Az 1992-ben létrehozott önálló Oroszországi Fegyveres Erők egyenruháit már több oldalról is érintettük. Nem esett azonban részletesebben szó az orosz fegyveres erők kinézetét az elmúlt másfél évtizedben meghatározó, 1994-ben bevezetett egyenruhatípusról. Ez az uniformiscsalád volt hivatott meghatározni a Szovjetunió szétesése után létrejövő Orosz Föderáció fegyveres erőinek arculatát.  Az egyenruhák döntéshozók által meghatározott céljai: az állam szimbólumainak megjelenítése, a viseletek modernizációja, a Nagy Honvédő Háborús katonai hagyományok megjelenítése, valamint a többi ország katonai viseleteitől való elkülönülés. Mindenkinek ismerős lehet az olívzöld, nyugatos szabású, egyszerű uniformis, vagy a parabolatányér-szerű tányérsapka. Angyalbőrben rovatunk legújabb cikkében az orosz hadsereg jelenlegi, kivonás alá kerülő egyenruháit tárgyaljuk.

Előzmények

Az 1969-70-ben kialakított szovjet egyenruhaviseleten már a nyolcvanas évek folyamán akartak változtatni. Noha ez a viselettípus már jobban értette az idők szavát, mégis számos nem kifejezetten praktikus elemet viselt magán, kezdve a bevarrott kemény vállapoktól egészen a magasszárú csizmákig. Az alapos modernizáció igénye 1985-től jelentkezett, de ennek igényét alátámasztotta az ekkoriban dúló afganisztáni háború is. Mindösszesen 46, egyenruhákkal kapcsolatos gyakorlati kérdést vitattak meg és kikérték a katonák véleményét is. 1988-ban a Szovjet Hadsereg új egyenruhaszabályzatot adott ki, ebben számos új viseleti elem (például a terepszínű gyakorlók általános bevezetése) mellett a ruhák anyagának modernizációja is testet öltött, ugyanakkor a szovjet egyenruhák jellege alapvetően nem változott.

A Szovjetunió 1991. decemberi szétesése utáni, hadsereget övező fejetlenséget követően 1992. május 7-én kiadott 466-os számú elnöki ukázzal jött létre az Oroszországi Fegyveres Erők néven ismert szervezet. Nyilvánvaló volt, hogy a még mindig az akkorra már megszűnt Szovjetunió egyenruháit és szimbólumait viselő orosz hadseregnek új viseletekre és szimbólumokra van szüksége, hisz az egyenruházat az állam illetve a szűkebb értelemben az egyenruhát viselő szervezet egyik elsődleges megjelenítője is.
Az új egyenruhák kialakításánál négy szempontot határoztak meg: modernizáció, a Nagy Honvédő Háborús katonai hagyományok megjelenítése, az állami szimbólumok hangsúlyos kiemelése, és a megkülönböztethetőség a külföldi egyenruháktól. Az új viseletek kialakításához össze is ült egy katonákból, történészekből és védelmi minisztériumi tisztviselőkből álló bizottság, melynek javaslatait az 1992. október 24-én született 1873-as elnöki döntés összegezte és fogadta el. Az új egyenruhák bevezetéséről végül az 1994. május 23-án kiadott 1010-es számú elnöki ukáz döntött.

