Mint már korábbi cikkünkben is megemlítettük, a mai, 2008. május 9-i Győzelem Napi ünnepségen nemcsak 18 év után először újra hadieszközök dübörögnek a Vörös tér kövezetén, de bemutatkoznak az új orosz egyenruhák is. Előbbi tény már önmagában is érdekes, hisz a haditechnika részvételére a Szovjetunió utolsó előtti éve (1990) óta nem volt példa. Mindez összefügg Oroszország önbizalmának (és gazdasági képességeinek) újbóli visszatérésével (hiába, a piszkos anyagiak miatt még a németek feletti győzelem ötvenedik évfordulón, 1995-ben sem futotta haditechnikai bemutatóra, igaz, felépítették Moszkva egyik új látnivalóját, a Győzelem Parkot), no meg az eszközök reklámjával is. E cikkünkben azonban a második ténnyel, ti. az új egyenruhák megjelenésével és bemutatójával kívánunk foglalkozni, melynek véleményünk szerint szintén köze van a közelmúlt történéseihez, az önbizalom visszaszerzéséhez. Korábbi cikkünkben már értekeztünk róla, hogy noha továbbra is a régi cári és a szovjet hagyományok egyfajta ötvöződésére lelhetünk az új, 2008 M egyenruhákon, mégis némi el(vagy vissza)mozdulást érzékelhetünk a szovjet stílusjegyek felé, mindamellett, hogy a modernizáció (pl. a digitális mintázatú gyakorlóruhák) is az egyenruhacsere indoka volt.

Előzmények

Felmerülhet mégis bennünk a kérdés, hogy miért pont most van az egyenruhacsere? Hisz pl. a bemutató ideje abszolút nem „kerek” évforduló (ma a 63. évfordulót ünneplik az orosz fővárosban).

A konkrét ötlet nem is olyan régről származik. Anatolij Szergyukov orosz védelmi miniszter alig egy éve, 2007. májusának végén vetette fel az egyenruhák modernizációját. A miniszter szerint az 1994-ben bevezetett egyenruhák elavultak, és nem tükrözik kellően az orosz hagyományokat. Épp ezért az egyenruhacsere célja, hogy jobban megfeleljenek a jelenkor követelményeinek és egyszersmind az orosz katonai hagyományoknak is. Valentyin Judaskin neves orosz divattervező vezetésével még ez év nyarán felállt egy ruhatervezőkből álló csapat, melynek feladata, hogy a történelmi hagyományok tanulmányozásával és a modern technikának az igénybevételével tervezzék meg az orosz hadsereg öltözetét. Judaskin, aki egy korábbi orosz olimpiai csapat egyenöltözetét is jegyzi, saját bevallása szerint Nagy Péter koráig visszamenőleg tanulmányozta az orosz uniformisok történeti hagyományait, hogy azok alapján készítse el a terveket.

Az orosz uniformisok minőségén is javítani akartak, éppen ezért állítólag nemcsak jobb minőségű alapanyagokat használnak fel az új öltözetekhez, de különféle „mikrorostokat” is alkalmaznak a gyártás során.

Judaskin terveiből már 2007 végére kaptunk egy kis ízelítőt, a rajzoknál azonban beszédesebbek voltak a 2008. januári hivatalos elnöki bemutató képei, melyen Vlagyimir Putyin elnök elé tárták a hivatásos modelleken bemutatott uniformisokat, melyekre végül az elnök is kimondta az áment. Mindebből már következtethettünk a végleges verzióra, mely a 2008. május 9-i felvonuláson debütált, ugyanakkor tényleges áttekintést – legalábbis a nyári ünnepi uniformisokról - csak a parádé napján kaphattunk először.

