A bejegyzés célja, hogy kontextust adjon Stanley McChrystal tábornok „lemondásához”. Mindennek oka az volt, hogy a tábornok és közeli munkatársai a politikai vezetés szerint nem megengedhető kijelentéseket tettek (konkrétan az elnökre, az alelnökre és a nemzetbiztonsági tanácsadóra), valamint más fontos személyekre (Richard Holbrooke különleges megbízott, Karl Eikenberry afganisztáni amerikai nagykövet). A tábornok segítői később azzal védekeztek, hogy a riporter megsértette a szóban tett megállapodást arról, hogy mit használhat fel, és mit nem a cikke megírásához. A történet azonban nem a  kérdéses cikkel kezdődik és nem is azzal ér véget.

Az első részben McChrystal tábornok életútját ismertetem, afganisztáni kinevezéséig.

GEN Stanley  McChrystal

A Newsweek rövid jellemzése szerint:

Lt. Gen. Stanley McChrystal, West Point '76, is not someone the Army likes to talk about. He isn't even listed in the directory at Fort Bragg, N.C., his home base. That's not because McChrystal has done anything wrong--quite the contrary, he's one of the Army's rising stars--but because he runs the most secretive force in the U.S. military. That is the Joint Special Operations Command, the snake-eating, slit-their-throats "black ops" guys who captured Saddam Hussein and targeted Abu Mussab al-Zarqawi.

McChrystal tábornok családjában a katonai hivatás nem egy elvetendő dolog volt. Apja, Herbert J. McChrystal, kétcsillagos tábornok volt, aki részt vett a németországi megszállásban és harcolt Koreában és Vietnámban is.

Stanley McChrystal tábornok a 76-ban végzett West Point osztály tagja. Karrierjét a 82. ejtőernyős hadosztályban kezdte, majd 1978-ban került a különleges erők iskolájába Fort Bragg-be, később a 7. különleges erők csoport A századának parancsnoka lett. A 80-as évek elejét további továbbképzéseken, a 24. gyalogos hadosztálynál, illetve Koreában töltötte. 1985-ben került a 75. Ranger ezredhez, először csak összekötő tisztként. A 90-es években már a különleges erők dominálták a betöltött posztjait (többek között az ezred parancsnoka lett), de jutott ideje ösztöndíjas kiküldetésre a John F. Kennedy School for Government-be a Harvard-on és a Council of Foreign Relations-nél egy évig kutató volt.

A 2000-es évek már egyértelműen a magas posztokat hozták: a XVIII. hadtest törzsének főnöke, majd a vezérkari főnökök egyesített tanácsának műveleti igazgatója. A XVIII. hadtest révén már ekkor kapcsolatba került Afganisztánnal, igaz csak közvetve: a hadtest adta a 180. a összfegyvernemi többnemzeti parancsokság állományát is, aminek feladata 2002-2004 között az Afganisztánban maradt tálib és al-Káida erők megsemmisítése volt, de nem McChrystal állt a 180-as élén, hanem Dan McNeill tábornok. Később a vezérkari főnökök egyesített tanácsának műveleti igazgatójaként az Irak elleni invázió idején a Pentagon egyik arcává vált a sajtótájékoztatói miatt. 2003-tól az összfegyvernemi különleges erők parancsnokság vezetője (JSOC) [lásd később], 2006-2008 között pedig az idejének nagy részét feltételezhetően Irakban, Afganisztánban valamint a CENTCOM katari főhadiszállásán töltötte. Ezután került sor Afganisztánba való kiküldésére ISAF parancsnokként.

