A második indiai-pakisztáni háború évfordulójára

Negyvennégy éve ért véget az indiai-pakisztáni háborúk legismeretlenebbike, az 1965-ös második indiai-pakisztáni háború, melyben egyébként a felek - a 2001-2002-es konfrontációt leszámítva - az indiai-pakisztáni konfliktusok történetének legnagyobb reguláris erőit vonultatták fel - és vetették be.

Alig több mint hatvan éve egy Miguel Angel Asturias nevű guatemalai úriember publikálta "El Señor Presidente" (Elnök Úr) című regényét, mely a latin-amerikai diktátor figurájának azóta is leghíresebb irodalmi ábrázolása. Nem mellesleg az írót egyebek mellett ezen művéért 1967-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták. Ha valaha születik egy hasonló című és tartalmú irodalmi mű a közép-ázsiai államfő figurájáról -stílszerűen orosz nyelven-, az egyik kézenfekvő alak, akiről a főszereplőt mintázni lehet majd (a halhatatlan Türkmenbasi mellett) Nurszultan Nazarbajev kazah államfő. A jövő áprilisban elnöki működésének 20. évfordulóját ünneplő politikust hálás honatyái úgy látszik az örökkévalóságnak szánják, ugyanis a héten a parlament legnagyobb (és egyetlen) pártjának egyik vezetője az örökös elnöki pozíció létesítéséről szóló törvényjavaslat előterjesztését szorgalmazta.

Az indonéziai rendőrség (PolRI) szerint ma (most már tényleg) lelőtték Noordin Mohamed Topot, Indonézia és délekelet-ázsiai régió legkeresettebb terroristáját, akit többek között a bali terrormerényletekért és a júliusi jakartai szállodarobbantásokért is felelősnek tartanak. A mai surakartai rajtaütésben 4 terrorizmussal gyanúsított személlyel végeztek a rendőrség terrorelhárító alakulatai.

Ma ismét a fegyverek szerelmeseinek kedveskedünk, méghozzá azokkal a fényképekkel, melyeket pár évvel ezelőtt egy valaha rettegett európai katonai nagyhatalom fővárosába tett látogatás alkalmával a svéd Hadtörténeti Múzeumban készítettem.

"Vagy létrehozod magadnak a jövődet, vagy az áldozatává válsz annak a jövőnek, amit valaki más létrehoz neked."
/Arthur K. Cebrowski, az USA haditengerészetének nyugalmazott altengernagya/

Ismét fontos mérföldkőhöz érkezett a KatPol töretlen diadalmenete. Idestova két éve már, hogy lapjainkon első két cikkünk (1. és 2.) megjelent. Ha a blogszületésnap karácsony volna, a bloggerek fáin minden bizonnyal impozáns statisztikák és elmeroggyant keresőszavak himbálóznának. E jeles évforduló alkalmából mi mégis úgy gondoltuk, hogy az íratlan hagyományt megtörve ezúttal inkább letűnt és újabb korok ismert és kevésbé ismert katonai "gondolkodóinak" adnánk át a teret egy-egy gondolat erejéig, melyeket mindig is igyekeztünk mondandónkba beleszőni, így csokorba gyűjtve azonban a szürke hétköznapok során nem nyílt alkalmunk bemutatni őket. E kis gyűjteménnyel köszönjük egyúttal lelkes olvasótáborunk kitartó érdeklődését, s ha bárkinek eszébe ötlik egy-egy találó háborús idézet, ne habozzék alant, a kommentek táján megosztani velünk.

Néhány napja szomorú eseményről számolt be a sajtó: a lengyelországi Radomban rendezett repülőnapon lezuhant a belorusz légierő egy Szu-27UBM típusú kétüléses vadászgépe; mindkét pilóta életét vesztette. Béke poraikra! A tragédia már csak azért is érinti kellemetlenül az Európa utolsó diktatúrájának is nevezett Belaruszt, mert ez volt az első vendégszereplésük ezen a rendezvényen, a nyugati szomszéddal fenntartott kapcsolatok elmélyítése érdekében. Hivatalos bejelentés szerint egy belorusz-lengyel bizottság fogja kivizsgálni a baleset körülményeit (itt megtekinthetőek a helyszínen készült képek).(folyt=>)

Miközben a Nyugat, bízva a reményben és a változásban, rendületlenül vívja a COIN háborúját a tálibokkal, addig más, harmadik világbeli országoknak is megvannak a maguk felkelői. Az egyik ilyen kis ország Sri Lanka, ahol az idén tették fel a koronát az elmúlt évek sikeres hadműveleteire, és zúzták szét teljesen a Tamil Tigriseket (LTTE). Tették mindezt olyan módszerekkel, melyek szembemennek az amerikaiak által, Irak és Afganisztán tapasztalataiból leszűrt COIN elvekkel: nem a technikában bíztak, hanem az élőerőben, nem érdekelte őket sem a saját, sem az ellenség, és legkevésbé a civil lakosság veszteségei, nem próbálták "megnyerni a szíveket és elméket," hanem inkább keresztüllőtték őket. 

