"It is important to understand one simple point: there is no moral symmetry between the terrorists in Gaza and Israel"

Benyamin Netanyahu

Ismét "eszkalálódik" a helyzet a Gáza-övezetben, ami annyit jelent, hogy felizzik a parázs a világ leghíresebb "fake war" jellegű konfliktusában. Kéretik figyelembe venni, hogy a teljes body count a cikk írásakor 37 volt (34+3), és ennyit Szíriában mostanság egy gyengébb napon is összehoznak, ezért nem kell rögtön apokalipszist és epikus arab-izraeli háborút vizionálni a képernyők előtt.  Netanyahu freudi elszólásnak is fordítható kijelentése  - nincs erkölcsi szimmetria a gázai terroristák és Izrael között / nincs erkölcsi szimmetria a gázai és az izraeli terroristák között - mindenesetre rávilágít, hogy a háborút szokás szerint elsősorban erkölcsi fölényből szerezhető népszerűségi pontokért vívják, és nem világos katonai célokért.

Miért pont most?

Miután teljes egyetértés van abban a tekintetben, hogy ki robbantotta ki a harcokat (A másik!), véleményem szerint érdemesebb arról elmélkedni, hogy miért most tört ki Gáza II. Én két okot tudnék kapásból felhozni: Egyrészről Izraelben parlamenti választások lesznek 2013. január 22-én, mégpedig előrehozott választások, ugyanis inogni látszott Netanyahu és a Likud vezette kormánykoalíció helyzete (a 2013-as költségvetést el sem tudták fogadni). Ami nálunk a választási kampányban a nyugdíjemelés ígérete és a kemény beszólás Brüsszelnek, illetve mindenféle okvetetlenkedő nemzetközi szervezetnek, az Izraelben a kemény odacsapás a helótáknak palesztinoknak, hogy a nép lássa, az elnök még mindig igazi alfahím. Mikor is volt az előző gázai háború? 2008. december 27 - 2009. január 18., azaz kevesebb, mint egy hónap választotta el a korábbi parlamenti választás dátumától, 2009. február 10-től. Ez akkor a Kadimának nem jött be, de Netanyahu - habár a népszerűségi indexei jól állnak - nem bízza a véletlenre a dolgok, összeállt közös listára a szélsőjobboldalinak is titulált Yisrael Beiteinuval, és még az utolsó pillanatban összehoz egy kockázatmentes mini-háborút

A másik ok: November 29-én Mahmud Abbasz újra az ENSZ  elé terjeszti a palesztin államiság ügyét, bár ezúttal nem tagállamként akarják elismertetni Palesztinát, hanem a tagsággal nem rendelkező államként. A tavalyi, végül kudarcba fulladt kísérlethez képest ez annyival egyszerűbb, hogy a Közgyűlés egyszerű többsége elég hozzá, vagyis nem segít a megszokott USA vétó a Biztonsági Tanácsban. A palesztinok már ezzel a státusszal is folyamodhatnának a Nemzetközi Büntetőbírósághoz (ICC), elismertetnék az ENSZ-szel a '67-es határokat, és egy csomó más olyan dolgot tehetnének, ami Izraelnek nem tetszik. Avigdor Lieberman, az izraeli külügyminiszter máris Abu Mazen megbuktatásával és a Palesztin Hatóság bedöntésével fenyegetett, ha a sikerrel jár ez a felháborítóan egyoldalú kezdeményezés.

Cionista kisszótár:

Egyoldalú lépés [palesztin]: provokatív diplomáciai/politikai húzás, mely semmibe veszi a másik fél érdekeit, és súlyos veszélyt jelent a béketárgyalásokra. (pl. állami státuszért folyamodás az ENSZ-nél)

Egyoldalú lépés [izraeli]: proaktív intézkedés, melyre a másik fél kompromisszumképtelensége miatt van szüksége, és mely olyan tényeket (facts on the ground) teremt, melyet nem lehet többé figyelmen kívül hagyni. (pl. telepbővítések Ciszjordániában)

Márpedig a siker elég valószínű, a BBC becslése szerint 120-130 állam támogatását lazán magáénak tudhatja a kezdeményezés, és inkább a 170-180 szavazatot célozzák meg, hogy demonstrálják az USA & Izrael diplomáciai elszigeteltségét a kérdésben. Ez a háború egyaránt szolgálhat elrettentésként, illetve kiindulási alapként, ha be kéne váltani Lieberman úr ígéretét a Palesztin Hatóság felszámolásáról, és teljes Ciszjordánia közvetlen irányítás alá helyezéséről. Nesze nektek állami státusz!

Az izraeliek is megosztottak a kérdésben. (3:50-ig a progresszív baloldal, onnantól a hazafias jobboldal szerepel. Ha valaki hazai politikai sztereotípiákat vél felfedezni, az biztos a véletlen műve.)

On the frontlines

A Hamasz eddig két, igen sovány fegyvertényt tud felmutatni a háborúban. Az egyik, hogy Fajr-5 típusú rakétákkal belőttek Tel Aviv és Jeruzsálem térségébe is, a légószirénák segítségével a frászt hozva a lakosságra. A Fajr-5 hatása azonban elsősorban pszichológiai és nem fognak vele érdemi célpontokat megsemmisíteni. Egyrészről valószínű, hogy nincs belőlük komoly készletük - az ilyen tüzérségi rakétákat tucatjával kellene indítani, hogy komolyabb eredményt érjenek el velük, de a Hamasz eddig csak hármat lőtt ki belőlük - másrészről az IAF listáján mostantól prioritás a megmaradt kilövőállások és rakéták megsemmisítése, vagyis az a kevés sem lesz már meg sokáig. A Fajr-5 175 kilogrammos robbanófejjel rendelkezik, ami kisebb, mint az IAF által dobálgatott legkisebb, 500 fontos (~230 kg) bombák, és egy városnál kisebb célt el se tudnak vele találni. Mondjuk meglepetésnek meglepetés volt.

A másik, hogy leszedtek egy Skylite-B UAV-t, ami valóban öröm és bódottá', csakhogy ez egy egyszerű taktikai mini-UAV, amit felderítésre használnak, és bőven bele van kalkulálva, hogy harctéri alkalmazás közben megsemmisül, ergo még az is  elképzelhető, hogy szimplán magától lezuhant. A rakétázás eddig 3 izraeli civil halálát okozta. (Megjegyzem, tetszett a Ynet-en olvasott egyik komment, miszerint "a Hamasznak bocsánatot kell kérnie a 280 kilőtt rakétáért és a három áldozatért", mintha a csapnivaló találati rátát kérték volna számon a Hamasz fegyveresein.)

Izrael eddig kizárólag légicsapásokat hajtott végre, de a hírek szerint csapatok gyülekeznek a gázai határon. Kérdéses, hogy ebben a helyzetben mennyire van értelme egy szárazföldi offenzívának, hiszen a harctéri veszteségek már nem tesznek jót a népszerűségi indexeknek, és a hasonló benyomulás 2009-ben végül nem járt kézzelfogható eredménnyel. Ugyanakkor pont a 2009-es tapasztalatok  - minimális veszteség, az is elsősorban baráti tűz miatt - gondolkodhat úgy Netanyahu és vezérkara, hogy egy rövid fegyveres látogatás Gázában nem árthat. A halottak és az átdobott robbanóanyag egyenlege Izraelnek kedvez, a 34 palesztin áldozatból legalább a fele civil, a cc. 500 rakétatámadásra (az IDF ebbe beleszámolja az aknagránátokat is!) eddig cc. 830 légicsapással válaszolt. A támadás első hullámában, november 14-én végeztek Ahmed Jabari Hamasz-parancsnokkal, ami elvileg azért érdekes, mert órákkal halála előtt még egy Izraeltől kapott tűzszüneti egyezmény-tervezet alapján a kedélyek lecsillapításán dolgozott.

Érdemes megemlíteni, hogy ez az Iron Dome védelmi rendszer első valódi tűzkeresztsége, mert nem 1-2 kósza kasszám, hanem a tömeges rakéta- és gránáteső elhárítására tervezték. Nos, ha lehet hinni az IDF-nek, az Iron Dome eddig cc. 130 sikeres találatot ért el, ami jó aránynak mondható, persze komolyabb következtetések levonásához több adat kellene.

A háború körítése a médiában gyakorlatilag Ctrl+C/Ctrl+V az előző gázai háborúból, a nemzetközi reakciók dettó, ezért ezekre nem is vesztegetnék szót. Egyiptom talán az egyetlen lényeges kivétel, mert Mubarakkal szemben Mursi keményebb hangot ütött meg Izraellel szemben, a nagykövetét is visszahívta Tel Avivból, de a diplomáciai lépéseknél merészebb dolgokra nem fog vállalkozni. Zárszóként, mivel az izraeli hadművelet konkrét célok nélkül indult el, továbbá igen közel vannak a parlamenti választások, ebben a formában jó eséllyel nem hoz változást a háború. Semmit.