 
Maga a parádé

A Vörös téren hagyományosan megrendezett parádé (lásd a full verziós videót, illetve az itt (2-sel) kezdődő részletekben (3. 4. 5. 6. 7. 8.), nagyobb képen látható mozgóképet) reggel tíz órakor a Szpasszkij bástya órájának ütésére kezdődött. A téren felsorakozott kb. 8000 katona (mindannyian a Moszkvai Garnizonból) részvételével megtartott rendezvénynek mellékesen még egy érdekessége is volt: talán legszembetűnőbb az, hogy a díszszemlét felügyelő államfőt és hadsereg-főparancsnokot két napja Dmitrij Medvegyevnek hívják, noha elődje, Vlagyimir Putyin kormányfői minőségben is ott áll mellette (nemcsak a dísztribünön, de a hatalomban is). No de térjünk is rá a debütáló Judaskin-féle egyenruhákra!

Az ünnepség az óra ütése után az Orosz Föderáció és a Győzelem zászlójának bevonulásával kezdődött, melynek behozatalát a 154. ezred díszegységének legjobb katonái érdemeltek ki. Már itt szembetűnő az erősen a cári és az annak alapján az 1950-es években megkonstruált szovet díszegyenruha-stílusra hajazó, díszegységek számára újra megalkotott díszegyenruha (a tavalyi képen még az egységes, 1994M olívzöld öltözetben láthatjuk a díszegységeket is), az ötvenes évekhez hasonló „hullámzöld” színével és a széles, vörös mellhajtókával, valamint a díszes hímzéssel mind a mandzsettán, mind az állógalléron (a légierőnél a zubbony sötétkék és hajtóka színe égszínkék, a haditengerészetnél pedig a zubbony fekete, akárcsak a hajtóka).

A zászlók elhelyezése után a díszszemlét vezénylő Vlagyimir Bakin vezérezredes (balra), moszkvai garnizonparancsnok fogadja Anantolij Szergyukov védelmi minisztert, aki a Kremlből „gurul ki” a 80-as éveket idéző ZIL gépkocsiján. A tábornok szintén az új, hullámzöld színű díszegyenruhában áll a miniszterével azonos márkájú gépkocsiján. Feltűnő számunkra a szovjet időket idéző díszes tábornoki gallérhajtóka, valamint a nemkülönben szovjet stílusúnak tűnő, díszes, ugyanakkor az 1969M tányérsapkánál valamivel nagyobbnak (méretben talán az 1994M-re jobban hasonlónak) látszó tányérsapka.

Miközben a miniszter és a tábornok kocsijukkal szemlét tartanak a megjelent csapatok előtt és a miniszter egyúttal köszönti a katonákat, oldalvást vethetünk pár pillantást az 550 fős zenekarra (mely több egység és fegyvernem zenekarából tevődött össze, ezért tűnik vegyesnek a kép) és a vezénylő, szintén tábornoki rendfokozatú karmesterre, aki ugyancsak a kétsoros, hullámzöld színű, nemkülönben díszes tábornoki zubbonyában vezényel.

 A szemle végeztével a miniszter jelentést tesz Medvegyev elnöknek, aki elmondja ünnepi beszédét. Az elnök beszéde békülékenyebb Putyin tavalyi, enyhe asszociációktól sem mentes szónoklatától, ugyanakkor érezhetünk benne valamit abból a korábban is említett orosz önbizalomból. (az Elnöki Ezred (1994M ruhában) által övezett pódiumon az állami vezetők mögött szintén hagyományosan a veteránok (=>10. kép) és tábornokok foglalnak helyet, a szovjet kortól egészen az 1994M egyenruháig bezárólag különböző korszakokból származó teljes egyenruhában vagy egy-két egyenruha-elemet viselve, természetesen jó pár kilónyi kitüntetéssel.

 Az elnök beszéde és a himnusz után kezdődik a tulajdonképpeni parádé (azaz a felsorakozott csapatok elvonulnak a Lenin-mauzóleum elé állított elnöki dísztribün előtt). Elsőként a térkijelölő (szuronyukon kis piros zászlókkal) díszegységek katonái vonulnak fel és formálnak laza kordont.

A felvonulást hagyományosan a díszszemleparancsnok (Bakin tábornok) és a mögötte vonuló Szuvorov Katonai Iskola dobosai nyitják meg (eleddig változatlan, 1994M fekete színű egyenruhájukban, tányérsapkájukon piros állórésszel). Érdekesség még, hogy a felvonuló legifjabb dobos a híradások szerint 14 éves!

