Oosterbeek csendes, takaros kis holland mintaváros Közép-Hollandiában, a német határtól nem messze. Nem mellesleg pedig Arnhem elővárosa, amely a második világháború legnagyobb szabású (és valószínűleg legkevésbé sikeres) ejtőernyős hadműveletének, a szövetségesek által a környék Rajna- és Maas-hídjainak elfoglalására indított Market hadműveletnek volt a fő hadszíntere az 1944. szeptember 17-25. közötti egy hétben.

"It is important to understand one simple point: there is no moral symmetry between the terrorists in Gaza and Israel"

Benyamin Netanyahu

Ismét "eszkalálódik" a helyzet a Gáza-övezetben, ami annyit jelent, hogy felizzik a parázs a világ leghíresebb "fake war" jellegű konfliktusában. Kéretik figyelembe venni, hogy a teljes body count a cikk írásakor 37 volt (34+3), és ennyit Szíriában mostanság egy gyengébb napon is összehoznak, ezért nem kell rögtön apokalipszist és epikus arab-izraeli háborút vizionálni a képernyők előtt.  Netanyahu freudi elszólásnak is fordítható kijelentése  - nincs erkölcsi szimmetria a gázai terroristák és Izrael között / nincs erkölcsi szimmetria a gázai és az izraeli terroristák között - mindenesetre rávilágít, hogy a háborút szokás szerint elsősorban erkölcsi fölényből szerezhető népszerűségi pontokért vívják, és nem világos katonai célokért.

CN & Rammjaeger83

Nicaragua, Kolumbia és Srí Lanka kapcsán már érintettük a felkelők elleni tevékenység (COIN), tágabb értelemben a védelempolitika ama formáit, melyek a harmadik – pardon: „fejlődő" – világra jellemzőek. Amennyire meg lehet ítélni, ezt a témát még szakmai berkekben is általános érdektelenség övezi. Pedig a pénzügyi szempontból nem valami jól eleresztett országok, melyek ráadásul az értékes tapasztalatokkal szolgáló gyarmatosítói örökségnek is híján vannak (hogy a kedvező külpolitikai környezetről ne is beszéljünk), igen leleményesek tudnak lenni, ha fennálló politikai rendszerük védelméről van szó. Brazíliáról például kevesen gondolnák, hogy nevéhez a szamba meg a telenovellák mellett a gerillaellenes harc sajátos módszertana is köthető.

A nem kevésbé sajátos brazil társadalomfejlődés biztonságpolitikai vonzatai valószínűleg önmagukban megérnének egy hosszabb értekezést. A lényeget úgy lehetne összefoglalni, hogy a latin-amerikai hagyományoknak megfelelően, az európai fennhatóság egyik hosszú távú következményeként a hadsereg, azon belül elsősorban a szárazföldi haderőnem, központi jelentőséggel, kiváltságos helyzettel bírt a belpolitikában. Gyakran lépett fel a „királycsináló" szerepében, egyre nagyobb befolyásra szert téve, 1964 és 1985 között pedig az állami feletti közvetlen hatalmat is birtokolta.

Ha az ember Isztambulban jár s kel, miután letudta a kötelező köröket a Kék Mecsetnél és az Hagia Sofiánál és a benne lakozó militarista többre vágyik, mint a Topkapi palotában látható, elég szegényes fegyverkiállítás - melyet amúgy fotózni sem szabad - akkor érdemes az irányt a Harbiye negyed felé venni, ahol tárt kapukkal vár mindenkit az Askerî Müze ve Kültür Sitesi Komutanlığı, avagy a Katonai Múzeum és Kulturális Központ Parancsnokság. A gazdag beltéri és a valamivel szerényebb kültéri tárlatok a török hadtörténetet mutatják be a hazai és a hadizsákmányként megszerzett fegyvereken keresztül, elsősorban a dicsőségesebb középkori - kora újkori történelemre, illetve Kemal Atatürkre és a Függetlenségi Háborúra fókuszálva.

Kelet-Európával ellentétben Kelet-Ázsiában voltak brit felségterületek, jelentős érdekeltségek, ebből fakadóan a 2. világháborús brit filmhíradókban az ázsiai, azon belül elsősorban az ún. kínai-burmai-indiai hadszíntér (CBI) nagyobb hangsúlyt kapott, mint a keleti/orosz front. Volt egy másik, jelentősebb különbség is. Ha Ilja Ehrenburg és egyes kollégái tevékenységétől eltekintünk, az európai hadszíntérrel kapcsolatos szövetséges propaganda nem általánosságban a németeket bélyegezte meg, hanem Hitlert és vezérkarát, meg úgy en bloc a "nácikat", illetve a szovjet média részéről a "fasisztákat". A CBI és a csendes-óceáni hadszíntér esetében ezzel szemben az angolszász propaganda az egész japán népet szélsőséges módon démonizálta és dehumanizálta, bátran építve az ellenük irányuló, ellenszenvvel vegyülő megvetésre, amely a háború előtt is jelentős mértékű volt.

