A második kínai-japán háború nyugaton kevésbé ismert előzménye a második világháborúnak, pedig az 1937 és 1945 között zajló konfliktus összességében a keleti fronthoz mérhető nagyságú területen zajlott, több tízmillió életet követelve. Ez a hadszíntér sem volt mentes a kegyetlenkedésektől és háborús bűnöktől, de az európaihoz hasonló szervezettséget ezek sosem értek el. Ebből is kimagaslóan fontos a nankingi mészárlás, amire a háború elején került sor, mikor Kína fővárosát elfoglalták a japán császári csapatok. A KatPol Kávéház 93. adásában ennek az eseménynek több filmművészeti feldolgozásáról is beszélünk; ezekből nincs hiány, hiszen a téma kiemelten fontos a kínai emlékezpolitika számára. A tárgyalt filmek: City of Life and Death, Flowers of War, John Rabe és a Children of Huangshi.

A kínai emlékezetpolitika kiemelése azért is lényeges, mert az eseménynek jelenleg két kanonikus olvasata van: a kínaiak több százezer áldozatot követelő, többhetes módszeres erőszakorgiáról beszélnek, míg a japánok szerint az egész csak propagandahazugság. A kevésbé elfogult történészek alapján az elhúzódó több hónapos sanghaji csatát követő frusztráltság az alacsonyabb rendfokozatú tisztek körében az indulatok elszabadulásához vezetett, amin a hadvezetés rossz kommunikációja és a vezetési problémák sem segítettek. Macui Ivane, a hadsereg parancsnoka – akit 1948-ban háborús főbűnösként kivégeztek – például TBC-ben szenvedett, így képtelen volt alárendeltjei között rendet tartani.

Az mindenesetre bizonyos, hogy hat hétre elszabadultak az indulatok a kiürített fővárosban, ahol a hátrahagyott helyőrség a hősi halál helyett inkább a tömeges dezertálást és bujkálást választotta. A japánok kezdeti fellépése az ő felkutatásukat szolgálta, hogy a Macui tábornok által tervezett díszszemle (fent) idejére megtisztítsák a várost. Az egész azonban hamarosan a civilek elleni erőszakba, fosztogatásba és nemi erőszakba csapott át. Az áldozatok számát illetően sincs konszenzust, 40-300 ezerig terjednek a becslések.

A filmek ennek megfelelően a japánok kegyetlenkedései helyezik a hangsúlyt, a kínai filmművészettől jól megszokott dehumanizálás eszközét hívva segítségül. Kivételt jelent az Élet és halál városa c. film, amelyben egy erőszaktól megcsömörlött, a saját ügyükben csalódott japán katona figurája is megjelenik (amelyért egyébként azt majdnem be is tiltották Kínában). A filmek nagy hangsúlyt helyeznek még a nyugatiak segítségére, akik egy védett övezetet hoztak létre, például John Rabe hathatós közreműködésével. A hitleri Németország ekkor még Kína pártját fogta, de a vállalkozás akkor is veszélyes volt. Az bizonyos, hogy a brutális esemény megváltoztatta a háború megítélését, és elvezetett a Japán elleni amerikai olajembargóhoz, aminek következménye aztán Pearl Harbor megtámadása lett.

Jó szórakozást kívánunk! Az adás letölthető innen, az eddigi adások pedig elérhetőek itt. A tágabb értelemben vett témával már foglalkoztunk a 34. és 60. adásokban. Beszámolónk a Nankingi Mészárlás Múzeumáról és Emlékművéről itt olvasható.