Előrelépése a ranglétrán:

2LT 2 Jun 76
1LT 2 Jun 78
CPT 1 Aug 80
MAJ 1 Jul 87
LTC 1 Sep 92
COL 1 Sep 96
BG 1 Jan 01
MG 1 May 04
LTG 16 Feb 06
GEN 11 Jun 09

Végül egy anekdota a vezetési stílusáról egy szerzőtől, akinek volt alkalma McChrystal tábornok beosztottjaként szolgálni a különleges erőknél:

„One night, I was with two other operators on the back side of an urban target in the middle of Fallujah. Some thirty British Commandos came in through the front door. We ran into a little trouble with the neighbors and missed the exfil call to return to the vehicles. We figured it out after a few minutes and maneuvered back up the street to our waiting white pick-up truck. I turned the corner just as the British were starting to roll and I noticed two individuals standing on the street corner. One was the JSOC command sergeant major, a long time Delta operator. The other was unmistakable as well; it was BG McChrystal. Naturally I was a little bent by their presence, especially the two-star commander. I hadn’t been informed they were coming along nor were they present at the mission brief. It’s nice to know when a VIP is in town and I would have preferred he carry a long gun in case we needed it.
However, on the ride back to camp, I couldn’t help but shake my head in amazement and admiration of the commander’s selflessness and commitment. He didn’t have to be out there. That wasn’t his job any longer. Obviously, nobody expected him to put himself in harm’s way like that. This is probably why he didn’t inform anyone he was tagging along for the hit. He knew it would create a stir among the ranks.”

Összességében ezzel kapcsolatosan elmondható, hogy minden a tábornok vezetési stílusáról nyilatkozó forrás, amit elolvastam, igen pozitívan nyilatkozik a tábornok személyiségéről és vezetési stílusáról.

Bár kevés dolog tudható tevékenységének sikeréről, eredményei között mindenképpen megemlíthető, hogy az ő parancsnoksága alatt a JSOC Irakban jelentős erővé nőtte ki magát. McChrystal vezetése idején fogták el Szaddamot illetve ölték meg Zarkávit és a felkelésben résztvevő több fontos személyt. Zárkávi megöléséért Bush elnök nyilvánosan is köszönetet mondott.

Bob Woodward szerint a JSOC volt az egyik legfontosabb eleme a csapatlétszám emelési politika sikerének (ezzel az állásponttal több szempontból sem értek egyet, ugyanakkor ki lehet jelenteni, hogy feltételezhetően valóban fontos szerepük volt a felkelés vezetőinek eltávolításában).

McChrystal karrierje ennek ellenére azonban nem volt zökkenőmentes sok szempontból. Egyfelől, a különleges erők közösségéből nehéz valakinek feldolgoznia magát a vezetői pozícióba. Másfelől pedig a tábornok karrierjének meg voltak a maga botrányai, amik könnyedén véget vethettek volna a karrierjének. Természetesen az is hozzátartozik a teljes képhez, hogy a botrányok hangosabbak a sikereknél és ez vsz. hatványozottan igaz akkor, ha valaki a különleges erők kötelékében szolgál. Ugyanakkor az előrelépésnél a látszat is sokat számít, ezért az alábbiakban a nyilvánosságra került problémákat igyekszem taglalni.

Micsoda a JSOC?

A JSOC, becsületes nevén Joint Special Operations Command (vagyis az összfegyvernemi különleges erők parancsnokság) a SOCOM (Special Operations Command vagyis a különleges erők parancsnokság) alárendeltségébe tartozik. A SOCOM alá a JSOC mellett a fegyvernemek különleges erőinek parancsnokságai vannak alárendelve.

A hivatalos meghatározás szerint:

„Joint Special Operations Command is a sub-unified command of USSOCOM. JSOC provides a joint headquarters to study Special Operations requirements, ensures interoperability and equipment standardization, develops joint Special Operations plans and tactics, and conducts joint Special Operations exercises and training.”

 Nem hivatalos források szerint azonban a JSOC Irakban és Afganisztánban is komoly műveleti szerepet vállalt és vállal, a felkelő hálózatok vezetőinek megölésében vagy elfogásában nyilvánul meg.

Ahogyan a Globalsecurity.org megfogalmazza:

„Although JSOC's stated purpose is to provide a unified command structure for conducting joint special operations and exercises, it is widely reported that JSOC is actually the command responsible for conducting US counter-terrorism (CT) operations. JSOC is reported to command the US military's Special Missions Units (SMUs). These SMUs are tasked with conducting CT operations, strike operations, reconnaissance in denied areas, and special intelligence missions.”

