Olvasóink bizonyára tisztában vannak vele, hogy a cédrusok hazájában sosem unalmas az élet - a cím sem arra utal, hogy Libanon népe eddig a béke napsütésében fürdőzhetett, csak mostanában Izraelben elég érdekes nyilatkozatok hangzanak el a Hezbollah és  Libanon kapcsán, ami azt sejteti, hogy Tel Avivban megint készülnek valamire.

Augusztus 6-án Ehud Barak izraeli védelmi miniszter egy legkevésbé sem burkolt fenyegetést intézett Libanon felé, mondván "nem fogadhatják el, hogy egy szomszédos ENSZ tagállam kormányában egy milícia képviseltesse magát, aminek több, mint 40.000 rakétája van" és hogy a 2006-os háborúban "megkímélték a libanoni infrastruktúrát" de egy újabb konfliktus esetében már nem fogják visszafogni magukat. Négy nappal később maga Netanyahu is hasonló retorikát használt, amikor azt nyilatkozta, hogy "egész Libanont fogják felelősségre vonni, ha támadás éri Izraelt északról", vagy - és ez azért elég vicces - "ha csak egyetlen izraeli haja szála is meggörbül külföldön". (folyt=>)

Hosszú hónapok után újabb fejleményekről számolt be a sajtó a tavaly Bangkokban letartóztatott hírhedt orosz fegyverkereskedő és volt katonatiszt, Viktor But ügyében: a thaiföldi bíróság elutasította kiadatását az Egyesült Államoknak, noha az ottani hatóságok  már régóta ezt követelik; a vád képviselői azóta fellebbeztek a főügyészségen. (folyt.=>)

A rendőrség által végrehajtott DNS-vizsgálatok cáfolták az indonéziai rendőrségi forrásokban és a hazai és nemzetközi sajtóban a múlt hét pénteki jakartai és közép-jávai rendőrségi rajtaütésekkel kapcsolatban megjelenő különböző információkat, miszerint Délkelet-Ázsia egyik legkeresettebb terroristája, a július 17-i jakartai szállodarobbantásokkal gyanúsított, malajziai állampolgárságú Noordin Mohamed Top lett volna a közép-jávai házban lelőtt személy. (folyt. =>)

Ha a háborúk birodalmában létezne a "halmozottan hátrányos helyzetű" kategória megfelelője, El Salvador és Honduras 1969-ben megvívott százórás küzdelme tán még e kitüntető cím viselői közt is kiemelt helyet foglalhatna el. Ha van háború, ami senkit nem érdekel, az két sosem hallott apró közép-amerikai ország lepukkant haderejének az égvilágon semmiféle változást nem hozó alig ötnapos összecsapása ősrégi fegyverekkel és minimális áldozatokkal. Mindennek tetejébe a két ország ellentéteinek összeütközéshez vezető fokozódása egybeesett az 1970-es mexikói futball-világbajnokságon való részvételért nem éppen lovagias keretek közt folytatott küzdelmükkel, amiért is ha valaki netalán mégis hallott volna róla (á la "kabátlopási ügybe keveredett") az is komplett idiótákként tartja számon szerencsétleneket.

Számos tagadhatatlanul komikumba hajló epizód ellenére azonban mindkét hadviselő fél kitett magáért, így a harmadik világ konfliktusainak sajátos "bája" mellett a harcok lezárultának negyvenedik évfordulóján egy-két valóban tanulságos elem is figyelmünkre érdemessé teszi e konfliktust.

Afganisztán hamarosan ismét a megszokottnál gyakrabban szerepel majd a hírekben, mivel augusztus 20.-án elnökválasztásokra kerül sor. Ezzel kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a NATO ottani szerepvállalását és az ország jövőjét illetően egyre több elemző ad hangot pesszimista meggyőződésének. (folyt.=>)

...pontosabban csak kész lesz, majd egyszer - de a tesztelése már megkezdődhet. A Visakhapatnam-i haditengerészeti bázison India a napokban vízre bocsátotta a félelmetesnek szánt névre elkeresztelt, első atomtengeralattjáróját.      

"Mert értelmes hülye viccet már hallottam.
De ennek még értelme sincs"
Boncz Géza
 

Ismét magyar terroristák tűntek fel a sajtóban, és habár  dicső kormányunk és rendőrségünk e témában lezavart színjátékával jobban ég, mint anno a Reichstag, kis hazánk médiájából továbbra is vég nélkül árad a bullshit mindenféle radikális veszélyről. Valamivel több, mint egy éve már megírtam erről a véleményemet, akkor is a hírhedt "magyar terrorszervezet", a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg Front  Mozgalom Csapásmérő Alakulat Csoport Harcosainak Forradalmi Számonszedő Brigádjainak Mártírjainak Szervezetének Legfélelmetesebb Legkegyetlenebb Legnác(z)ibb Über TOTAL VÖLKERMORD YAAARRRGGHHH... elnézést, elkalandoztam, szóval az MNY kapcsán, de úgy látom megint itt az ideje, hogy oktatást tartsunk a terrorizmus elméletéből.  Következzen hát egy rövid terrorizmus-kiskáté: (folyt=>)

Szerkesztőségünket már régóta foglalkoztatja a kérdés, hogy mennyi fegyverrajongó (kevésbé szalonképes kifejezés szerint: fegyverbuzi) van a rendszeres olvasóink között. A mai napon egy kis fejtörő segítségével erre próbálunk meg részben választ kapni.

A blogon már szót ejtettünk az észak-koreai vezetés utódlási problémáiról, amivel mostanában érthető okokból a világsajtó is sokat foglalkozik. Ilyenkor, akárcsak NagyH kolléga, az újságírók sem felejtik el megemlíteni a tényt, hogy Kimék a kommunizmus történelmének első és (minden valószínűség szerint) utolsó dinasztiája. Érdemes azonban megemlékezni arról, hogy nem Kim Ir Szen volt a 20. század első, vagy akár leghírhedtebb dinasztiaalapító diktátora. Ez a "dicsőség" inkább a nicaraguai hadurat - azon a vidéken elterjedt kifejezés szerint caudillot -, Anastasio Somoza García-t illeti. Egy gerillamozgalom leverése után került az ország élére, kisebbik fiának hatalmát viszont 30 évvel ezelőtt döntötte meg Latin-Amerika Fidel Castro 1959-es győzelme utáni történelmének első sikeres baloldali gerillaoffenzívája.