Rendkívüli módon gyűlölöm, amikor a valaki vesz egy (biztonságpolitikai) fogalmat és az eredeti jelentéséből kiforgatva, "buzzwordként" kezdi használni, azaz csak a divatossága miatt használja a szót, hogy a tudás hamis látszatát keltse, de valójában legfeljebb ködös elképzelései vannak a szó eredeti jelentéséről. Ez azonban nem gond, mert az illető célja általában csak a bullshitting és nem a reális, értelmes  állásfoglalás. Sok ilyen kiforgatott fogalommal lehet találkozni a sajtóban, legyen az az aszimmetrikus hadviselés, a fasizmus, etc.

És a terrorizmus.

Mert ugye mi a terrorizmus és ki a terrorista? Ekkor a sok okos ember elkezd gondolkodni, hogy latinul az alapszó rettegést, félelmet jelent, akkor kössük már hozzá mindenhez ami félelmet kelt bárkiben. Érdekes módon a gerilla szót sosem akarták ilyen módon boncolgatni, i. e. attól még hogy a guerra - háború - szóból ered, nem próbálták fűhöz-fához hozzácsapni, aminek bármi köze is lenne a háborúkhoz. De miért is kellene kiterjeszteni a terrorizmus fogalmát? Nos, azért, hogy végre nekünk is legyen, itt, Magyarországon, ne kelljen továbbra is irigykedve nézni a Nyugatot, ahol már van. Még ha a mienk kicsit sárgább és kicsit savanyúbb is.

Terror vs "magyar terror"

Elcsépelt közhelynek számít, hogy a terrorizmusnak nincs egyértelmű definíciója (megjegyzem számos egyéb társadalomtudományi fogalomnak se, mert ahány kutató, annyi meghatározás), de a főbb jellemzőit azért össze lehet szedni. Tömören: a terrorizmus egyfajta hadviselési stratégia, a gerilla- és a konvencionális verzió mellett. Ebből már következik néhány jellemzője - politikai célokat akar megvalósítani, (ebből a szempontból 99,99%-ban nem-állami szereplőkhöz kötődik), illegitim módon, erőszak által. Az erőszakkal való fenyegetés nem elég, a terrorcselekménnyel fenyegetés is bűntett, de önmagában nem terrorcselekmény. Hozzátartozik még a fogalomhoz a média elengedhetetlen szerepe - a terrorizmus lényege a politikai döntéshozatal befolyásolása a közvélemény sokkolásával, ehhez pedig kell az írott és elektronikus sajtó, hogy maga a cselekmény, és a kapcsolódó üzenet minél szélesebb tömegekhez jusson el. Ehhez kapcsolódóan egy terrorcselekménynek megfelelő súlyúnak kell lennie a szükséges katarzis kiváltásához, még ha nem is jár feltétlenül halálos áldozatokkal. (pl. gépeltérítés. Az ilyen "vértelen" akciók manapság azért elég ritkák.) Egy jól megtervezett terrorakció mindig demonstrálja a végrehajtó szervezet erejét ezzel együtt megmutatva az állam/ellenfél sebezhetőségét, és ezért szimpatizánsokat is szerez. A célpontokat a politikai nyomásgyakorlás szempontjából választja ki: demokráciákban ez az egyszerű átlagember, etnikailag megosztott társadalmakban az elnyomó vagy csak simán a gyűlölt népcsoport tagjai, de például egy abszolút monarchiánál lehet az uralkodói család. Ha valakit a terrorizmus részletesebb taglalása érdekelné, ajánlom a ZMNE könyvtárát, a hely hiányában én most eltekintenék tőle.

This is terror:

Iskolapéldái a terrorizmusnak az al-Kaida (franchise) által elkövetett nagyobb támadások, mint a 2001. szeptember 11-i vagy a 2004-es madridi merényletek. Senki (biztonságpolitikai szempontból) nem vitatja el, hogy ezek terrorakciók voltak: a halálos áldozatok száma magas, a kivitelezés látványos az optimális médiahatás kedvéért, általános pánikot okoztak és mindkettő komoly politikai következményekkel járt: a madridi megfordította a spanyol választásokat, minek következtében Spanyolország kivonta a csapatait Irakból, szeptember 11. hatásait meg gondolom nem kell külön ecsetelnem.

