanyunk, Rácz András jellemezte úgy a biztonságpolitikát, hogy csak a kudarcait veszi észre az átlagember, az eredményeit nem, mivel azoknak pont az a lényege, hogy nem látványosak. Prohászka Lajos pedig pl. úgy vélekedett, hogy a "harc elkerülhetetlenségének és hiábavalóságának együttes tudata" jellemzi a magyart, ez pedig nyilván nem az a fajta mentalitás, ami a biztonságpolitika iránti érdeklődésre sarkall. Te miben látod a közöny okait?

[tiboru]: Talán a beletörődés, a fatalizmus, hogy velünk tényleg azt csinálnak, amit akarnak, s ez ellen nincs mit tenni. A magyar (már?) nem az a harcos, kuruc mentalitással rendelkező náció, mint amilyennek (a tükör előtt) szeretjük magunkat beállítani. Tisztelet a kivételnek, de tényleg fát lehet vágni a hátunkon és még meg is köszönjük, hogy nem a fejünkön vágták.

[KatPol]: Az mondjuk érdekes kérdés, hogy alapjában véve ez mindig is így volt-e mifelénk, vagy a közelmúltban romlott meg drasztikusan a helyzet. Mert ha az utóbbi, akkor nyilván az efféle konteók hazai népszerűsége is más volt a letűnt korokban, bár nem tudjuk, maradt-e írásos nyoma ennek egyáltalán.

[tiboru]: Hát például Matuska Szilvesztert és dolgos hétköznapjait azért anno egészen szépen körüljárták a konteósok...

[KatPol]: A fatalista magyar néplélekhez hasonlóval találkoztál már más országokban is, vagy szerinted egészen egyedi mentalitásról van szó? Egy vicces megállapítás szerint az örmények például a bolygó bármely pontján meg tudnak gazdagodni - Örményország kivételével. Ez mintha a hagyományos magyar rögvalóságra hajazna.

[tiboru]: A világ tele van fatalista nemzetekkel. Az, hogy mi ebben is élenjárók vagyunk, egy másik urban legend. Nem vagyok szociálpszichológus, viszont úgy alakult, hogy elég sokat utaztam és utazom, s azt kell mondanom, hogy úgy láttam, a nyelvi és kulturális szempontból szigetnemzetek majdnem mind ilyenek: örmények, baszkok, grúzok, még az albánok is. A másik magyar kényszerképzet az, hogy mi vagyunk a földkerekség legpechesebb nációja. Erről jópofa dolog beszélgetni és szörnyülködni, de ugyancsak tévhit. Nézzük csak meg az általad is említett örményeket vagy akár a zsidókat. Mi kábé 100 éve vagyunk szopóágon, ők évszázadok (ha nem évezredek) óta. Volt alkalmam például Örményországban eltölteni egy kis időt s azt kell mondanom, hogy mellettük a magyarok egy daloló, mindig derűs nemzet, akiknek a nap 24 órájában a fülén csorog kifelé az optimizmus és a pozitív jövőkép.

[KatPol]: Ha már két biztonságpolitikai vetületű esemény is szóba került a távoli magyar múltból: ha mondanod kellene ilyeneket mondjuk az 1918 utáni magyar történelemből, melyekhez szerinted okkal kötött a jónép összeesküvés-elméleteket, melyeket választanád?

[tiboru]: A már szóba került biatorbágyi terrorcselekmény; a szintén megemlített kassai bombázás; az '56-os köztársaság téri ávós katakombák sztorija; a '90-es évek legelejének "ki volt ügynök és miért éppen ő?" című össznépi társasjátéka; az őszödi beszéd és a TV-székház ostroma; a Gripen-vásárlás ügye (noha ezen inkább a vájtfülűbbek csámcsogtak).

Feltétlenül ide kívánkozik még a '91 decemberi ferihegyi gyorsforgalmi úti robbantás, ahol utólag egyértelműen kiderült ugyan, hogy a RAF volt a végrehajtó, de a korabeli konteók között hosszú ideig ott szerepelt pl. az önmerénylet (mely szerint a Moszad volt, s ürügyként szervezték a későbbi, palesztinok elleni megtorlások igazolására), illetve az oroszok (a zsidók elrettentése a kivándorlástól). Aztán ott van Györgyi Kálmán (azóta se tisztázott hátterű) gyors lemondása 2000 tavaszán: mivel zsarolta (már ha zsarolta) Kövér a legfőbb ügyészt? És végezetül (hogy nagyon friss is legyen) a szíriai magyar túszok személyével, szerepével kapcsolatban is elég sok a találgatás: mit is kerestek valójában odakint, kinek a megbízásából, hogyan is történt a "kiszabadításuk", stb.