A dobosok után szintén hagyományosan a második világháborús (illetve, ahogy az oroszok hívják: Nagy Honvédő Háborús) egyenruhák replikáit viselő katonák következnek, mely egyfelől a hagyományoknak szól, másfelől tisztelgés a háború áldozatai és veteránjai előtt (érthetően ezekben az egyenruhákon nem következett be semmiféle változás). Az MVH-s egyenruhát viselő katonák előtt vonuló zászlóvivőkön szintén a (szárazföldi, majd légierős, végül tengerész) díszegységek újfajta egyenruhát láthatjuk.

Őket követik a Frunze Akadémia tisztjei (ők már végzett tisztek (balra), az akadémia afféle poszt-graduális jellegű továbbképzés). A korábbi felvonulásokhoz képest itt már lényeges különbségeket láthatunk. Az 1994M olívzöld egyenruhával szemben a tisztek itt már az új hullámzöld színű uniformisban vonulnak fel, a tányérsapkájuk sem egyszínű (az állórész vörös, a sapka koronája megegyezik a zubbony színével), illetve feltűnő, hogy a sapkarózsáról hiányoznak az aranyszínű díszítőlevelek (mely a szovjet és az 1994M tányérsapkáknál is megvolt) a zubbonyuk szabása viszont az 1994M és a (színében erősen hasonló) 1969M zubbony egyfajta hibridjének tekinthető. Mindkét verzióhoz hasonlóan négygombos, ugyanakkor hiányoznak róla a mellzsebek (melyek rajta vannak az 1994M-en), és a színes fegyvernemjelző gallérhajtókák is (melyek viszont a 69-esnek az attribútuma), ehelyett a fegyvernemeket az 1994M ruhához hasonlóan csak fegyvernemjelvény jelzi. A sárga díszelgő öv viszont szovjet kor óta változatlan.

A szárazföldiek közt vonuló strat. rakéta, páncélos és tüzér erők tisztjeinek öltözete is megfelel a fent leírtaknak, csak az ő sapkájuk állórésze fekete.

Az utánuk következő tiszthelyettesek (=>8.kép) viszont egyértelműen a szovjet mintához hasonló olívzöld zubbonyban, és (piros állórészű, illetve a strat. rakéta/páncélos/tüzér erőknél fekete állórészű) tányérsapkában vonulnak.

A légierő érkezését a kék-sárga légierős fegyvernemi zászló jelzi. A légierő egyenruháján a tányérsapka méretén kívül nem sok minden változott a fent leírt szabásminta-változáson kívül. Maradt a sötétkék egyenruha, a tányérsapka égszínkék állórészével és a légierő szokásos sapkajelvényével együtt. A sapkarózsa a korábbiakban leírtaknak megfelelően egyszerűsödött. A légierős tiszthelyettesek zubbonya maradt olívzöld, a tányérsapkán égszínkék állórésszel.

  Az ezután vonuló (FSZB-hez tartozó) határőr egységek könnyen felismerhetők fűzöld tányérsapkájukról. Öltözetük színe viszont a szárazföldi hadsereggel megegyező 1994M olívzöldről (jobb alsó sarok) feketére változott. A tiszthelyettesek viszont a korábbi terepszínű helyett olívzöld gúnyát kaptak.

 Utánuk vonulnak a deszantos egységek, a tisztek szintén hullámzöld uniformisban, a tiszthelyettesek viszont a korábbira igen hasonlító új, olívzöld öltözetben (nyitott nyakú zubbonyban) illetve (fegyvernemtől függően kék(légi) =>6. kép, piros(belügyi), illetve fekete(tengerészgyalogos)) barettben. Maradt a szintén hagyományos kék-fehér csíkos trikó is.

 Az utánuk következő haditengerészek (a cári kor fegyvernemi zászlója alatt) öltözete változott talán a legkevésbé. Maradt a fehér tányérsapka, a fekete tiszti egyenruha, valamint az altisztek kék matrózinge, illetve fehér, sild nélküli, keményített matrózsapkája.

 A tengerészek után (a korábbiakhoz képest szinte változatlan) fekete öltözetükben, piros állórészű tányérsapkában, a Szuvorov Akadémia kadétjai zárják a sort.

 A parádé záróakkordjaként pedig a haditechnikai eszközök vonulása következik, melyekről részletesebben egy másik cikkünkben esik szó.

 
Összegzésként - mi változott?

A korábbi cikkhez képest további tapasztalatokhoz jutottunk:

A tányérsapka (úgy tűnik, volt némi változás januárhoz képest) inkább az 1994M tányérsapka formáját idézi, mint az 1969M-ét. A tiszti sapkarózsa egyszerűsödött (ha jól láttam, a 94’-ből származó arany-fekete rózsa az ötágú csillaggal maradt, csak eltűntek a levelek, de mérete változatlan maradt), a tábornoki tányérsapka viszont díszesebbé vált, lényegében átvéve a szovjet kori díszítőelemeket. A sapkazsinór tiszteknél (már amennyire a képekből meg lehet ítélni) nem változott, az altiszteknél viszont visszajött a szovjet kori fekete sapkaszíj. A légierő és a határvédelem tányérsapkája az 1994M-hez képest szinte nem változott, viszont a légvédelmiseknél visszatért az 1994 előtti olívzöld-égszínkék verzió. A tányérsapkák koronájáról eltűntek az 1994-ből származó orosz állami címert formázó sapkajelvények .

A zubbony szabásmintája kissé hibridként ötvözi az 1969M zubbonyt (épp Dudajevet láthatjuk benne) és az 1994M zubbonyt (a korábban tárgyaltak alapján). A tiszti és tábornoki zubbonyok színe hullámzöld lett, az olívzöld szín viszont megmaradt az altiszteknél (szintén szovjet hatás). A tábornokokon már a kétsoros zubbonyokat lehetett látni, a szovjet (és eredet szerint a cári) időket idéző díszítéssel. A rendfokozati jelzések nem változtak az 1994-es mintához képest.

A tengerész egységek ruhatára mutat talán a legkevesebb változást, hiszen nálunk jószerével a korábbi évek díszszemléihez hasonló (vagy éppen ugyanolyan) öltözeteket láthattunk.

 Összehasonlítási alapul pedig álljon itt számunkra a tavalyi Győzelem Nap felvétele (az egész esemény több részletben).

Parádéról lévén szó, nem láttunk viszont digitális gyakorlóruhás egységeket (kivéve talán a bemutatott hadi eszközökön látható kezelőszemélyzetet), akik a már korábban bemutatott digitális mintázatú öltözéket kapják. Májusról lévén szó, nem láttuk a téli kollekció darabjait sem, így a januári képekre hagyatkozhatunk még egy darabig. Az egyenruháknak eddig is csak prototípusait láttuk, kizárólag a mai díszszemlére készültek. Az új uniformisok sorozatgyártása csak 2008 végén kezdődik, ezért ne csodálkozzunk, ha egy darabig még 1994M egyenruhában látjuk az orosz katonákat.

 
Lényegében végső következtetésként megerősíthetjük januárban megfogalmazódó sejtésünket, hogy az orosz katonák továbbra is a cári-szovjet hagyományokat ötvöző egyénruházattal lesznek ellátva, ugyanakkor az 1994-es verzió számos elemét felcserélték a szovjet kort idéző változtatásokkal, illetve a szovjeten keresztül még a cári időkbe visszanyúló díszítéssel. Mindez (és a ruhacsere időzítése maga) véleményünk szerint nem vonatkoztatható el Oroszország energiadollároknak köszönhető visszatérő önbizalmától illetve a mostani politikai vezetés azon szándékától, hogy nyilvánosan jelképesen is építsen a szovjet időszak és a cári birodalmi nagyság iránti nosztalgiára és ambíciókra. A kettősség nyomon követhető Medvegyev tegnapelőtti beiktatásának (a Kreml arannyal gazdagon díszített András-termében) cári szimbólumokra hajazó momentumain illetve a mai, szovjet időket idéző díszszemlén.