Üdvözlöm kedves olvasóinkat! Enz vagyok a Katpol Blog csapatából, és rendhagyó módon ezúttal nem a modernkori Kína történelmével foglalkozó sorozat következő részével jelentkezem. A téma, amit hozok, persze nem egészen különálló, azonban időben eléggé messze áll a fősorozattól, és a hidegháború első éveire tehető. A több különböző témaötlet közül most ennek megírása mellett döntöttem, mert igencsak érdekes, mégis meglehetősen szűk körben ismert csupán.

A II. világháborúban győztes felek egyre inkább egymás ellen fordultak, és ez a szembenállás a propaganda színterére is átkerült. Nyugaton a korábban a „szabadságért harcoló” szovjetek most már az embertelen elnyomás megtestesítői lettek, míg keleten egy igen szokatlan váddal álltak elő – a béketábort támadó imperialista rovarokról.

Maga a vád talán nem annyira elképesztő, mint elsőre tűnhet: mint Jeffrey A. Lockwood "Hatlábú katonák" című kötetében bemutatja, a világháborúban sem kerülte el a hadviselők figyelmét a rovarokban rejlő potenciál. Az amerikaiak például legyekkel próbálták volna Rommel afrikai erőit térdre kényszeríteni (fájdalom, a mesterséges fekália előállításába feccölt rengeteg energia kárba veszett az ellenség távozása okán), míg a japánok 731-es egysége embertelen kísérletei során bolhák segítségével fertőzött meg tífusszal és ölt meg számtalan kínait. Maguk a szovjetek is kísérleteztek hasonlóval 1928-tól kezdődően, és a szerző szerint számos jel utal arra, hogy a világháború során több alkalommal éltek is ezzel az eszközzel. A második világháborút megelőző hetekben Goebbels náci propagandaminiszter azzal gyanúsította a briteket, hogy sárgalázzal akarják megtizedelni India népességét, amelyet Nyugat-Afrikában befogott szúnyogok repülőgépekről történő kiengedésével terjesztenének el.

A könyvben még számos komolyabb, illetve komolytalanabb eset olvasható a kérdéskörben. Most azonban térjünk rá az írás közelebbi témájára.

Üdvözlöm minden kedves olvasónkat! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és ez itt a modern Kína történelmével foglalkozó sorozatunk idei első része.

Az előző rész tartalmából: Csang Kaj-sek Sanghajban a helyi alvilággal karöltve véres leszámolást rendez a helyi kommunisták körében – A Nemzeti Párt (KMT) két részre szakad: a baloldali érzelműek központja Vuhan, Vang Csing-vej vezetésével, míg a hadsereg nagy része Csangot támogatja – Újrakezdődnek a hadúri offenzívák a nemzetiek ellen, de végül kudarcot vallanak Feng Jü-hsziang, a „Keresztény Tábornok” beavatkozásának köszönhetően – Feng mindkét kormánnyal megállapodik, végül azonban Csang mellé áll – A baloldali KMT is szembefordul a kommunistákkal, kitör a nancsangi felkelés

Az eddigiekhez hasonlóan, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin vagy más bevett angolos alak zárójelben szerepel az első említéskor.

A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.

A megaláztatás évszázada XIV: Zászlónk alatt egyesül majd minden ember (1927-1928)

A kommunista népfelkelés mítosza megszületik

A Nemzeti Párttal (Kuomintang, KMT) folytatott egységfrontpolitika bukását követően 1927. július 30-ra időzítették felkelésüket a vörös csapatok, ám erre csak augusztus 1-jén került sor. A mintegy 20.000 fős hadsereg parancsnoka Csou En-laj (Zhou Enlai) volt, tagjai között számos olyan akadt, akik később vezető szerepet töltöttek be a Kínai Vörös Hadseregben, köztük Csu Te (Zhu De). A nevek között azonban hiába keresnénk Mao Ce-tungét (Mao Zedong), aki ekkor még a vuhani, baloldali KMT-szárny üdvöskéje volt Vang Csing-vej protezsáltjaként. Még maga sem sejtette, mennyire is történelmi döntést hozott akkor, amikor úgy döntött, inkább elvtársaival tart. „Vigasztalannak éreztem magam, jó ideig nem tudtam, mitévő legyek” - nyilatkozta később a vacillálás napjairól.

Kedves hallgatók! A KatPol Kávéház következő adása ezúttal a science fiction területére űrhajózik, és a Naprendszer határait feszegeti. A korábbi szavazás második helyezettjeként az újabb, górcső alá kerülő sorozat a The Expanse. Felhívjuk a sorozatot követő hallgatók figyelmét, hogy az adás az első három évadot öleli fel. Az adás letölthető innen, a korábbi adások pedig elérhetők itt. Jó szórakozást kívánunk!

Üdvözlöm minden kedves olvasónkat! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, mivel jó ideje nem volt már blogposzt a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunkban, úgy gondoltam, méltó lezárása lenne az évnek még egy évbúcsúztató részt lehozni. A sorozat a tervek szerint a jövő évben is folytatódik majd változó rendszerességgel, és mindemellett más témákkal is tervezem foglalkozni.

Az előző rész tartalmából: kezdetét veszi a Nemzeti Párt (Kuomintang) északi hadjárata Csang Kaj-sek generalisszimusz vezetésével – a Nemzeti Hadsereg vereséget mér a Jáde Marsallra, Vu Pej-fura, majd elfoglalják Vuhant – Csang erőivel keletre megy, míg Vuhan a Kuomintang balszárnyának és a kommunistáknak lesz a központja – egyre erősebbé válik a Kuomintang bal- és jobbszárnya közötti törés az egységfronton belül – Csang csapatai beveszik Nankingot és Sanghajt, minden területet megszerezve a Jangcétól délre 

Az eddigiekhez hasonlóan, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin vagy más bevett angolos alak zárójelben szerepel az első említéskor.

A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el. 

A huszonkét éves polgárháború kezdete (1927)

Az egységfront szétszakad

1927. március végén Nanking, amely Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) rövid életű kormányzása idején főváros volt, és Sanghaj, Kína legfejlettebb metropolisza a Kuomintang (Guomindang, röviden KMT) kezébe került. Sanghajban a város parancsnokának árulása után az első bevonuló nemzeti csapatokat Paj Csung-hszi (Bai Chongxi), a perzsa felmenőktől származó muszlim generális vezette, akiknek március 18-tól 22-ig tartott a már teljesen üres város elfoglalása, miután alig háromezer katonával rendelkezett. Ezalatt a városi proletariátust tömörítő Általános Munkás Unió teljesen megbénította a várost egy összehangolt sztrájkkal, a munkások a rendőrőrsök ellen szervezett rajtaütésekkel fegyverhez jutottak, majd az utcákon a „menekülő kutyákat”, a külföldi cégek dolgozóit végezték ki könyörtelenül. Az egyik munkásnegyedet háromszáz halott és háromezer leégett épület árán foglalták el.

„Gyanútlanul és akaratlanul, csalimadárként magamra húztam kettőt a konvoj négy kísérőhajója közül...Megint olyan makacsul üldöztek, hogy a legkevésbé én magam hittem volna, hogy le tudjuk őket rázni...órák múltán a vízibombáik egyre messzebb hullottak...ismét betört a víz, éspedig éppen a vécé zárószelepén keresztül, amiről egyébként egy teljes, és kevésbé étvágygerjesztő fejezet születhetnék.” 

1932. július 26. fekete nap volt a - némileg félrevezető módon - „birodalminak” nevezett német köztársasági haditengerészet (Reichsmarine) egyébként nagyrészt eseménytelen történetében. Vitorlás iskolahajója, a Niobe a Balti- (német szóhasználat szerint Keleti-) tengeren egy hirtelen támadt szélviharban az oldalára dőlt és percek alatt elsüllyedt, mivel a nyári hőségben a hajóablakok és fedélzeti nyílások nyitva voltak. A vízben sodródó 40 túlélőt jelentős erőfeszítéssel kimentette két odaérkező hajó, de a fedélközben éppen oktatásban résztvevő 69 tisztjelölt halálos csapdába került, és ezzel a tengerésztiszti és -altiszti, továbbá flottatisztviselői utánpótlás egy évfolyama szinte teljesen odaveszett, a természet erejének ugyancsak gyászos bizonyítékául. 

Hosszú kihagyás után ismét egy irodalmi újdonságot ajánlunk az olvasóközönség figyelmébe. A mai napon kerül ki a nyomdából a bolgár hadtörténész, Kamen Nevenkin A Budapest Erőd. A magyar főváros ostroma, 1944–45 c. műve, amely lényegében a Bécs még várhat - A budapesti hadművelet bevezető szakasza c. kötetének folytatása. A jövő héttől a boltokban is elérhető lesz, a kiadó honlapján pedig kedvezményesen előrendelhető. A bemutató 2019. október 26-án, du. 3 órakor lesz a Hadtörténeti Múzeum dísztermében (a Facebook-eseményt lásd itt).

A kiadó a hadtörténeti tematikában neves Peko Publishing, amely például Számvéber Norbert könyveit is megjelentette, némelyiket az Akadémiai Kiadóval közösen a Hadiakadémia sorozat keretei között. A Hadiakadémia sorozat ezzel a kötettel a Peko Publishingnél lelt végleges otthonra (a Facebook-oldalt lásd itt). A kötet szakmai lektora Számvéber Norbert volt.

