December 1-én csapatunk ellátogatott a C+D 8. Közép-Európai Védelmi Felszerelés és Repülési Szakkiállítás nyílt napjára, hogy szemügyre vegyük, mit tudnak letenni az asztalra a magyar hadiipari szektor és honvédség maradványai, és hogy mennyi hasonló profilú (főleg Közép-európai) cég tartotta érdemesnek a rendezvényt arra, hogy kiállítóként megjelenjen. Mivel Magyarországról van szó, túl nagy felhajtásra természetesen nem számítottunk.
A bejárat mögött a honvédség néhány harcjárműve fogadott minket, melyeket 1989 óta csodálatos módon nem daraboltak szét ócskavasnak, vagy adtak el külföldre.
Bentebb főleg a Rába típusú szállítójárművek különböző változatait sorakoztatták fel:
A honvédség "fegyveres alaki bemutatója" módfelett szórakoztató volt, csakúgy, mint az azt vezető tiszt egyik megjegyzése, mely szerint "itt láthatnak egy fekvő rendőrt, ami áll". Csak a terroristaelhárító akciót néztük végig, melynek során azt mutatták be, hogyan kell semlegesíteni egy házban rejtőző csapat gonoszt. A legérdekesebb részlete az volt, amikor a megrohamozott helyiség gyanánt odaállított konténerbe dobott kézigránátot is valami petárdaféleség helyettesítette. Őszintén reméljük, hogy ezt a húzást a közönség testi épségének védelme tette szükségessé, nem pedig a szűkös pénzügyi keretek.
A pavilonba belépve a Mercedes-Benz standja állt, ahol a falatozó alkalmazottak és érdeklődők mellett a cég néhány páncélozott szállítójármű-típusát lehetett megtekinteni.
A pavilonba belépve a Mercedes-Benz standja állt, ahol a falatozó alkalmazottak és érdeklődők mellett a cég néhány páncélozott szállítójármű-típusát lehetett megtekinteni.
Ezekről a pofás terepjárókról csak annyit, hogy magas bűnözési rátával megvert városokban, kietlen harmadik világbeli vidékeken való közlekedésre bizonyára teljes mértékben alkalmasak, de mondjuk Irakba vagy Afganisztánba nem merészkednék be ilyenekben, tekintettel arra, hogy megítélésem szerint a páncélzatuk a kisebb kaliberű puskalőszertől és a repeszektől véd ugyan, ezeknél masszívabb dolgoktól viszont aligha. Viszont modern járművek kategóriában jóformán csak ezeket lehetett látni az egész pavilonban. Szegény ember kézzel nőz...
Egy 40 mm-es gépágyú. Őszintén szólva nem figyeltem meg, milyen gyártmány, de jól néz ki, az biztos:
Egy 40 mm-es gépágyú. Őszintén szólva nem figyeltem meg, milyen gyártmány, de jól néz ki, az biztos:
Nem szívesen lennék annak a katonának a helyében, akit az Eurospike GmbH plakátján láttam:
Hamar világossá vált, hogy a jelenlévő cégek nagy része nem fegyverek, hanem mindenféle kiegészítő felszerelések gyártásával vagy forgalmazásával foglalkozik (kesztyűk, lábbelik, ruházat stb.), elsősorban őrző-védő cégek részére. Üde színfoltot jelentettek viszont a távirányítós tankmodellek:
Egy Zrínyi páncélosvadász, ill. egy Toldi tank modellje (egyébként érdekes, hogy a 2. világháborúban kis hazánkat leszámítva főleg a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban volt szokás páncélos harcjárműveket híres történelmi személyiségekről elnevezni):
Egy eléggé ótvar kinézetű kisteherautó:
Egy cég a sok közül, melyeket sikerült jól elkeresztelni:
Egy újabb meghökkentő elnevezés, ezúttal a honvédség jóvoltából:
Az elnevezés alapján azt hittük, hogy itt propaganda/PSYOPS-tevékenységet folytatnak, és mint kiderült, nem jártunk messze a valóságtól - egyik feladatuk pl. a PR-tevékenység Afganisztánban.