Az 1994-ben bevezetett viseletek - arccal félig a Nyugat felé

Az újonnan bevezetett egyenruhacsalád jelentős változásokat hajtott végre a korábban évtizedek óta változatlan, kivonás alá kerülő szovjet viseleteken. A már említett négy szempontból különösen a modernizáció és az állami szimbólumok kiemelése tűnik jelentősnek, míg a Nagy Honvédő Háborús tradíciók vagy a külföldi egyenruháktól való megkülönböztethetőség, eltérő okokból ugyan, de marginális szerepet kapott.
A modernizáció megjelenítése vitathatatlan. Az új egyenruhák a korábbi khaki helyett olívzöld színben készültek, miközben a légierő megtarthatta sötétkék, a flotta fekete alapszínét. Változott, modernizálódott a szabás is, emellett mellzsebekkel látták el a zubbonyokat. Nyugati (elsősorban amerikai) mintára eltűntek a fegyvernemjelző színek, csupán a szárazföldi erők vörös, a légierő és a deszantosok égszínkék valamint a haditengerészet fehér paszpóljai maradtak meg.  A rendfokozati jelzéseknél teljesen kicserélődtek és nyugati mintát kaptak a tiszthelyettesek és tisztesek jelzései. A díszelgő viselet "hozzáegyszerűsödött" a köznapihoz, hisz lényegében csak a díszelgő övekben és az arany alapszínű vállapokban különbözött a köznapitól. A köznapi viseleteknél a tányérsapka mellé új, modern pilotkasapka társult. A gyakorlóöltözetek is modernizálódtak, az új háromszínű terepmintás egyenruha még jobban megfelelt a kor követelményeinek, mint 1988-as szovjet elődje. A fejfedők köre is szűkült: a tányérsapka-pilotka-usánka hármas mellett a gyakorlóöltözetekhez használt gyakorlósapka és barett maradt csak rendszerben. Számos anakronisztikus viseleti elem kikerült a ruhatárból , mint például a magasszárú csizma, a csizmanadrág, az antantszíj vagy a papaha sapka. Ezáltal egyszerűsödött, egységesedett, modernizálódott (és nyugatiassá vált) a korábban a szovjet-cári orosz hagyományoktól elszakadni nehezen tudó viselet.
Az állami szimbólumok hangsúlyos kiemelése is sikerült, a tervezők nem fukarkodtak az orosz államot megjelenítő motívumokkal. Legismertebb és legszembetűnőbb példája ennek a Pavel Gracsov védelmi miniszter (balra) nevéhez kötött óriási, 54 mm-es állami címeres sapkajelvény elhelyezése a tányérsapka koronáján, melyet emiatt meg kellett növelni (később e változás miatt "szállt el" az orosz tányérsapkák mérete és vált akaratlanul maga a fejfedő is az orosz hadsereg másik nem szándékolt szimbólumává). A tányérsapka emellett új, stilizált levélkoszorúval ellátott, ám szovjet stílusra hajazó sapkarózsát kapott, melynek közepén a György-szalagra hajazó kokárda és aranyszínű ötágú csillag díszelgett. (A haditengerészetnél a szovjet sapkarózsa csak annyiban változott, hogy a vörös csillag helyére az állami címer került.) A pilotkasapkákra is rákerült e kokárda egy futurista jellegű, háromszög alakú trikolórjelvénnyel együtt, míg a gyakorlósapka a kokárda bronzszínű változatát kapta. A Nyugatról átvett stílusnak megfelelően már 1992-től minden egyenruhatípus bal karján szerepelt a trikolórral és "Oroszország Fegyveres Erők" felirattal ellátott karjelzés, illetve a jobb karon idővel megjelentek a fegyvernemi és csapatjelzések is.
A Nagy Honvédő Háborús tradíciók megjelenítését már nem gondolták ennyire komolyan, ezekből a viseletekben az MVH és szovjet korszak kitüntetéseinek viselésének engedélyezésén kívül jószerével semmi nem valósult meg.
A külföldi viseletektől való megkülönböztethetőség csak részben valósult meg. Bár az orosz hadsereg új egyenruhái önmagukban valóban megfeleltek e feltételnek, az már más lapra tartozik, hogy a volt SzU függetlenedett tagállamai általában lekoppintották az orosz mintát (pl. Kirgizisztán, Türkmenisztán, Belarusz, stb.), és az ezredforduló utáni évekig a rendfokozatok jelölését leszámítva nem is próbálkoztak semmi önállóval.
Az új típusú egyenruhák első seregszemléje az 1995. május 9-én a  moszkvai Meghajlás hegyénél megrendezett 50. jubileumi győzelem napi parádé volt.

1997-ben a 210-es számú miniszteri utasítással azután néhány stilisztikai jellegű változásról döntöttek. A heraldikusszakma a nyugati jellegű karjelzések elterjedésével igen nagy virágzásnak indult a kilencvenes évek Oroszországában is. A hadsereg is kidolgozta(tta) saját szimbólumait és e folyamatban jellemzően hagyományos orosz népi és katonai motívumok elterjedését preferálták (már csak ezért sem igazán jött össze a Nagy Honvédő Háborús szerepkör hangsúlyozása), mint a Monomah-süveg, az alabárd, különféle népies hímzésminták, vityaz-sisak stb. 1998-tól a bal karon lévő "fegyveres erők"/"haditengerészet" karjelzéseken is apróbb változások történtek,a korábban vízszintes zászlót egy lobogó verzióval cserélték le. A hadiflotta ugyanakkor saját karjelzést kapott, melyen az András-keresztes haditengerészeti zászló és az "Oroszország Haditengerészet" felirat szerepelt. Az 1997 utáni viszonyokról az öltözeti szabályzat részeiből is tájékozódhatunk itt és itt.
1997-ben jelent meg a fegyveres erők címere, melyet az 1812-es háború kétfejű sasából I. Miklós korára állami címerré vált változatából alakítottak ki. Ez a címer még ez évtől leváltotta a tányérsapkákon díszelgő ormótlan állami címereket, a haditengerészeti sapkarózsán szintén furán mutató jókora állami címert és a pilotkákon lévő trikolóros háromszögeket. Szintén 1997-től jelentek meg a jobb karon látható, szintén a hadsereg fegyvernemeit jelképező, a fegyveres erők címerével ellátott, kör alakú karjelzések.
1997-ben a haditengerészet visszakapta késő-szovjet időket idéző díszes gallér- és sapkahímzéseit.

Az ezredforduló után azonban elindult egyfajta lassú visszarendeződés. Bár a viseletek terén nagyobb változtatás nem történt napjainkig, ugyanakkor a tábornoki kar  és az ezredesi rendfokozat a 2005-ben kiadott 531-es elnöki ukázzal  visszakapta 1994-ben modernizációs-praktikussági megfontolásokból kivont cári-szovjet típusú papaha-sapkáját, számos esetben pedig az egyenruhákon megjelenített állami szimbólumok csökkentéséről születtek ötletek (mondván, már betöltötték feladatukat), ugyanakkor a bal karon lévő, fegyveres erőkre utaló karjelzést teljesen felváltották az orosz hagyományokra támaszkodó alakulatjelzések. Érdekesség, hogy a rendszeresített viseletek, különösen a fejfedők terén többféle (gyártótól függő) variáns látott napvilágot. A régi feltűzhető sapkajelvényes-sapkarózsás verziók mellett hímzett változatok is elterjedtek, az ezredforduló után pedig a kisebb jelvények ellenére tovább nőtt a tányérsapkák mérete, igazi orosz branddé formálva e viseleti darabot.
2007-ben a korábbi ötletek helyett Anatolij Szergyukov védelmi miniszter az egyenruházat teljes modernizálása és cseréje mellett foglalt állást. A Valentyin Judaskin divattervező által vezetett tervező csapat 2008 elejére rukkolt elő a tervekkel, melyek ismét a szovjet korszak irányába vitték el a nemkülönben kompromisszumos, ám alapvetően nyugatos stílusjegyeket viselő orosz katonai egyenruházatot.
 

Maguk az egyenruhák

Az 1995. május 28-án kiadott 225-ös számú paprancsban ötféle egyenruhatípust határoznak meg: 1. Díszelgő alakzatban, 2. Díszelgő alakzaton kívül, 3. Köznapi alakzatban, 4. Köznapi alakzaton kívül, 5. Gyakorló.

