Rammjaeger83 & SchA

Úgy véltük, ezen a borongós őszön, mindenszentek után pár nappal indokolt lenne valami könnyed, humoros poszttal feldobni az olvasóközönség hangulatát. Jó témát szolgáltatnak ehhez a mulatságos módon elkeresztelt harceszközök.

1. SS-18 Satan

A NATO mindig is brillírozott, amikor kódneveket aggatott a különféle szovjet haditechnikára, de a legel...vetemültebb nevet az RS-20/R-36M interkontinentális ballisztikus rakétára sikerült találni: SS-18 Satan. Maga a rakéta egy brutális fegyver, az egyik legnagyobb ICBM, amit valaha építettek, MIRV felállásban 10 db, egyenként 500 kilotonnás robbanófejet képes célba juttatni, ha egyetlen robbanófejet visz, az 20 megatonnáig mehet fölfele. Ezen felül akár 40 csali-robbanófejet is vihet az ellenséges ABM-rendszerek összezavarására. A hatótávolsága a legtöbb alverziójának 11.000 km körül alakult, egyesek 16.000 km-ig lettek tuningolva, lehetőséget adva a mindenkori szovjet pártfőtitkárnak, a béketábor területéről indítva  megsemmisítse a világ tetszőleges pontját. Túlélte a fegyverkorlátozási és leszerelési szerződéseket, legutoljára Putyin adta áldását 2008-ban a még rendszerben lévő példányok élettartamának meghosszabbítására 10-15 évvel, így hát az Orosz Hadsereg felszereltségét most is jól leírja egy black metal szám: With Satan and Victorious Weapons. /fent: SS-18 Satan - a Szovjetunió a helyes úton járt/

2. Kawasaki Ki-45 

Toryu, azaz “sárkányölő” névre hallgatott ez a japán kétmotoros, kétüléses vadászgép, mintha legalábbis valami másodrangú fantasy regény lapjairól repült volna be Ázsia égboltjára. Sorozatgyártása 1941-ben kezdődött, tervezőit a Bf-110 romboló (Zerstörer) ihlette meg. A két típus között ennek megfelelően sok volt a párhuzam: légiharcban a Ki-45 is igen sebezhetőnek bizonyult, de különböző módosítások után a háború utolsó szakaszában sikeresen alkalmazták mint a japán légierő egyetlen éjszakai vadászgépét, noha ilyen szerepre eredetileg sosem szánták.

Készült belőle földi célpontok és hajók elleni változat is, melynek érdekessége, hogy fő fegyverzetét egy kézi töltésű 37 mm-es löveg alkotta.

Mai témánkban a japán mezőnyt erősítette még a cseresznyevirág, a démonölő és a repülő sárkány, ami egy...hajó neve volt.

3. XF-85 Goblin

Több okból kapta a nevét ez a típus a nyugat-európai folklór sunyi, varázserejű törpéiről: a McDonnell cég gyakran nevezte el az általa gyártott gépeket mitikus lényekről, esetleg úgy hitték, hogy az ellenség ugyanolyan idegesítőnek találja majd, mint a gonosz démonokat, és mert ez volt a történelem legkisebb (és talán nem túl szentimentális a jelző: legaranyosabb) harci repülőgépe.

Eme tulajdonsága - felhajtható szárnyaival együtt - abból a sajátos elvárásból fakadt, hogy el kellett férnie egy B-36 típusú stratégiai bombázó bombakamrájában, mivel az amerikai hadtörténelemben egyedülálló módon ún. parazita vadászgépnek tervezték. Azokban az években ugyanis nem létezett még légi utántöltés, a B-36-tal megegyező hatótávolságú kísérővadász pedig szintén kivitelezhetetlen lett volna, így a légierő nem látott más megoldást a stratégiai bombázók légi oltalmazására. Az elgondolás szerint a bevetés során a szovjet vadászok ellen egy B-36 egy-három parazita gépet indíthatott, melyeket a légiharc után darukarral, az orrukra erősített horognál fogva emeltek volna vissza a bombakamrá(k)ba.       

A gépet 1948-9 során egy B-29 típusú bombázóval tesztelték, mivel a még fejlesztés alatt álló B-36 nem állt rendelkezésre erre a célra. A vadászgéppel technikai szempontból nem volt különösebb probléma, ám a fentebb vázolt elgondolás borítékolható módon igencsak balesetveszélyesnek bizonyult.    

A légi utántöltés és a légvédelmi rakéták megjelenése is szerepet játszott abban, hogy a légierő végül ejtette ezt az ostoba ötletet, a két prototípus pedig múzeumba került.

4. General Dynamics B-58 Hustler 

Ez a deltaszárnyú szuperszonikus bombázó korának csúcstechnikáját képviselte. Több gyorsasági rekordot felállított, sőt le tudta volna hagyni bármelyik korabeli szovjet vadászgépet. Felderítő változat is készült. 1970-ben, mindössze egy évtized után kivonták a szolgálatból, főleg a magas üzemeltetési költség és baleseti ráta miatt; feladatkörét a ballisztikus rakéták, a többi bombázótípus és a robotrepülőgépek jóval olcsóbban is el tudták látni. Neve, amit a fejlesztőmérnökök adtak neki, az amerikai szlengben egyaránt jelent stricit, drogdílert, prostituáltat, csalót és törtető üzletembert.            

5. Grumman F4F-3S Wild Catfish

1942-ben az amerikaiak a japán A6M2 Zero hidroplánná konvertált verziójának ("Rufe") sikerén felbuzdulva úgy döntöttek, hogy ők is szeretnének egy hasonló játékszert. A csendes-óceáni hadszíntéren igen hasznosnak bizonyultak a hidroplánok és a repülő csónakok, abból az okból kifolyólag, hogy a polinéz és melanéz szigetvilág akkortájt még nem volt dugig repülőterekkel, víz viszont akadt bőven. A mérnökök a Grumman F4F-3 Wildcat vadászgépet nézték ki kísérleti alanyuknak (a macskás nevek régi hagyomány a tengerészetnél), majd miután rárakták az úszótalpakat, a nevéhez is hozzábiggyesztettek egy úszó állatot: -fish. Így lett a jól csengő vadmacskából az repülőgépnévnek eléggé képzavaros vad harcsa. Sajnos gyorsan kiderült, hogy az amúgy sem legendás teljesítményéről elhíresült Wildcat sebességét és manőverezőképességét a két úszótalp durván hazavágja, arról nem is beszélve, hogy a gép súlypontját is eltolta, ami további módosításokat, ezáltal súlynövekedést jelentett. A Vad Harcsából eredetileg 100 darabot rendeltek volna, de összesen 1 prototípus készült, és miután a vezérkar kijózanodott, a projektet törölték. 

6. P-26 Peashooter

A Boeing által gyártott, első full-fém, egyfedelű gép az amerikai hadseregben 1932-ben állt hadrendbe. (ekkor még ugye US Army Air Corps volt) A neve jól jellemzi, a "borsólövő" afféle aranyos, kissé bohókás gépre utal, no meg arra, hogy fegyverzete két 7.62 mmm géppuskából állt. A konstrukciója hamar idejétmúlttá vált, de kivette a részét a második világháborúból a kínai és a fülöp-szigeteki harcokból, ahol még sikereket is ért el az olyan öreg japán csatalovak ellen, mint a Ki-27 Nate vagy a G3M Nell. Érdekes módon a Guatemalának lepasszolt darabok 1957-ig szolgálatban maradtak. (Önmagában LOL, de ezután a P-51 Mustangok váltották fel őket, és maradtak egészen 1972-ig. Nomen est omen, avagy minden olvasó összerakhatja magában, mi a Fuerza Aérea Guatemalteca rövidítése...)

7. Super Galeb

Sirálynak elnevezni egy repülőgépet még nem különösebben furcsa dolog. Szupersirálynak elnevezni már neccesebb. A Soko G-4 Super Galeb egy kétüléses kiképző/földi támadó turbojet gép, ha ezért a hasonlatért nem lincselnek meg a hardverfanok, akkor kb. ez a "jugoszláv A-37 Dragonfly". Utóbbi szerepkörében Koszovóban, illetve érdekes módon Burmában tetszelgett. Burma 20 darabot rendelt belőlük - valószínűleg az embargók miatt adta le idáig - de ebből csak 6 darabot szállítottak le ténylegesen 1990-ben, a többit a kibontakozó balkáni háború miatt visszatartották. Szubszonikus gép, egy 23 mm gépágyúval rendelkezik és ezen felül a COIN gépeknél szokásos party-mixszel (bombák, fürtös bombák, irányított és irányítatlan rakéták, napalm) szerelhető fel. Rendkívül biztonságos, könnyen repülhető gép, egy ideig az amerikaiak is tesztelték, mint kiképzőgépet. Ideális albán cigaretta- és szervcsempészek ijesztgetésére egy borongós vasárnap délután.

8. Babilon oroszlánja

Egy ilyen név önmagában nem feltétlenül röhejes, hiszen fegyvertípust nagymacskáról vagy más ragadozóról elkeresztelni nem szokatlan vagy megütközést keltő döntés. Csakhogy míg pl. a Tigris és Párduc koruk félelmetes páncélosaiként méltóak voltak nevükhöz, az Asad Babil inkább volt afféle golyófogó tucattank.

Története azzal kezdődött, hogy az iraki-iráni háború után Szaddam Husszein kitalálta: függetleníteni kell súlyosan eladósodott országát a fegyverimporttól, sőt a plusz valutabevételek érdekében lehetőleg be kell törni a nehézfegyverek világpiacára. Az ennek jegyében elindított egyik beruházás a T-72M harckocsihoz kapcsolódott. Ez a T-72A exportra szánt (vagyis a szovjet módszertannak megfelelően csökkentett képességű, egyszerűbb) változata volt, melyet Csehszlovákia és Lengyelország 1985-től licensz alapján gyártott, Irak pedig nagy számban importált.

Hogy ilyesmire a jövőben ne legyen szüksége, a lengyel Bumar-Labedy vállalattal kötött szerződés értelmében Taji városában megkezdték a típus összeszerelését, az elektronikát, a 125 mm-es löveget - a későbbiekben pedig már az összes többi alkatrészt - a tervek szerint önállóan gyártották (volna). A gyártási minőség természetesen megfelelt a helyi viszonyoknak. 1989 áprilisában egy példányt be is mutattak a bagdadi fegyverexpón, de Kuvait lerohanásáig csak néhány prototípus készült el, aztán jött az ENSZ-fegyverembargó, az összeszerelő üzemet pedig az 1991-es Öböl-háborúban lebombázták. Ellenkező esetben Irak egy amúgy sem a világ élvonalába tartozó harckocsi lebutított verziójának jobban páncélozott, de technológiailag tovább butított verziójával lett volna "gazdagabb".                  

9. Matilda 

Matilda, avagy - ahogy a katonák a kortárs brit harckocsikhoz képest erős páncélzatáért becézték - a vastagbőrű hölgy az egyetlen tank a történelemben, ami női nevet viselt. Az  első verziója még kissé sutára sikeredett (köszönhetően a brit "gyalogsági harckocsi" koncepciójának), de a Matilda II /a képen/ és alverziói rendesen kivették a részüket a küzdelemből a második világháború minden fontosabb hadszínterén. A legkomolyabb harcokat Észak-Afrikában vívták vele, ahol eleinte kevés német eszköz tudott megbirkózni 78 mm-es homlokpáncélzatával, és habár 40 mm-es lövegénél komolyabb tűzerőt is látott már a világ, az olasz harckocsikat  guruló "haditechnikai eszközöket" menetből megette reggelire (Operation Compass). Habár nevét elvileg az I. verzió furcsa alakja miatt kapta, attól még érthetetlen hogy miért kell úgy hívni  egy tankot, mint valami southamptoni házmesternét (ahelyett, hogy inkább egy tisztességes ragadozó nagymacskáról neveznék el).

10. Hummel

A németek rengeteg fegyvertípust neveztek el különféle állatokról - egy igazi MVH-fan onnan ismerszik meg, hogy az állatkertben járva-kelve minden ketrecnél el tudja mondani a lakója Sd.Kfz-vel kezdődő típusszámát is - de a germán természetimádatot egyes esetekben talán már túlzásba vitték. Poszméhnek elnevezni egy egy 15 centis űrméretű önjáró tarackot ilyen esetnek minősül. Az Sd.Kfz 165 Hummelt 1943-ban állították hadrendbe, mint átmeneti megoldást a komolyabb önjáró lövegek egyre égetőbb hiányára, és a Citadella-hadműveletben debütálhatott. A katonák szerették, a hátrányai közé tartozott azonban a kis lőszerjavadalmazás (emiatt külön lőszerszállító járműveket is építettek a Hummelhez) és hogy a levegőből igen sebezhető volt, felül nyitott mivoltából fakadóan. 1944. február 27-én Hitler egy utasítással megtiltotta, hogy Hummelt továbbra is hivatalosan Hummelnek hívják, mert a poszméh név nem méltó egy német birodalmi fegyverhez. Még jó, hogy a háború elvesztése közepette maradt ideje ilyen fontos dolgokra is, nem?

11. Wanze (“poloska”)

Felvetődik az emberben, hogy miért is akar valaki egy fegyvert poloskának, ráadásul annak is a vérszívó fajtájának hívni (angol nyelvű szövegekben a Wanze-t bedbug-nak szokták fordítani). Az egyik ok, hogy az ember a csata hevében nem akarja azt üvöltözni, hogy "Hol van már az a nyomorult Borgward B IV Ausführung mit Raketenpanzerbüchse 54?!". A másik ok, hogy ezt a fegyvert 1945-ben rakták össze a németek a Borgward IV önjáró/távirányítható, robbanótöltetek elhelyezésére szolgáló járműből és 6 db igényesen felhegesztett, forgatható Panzerschreckből, és akkor már úgy is minden mindegy volt. Alig több, mint ötven készült belőle, és bevettették az utolsó elkeseredett városi harcokban, többek között Berlinben is. Lényegében egy óvatlan pillanatban előrongyoltak vele egy sikátorból/útkereszteződésből, ahonnan rá lehetett látni a szovjet páncélosokra, egyszerre ellőtték mind a 6 rakétát, ellőtték a jármű elejére applikált 3 füstgránátot majd eltűntek a keletkező balladai homályban, mielőtt Ivánék annyit mondhattak volna, hogy "WTF?" Nem túl sok kép vagy adat maradt fent róla, de öröksége tovább élt az amerikai M50 Ontos-ban. 

12. 2Sz4 Tyulpan

Elsősorban arról híres, hogy majdnem 28 tonnájával a világ legnehezebb önjáró aknavetője. Ez annyira nem meglepő, mivel szovjet fejlesztés. Űrmérete 240 mm. Bevetették Afganisztánban és Csecsenföldön, az orosz hadseregben máig hadrendben van. Mint azt a szláv nyelvek mélyebb ismerete híján is sejteni lehet, neve tulipánt jelent. Ha valaki fel tud arról világosítani, hogy ezt mi indokolja, érdeklődve hallgatjuk olvassuk. 

13. Achzarit

Ami az aknavetők között a Tulipán, az a csapatszállító harcjárművek között az Achzarit. Ám fontos különbség, hogy a nevének valamivel több köze van a rendeltetéséhez; héberül "kegyetlen nőt" jelent. Zsákmányolt T-55 harckocsik alvázára épült, 1989 óta alkalmazza az izraeli hadsereg. Legénysége 3 fő, és további 7 katonát szállíthat. A páncélzatot bizony nem spórolták le róla, ezért 44 tonnát nyom. Ha valaki bizonyítékot akar arra, hogy az IDF számára a veszteségek minimalizálása központi kérdés, csak vessen rá egy pillantást:

14. USS Besugo

Az 1944-ben vízre bocsátott Balao osztályú amerikai tengeralattjáró neve természetesen csak magyar szemmel vicces - angolul valami halfajtát jelent. Nem tudni, a véletlen műve-e, hogy az MSZP erzsébetvárosi szervezetének honlapján ismertetett második világháborús tengeralattjárók között mindjárt a második helyen áll, de a párt múltjának ismeretében mindenképpen megmosolyogtató.

15. USNS Bob Hope

A szó szoros értelmében nem fegyver ugyan, hanem az amerikai haditengerészet közúti-vízi kombinált szállításra (RO-RO) alkalmas, helikopter-leszállóhellyel ellátott hajója, de mindenképpen helye van ezen a listán, mivel rendhagyó módon egy híres humoristáról nevezték el 1997-ben.  

Ha a kedves olvasók ismernek még hasonlóan elborult elnevezésű fegyvereket, várjuk őket a kommentekben.