Mivel azonban az élet nem olyan egyszerű, az terrorizmus fogalma torzul. Egyrészről - mivel maga a szó negatív kicsengésű - a terrorszervezetek sosem nevezik magukat terrorszervezetnek, másrészről az államok szeretnek mindenféle lázadó csoportot, sőt gyakran úgy általában a politikai ellenfeleiket terroristának minősíteni, hogy ezzel diszkvalifikálják őket. Ez még mindig bocsánatos bűn, hiszen az előbbiek ezt még a propagandacélokból teszik, de amikor az egyszerű nép is beszáll a "terroristázásba" - erre számtalan eszköze van, sajtó, internet, etc. - és balos/jobbos/vallási alapon vagy csak pillanatnyi hasfájása miatt elkezdi szórni a terroristacímkét, akkor az végképp megkavarja a dolgokat. Sajnos a divattémákkal már csak ez a helyzet, mindenkinek van véleménye, és azt szereti meg is osztani. Pedig egyébként a terrorista is csak egy politikai szereplő, idővel lehet belőle konszolidált kispolgár, miniszter, sőt kaphat akár Nobel-díjat is. (Találós kérdés T. Olvasók: kinek sikerült elsőként terroristaként Nobel-békedíjat szereznie?) 

This is error:

Kis hazánkban, mindenki legnagyobb meglepetésére, az értelmes és képzett biztpol. szakemberek mellett sok idióta is értekezik a terrorizmusról, főleg azért, mert az utóbbiak szerint jelenleg itthon is tombol ez a métely. Megkönnyíti a dolgukat, hogy Magyarországon a Btk. 261. paragrafusa szól a terrorizmusról, és a definíciójába belefér minden a garázdaságtól a nemi erőszakon át a gondatlanságból elkövetett emberölésig. A média napszámosai persze annyira szerettek volna már itthon is terroristát találni, hogy csodálkozom, miért nem importáltak néhányat külföldről, hogy aztán az Alföldön titokban szabadon eresszék őket. Ezen a ponton gumikesztyű, védőmaszk fel, irány a magyar belpolitika.

Miből is áll a "magyar terror"? Van egy darab  érdekes nevű, sogenannte "terrorszervezetünk" (ha egyáltalán valóban szervezetként létezik) - végre, végre, végre, a bulvárlapok szerkesztőségében literszámra folyhatott a pezsgő, amikor értesültek erről. Vannak olyan terrorakcióink, mint 1 azaz egy darab közéleti személyiség megverése,  rendőrpalota néhány ablakának lőfegyverrel (!) való kilyukasztása,  parlamenti képviselők lábtörlőinek felgyújtása, valamint 1 azaz egy darab jegyárusbodega szintén molotov-koktél által történt megrongálása. Van ezekben kéremszépen erőszak, politika, félelem, szaft, Blikk-címlapsztori, minden. Egy dolgot viszont rohadtul hiányolok - a megfelelő súlyú cselekményt, ami sokkhatást vált ki. Ez lenne az erődemonstráció, miközben szigorúan ügyelnek arra, hogy a magyar törvényekkel csak a minimális szinten menjenek szembe? Egy átlagos napon több súlyosabb "köztörvényes" bűncselekményt hajtanak végre, mint az elmúlt évek összes magyar terrorakciójában, ha az RAF 1991-es ferihegyi robbantását nem számolom. (Rosszindulatú kérdés a jelenkor "magyar terrorizmusa" miatt aggódó értelmiségieknek: Milyen ideológiát is vallott anno az RAF, ehhez képest kik is voltak a budapesti támadásuk célpontjai?)  Valljuk be, kevesek álltak meg egy pillanatra holtsápadt arccal, amikor tudomást szereztek a fent említett események bármelyikéről.  Olyan országokban, ahol valóban tombol a terrorizmus, például Irak vagy Afganisztán, a fent említett "támadások" legfeljebb a viccrovatba kerülnének bele, de a '90-es évek hazai maffialeszámolásai is nagyságrendekkel durvábbak voltak. Mégis, most hirtelen van "magyar terror", pedig még a mindenki által megmosolygott korzikai terroristák is "ki****ott Wehrmacht" hozzá képest.  Végül is kétesélyes dolog, ha valaki  személyesen megkeresné mondjuk  bin Ládent, és ajánlatot tenne neki egy magyar al-Kaida sejt megalapítására, ami a későbbiekben tökmagosbódékat gyújt fel - vagy helyben agyonlövik, vagy életben hagyják, mert az őrülteket ott is óvatos megértéssel kezelik.