Szárazföldi haderő

Tányérsapka
A fejfedő (esetünkben tányérsapka) az egyenruházat egyik legfontosabb része, hisz számos, az államot vagy az egyenruhás szervezetet jelölő jelkép helyezhető el rajta. Az állami szimbólumok (túl)hangsúlyozásának terepéül a tányérsapkát választották az 1994-es egyenruhacsalád tervezői. A korai típusú (1994-97) tányérsapkát a szovjetéhez képest megnövelt magasságú korona és a rajta elhelyezett 54 mm átmérőjű, kétfejű sasos állami címer jellemzi. Közkatonák, tisztesek levéldísz nélküli sapkarózsával (kokárdával), a tiszthelyettesek és tisztek fém levéldíszes, tábornokok hímzett levéldíszes sapkarózsával hordják. A 1994M sapka újdonsága a szovjet verziókhoz képest az is, hogy minden rendfokozatkategória sapkájának szemernyője fekete műbőrből készült. 1997-ben a hadsereg kisebb méretű sapkajelvénye került a koronára, melynek mérete nem csökkent. Sőt, a kilencvenes években tovább folytatott individualizmus hatására jelentősen nőtt. (A további növekedést firtató kérdésemre mind a ruházati boltokban, mind a múzeumokban azt mondták, hogy ez egyrészt Gracsov védelmi miniszter példájának, másrészt talán az alacsonyabb tisztek kisebbrendűségi komplexusának és individualizmusának köszönhető.) Ez később bizonyos gyártóknál szabvánnyá vált az ezredfordulótól, esetenként a 10 cm magasságú korona sem ritka (balra). Az ezredforduló utáni hímzett verziók (ez egy tábornoki változat) kivétel nélkül 10 cm magas koronával készültek, küllemükben tetszetősebbek, minőségibb kivitelűek, ezeknél új, sárga textil sapkazsinórt használnak. Sok katona viszont állítólag megelégelte a túlzott méretnövelést, és egyéni alapon szabványos, kisebb sapkákat készíttetnek maguknak.
A szárazföldi erők sapkája olivzöld, vörös paszpólózású, a sapkajelvény és a sapkarózsa aranyszínű, míg a műbőr anyagú szemernyő fekete. A díszegységek által viselt változat aranyszínű szemernyődísszel egészül ki. A közkatonák és tiszthelyettesek  levéldísz nélküli sapkarózsát, a tisztek levéldísszel ellátott sapkarózsát, míg a tábornokok hímzett sapkarózsát viselnek. Az újabb, hímzett sapkáknál mind a "sapkajelvény", mind a sapkarózsa levéldíszítése hímzett. (Összegzésként: a fegyveres erők - az orosz flotta kivételével - az itt látható sapkarózsákat viselik.) A tiszthelyettesek és tisztesek fekete műbőr állszíjat, a tisztek sötétarany illetve sárga textil, a tábornokok sötétarany illetve sárga textil sapkazsinórt használnak.

Pilotka
A szovjet pilotkák helyett a francia/amerikai mintát utánzó pilotkák kerültek rendszerbe. Színük olívzöld, vörös paszpólózással. Elülső csúcsán kokárda, bal oldalán az elülső csúcstól 2,5 cm-re a hadsereg sasos címere található. A férfiaknál a köznapi viseletek része, míg a nőknél mind a díszelgő, mind a köznapi öltözetekhez viselik.

Barett
A Belügyminisztériumhoz tartozó speciális műveletek hadosztály katonái  vörös barettet viselnek, kokárdával és a pilotkáról ismert, hadsereget jelképező sasos szimbólummal.

Usánka
A legkevesebbet változó, minden orosz fegyveres testületnél azonos formában (más sapkarózsával, illetve a haditengerészetnél fekete színben) használt ruhadarab, téli fejfedő. Anyaga szőrme, színe szürke. Rendfokozatnak megfelelő sapkajelvénynel használják.

Papaha
Az orosz hadseregben megszakításokkal 1817-tól fokozatosan elterjedő, majd 1913-tól  általánosan használatos ruhadarab, mely 1941-től a tábornokok és ezredesek privilégiuma lett. 1994-ben praktikussági okokból (pl. télen nem jól védte a fület, sajnálták a bárányokat, a tábornokok egyike panaszkodott, hogy beosztottai bárányoknak csúfolták miatta, stb.) kivonták a rendszerből, de a 2005. május 9-i 531-es elnöki ukázzal módosított öltözködési szabályzat visszahozta. Kinézete szinte alig különbözik a szovjet korban használt verziótól. Anyaga szürke szőrme, rajta hímzett sapkarózsával. Kizárólag az ezredesi rendfokozat és a tábornoki rendfokozatok használhatják. Előbbieké szürke, utóbbiaké vörös tetővel (kolpak) készült.

Gyakorlósapka
Az 1994-ben bevezetett gyakorlóruhához készült fülhajtókás és hajtóka nélküli kivitelben. Külleme az 1980-as években bevezetett szovjet változattól nem tér el, bronzszínű, levéldísz nélküli sapkarózsa (kokárda) díszíti.