[KatPol]: Voltak-e olyan biztpol. vonzatú események ugyanebben az időkeretben, itthon és külföldön egyaránt, melyekkel viszont megítélésed szerint indokolatlanul sokat foglalkoztak/foglalkoznak a konteó-hívők?

[tiboru]: Egy vérbeli konteós olyat nem mond, hogy egy összeesküvés-elmélettel "indokolatlanul sokat" foglalkoznak. Ez olyan, mint azt mondani valakiről, hogy túl egészséges, vagy azt állítani egy nőről, hogy túl szép. A konteót egyszerűen nem lehet túlfokozni...

De hogy komolyabbra fordítsuk a szót: az USA külföldi katonai beavatkozásain szerintem tényleg túl sokat rugóznak a kollégák. A képlet (szerintem) egyszerű, mint a barlangrajz: Amerika a saját érdekeit érvényesíti (és a saját értékeit implementálja) mindenhol, ahol tudja, s mindaddig, amíg megteheti, ez így is marad. Slussz. A világtörténelemben minden nagyhatalom ezt csinálta, csak a módszerek változtak. Ezt persze lehet dagasztani, gyúrni, maszatolni, de a lényegen nem változtat.

Vagy (hogy hazai pályán is focizzunk) a Honvédség szisztematikus leépítésének vélt okai, ami visszatérő motívum a magyar militarys konteósok beszédtémái között. Pedig (ugyancsak szerintem) ez is világos: nincs pénz (és nincs igény) nagyobb és ütőképesebb hadseregre, pláne a jelenlegi szövetségi rendszerben, a pillanatnyi biztonságpolitikai és gazdasági környezetben.

És ott az egyik örök téma, a chemtrail. Mintha bármely háttérhatalomnak szüksége lenne k*rvadrága vegyi tudatmódosító és butító szerekre és technológiákra, amikor ott a teljes bulvársajtó és a magabiztosan (és gyakorlatilag ingyen) hülyeségeket nyilatkozó szakértők tömkelege. A tömegek még fizetnek is azért, hogy bullshitet olvassanak és halljanak, nem kell ebbe központilag pénzt feccölni...

[KatPol]: Ha már az amerikai katonai beavatkozásokat szóba hoztad, és az Irak elleni támadás 10. évfordulójára is nemrég került sor: erre a kérdésfelvetésre te milyen választ adnál?

[tiboru]: Egyértelműen a harmadikat. Utólag kiszámolták, hogy hány embert kéne feltétlenül bevonni a maszkirovkába, és mivel három számjegyű volt, úgy döntöttek, hogy ennyit - pláne post festam - nem ér az egész.

[KatPol]: És mi a véleményed az alábbi megállapításról? Alighanem magyar viszonyok között is jó eséllyel megállja a helyét:

In my experience, the greater problem than the public being overly willing to 'connect the dots' and imagine false secret conspiracies is the mainstream press being too unwilling to notice the effects of actual public conspiracies.

(Az idegen nyelvekkel hadilábon álló olvasók kedvéért: ez kb. azt jelenti, hogy az egyszerű nép előszeretettel vesz ugyan komolyan nem létező titkos összeesküvéseket, de ennél nagyobb probléma az, hogy a mainstream sajtó valahogy nem szívesen veszi észre a valódi és nyilvános összeesküvések következményeit.)

[tiboru]: Ami a fősodratú médiát illeti, a szemükben a konteósok tényleg szinte egyöntetűen futóbolondok társulata, akik alufóliával a fejükön szaladgálnak és minden bokorban őket üldöző háttérhatalmat látnak. Ez a média szegénységi bizonyítványa. Utánanézni dolgoknak, egy kicsit gondolkozni és "összekötni a pontokat" egy kicsit macerásabb és fárasztóbb, mint hátradőlni a szerkesztőségi székben és fensőbbségesen viccelődni egy kicsit a "szegény, üldözési téves eszmés idiótákon". Olyanok ezek a sajtómunkások, mint a rossz diagnózist felállító orvos, aki a rákos daganatra aszpirint ír fel, mert nem ismeri fel a szimptómákat.

[KatPol]: Összességében te hogyan ítélnéd meg a konteókat – arra sarkallják az egyszerű embert, hogy mélyebben elgondolkozzon a körülötte zajló eseményeken, és kritikusabb szemmel fürkéssze azokat, vagy inkább a marhaságokba fektetett hitet segítik elő?

[tiboru]: A konteózás (ha értelmes emberek csinálják) nem más, mint egy intellektuális játék. Szellemi erőpróba, amely próbára teszi a kombinációs készséget, leteszteli a kreativitást és az inventivitást, megdolgoztatja az agyat. És - nem utolsósorban - az ember rászoktatja önmagát, hogy kételkedjen a hivatalos magyarázatokban. Márpedig ez - szerintem - annak a garanciája, hogy nehezebben engedjük magunkat az orrunknál fogva vezetni.