Érdemes volt összehasonlítani az egyes cégek standjait. A Hadügyminisztérium egyik beszállítója, a norvég Kongsberg terjedelmes standjánál igen sok terméket mutattak be, képviselőik kedélyesen falatoztak és söröztek üzletfeleikkel egy elkerített részen. Ehhez képest az olyan világhírű cégek, mint a General Dynamics European Land Systems vagy a Steyr-Daimler-Puch kiállítása összesen néhány vitrinbe tett járműmodellből és műanyag asztalon heverő tányér nápolyiból állt. A Raytheon standja kb. akkora volt, mint egy kisstílű ékszerész boltocskája a damaszkuszi bazárban, de ott legalább sokat meg lehetett tudni a cégről.
A lengyel hadiipar egyik gyöngyszeme, a Bumar képviselőivel szívesen elbeszélgettünk volna legújabb fejlesztéseikről, de embereik elég hosszasan tárgyaltak egyes üzletfelekkel (gondolom), és miután végeztek, azonnal el is kezdtek összepakolni, noha a kiállítás vége még messze volt.
A látogatók között felfigyeltünk két jól szituált úriemberre, akiket kinézetük alapján indiainak vagy pakisztáninak néztem. Nem meglepő, hiszen a két nemzet magas rangú tisztviselői kb. úgy viszonyulnak a hadiipari expokhoz, mint Kelet-európai maffiózók lánycsemetéi a belvárosi butikokhoz és plázákhoz, a fogadtatásuk pedig ennek megfelelően rendszerint igen szívélyes. Egyébként jó lenne tudni, hogy a külföldiek jelenléte nagyobb volt-e a kiállítás ezt megelőző két napján.
Egy dobtáras Kalas:
Végezetül pedig képek a hazai fegyvergyártás két büszkeségéről:
Az elnevezés alapján azt hittük, hogy itt propaganda/PSYOPS-tevékenységet folytatnak, és mint kiderült, nem jártunk messze a valóságtól - egyik feladatuk pl. a PR-tevékenység Afganisztánban.
Érdemes volt összehasonlítani az egyes cégek standjait. A Hadügyminisztérium egyik beszállítója, a norvég Kongsberg terjedelmes standjánál igen sok terméket mutattak be, képviselőik kedélyesen falatoztak és söröztek üzletfeleikkel egy elkerített részen. Ehhez képest az olyan világhírű cégek, mint a General Dynamics European Land Systems vagy a Steyr-Daimler-Puch kiállítása összesen néhány vitrinbe tett járműmodellből és műanyag asztalon heverő tányér nápolyiból állt. A Raytheon standja kb. akkora volt, mint egy kisstílű ékszerész boltocskája a damaszkuszi bazárban, de ott legalább sokat meg lehetett tudni a cégről.
A lengyel hadiipar egyik gyöngyszeme, a Bumar képviselőivel szívesen elbeszélgettünk volna legújabb fejlesztéseikről, de embereik elég hosszasan tárgyaltak egyes üzletfelekkel (gondolom), és miután végeztek, azonnal el is kezdtek összepakolni, noha a kiállítás vége még messze volt.
A látogatók között felfigyeltünk két jól szituált úriemberre, akiket kinézetük alapján indiainak vagy pakisztáninak néztem. Nem meglepő, hiszen a két nemzet magas rangú tisztviselői kb. úgy viszonyulnak a hadiipari expokhoz, mint Kelet-európai maffiózók lánycsemetéi a belvárosi butikokhoz és plázákhoz, a fogadtatásuk pedig ennek megfelelően rendszerint igen szívélyes. Egyébként jó lenne tudni, hogy a külföldiek jelenléte nagyobb volt-e a kiállítás ezt megelőző két napján.
Egy dobtáras Kalas:
Végezetül pedig képek a hazai fegyvergyártás két büszkeségéről:
Utolsó kommentek