Más források odáig mennek, hogy a Pakisztánban folytatott robotrepülőgépes akciók egy részét is a JSOC számlájára írják.

Más találgatások szerint a JSOC egy önálló hírszerző-végrehajtó szervezetté nőtte ki magát a Bush érában, amit az Obama-adminisztráció továbbhasznál.

Bár ezeket az információkat hivatalos forrásból nem lehet megerősíteni, annyi talán megállapítható minden további nélkül, hogy egy igen érdekes és potenciálisan befolyásos parancsnokságról van szó, aminek az élére kerülni és ott maradni nem kis feladat.

Camp Nama

A 6-26-os különítmény (más elnevezésekkel is ismeretes, pl.: Task Force 120) tevékenysége volt az első jelentős és figyelemreméltó bukkanó McChrystal tábornok pályáján. A 6-26 feladata volt az iraki ellenállás vezető alakjainak elfogása. Összetételét tekintve a 75. Ranger ezred, a SEAL-ek (SEAL Team 6), a Delta adták a gerincet, de a CIA és az FBI is képviseltette magát. A kihallgatók részben a US Army-tól és részben a civil ügynökségektől érkeztek. Bár a történetéről keveset lehet tudni, kiszivárgott hírek szerint a 6-26 két hasonló különítmény összeolvasztásával született. Camp Nama egyike volt azon „alállomásoknak”, amiket a 6-26 Irak szerte létesített. (A létesítménycsoport neve, vagyis Camp Nama, állítólag a Nasty Ass Military Area rövidítése).

A 6-26-nál kezdetben tágan értelmezték az alkalmazható eszközök arzenálját ezen az információk megszerzésének terén (ez azonban 2003-2004-ben nem volt szokatlan). A kihallgatási politika ebben az időszakban eléggé érdekesen alakult, sok volt a bizonytalanság. Ricardo Sanchez tábornok, az Összfegyvernemi Többnemzeti Parancsnokság (Combined Joined Task Force-7), vagyis a CJTF-7 parancsnoka által kiadott kezdeti irányelveket visszavonták, majd egy kevésbé agresszív verziót adtak ki. A helyzetet tovább bonyolította az „enemy combatant” fogalmának bevezetése, ami azt feltételezte, hogy nem minden fogolynak jár ki automatikusan a genfi egyezmények által biztosított védelem és jogok.

 A 6-26 főhadiszállása az invázió utáni időszakban az Iraki Nemzetközi Repülőtéren (Baghdad International Airport – BIAP) belül létrehozott amerikai katonai bázis egy elkerített része volt, amit Camp Nama-nak neveztek. A BIAP otthont adott még több más katonai bázisnak is, amik közül a legismertebb Camp Cropper, ami a nagyértékű foglyok (High Value Target) gyűjtőhelye volt (állítólag többek között Szaddamé is), és az Irakban állomásozó amerikai erők egyik legfontosabb logisztikai és parancsnoki központja volt.

A Human Rights Watch által készített jelentés súlyos vádakkal illeti az amerikai vezetést. Az egyik kihallgató, aki állításuk szerint Camp Nama-ban szolgált, egy érdekes beszámoló keretében többek között azt állítja, hogy a módszerekről nem csak, hogy tudott a vezetés, hanem a teljes parancsnoki láncnak tisztában kellett lennie velük, mert engedélyeztetéshez volt kötve minden. De ne szaladjunk ennyire előre. A jelentés így foglalja össze a Camp Nama-val kapcsolatban felmerült vádakat:

„from 2003 to the present, numerous U.S. personnel and Iraqi detainees have reported serious mistreatment of detainees by the special task force, including beatings, exposure to extreme cold, threats of death, humiliation, and various forms of psychological abuse or torture.”

A kihallgató által felhozott legkomolyabb vád az amerikai katonai vezetés ellen, azonban ez:

„There was an authorization template on a computer, a sheet that you would print out, or actually just type it in. And it was a checklist. And it was all already typed out for you, environmental controls, hot and cold, you know, strobe lights, music, so forth. Working dogs, which, when I was there, wasn't being used. But you would just check what you want to use off, and if you planned on using a harsh interrogation you'd just get it signed off.”