A Sri Lankai Hadsereg ugyanis úgy döntött, hogy ballisztikus ívben sz*rik a nemes elvekre, és a legújabb elméletekre a COIN terén és a saját feje után menve rakott rendet a szigetországban. Az Indian Defence Review pedig összefoglalta az SLA megközelítésének 8 alapelvét, aka. Rajapaksa modell (Mahinda Rajapaksa a sri lankai elnök).

"Jemen történelme még az Arab-félsziget viszonyai között is rendkívül elb*szottnak számít.[...] Jemennek nincs történelme abban az értelemben, mint egy szép európai országnak. Mégis mi lenne a "történelme" egy bandaharcnak?" /Gary Brecher a.k.a. War Nerd/

Az utóbbi hetekben ismét a háború lángjai nyaldossák a Közel-Kelet legelmaradottabb államát: a kormány augusztus elején ígéretet tett arra, hogy az északnyugati országrészben egyre aktívabb síita fegyveresek ellen - akik a gerillaszervezetek hagyományaival szakítva nem a "front", "egyesült", "mozgalom", "forradalmi" stb. szavak tetszőleges kombinációiból rakták össze a nevüket, hanem egyszerűen úgy ismertek: Hívő Ifjúság - vaskézzel fog fellépni. Kezdetét vette a Felperzselt Föld hadművelet - a hadsereg nyilván nem akart semmi kétséget hagyni a módszereiket illetően -, és hamarosan több mint 100 ezer civil menekült el a harcok színteréről. Az eseményekről nem sok megbízható információ áll rendelkezésre abból az egyszerű okból, hogy a média ki van tiltva Jemen északi kormányzóságaiból. A kormány a minap azzal vádolta meg a felkelőket, hogy megszegték a tűzszünetet, ami a segélyszervezeteknek adta volna meg a lehetőséget a szállítmányok célbajuttatására.          

2009. június 30-tól az Egyesült Államok és Irak között még a Bush-adminisztráció alatt megkötött - az erők státuszáról szóló - megállapodás alapján az amerikai hadsereg és tengerészgyalogság egységei hivatalosan nem hajthatnak végre egyoldalú (vagyis iraki engedély nélküli) katonai műveleteket, és a nagyvárosok ellenőrzése is átkerült az iraki biztonsági erőkhöz. A megállapodás szerint az amerikai erők 2011-ig teljesen átadják a biztonsági feladatokat az iraki biztonsági erőknek, addig támogató és terroristaellenes műveleteket végeznek.

Felvetődik azonban a kérdés, hogy mennyire vannak felkészülve az iraki biztonsági erők a rájuk váró feladatra?

A sandinisták első merész és sikeres akciójára 1974 végén került sor, amikor az ún. "karácsonyi támadás" során egy 15 fős kommandójuk lerohant egy Managua kertvárosában rendezett koktélpartit és fogságba ejtett 14 prominens vendéget, többek között a külügyminisztert, Managua polgármesterét és több magas rangú diplomatát. A túszok átadásáért a parancsnok, Eduardo Escobar 14 politikai fogoly szabadon engedését, 5 millió dolláros váltságdíjat és (természetesen) szabad elvonulást követelt, ill. a szervezet kommünikéjének közzétételét a médiában, és - nyilván a társadalmi szolidaritás jegyében - a minimálbér emelését. Minderre 36 óra határidőt adott. Az üzlet világában járatos Somoza a váltságdíj összegét lealkudta ugyan 1 millió dollárra, de az esetleges vérontás elkerülése érdekében úgy döntött, a többi követelést teljesíti. A támadók  repülőgéppel Havannába távoztak a kiszabadított elvtársaikkal együtt - az utóbbiak között volt egyébként a mozgalom későbbi vezéralakja, Daniel Ortega is.

Alapjában véve az akciónak egy rövid és egy hosszú távú következménye volt. Egyrészt a széles közvélemény megismerhette az FSLN-t és annak célkitűzéseit, másrészt Somoza szükségállapotot vezetett be, a Nemzeti Gárdát megerősítette és az elkövetkező hónapokban-években véres megtorló akciókra küldte vidékre, hogy felszámolja a felkelők hátországát.