Zubbonyok, kabátok
Az 1994-ben bevezetett egyenruhacsalád másik szembetűnő változása a zubbonyok modernizálódása, egyben egyszerűsödése, melynek végeredményeként a szovjet hagyományokkal részlegesen szakító, nyugati stílusú, modern szabású viseletet rendszeresítettek. A zubbony színéről (olivzöld) már esett szó. Megszűnt a díszelgő és a köznapi zubbony közötti érdemi elkülönülés is: az egyetlen különbség, hogy a díszelgő zubbonyra  arany alapszínű bevarrott vállap, míg a köznapira a zubbony színével megegyező alapszínű bevarrott vállap került. A díszelgő zubbonyt fehér inggel és fekete nyakkendővel, a tisztek aranyszínű díszelgő övvel, a tiszthelyettesek fehér színű díszelgő övvel viselik. A köznapi zubbonyt (melynek kísérleti tábornoki változata már 1992-től rendszerben volt, még szovjet tábornoki gombokkal felszerelve) olívzöld inggel és nyakkendővel viselik. A gallérról eltűntek a színes parolijelzések, helyükre egyszerű alumínium állományjelzők kerültek. A zubbony továbbra is egysoros maradt, ugyanakkor megjelentek a dísz-mellzsebek is. A zubbonyra 4 db 22 mm átmérőjű, míg a mellzsebekre 14 mm átmérőjű, állami címerrel ellátott gombok kerültek. A Nyugatról átvett stílusnak megfelelően a zubbony bal karján szerepelt a trikolórral és "Oroszország Fegyveres Erők" felirattal ellátott karjelzés, míg 1997-től megjelentek a különböző fegyvernemi és csapatjelzések is. A díszelgő öltözethez használatos téli nagykabát kétsoros, hatgombos, szőrmegallérral van ellátva. A köznapi változat szőrmegallér nélküli. A utóbbinál a tábornokok gallérját tölgyfaleveles gallérdísz, míg a főtisztekét levélcsokor díszíti. A díszegységek kétsoros, 10 gombos nagykabátot viselnek. A köznapi viseletekhez használt ruházat nyáron tartalmaz még ingblúzt és rövid dzsekit, átmeneti rövid, 1/2-es dzsekit és átmeneti, 4/4-es esőkabátot.
A női díszelgő és köznapi viseletek a korábbiaknál modernebb, nőiesebb formát kaptak. Karcsúbb szabású, egysoros, kétgombos zubbony díszelgő és köznapi változatát a férfi viseletekéhez hasonlóan szintén a vállap alapszíne különböztette meg.

Rendfokozati jelzések
Az orosz hadsereg nagyjából átvette a szovjet korszakban meglévő rendfokozati hierarchiát, ugyanakkor maguk a jelzések részleges változáson mentek keresztül.  Az 1994-ben bevezetett rendfokozati jelzések ugyan továbbra is kemény, ún. bevarrott vállapokon (illetve a gyakorlóviseleteknél vállszalagon) helyezkedtek el, ezek azonban keskenyebbek és kisebbek lettek, formájuk pedig hatszögletű lett. Teljesen új formát kaptak a tiszthelyettesek és tisztesek rendfokozati jelzései (lényegében az angolszász chevronokhoz hasonló szimbolikát adaptálva a váll-lapokra). A tiszti és tábornoki rendfokozati jelzések teljes mértékben követték a szovjet hierarchiát és szimbolikát. 1993-ban létrehozták az Orosz Föderáció marsallja rendfokozatot is (melyet eddig egyedül Igor Szergejev védelmi miniszter kapott meg 1997-ben). 1997-ben módosult a hadseregtábornoki rendfokozat képe, a korábbi, levélkoszorúval párosított egy nagy csillag helyett négy tábornoki csillag jelöli e rendfokozatot.

Nadrágok
Az altisztek és tisztek egyszínű olivzöld pantallót viselnek, míg a tábornoki nadrág oldalán két vastag vörös (légierőnél világoskék) csík húzódik. A díszegységek csizmanadrágot viselnek.