Figyelem, kedves olvasók! Két szerkesztőnk, Rammjaeger83 és SchA ezen a héten ismét a Szent Korona Rádió Hadak útján c. hadtörténeti műsorának vendégei lesznek. A beszélgetés témája a libanoni polgárháború, mely kapcsán nemrég két cikkünk (Libanon 1982. - I. rész, II. rész) is megjelent, adásba pedig szombaton 17:30-tól kerül. Az ismétlés vasárnap 02:00-től és 09:00-től hallgatható meg itt, a hanganyag később letölthető lesz a műsor archívumából. Tune in!

UPDATE: itt a letöltési link.

UPDATE 2: Október 20-án szombaton kerül adásba  - ezúttal ígéretet kaptunk rá, hogy tényleg - a libanoni polgárháborúról szóló beszélgetés második része, mely 1982-től a háború 1990-es lezártáig tartó eseményeket tekinti át.

UPDATE 3: frissültek a letöltési linkek az első és második részhez

Sokan ma már bizonyára nehezen tudnák elképzelni az információs forradalom előtti korszakot, amikor az átlagembereknek nem volt otthon se számítógépe, se TV-je, de sokuknak még rádiója sem. A filmhíradó jelentette a tömegkommunikáció legfejlettebb módját, egyben a propaganda egyik leghatékonyabb eszközét. A műfaj úttörője és nagyágyúja a British Pathé volt; a 2. világháborúban a Pathé Gazette adásainak, a hivatalos szlogen szerint "Britannia hangjának" is az a feladat jutott, hogy a polgári lakosságot folyamatosan a győzelemért tett erőfeszítésekre és a politikai vezetés iránti hűségre sarkallja. A haditudósítások zöme természetesen a brit fegyveres erőkről készült, de szép számmal akadtak kivételek. Az államérdek ugyanis megkívánta, hogy a brit dolgozók például a keleti front harcairól is megtudhassák azt, ami rájuk tartozott. Dicséretes módon ezek a szinte teljesen feledésbe merült anyagok részben megtekinthetőek a vállalat holnapján, betekintést engedve a korabeli háborús propaganda módszertanába.

"Hangmen also dies, morning red,
Morning red, shines us to soon be dead
Retaliating from beyond"

A cikk második része az 1982-es izraeli invázió utóhatásaival foglalkozik, azokkal az eseményekkel és folyamatokkal, melyek miatt Izrael eredeti terveit feladva végül egy déli megszállási zóna kialakítására redukálja céljait Libanonban. A polgárháború 1983-1985 közötti párhuzamos eseményeiről nem, vagy csupán érintőlegesen lesz szó - mint azt korábban írtam, a téma önmagában is megérne pár posztot. Az előző rész 1982. szeptember 14-én maradt abba, amikor egy hatalmas robbanás rázta meg Bejrútot...

by CN & Rammjaeger83

A felkelők elleni tevékenység elméletének jeles megalapozói között - már korábban felvázolt történelmi okokból - több francia is akadt, így ma ismét közülük mutatunk be egyet. Roger Trinquier (1908-1986) kis hegyvidéki faluban született, eredetileg tanárnak tanult. Kötelező kétéves szolgálati ideje alatt elküldték egy tartalékos tisztképzőbe, és az ott tanultak arra késztették, hogy továbbképzésre jelentkezzen. Végül 1931-ben fejezte be tisztképzőt, ezután csatlakozott a francia tengerészgyalogsághoz, aminek akkoriban elsősorban a gyarmatokon voltak feladatai. Első tapasztalatait a Távol-Keleten szerezte, pontosabban Indokinában, ahol kalózok, ópiumkereskedők tevékenységét kellett megakadályoznia. Később Kínába küldték, ahol a francia gazdasági érdekek, majd a kínai francia nagykövetség védelmében is részt vett.

A centuriók között

A második világháborút is a Távol-Keleten töltötte, egy ideig Vichy-Franciaország képviseletében, majd japán fogságban. Nem szimpatizált az otthoni változásokkal, de formálisan lojális maradt Pétain rendszeréhez, ugyanakkor de Gaulle-t sem támogatta, és ennek a későbbiekben nyíltan hangot is adott. Fogsága végével majdnem katonai pályafutása is véget ért, korábbi parancsnoka beavatkozása kellett ahhoz, hogy folytathassa azt. A további emelkedésére a ranglétrán viszont rányomta a bélyegét a Szabad Franciákkal való rossz viszonya. Az 1. gyarmati ejtőernyős zászlóalj (BPC) parancsnokhelyetteseként tér vissza Indokínába, majd a felettese halála után átveszi a zászlóalj vezetését, később pedig az ejtőernyős és kommandó iskola parancsnoka lesz.