Kedves hallgatók! A korábban tett ígéretünknek és a meghirdetett szavazás eredményének megfelelően a Csernobil az a sorozat, mellyel az aktuális adásban foglalkozunk. Az adás letölthető innen, a korábbi adások pedig elérhetők itt. Jó szórakozást kívánunk!

Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez hasonlóan, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin vagy más bevett angol nyelvű alak zárójelben szerepel az első említéskor. 

Az előző részek rövid összefoglalása helyett álljon most itt inkább egy rövidke áttekintés Kína belpolitikai helyzetéről 1926-ban. Délen Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) halála utáni hatalmi harcokban Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek), a legesélytelenebbnek tartott utódjelölt egy év leforgása alatt teljhatalomra tett szert ügyes manőverezéssel és politikai ellenfelei kiszorításával. A szövetség a nemzetiek és a kommunisták között fennmaradt, és a népesség egyre nagyobb része támogatta őket, miután elegük lett a hadurak önkényeskedéséből. Északon eközben a helyzet szokásosan instabil volt: ugyan Mandzsúria ura, Csang Co-lin (Zhang Zuolin) győztesen fejezte be előző háborúit, nem volt konszenzus közte és szövetségesei között Kína jövőjéről. Rövid életű ideiglenes kormányok váltották egymást, csapatai pedig kénytelenek voltak a Jangce vidékét is feladni. A Dél-Észak szakadás lassan a végéhez közeledett egy olyan hadjáratban, amely a két világháború közötti legnagyobb volt. 

A tájékozódást segítő térképek itt érhetők el.

Kedves hallgatók! Hagyományainkhoz híven podcastunk 45. adásában ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal a Militracks idei rendezvényéről ill. az overlooni hadimúzeumról:

Üdvözlöm minden kedves olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és az ígéretemnek megfelelően máris újabb résszel folytatódik a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. Az eddigiekhez hasonlóan, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin alak zárójelben szerepel az első említéskor. 

Az előző rész tartalmából: Feng Jü-hsziang kiűzi a Tiltott Városból az utolsó kínai császárt, Pu Jit – a mandzsúriai Csang Co-lin lesz Északkelet-Kína legerősebb hadura – Szun Jat-szen Pekingbe érkezik tárgyalni, de az kudarccal zárul – Szun halála – Csang és Feng harcából az előbbi kerül ki győztesen, megerősítve domináns pozícióját 

A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el. 

A Generalisszimusz útja a hatalomig (1925-1926) 

A keleti hadjárat

1925 elején, amíg Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) a fővárosban, Pekingben haldokolt, délen hívei, a Nemzeti Párt (KMT, Kuomintang, Guomindang) tagjai harcot vívtak Szun régi ellenlábasával, a „Hakka Tábornok” néven is emlegetett Csen Csiung-ming (Chen Jiongming) hadúrral. A hadjáratot a whampoai kadétiskola feje, Csang Kaj-sek (Chiang Kai-shek) tábornok vezette, szovjet katonai tanácsadója pedig az a Vaszilij Blücher (más átírás szerint Bljuher) volt, aki később az első öt marsall között kapott helyet (1923-ban készült portréját lásd jobbra). Akárcsak a többi tanácsadó, ő is álnéven tartózkodott itt (az esetében felesége neve után „Galen” lett). Ugyan a tanácsadók vezetője a korábban bemutatott Mihail Borogyin volt, Blücher sokkal fontosabb szerepet játszott a későbbi eseményekben. Ebben közrejátszott, hogy jó barátságot kötött Csang Kaj-sekkel. 

1925 februárjában a nacionalista erők Blücher tanácsára megelőző csapást indítottak Csen erői ellen. A whampoai kadétok még nem estek át a tűzkeresztségen, és ez többször is megmutatkozott. Ho Jing-csin (He Yingjin) tábornok vezette az előőrsöt (jobbra), és amikor szovjet tanácsadója javaslatát megfogadva megmászta az összecsapás helyszínéül szolgáló vasútállomás melletti dombot, hirtelen elkékült, szemeit forgatta, lábai pedig remegni kezdtek. Csak az nyugtatta le, amikor a szovjet tanácsadó a vérhasa kúrálására fogyasztott kakaójával kínálta, és végül az összecsapást is megnyerték. A következő fiaskó egy szomszédos, hat méter magas fallal körülvett városban volt, amit Csang Kaj-sek szovjet tanácsadói javaslatára frontális rohammal készült bevenni. A támadás reggelén azonban menet közben kiderült, hogy az erre a célra szánt létrákat elfelejtették a kiosztani a katonáknak, és míg Csang az ágyúk mögött idegesen föl-le járkált, Ho tábornok egy bokor mögött kuporgott. Végül az egyik szovjet tanácsadó megmutatta, hogy tudják megmászni a falat puszta kézzel, és a város még aznap elesett.