Podcastunkban többször foglalkoztunk már az amerikai polgárháború kérdéskörével, annak kulturális hatásaival és ábrázolásaival, a legismertebb filmektől kezdve (pl. a Gettysburg) egészen az idehaza ismeretlennek tekinthető feldolgozásokig (pl. Josey Wales). Ez a téma talán idegennek hathat a magyar közönség számára, de a polgárháború kulturális öröksége a mai napig meghatározó, pl. a BLM-mozgalom képében, amely a polgárjogi aktivizmus és a Fekete Párducok egyfajta folytatásának tekinthető a htvanas-hetvenes évekből. Volt azonban még egy időszak, amikor az Amerikában élő rasszok közötti konfliktus kiéleződött, mégpedig rögtön a polgárháború után. Ezzel is foglalkozik a mai, 95. adásunkban bemutatott Free State of Jones (magyarul a némileg semmitmondó Harc a szabadságért címet kapta).

A Netflixen is megtekinthető 2016-os film a valóságos Newton Knight alakját mutatja be (jobbra), aki a háború idején a Konföderáció oldalán harcoló besorozott katona a Mississippi északi részén található Jones megyéből. Ez nagyon szegény vidék, szinte csak fehér szegényparasztok lakják, így aztán kicsi a lelkesedés a háború iránt, amely a gazdag ültetvényesek érdekeiért zajlik. Mikor csatában meghal az unokaöccse, valamint kihirdetnek egy olyan törvényt, ami szerint minden 20 birtokolt rabszolga után mentesül családonként egy férfi a katonai szolgálat alól, otthagyja a háborút és először odahaza bujkál, majd a folyamatos rekvirálásokra válaszul helyi milíciát szervez, és harcba kezd a Konföderáció ellen. Ez olyan sikeresnek bizonyul, hogy a helyi mocsárból indulva hamarosan három megyét szabadít fel, és kikiáltja Jones Szabadállamot (a valóságban ő az Unió hívének tartotta magát, így semmiféle tényleges elszakadásról nem volt szó a legitimnek nem tekintett Konföderációtól).

Newt a bujkálás során megismerte Rachelt, egy környékbeli ültetvényes rabszolganőjét, akivel hamarosan nyíltan viszonyt kezdett (korábbi felesége már akkor elhagyta, amikor körözni kezdték). A történt részben dédunokája, a teljesen fehér kinézetű Davis Knight perét mutatja be, akit a helyi jog feketének tekintett fekete dédnagyanyja miatt, és így a korabeli törvények értelmében érvénytelennek számított egy fehér nővel kötött házassága. A szövetségi fellépéstől való félelem hatására végül másodfokon felmentették a fajkeveredés vádja alól (elsőfokon öt évet kapott), de az ügy rávilágít a Jim Crow néven ismert déli törvényhozás nonszensz mivoltára, valamint arra a politikai kultúrára, amely az 1870-1970 közötti évszázadban jellemezte az egykori konföderációs államokat.

A film történetének harmadik része pedig magát a már említett, 1877-ig tartó rekonstrukciót mutatja be. Ez egy kevésbé ismert időszaka az amerikai történelemnek, de ennek köszönhető volt az a politikai visszarendeződés, melynek folyományaként a Konföderáció eszméjét képviselő Demokrata Párt bevehetetlen bástyái lettek a déli államok, ahol szigorú szegregáció vonatkozott a feketékre. Ezek az erők kezdetben megpróbálták valamilyen más néven visszaállítani a rabszolgaságot, mire válaszul a háborút megnyerő Észak republikánusai elvették a kérdéses államok függetlenségét, és katonai kormányzókat küldtek ezen területekre. Politikai erő híján a fizikai erő vált elsődleges eszközükké, és az ekkor megszerveződő KKK révén erőszakkal és megfélemlítéssel léptek fel a feketék ellen.

A hosszúra nyúló harcot végül az abba belefáradt északiak adták fel hamarabb, így bár a háborút az északiak nyerték, a béke igazi nyertesei a déliek voltak. Az elkövetkező időszakban az országos politikát a republikánusok uralták (Woodrow Wilson volt a kevés kivétel egyike, aki demokrataként lett elnök, az ő idején támadt fel először a KKK), míg délen a demokraták erősségeit egészen az 1950-es években indult polgárjogi mozgalomig nem lehet megrengetni.

A film szinte az egyetlen olyan vizuális médium, amely feldolgozza ezt az időszakát az amerikai történelemnek. Ismét okos hasonlattal elmondható, hogy ha a polgárháború a Dél „elveszett ügye” (Lost Cause), akkor a rekonstrukció pedig a mindenkori progresszióé. Külön vicces momentumként említhető, hogy a hosszú Demokrata választási csalások sorozatában az egyik elsőt mutatja be a film.

Összességében mindenkinek ajánlani tudjuk a filmet, akit érdekel az amerikai történelem ezen időszaka, esetleg jobban szeretné megérteni a polgárjogi mozgalom és a BLM gyökereit. Minden hibája ellenére szórakoztató, a történelmi időszakot jól bemutató alkotásról van szó. Az adáshoz jó szórakozást kívánunk! A hanganyag letölthető innen. A korábbi adások elérhetők itt.