De miért is baj, ha kicsit meglódul az emberek fantáziája, és terrorizmust látnak minden kisstílű bűncselekményben, sőt akár mezei internetes oldalakban is, és ahol a saját Carlosunk vagy Oszama bin Ládenünk egy blogger, aki megalapozottan gyanúsítható azzal, hogy házilag füstbombákat barkácsolt, ergo terrorista. (Könyörgöm, nyomorult füstbombákat, jó hogy benne van a "bomba" kifejezés, de vízipisztoly birtoklásáért sem csukják le az embert hasonló logika alapján.) 

A helyzet az, hogy Magyarországot valóban fenyegeti némi terrorveszély, még ha nem is olyan, amit a bulvársajtó és egyes politikai körök látni szeretnének. EU és NATO tagok vagyunk, részt veszünk az afganisztáni műveletekben, elméletileg tehát igazi terroristáknak is lenne oka idejönni, ezért az NBH figyel is erre az eshetőségre. (Hacsak nem érvényesül náluk is az a tendencia, mint a magyar rendőrségnél és a honvédségnél, ahol mára a "magyar" jelző gyakorlatilag fosztóképzővé vált.) Már a minimális kockázat miatt is szükség lenne itthon egy antiterrorista doktrína kidolgozására, némi válságkezelési gyakorlatra és a civil társadalom felvilágosítására, sőt bevonására. Manapság azonban a felvilágosítás gyakorlatilag egyenlő a politikai hangulatkeltéssel, és minél inkább belelovalja ebbe magát a nép és hazánk elitje, annál távolabb kerülnek a valóságtól. Ha a magyar antiterror stratégiát és kommunikációt nem a reális fenyegetésekhez, hanem a Magyarok Nyilai & Tsa-hoz igazítják,  egy szükségszerűen torz, elfogult eredményt kapunk, ami kitűnően használható a napi politikai machinációk során, de katasztrofális csődöt fog mondani, ha egyeseknek netán Budapesten támad kedve robbantgatni. Viccelődve szokták megjegyezni, hogy ki követne el terrorakciót egy olyan országban, aminek a fővárosát keverik egy másik országéval. Mondok valamit: ha egy napon robbantanák be Budapestet, Bukarestet és teszem azt még Pozsonyt, az főhír lenne a CNN-en és senki le se szarná, hogy melyik b-betűs város melyik ország fővárosa. Egy nagy nyugat-európai merénylet helyett praktikusabb lehet több közép-európait végrehajtani, mert míg nyugaton számítanak rá, és komoly ellenintézkedéseket tesznek, itthon (remélhetőleg csak látszólag) mindössze nyulakat kergetnek.

Lassan, tagoltan - ami itt folyik, az nem terrorizmus. Ellenben meg lehet nézni a Föld számos "forró pontját", hogy akkor mi is az. Szomorú, de a Kárpátok ölelő bércein túl létezik egy olyan, hogy külvilág, és nem érdekli, hogy idehaza mit hülyülnek össze egyesek terrortámadás és -veszély címszavak alatt. Viszont egy idő után valakiknek ott is szemet fog szúrni a kis hazánk röhejes hozzállása ehhez a biztonsági kihíváshoz. Tetszik tudni, piaci rés. Ha egyszer idejön, teszemazt az al-Kaida, akkor nem ilyen vagy olyan oldali politikusokat fog majd fenyegetni, figyelve, hogy ne menjenek túl a garázdaság bűntettén. Ők embereket fognak ölni, sokat, egyszerre, valódi bombákkal. Az lesz majd a magyar szeptember 11. A megmondóemberek, akik Cs. Úr vérző feje vagy egy megperzselődött kirakat után már az Armageddonról vizionáltak, vajon mit fognak tenni ha majd több tucat halálos áldozatról kell tudósítaniuk? Akkor is elmagyarázzák, hogy miért a "másik oldal" felelős az egészért?