Mindez arra utal, hogy az alkalmazott módszerekkel nem csak hogy tisztában voltak, hanem egy hivatalos eljárási rend részeit képezték. A HRW forrása szerint:

„… We knew that we were only like a few steps away in the chain of command from the Pentagon, but it was a little unclear, especially to the interrogators who weren't really part of that task force.”

A felügyeletről és ellenőrzésről pedig többek közt ezt mondta:

„We didn't have CID there [the Criminal Investigative Command of the U.S. Army]. There was nothing. CampNama was completely closed off. You had to get a special ID to get onto that little compound there.”

A forrás elmondta továbbá, hogy a belső parancsnoki láncon keresztül nem volt értelme a túlkapásokkal kapcsolatos fenntartásokat jelezni, az eredeti parancsnoki láncához pedig nem fordulhatott, mivel nekik nem volt jogosultságuk a létesítményhez való hozzáféréshez.

A HRW forrása arról is beszámolt, hogy McChrystal tábornok több alkalommal is személyesen járt Camp Nama-ban. Egyúttal személyesen McChrystal tábornoknak tulajdonítja azt, hogy a Vöröskereszt sem juthatott be a létesítménybe, ami vsz. a genfi egyezmény megsértése. Idézem:

„…the colonel [az egység közvetlen parancsnoka] told them that he "had this directly from General McChrystal and the Pentagon that there's no way that the Red Cross could get in."”

A The New York Times emellett más, „nem hivatalos” túlkapásokról is beszámolt. A cikk érdekessége a „High Five Paintball Club” volt, aminek tagjai Camp Nama-ban a kihallgatások plusz elemeként a foglyokat paintball céltáblának is használták. Ugyanezen beszámoló szerint az egység 34 tagját vonták felelősségre 2003-2005 között a foglyokkal szembeni túlkapások miatt (igaz, 29 vizsgált esetből csak ötben találták a vádakat megalapozottnak a vizsgálatot végrehajtók).

„One Defense Department specialist recalled seeing pink blotches on detainees' clothing as well as red welts on their bodies, marks he learned later were inflicted by soldiers who used detainees as targets and called themselves the High Five Paintball Club.” Mr. McGraw, the military spokesman, said he had not heard of the Black Room or the paintball club and had not seen any mention of them in the documents he had reviewed.”

Az újság által közölt egyik eset így hangzik:

„In January 2004, the task force captured the son of one of Mr. Hussein's bodyguards in Tikrit. The man told Army investigators that he was forced to strip and that he was punched in the spine until he fainted, put in front of an air-conditioner while cold water was poured on him and kicked in the stomach until he vomited. Army investigators were forced to close their inquiry in June 2005 after they said task force members used battlefield pseudonyms that made it impossible to identify and locate the soldiers involved. The unit also asserted that 70 percent of its computer files had been lost.”

A hadsereg hivatalos jelentése a különleges erők által Irakban végrehajtott fogolyműveletekről az ún. Formica jelentés volt. Ez még 2004-ben készült, de csak 2006-ban hozták nyilvánosságra egy erősen cenzúrázott változatát. A jelentés lényege az volt, hogy a foglyok körülményeit javítani kell, egyértelművé kell tenni a hivatalos foglyokkal kapcsolatos politikát, és az észlelt túlkapásokat pedig komolyan büntetni kell. A vizsgálatnak azonban nem volt célja, hogy a már korábban lezárt eseteket újból megvizsgálja. A parancsnoki felelősséggel kapcsolatban nincsen semmi konkrétum a nyilvános jelentésben, Camp Nama pedig név szerint el sem hangzik, ahogyan egyetlen más létesítmény sem szerepel név szerint a nyilvános verzióban.

Camp Nama a New York Times információi szerint 2004-ben bezárásra került, és az egység áttelepült Balad-ba.

Pat Tillman

Patrick Daniel „Pat” Tillman egy NFL (amerikai foci) játékos volt, aki a 2001. szeptember 11-i merényletek után a több millió dolláros szerződés ajánlatokra nemet mondva az amerikai hadsereghez csatlakozott 2002-ben a testvérével együtt. A 75. Ranger ezred második zászlóaljának A. századának katonájaként Afganisztánba vezényelték. Ekként a hadsereg egyik legjobb „toborzója” lett.

2004. április 22-én azonban egy afganisztáni tűzharcban Tillman tizedes életét vesztette. A kezdeti jelentések szerint egy tálibok ellen vívott tűzharcban ellenséges tűz által vesztette életét. Később azonban kiderült, hogy baráti tűz áldozata lett. A probléma, hogy a hadsereg nem reagálta le megfelelően az ismertté vált tényeket: Tillman-t bátorsága jeleként felterjesztették az ezüst csillagra (a harmadik legjelentősebb katonai kitüntetés) amit poszthumusz meg is kapott.

Hírnevénél fogva még a Bush elnök személyesen is kiemelte Tillman a bátorságát és erényeit [az adminisztráció kommunikációjáról lásd bővebben a képviselőházi jelentést itt].

A képviselőházi jelentés szerint halálával kapcsolatban hét vizsgálatot folytattak le (nyolcat, ha a biztonsági vizsgálatot is ide számítjuk):

• Az első vizsgálat szerint baráti tűz áldozata lett.
• Ezredszinten felülvizsgálták az előző jelentést, mivel nem tartották megfelelőnek, de ugyanerre a következtetésre jutottak. Később ezt a jelentést is elmarasztalták, mivel nem volt elég alapos a tényállás megállapításában. 
• A család kérésére 2004 augusztusban újabb vizsgálat indult, amikor is fény derült arra, hogy a lehetséges baráti tűz eseteknél szokásos biztonsági vizsgálatot nem folytattak le
• 2004 októberében az elmaradt vizsgálat is befejeződött és megállapította a baráti tüzet
• A család újabb kérésére a hadsereg különleges erőinek parancsnoksága (USASOC) 2004 novemberében újabb vizsgálatot indított. Ez a jelentés azt is megállapította, hogy a családot azért nem tájékoztatták a kezdeti vizsgálatoknál a pontos körülményekről, mivel nem kívánták pontatlan képet adni a családnak az eseményekről.
• A USASOC vizsgálatot felülvizsgáló védelmi minisztérium főellenőre által készített elmarasztalta a jelentést, mivel annak vizsgálódási köre nem volt megfelelő a főfelügyelő szerint. A jelentés szerint az előző jelentés nem állapította meg az elkövetett hibák felelőseit a parancsnoki láncban, nem felelt meg az ilyen esetekben szükséges elvárásoknak a jelentés készítésekor, nem koordinált megfelelően más hatóságokkal a családnak való információ szolgáltatáskor és nem gondoskodott arról, hogy az ezüst csillag kitüntetésre való felterjesztő dokumentáció a valóságnak megfeleljen.
• Miután a család ennek a jelentésnek a valóságtartalmát is megkérdőjelezte, a védelmi minisztérium főfelügyelője és a Bűnügyi Nyomozó Hivatal (Criminal Investigation Department – CID) párhuzamos vizsgálatokat indított. A főfelügyelő vizsgálata szerint Tillman felettesei jelentős hibákat vétettek az eset jelentése kapcsán és az azt követő vizsgálat lefolytatásakor. Az ezüst csillagra való felterjesztő dokumentáció pedig valótlan állításokat tartalmazott. Arra azonban nem tettek kísérletet, hogy megállapítsák, pontosan ki is volt a felelős a valótlan állításokért. A CID pedig megállapította, hogy a katonák, akik lelőtték Tillman-t, úgy vélték, hogy egy ellenséges pozíciót vettek tűz alá.
• Azon a napon ahogy a jelentések elkészültek, az ügyvezető államtitkár arra utasította a hadsereg Kiképzési és Doktrínaírási Parancsnokságának vezetőjét, William Wallace tábornokot, hogy indítson egy eljárást a felmerült kérdések tisztázására. A vizsgálat megerősítette a főellenőr és a CID következtetéseit és ennek eredményeként hét tiszt ellen indult eljárás.

