(Az előző rész itt olvasható.)

Új ellenség, új csataterek

Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a "demokratikus" Vietnam (VDK) küzdelme a két országrész egyesítéséért bizony jóval összetettebb politikai környezetben fog zajlani, mint az európai gyarmatosítók elleni felszabadító háború. Immár egy szomszédos állam volt az ellenség, amely a franciáknál kifinomultabb eszközöket alkalmazó amerikaiaktól kapott egyre növekvő mértékű támogatást már az Eisenhower-kormány alatt is. A világkommunizmus egységfrontja közben a múlté lett, és Hanoi a nagy kínai-szovjet haragszomrád kezdetén a kínai oldalon találta magát, mivel a vietnami állampártban (VDP) az északi szomszéd döntő befolyással bírt.

Mivel a cinizmusukról méltán elhíresült pekingi vezetők Indokínát saját érdekszférájuknak tekintették, számukra az volt az optimális forgatókönyv, hogy a két Vietnam szép lassan kifárasztja egymást, az amerikaiak pedig végül a franciákhoz hasonlóan kivonulnak. Ebből a megfontolásból Hanoiban a Giappal (balra) és a többi hidegebb fejű pártemberrel szemben a déli országrész elleni azonnali harcot sürgető keményvonalasokat támogatták, akik így 1960-ban a VDP III. kongresszusán magabiztosan határoztak a (papíron) nemcsak a kommunistákat, de több ellenállási mozgalmat is tömörítő Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front (DNFF) megalapításáról.

Annak fegyveres erőit - ismertebb nevükön a Vietkongot (VC) - Giap fő riválisa, a konvencionális háború mellett elkötelezett és közismerten radikális Nguyen Chi Thanh tábornok irányította. Meredeken nőtt a csapatainak északról küldött támogatás, így gyorsan zajlott az eszkaláció is. A történetírás hagyományosan a tonkini incidenshez köti a vietnami - vagy más szóhasználat szerint a második indokínai - háború kezdetét, de valójában mind a VDK, mind az Egyesült Államok már egymástól függetlenül korábban eldöntötte, hogy a dél-vietnami helyzetet a hagyományos úton kivívott döntő katonai győzelemmel rendezi a maga javára.

A HK Hermanos Kiadó kérésére közöljük le az alábbi pályázati felhívást.

A HK Hermanos Kiadó cikkíró pályázatot hirdet. A pályázati határidő 2012. április 15.

Idén is áldozatul esett egy tábornok karrierje túlzott őszinteségének. Peter N. Fuller dandártábornok, aki az afgán erők kiképzésének irányításában játszott szerepet, többek között azt találta mondani, hogy Karzai elnök korrupt és elszigetelt a valóságtól. (Lásd itt.) (Csak emlékeztetőül, korábban Stanley McChrystal is kicsit meggondolatlannak bizonyult volt a nyilatkozatait illetően. Lásd megakadt sorozatunkat itt és itt.)

 A minap véletlenül bukkantam rá erre a felettébb érdekes idézetre:

"Only the good die young"

Hosszú ideig a fegyverkezési hajsza jegyében bemutatott Vörös téri magamutogatás napja volt a mai, ám a hidegháború mára tovatűnt és részben feledésbe merült. Ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy a korszak első, feszültebb évtizedeinek főszereplői már itthagyták az árnyékvilágot. Legalább egy kivétel azonban akad: Vo Nguyen Giap nyugalmazott tábornok, a “demokratikus” Vietnam volt honvédelmi minisztere betegen és ágyhoz kötve ugyan, de idén augusztusban megünnepelhette 100. születésnapját. Mivel ma már kevés ember él, aki nála többet tett egy szovjet típusú diktatúra győzelméért, úgy gondoltam, ha november 7-én lesz poszt, azt ildomos lenne az ő négy évtizedes katonai munkásságának szentelni.

Rammjaeger83 & SchA

Úgy véltük, ezen a borongós őszön, mindenszentek után pár nappal indokolt lenne valami könnyed, humoros poszttal feldobni az olvasóközönség hangulatát. Jó témát szolgáltatnak ehhez a mulatságos módon elkeresztelt harceszközök.

Tájékoztatjuk a kedves olvasókat, hogy megjelent a Konfliktus és konspiráció podcast negyedik adása, melyben Bányász Péter, Benicsák Péter, az ENERGIAKLUB képviseletében Perger András és Ámon Ada, ill. két szerkesztőnk, Rammjaeger83 és SchA beszélgettek az orosz és nyugat-európai gázvezeték-projektekről, gáztárolókról és az energiabiztonsággal kapcsolatos egyéb aktuális, kis hazánk szempontjából sem elhanyagolható kérdésekről. Jó szórakozást!

Tegnap érkezett a hír, hogy Azerbajdzsán és Törökország megállapodást kötöttek a Sah Deniz második fázisában kitermelt földgáz kereskedelméről és tranzitjáról. A megállapodás nemcsak egy évek óta húzódó kereskedelmi vitát zár le, de a hosszú idő óta napirenden lévő európai import-diverzifikációs tervekre is hatással lehet.

"Iranian terror in your land
American weapons in my hand
Kneel to no one in my way
Blow off your head when you start to pray"

(Fearless Iranians from Hell)

...avagy a nagy ho-ho- lebuktatott iráni merényletkísérlet-hoax .

A vád szerint Manssor Arbabsiar, iráni-amerikai állampolgár, büntetett előéletű használtautó-kereskedő és Gholam Shakuri, Qudsz-brigád és Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) tag meg akarták gyilkoltatni Szaúd-Arábia amerikai nagykövetét, Adel al-Jubeirt mexikói kábszermaffiával, pontosabban a Zetasszal, de pechjükre magukat mexikói nehézfiúknak kiadó FBI és DEA ügynökökkel boltolták le a dolgot. Szóba került továbbá még  szaúdi és izraeli nagykövetségek felrobbantása is, (nehogy már Bástya elvtársat ne akarják meggyilkolni...) és kb. 100.000 dollárt át is utaltak előlegként a kialkudott 1,5 millióból, aztán Arbabsiart letartóztatták. A szálak állítólag a legfelsőbb iráni körökig nyúlnak. Botrány, ezek az irániak már csak ilyen szemetek, most mindenki keresse meg a hozzá legközelebb álló perzsát és vágja orrba...

A Vezető Testvér haláláról szóló hírek már bejárták a világot, (önjelölt) biztonságpolitikai szakértők annak rendje és módja szerint az elkövetkező hetekben bizonyára terjedelmes cikkeket szentelnek majd életművének, és egyszer természetesen a szajha történetírás is ítélkezik majd felette. Egy korábbi jóslatomnak megfelelően nem menekült el hazájából, hanem leghűségesebb törzsi támogatói között tartott ki a keserű végig (bár az utóbbiról őszintén szólva azt hittem, hogy csak később fog bekövetkezni).