Idén is áldozatul esett egy tábornok karrierje túlzott őszinteségének. Peter N. Fuller dandártábornok, aki az afgán erők kiképzésének irányításában játszott szerepet, többek között azt találta mondani, hogy Karzai elnök korrupt és elszigetelt a valóságtól. (Lásd itt.) (Csak emlékeztetőül, korábban Stanley McChrystal is kicsit meggondolatlannak bizonyult volt a nyilatkozatait illetően. Lásd megakadt sorozatunkat itt és itt.)
Tanulság mindenkinek, hogy a karrier szempontjából azután érdemes keményen bírálni valakit, ha már nem tölti be az ember azt a bizonyos kényes posztot. Példa erre Peter Galbraith, volt magas rangú afganisztáni ENSZ megbízott:
Az eset kapcsán joggal vetődik fel a kérdés, hogy mit nem szabad manapság egy tábornoknak mondania az afgán háború kapcsán, ha karrierjét folytatni akarja? Íme egy válogatás Thomas Ricks blogjáról:
Pakisztán az USA ellensége.
Nem tudjuk miért vagyunk itt, miért harcolunk, vagy honnan tudjuk, hogy éppen győzünk-e.
A stratégia az, hogy harcolunk, beszélünk és építünk. De kivonjuk a harcolókat, a tálibok nem akarnak beszélni és az építők pedig korruptak.
Karzai családja különösen korrupt.
Azt akarjuk, hogy Karzai menjen, de nincsen egyetlen pastu származású vezető sem, akit a helyére tudnánk tenni.
De a korrupció nem az igazi probléma, a probléma az, hogy melyik korrupt emberek kapják a dollárokat. Azon kell dolgoznunk, hogy a korrupció fairebb legyen.
A másik dolog, amit itt soha nem fogunk tudni leállítani, az a drogkereskedelem, ezért a drogellenes küzdelmünk valószínűleg csak az erőforrások és az idő elfecsérelése, ami sok afgán haragját vívja ki.
Miért is?
Azzal, hogy NATO küldetést csináltunk [az OEF-ből] csak nehézséget okozott, nem javulást. A legtöbb NATO ország úgy fogja fel az egészet, hogy ez az ára annak, hogy az USA Európában maradjon.
Igen, a kivonulási időpont ellenünk dolgozik.
Még ha sikerül is megállapodni a tálibokkal, a harcok nem fognak abbamaradni.
Lehet, hogy a tálibok hajlandóak az örökkévalóságig harcolni. Mi viszont nem.
Igen, mi finanszírozzuk a tálibokat, de hé, nem tudjuk ezt leállítani, mivel a szállítócégek, amik Pakisztánon keresztül látnak el bennünket az Afganisztán felé vezető főútvonalon kénytelenek fizetni a táliboknak, hogy át tudjanak jutni. Szóval igen, a mi adófizetőink dollárjai segítik Omár mollát és barátait. Üdvözlünk a szomszédságban!
Még a tálibellenes afgánok sem szeretnek bennünket.
Az afgánok nem olvasták a sikereinkről szóló memorandumokat, így az USA kivonulása utáni helyzetre készülnek.
És nem egyszerűen csak ők készülnek. Afganisztán jövője éppen észak felé orientálódik most, hogy az indiaiak, az oroszok és a pakisztániak az északi szövetséghez köthető személyekért versengenek. Érdekes, hogy minden más játékosnál többet fizetünk és kevesebbet kapunk.
Ha már az amerikai kivonulás utáni polgárháború szóba került, a pakisztániak miért áldoznák fel a legjobb proxy erőiket?
Az ANA és az ANP összeomolhat a csapatok távozásának másnapján.
Egy kedvenc videóm 2009-ből (nem szabad általánosítani, de ilyen is van):
Teljes mértékben elhanyagoljuk a tanácsadói feladatokat, és a „nagy háborúra” koncentrálunk, ahogyan azt az amerikai erők Vietnamban is tették. És az amerikai hadsereg nem fog másként fellépni és komolyan együttdolgozni az afgánokkal addig, amíg az amerikai politikusok jelentősen nem csökkentik az országban állomásozó erők létszámát – amikor pedig már lehet, hogy túl késő lesz ehhez.
A helyzet, amivel az USA-nak szembe kell néznie Afganisztánban nagyon hasonló ahhoz, amivel Vietnamban kellett szembenéznie a Nixon-adminisztráció idején. Erős a szándék a távozásra és a háború helyi szövetségesekre való áthárítására, ami azzal a felismeréssel párosul, hogy a szövetségeseink elveszíthetik a háborút és a vereséget amerikai vereségnek fogják tekinteni így is úgy is.
Itt pedig átadom a lehetőséget a kedves közönségnek a fel nem ismert igazságok felismerésére.
Az utolsó 100 komment: