A Vezető Testvér haláláról szóló hírek már bejárták a világot, (önjelölt) biztonságpolitikai szakértők annak rendje és módja szerint az elkövetkező hetekben bizonyára terjedelmes cikkeket szentelnek majd életművének, és egyszer természetesen a szajha történetírás is ítélkezik majd felette. Egy korábbi jóslatomnak megfelelően nem menekült el hazájából, hanem leghűségesebb törzsi támogatói között tartott ki a keserű végig (bár az utóbbiról őszintén szólva azt hittem, hogy csak később fog bekövetkezni).
Véleményemet arra az egyszerű és laikus feltételezésre alapoztam, hogy a líbiai politikai rendszer és társadalom sajátosságai egyszerűen nem hagynak alternatívát. Az még nyitott kérdés, hogy ezek pontosan miként formálják majd a közeljövőben az ottani helyzetet, de mindenesetre óva inteném a kedves olvasót a diktatúra bukása feletti öröm jegyében a Líbia békés, boldog jövőjéről szőtt esetleges elképzelésektől. Kadhafi ezredes a módszeresen szított törzsi megosztottság, a nem kevésbé szándékosan felborított etnikai összetétel és a szétzilált államszervezet tartós örökségét hagyta hátra - hogy a harcok pusztításáról és a széthordott fegyverkészletekről ne is beszéljünk -, a győzedelmes felkelők pedig korántsem egységesek.
Ilyenkor menetrendszerűen kerülnek szóba a történelmi párhuzamok, ám ezekkel illik óvatosan bánni. Szaddam Husszein vagy Ceausescu esete pl. aligha mérvadó, hiszen azok a történelmi szituációk csak jelentős félremagyarázás árán hasonlíthatóak a jelenlegi líbiai helyzethez. Ezzel szemben érdemes pl. Afganisztán példájára gondolni, ahol nem ért véget, de még csak nem is nagyon enyhült a belháború, miután Nadzsibullah elvtársat a tálibok lámpavasra húzták, Zaire a demokratikus Kongó zöld poklában sem tört ki a béke Mobutu távozása után és közismert módon Szomáliában sem köszöntött be a stabilitás korszaka Sziad Barre bukásával. Egyetlen (mégoly fontos) szereplő kiiktatása ugyanis önmagában nem feltétlenül szünteti meg a konfliktusért felelős belső feszültségeket.
Mindezt összevetve valószínűsíthető, hogy a líbiai belháború új "frontvonalak" mentén és alacsonyabb intenzitással ugyan, de folytatódni fog, menetét pedig az ország olajkincse, arany- és valutatartalékai feletti hatalom kérdése ill. a külföldi támogatás fogja meghatározni.
Az utolsó 100 komment: