A minap véletlenül bukkantam rá erre a felettébb érdekes idézetre:

Szélesen értelmezett nemzetközi síkon mérve, ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a Szovjetuniónak nincs szándékában Afganisztánban maradni. Ellenkezőleg, mindent megtesz annak érdekében, hogy a legrövidebb időn belül kivonja csapatait. A nemzetközi megbékélés politikája koalíciós kormány létrehozását feltételezi. Más szóval, az Afgán Népi Demokratikus Pártnak meg kell majd osztania a hatalmat az ellenfelei bizonyos részével. De emellett természetesen nem szabad megengedni, hogy a szovjet csapatok kivonása után Afganisztánban véres mészárlás kezdődjék, hogy az ország az imperializmus és a muszlim reakció hídfőállásává váljon.

/Mihail Gorbacsov a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének kelet-berlini ülésén, 1987. május 28. A beszéd teljes terjedelmében németül olvasható itt./

A vicc kedvéért cseréljünk ki a szövegben néhány kifejezést az alábbi módon:

Szovjetunió → Egyesült Államok és szövetségesei

Afgán Népi Demokratikus Párt → Hamid Karzai

szovjet csapatok → amerikai csapatok v. az ISAF

imperializmus → terrorizmus v. extremizmus

A kérdés költői ugyan, de ha az eképpen módosított szöveget ma Obama elnök vagy akár a NATO-főtitkár mondaná el, felkapná a fejét bárki is, vagy mindenki egyetértően bólogatna? Feltűnne valakinek egyáltalán, hogy egy másik fejes korábban már meghirdette ugyanezt a célt, ám abból az égvilágon semmit nem sikerült elérni?