Cipők, bakancsok, csizmák
Az orosz hadseregben általánosan használatban maradtak a fekete bakancsok, rövid szárú csizmák, a díszelgő és köznapi viseletekhez félcipőt használnak. A díszegységek magas szárú fekete csizmát viselnek.

Gyakorlóruházat
Az 1994-bev bevezetett, 1997-ben apró módosításokon átesett gyakorlóöltözet küllemében a nyolcvanas évek végének szovjet gyakorlóöltözete és a nyugati típusú gyakorlóöltözetek között képez egyfajta hidat. A háromszínmintás gyakorlón a szovjet korban egyszerűsített rendfokozati jelzéseket, ugyanakkor nyugati jelleg jegyében színes karjelzés(eke)t helyeztek el. A gyakorlóhoz nyáron bakancsot, télen bakancsot vagy alacsony szárú csizmát viselnek. A női gyakorlóöltözetek megegyeznek a férfiakéval.

Légierő
A légierő egyenruhái szinte teljesen leképezik a szárazföldi hadseregét. A különbség annyi, hogy a légierő közkatonai és őrmesteri egyenruháin világoskék paszpól lett (a légideszantosokhoz hasonlóan), míg az altisztek, tisztek és tábornokok egyenruháinak színe a sötétkék lett, a szovjet korszaktól eltérően 1994-től a köznapi egyenruhák is sötétkék színt kaptak. A szárazföldi hadsereghez hasonlóan a díszelgő és a köznapi viselet alig különültek el egymástól, érdemi különbség a bevarrott kemény vállapok alapsszínében (arany illetve sötétkék) volt. A fejfedők is megegyeztek a szárazföldi erőknél tárgyaltakkal, alapszínük az altiszti rendfokozatoktól fölfelé olivzöld helyett sötétkék, és világoskék paszpóllal voltak ellátva. 2003-tól viszont kisebb módosításokat hajtottak végre: innentől kezdve az altiszti rendfokozatoktól fölfelé a köznapi viseletek is átvették az addig csak a közkatonák és őrmesterek által viselt, világoskék paszpollal ellátott olívzöld színt. A rendfokozati jelzések is megegyeznek a szárazföldiekével, hiányzik viszont a marsalli rendfokozat. (Igaz, a légierőnél is létezik még a szárazföldiekével megegyező, csak piros helyett világoskék paszpóllal ellátott ún. régi mintájú egyenruha, ezt a típust a viseletet továbbra is viselő légideszantosoknál tárgyaljuk)

Légideszantosok, kozmikus csapatok és hadászati rakétacsapatok
Аz önálló fegyvernemnek minősülő légideszantosok tiszti és tábornoki viseletei szintén nagyrészt megegyeznek a szárazföldi erőkével, azaz színük olivzöld, a különbség a paszpólozásban és a rendfokozati jelzések világoskék kiegészítő színében van.
A tiszthelyettesek és tisztesek díszelgő és köznapi viselete a gyakorlóruházattal egyezik meg, előbbinél fejfedőül a fegyvernem szimbólumának számító világoskék barettet hordanak, emellett vállzsinór és díszelgő öv tartozik hozzá.
A gyakorló és téli teljesen viselet megegyezik a szárazföldi erőkével.
A fennmaradó másik két, önálló fegyvernemnek minősülő kozmikus csapatok és hadászati rakétacsapatok öltözete a légideszantosok illetve a szárazföldiek öltözetével egyezik meg.

Haditengerészet
Az orosz haditengerészet egyenruházata változott a legkevesebbet a fegyveres erők öltözetét érintő 1994-es  módosulásokban. Ebben persze semmi meglepő nincs, hisz a világ minden táján a haditengerészet a legkonzervatívabb haderőnem ruházkodás terén, hisz igen erős a XIX. században  brit mintára kialakult nemzetközi standard hatása. Oroszországban az orosz haditengerészet 1870-es években kialakult, szintén brit hatású öltözködési hagyományai meghatározók.