A legmagasabb rangú tiszt, akit felelősségre vontak az üggyel kapcsolatban Philip Kensinger altábornagy volt, a USASOC korábbi parancsnoka. A JSOC parancsnokaként azonban McChrystal tábornok is érintve volt az ügyben, mivel a 75. Ranger ezred a JSOC-nak alárendelve működött Afganisztánban. Az ezred parancsnoka, James Nixon ezredes McChrystal tábornoknak jelentette az esetet, aki továbbította a hírt a SOCOM parancsnokának illetve Nixon ezredes az USASOC helyettes parancsnokának is jelentette a történteket.

2004. április 29-én McChrystal egy memorandumot küldött John Abizaid tábornoknak a CENTCOM akkori parancsnokának, a különleges erők parancsnokság vezetőjének, és Kensinger altábornagynak, amiben figyelmeztetett arra, hogy az eset nem feltétlen az aminek látszik, utalva arra, hogy a folyamatban lévő első vizsgálat eredménye minden bizonnyal baráti tű lesz. Arra is figyelmeztet, hogy a politikai döntéshozókat figyelmeztetni kellene, hogy ne tegyenek elhamarkodott kijelentéseket az esettel kapcsolatban. A memorandumot az információs szabadság törvény keretén belül az AP kiperelte a védelmi minisztériumtól.  (A memorandum egy ún. P4 [personally for – csak személyes megtekintésre] volt, ami vsz. a téma érzékenységét mutatta.)

Ugyanezen a napon a hadsereg az ezüst csillaggal tüntette ki Tillman-t poszthumusz. A McChrystal memorandumban olvashatókkal ellentétben azonban a Ranger ezred parancsnoka és más tisztek is a kitüntetés indoklásaként az elsöprő ellenséges tűzzel való szembeszállást jelölték meg a kitüntetés egyik okaként. A kitüntetéshez mellékelt szemtanú beszámolókat a feltételezések szerint valaki a 75. Ranger ezredből megváltoztatta. A bejelentés szövegét lásd itt.

A hadsereg a baráti tűz tényét hivatalosan 2004. május 29-én közölte.

A Washington Post információi szerint a főfelügyelő jelentése McChrystalt tette felelőssé a félrevezető információk napvilágra kerüléséért a kitüntetéssel kapcsolatban, mivel aggályait nem osztotta meg a kitüntetést előkészítőkkel. Wallace tábornok jelentése azonban tisztázta McChrystal tábornokot.

A család McChrystal tábornokot teszi a mai napig felelőssé a tények pontatlan nyilvánosságra hozásáért. Lásd például itt.

Kevin Tillman, Pat Tillman testvére, aki egyébként ugyanannak a szakasznak a tagja volt, az első videóban képviselőházi meghallgatáson idézi fel az eseményeket, a másodikban pedig az általa feltételezett okokat fejti ki:

McChrystal tábornok ISAF parancsoki kinevezését eldöntő szenátusi meghallgatáson is előkerült az ügy, akkor a tábornok ezt mondta:

Mint a fenti alkalomból is sejthető, McChrystal tábornok végül mindenféle probléma nélkül úszta meg a kialakult bonyodalmakat, és karrierjét tekintve nem érte semmilyen hátrány. Ez, a körülményeket tekintve figyelemre méltó, az ügy politikai vonzatai miatt. A képviselőházi jelentés vizsgálati körét figyelembe véve az ügy nagyon is komoly politikai visszhangot váltott ki, ugyanakkor komoly felelősségre vonás csak egy esetben, Kensinger tábornok esetében történt. Kensinger ellentmondásba keveredett azzal kapcsolatban, hogy mikor tudta meg azt, hogy Tillman baráti tűzben halt meg (három beosztott tisztje mondott neki ellent).

[Az ügy iránt még Michael Moore is érdeklődést mutat, lásd itt.]

Folyt köv.