Tányérsapka
A haditengerészet tányérsapkáit érdemben alig érintette az 1994-es egyenruhareform: mindössze a sapkarózsát cserélték le (ott is csak annyiban, hogy az állami címer váltotta a vörös csillagot a jelvény tetején), valamint a sapka korábbi műanyag szemernyőjét váltották fel fekete műbőr szemernyővel (a szovjet kori, 1969-70 óta változatlan verzió itt látható). A sapka mérete is lényegében elkerülte a hadsereg többi tányérsapkájánál tapasztalt fantasztikus növekedést, kivéve a Szevasztopolban szolgáló tengerészekét, ahol egy sajátos, a tányérsapka hátulja felé szélesedő koronájú változatát kezdték használni. A díszelgő és nyári tányérsapka fehér koronájú, a díszelgő és téli változat fekete koronájú és állórészű tányérsapka. Az admirálisi rendfokozatkategória aranyhímzéssel díszített sapkarózsát és hímzett arany szemernyődíszt visel magán, a főtiszti rendfokozatkategória levéldíszes-címeres sapkarózsát és szemernyődíszt, a tiszti rendfokozatkategória csak levéldíszes-címeres sapkarózsát (balra fent), a zászlósi rendfokozatkategória címer nélküli levéldíszes sapkarózsát, az altiszti rendfokozatkategória pedig levéldísz nélküli sapkarózsát visel magán. (A haditengerészeti sapkarózsák itt láthatók). Az admirálisi, főtiszti és tiszti tányérsapkákat óarany sapkazsinórral, míg az altiszti tányérsapkák fekete műbőr állszíjjal látták el. 1997-ben a sapkarózsa tetején lévő állami címert a hadsereg címerére cserélték (balra fent). Az ezredforduló utáni, minőségibb kivitelű hímzett díszítésű tányérsapkák megjelentek a haditengerészetnél is.

Matrózsapka
A tányérsapkához hasonlóan elkerülték a változások. A díszelgő és nyári változat fehér koronájú, fekete sapkaszalaggal, a köznapi és téli változat fekete alapszínű, fehér paszpóllal és fekete sapkaszalaggal van ellátva. А sapkaszalagon aranyozott betűkkel a feltüntetik, melyik egységhez tartozik az adott tengerész (pl. Balti flotta). Mindkét változaton a koronát a haditengerészet levéldísz nélküli sapkarózsája (kokárdája) díszíti.

Pilotka
A pilotka mindössze színében tér el a hadsereg más haderőnemeinél tárgyaltaktól. Fekete alapszínű, fehér paszpóllal ellátott fejfedő, sapkarózsáján a haditengerészet címer nélküli kokárdája látható.

Usanka
A haditengerészek a többi fegyveres testület által használt mintájú usankát viselik, fekete színben. A matróz-és altiszti usankák belseje nemez, a tiszti usankáké bőr.

Karakul sapka
A tiszti és admirálisi rendfokozatkategóriák által viselhető fekete színű, fekete műbőr szemernyővel és állszíjjal ellátott téli sapka. 1973 óta folyamatosan rendszerben van. Díszítései megegyeznek a tányérsapkáknál megfigyeltekkel.

Barett
A partiőrség és a tengerészgyalogság nyári köznapi és díszelgő viselete. A tengerészgyalogság és a partiőrség a gyakorlóhoz szintén fekete barettet visel. Kokárda és háromszög alakú trikolóros jelvény díszíti.

Zubbonyok
A haditengerészet megtartotta régi tradícióit a zubbonyok terén is.  A haditengerészet összesen 5 öltözetkombinációt ismer időjárástól és alkalomtól függően, (ehhez társul a fekete vagy fehér tányérsapka). Mind a fehér, mind a fekete változat mellzseb nélküli, kétsoros, hatgombos egyenruha, kemény, bevarrott vállappal. A rendfokozati jelzéseket, a nemzetközi tengerész standardnek megfelelően a mandzsettán sávozás jelzi (hasonlóan a brit Elliot-szemhez). A tengernagyi rendfokozatkategória díszelgő zubbonyán a gallért dús levélhímzés díszíti (1994-ben ez a szovjet mintához képest leegyszerűsödött, 1997-ben visszatértek a szovjet kori díszítéshez). A matrózok viseletkombinációtól függően fehér, illetve sötétkék matrózblúzt viselnek, melyen a rendfokozatot a keskeny vállszalagon jelölik. A díszelgő téli kabát a hadsereghez hasonlóan kétsoros, hatgombos 4/4-es kabát, szőrmegallérral. A téli köznapi változat szőrmegallér nélküli. Alakzaton kívül a téli köznapi viselet matrózok és altisztek számára kétsoros, tízgombos fekete matrózkabátot is biztosít. A köznapi viseletekhez használt ruházat a hadsereg többi részéhez hasonlóan nyáron tartalmaz még átmeneti fekete színű rövid, 1/2-es dzsekit és átmeneti, szintén fekete 4/4-es esőkabátot, míg a matrózok számára sötétkék matrózzubbonyt ír elő.

Rendfokozati jelzések
A haditengerészet rendfokozati jelzései és hierarchiája nem sokban változott a szovjet kor óta. A vállapok a hadsereghez hasonlóan kisebb, hatszög alakú formát öltöttek, emellett a tiszthelyettesi rendfokozatok öltöttek nyugati mintát. A tiszti, főtiszti és admirálisi rendfokozatkategóriák által a zubbonyok a mandzsettáján viselt, a brit Elliot-szemhez hasonló sávok a szovjet kor óta szinte változatlanok maradtak. A matrózok és tiszthelyettesek a nyugati stílusú, chevronokhoz hasonló jelzést kaptak a váll-lapjukra, miközben a zászlósoktól a flottatengernagyig szinte minden változatlan maradt. 1994-ben megszüntették a (Szovjetunió/Oroszország) Flottatengeragya rendfokozatot, 1997-ben (újra) létrehozták. 1997-ben a hadseregtábornokihoz hasonlóan a flottatengernagyi rendfokozati jelzés is megváltozott, négy tengernagyi csillagot kapott.

Nadrágok
A haditengerészetnél fekete, fehér, illetve (matrózok) nyári köznapi vislethez sötétkék pantallót használnak.

Összegzés
Az 1994-ben bevezetett egyenruhacsalád tulajdonképpen a szovjet múlttal való részleges szakítást, a régi-új orosz hadsereg megjelenésének meghatározását és nemzeti jellegének  kiemelését, valamint a viseletek egységesítését, modernizálását és (párhuzamosan az akkor aktuális külpolitikai irányvonallal) kissé kvázi nyugatosítását képviselte. A szovjet kor előtti szimbólumok (túl)hangsúlyozása mellett viszont a szovjet korszakban 1943 után átvett (ám kicsit szovjetesített) cári stílusjegyek megtartása mégis egyfajta kompromisszumos megoldást eredményezett a szovjet és az azt megelőző korszak tradíciói között (ahogy ezt az orosz állami identitás kettősségében is megfigyelhetjük). Az ezredfordulótól azután egyre inkább kezdtek visszahozni olyan, szovjet korszakban meglévő (ám vitathatatlanul orosz tradíciókkal is bíró) viseleti elemeket, amelyek kicsit az 1991 előtti korszakra való vissza-visszatekintésként hatottak (ahogy az orosz politika múlthoz való viszonyulásában is megfigyelhető ez a fajta elmozdulás).  A 2007-2008 folyamán kialakított, majd a Dmitrij Medvegyev elnök által idén március 12-én aláírt ukáz alapján a következő két év során bevezetendő egyenruházat a modernizáció mellett egy jelentősebb (vissza)lépést mutat az 1994-ben az uniformisokon némileg visszaszorított szovjet katonai tradíciók felé.

Felhasznált irodalom:

Hrenov, M.M. et al. [1999]: Vojennaja ogyezsda vooruzsonnih szil SzSzSzR i Rosszii 1917-1990-e godi. Redkije knyigi.

Kuznyecov, O. V. (szerk.) [2005]:Oficialnie vojszkije szimvoli Rosszii. Minisztyersztvo Oboroni Rosszijszkoj Fegyeracii.

Lenta.ru

Nyezaviszimaja Gazeta

Pravo.levonevsky.org

Szankt-Petyerburgszkije Vedomosztyi 2010. március 15-i szám

Uniforminsignia.net

Uniformius.ru

Vedomstva-uniforma.ru

Zakony.com.ua