Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírást használom, mellette a pinyin alak zárójelben szerepel az első említéskor. A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.

Az előző részek tartalmából: a cseli és fengtieni klikk legyőzik az anhuji klikket – a hadurak korának általános jellemzői – a legfontosabb hadurak életrajza

A vezércsel(i) (1920-1924) 

Szövetségesből ellenségek: Az első cseli-fengtieni háború

Miután Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) anhuji (Anhui) klikkje néhány nap alatt megsemmisítő vereséget szenvedett, 1920 júliusában a győztes koalíció erői bevonultak Pekingbe, és felosztották egymás között a területeket. Cao Kun tábornok, a cseli (Zhili) klikk vezetője (jobbra) az északi tartományok, egy másik cseli tábornok Közép-Kína, míg a fengtieniek (Fengtian) vezetője, Csang Co-lin (Zhang Zuolin) Északkelet-Kína vezetését kapta meg. Ez a helyzet azonban nem tartott túl sokáig. 

A legyőzött anhuji hadsereg japán fegyverzetének nagy részét Csang kaparintotta meg, és egyúttal a saját emberét neveztette ki a katonai rendőrség élére, amely újabb harmincezer embert jelentett a hadserege számára. Közép-Kínában Vu Pej-fu (Wu Peifu), Cao korábbi beosztottja és mostani szövetségese vette át a hatalmat. Csak egy szikrára volt szükség, hogy konfliktus robbanjon ki, és a pekingi kormány pénzügyi csődje 1921 novemberében pontosan ezt eredményezte. A csőd oka az volt, hogy a kormány nem tudott kölcsönhöz jutni a miniszterelnök és a pénzügyminiszter konfliktusa miatt: előbbi azonnal akarta az összeget, utóbbi azonban ragaszkodott a korábbi tartozások reorganizációjához. Csang a saját kincstárából adott pénzt a költségvetésnek, de ragaszkodott hozzá, hogy Liang Si-ji (Liang Shiyi) – Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) egykori önjelölt császár egyik fő pénzügyi tanácsadója – legyen az új miniszterelnök. 

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és ahogy a legutóbb ígértem, Kína modernkori történelmével foglalkozó kiegészítő sorozatunk jelentkezik egy új résszel. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírás szerepel, mellette a pinyin zárójelben az első említéskor.

A hadurak virágkorának általános bemutatása után érdemes közelebbről megnézni, kik is voltak egy évtizednyi kínai politika fő alakítói, honnan jöttek és milyen életutat jártak be, hogy válhatott belőlük Kína reménybeli következő katonai egyesítője. Nemcsak hátterük, de módszereik és céljaik is nagyon sokfélék voltak. Akadtak köztük kulik, szegényparasztok, banditák, de hivatalnoki vizsgát letett személyek és arisztokraták is. A korszakban működő katonai vezetők sajátosságát jelöli, hogy a japánból átvett csünfe (junfa) szót kezdték használni rájuk, és ez kizárólag rájuk alkalmazott, erősen pejoratív töltetű kifejezéssé vált. 

Az első Pejjang-hadurak – Cseli és Anhuj szülöttje

Jüan Si-kaj (Yuan Shikai), aki kiérdemelte a „Hadurak Atyja” nevet, a Peking környéki Pejjang (Beiyang) Hadsereg létrehozója és ura, 1912 és 1916 között Kína egyre növekvő hatalmú diktátorává vált. Az ő idején kerültek kinevezésre a hozzá hű tartományi katonai kormányzók (tucsün – dujun), akik egyre nagyobb befolyással bírtak az ország életére. Mikor aztán Jüan elhibázott lépéssel császárrá akarta magát nyilvánítani, nemcsak ellenségei keltek fel ellene, de hadserege is cserben hagyta, így „Kína erős embere” 1916-ban visszakozni kényszerült, majd néhány hét múlva megalázottan halt meg. 

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. Mint eddig is, az átírásoknál elsődlegesen a népszerű magyar átírás szerepel, mellette a pinyin zárójelben az első említéskor. A tájékozódást segítő térképek itt és itt érhetők el.

A hadurak kora egy igen komplex időszaka a kínai történelemnek, így a sorozatban csak a legfontosabb események kerülnek bemutatásra, a regionális konfliktusok nem. Az északi és déli események jelentősen eltérnek egymástól, így azokat külön-külön dolgozzuk fel egészen az ún. északi hadjáratig, először az északi eseményekkel kezdve. A kiegészítő sorozat néhány része az itt ki nem bontott eseményekkel, a legfontosabb szereplőkkel és csoportosulásokkal fog majd foglalkozni, a fő részekkel váltásban. A mostani rész leginkább egyfajta általános áttekintésként szolgál, a későbbi események megértése céljából. 

Az előző rész tartalmából: a városi értelmiségiek létrehozzák az Új Kultúra mozgalmat – 1919. május 4-én kiderül a japánokkal kötött titkos egyezség, amiben kínai területről mondtak le kölcsönökért cserébe – Tömegtüntetések kezdődnek, megalakul a Május Negyedike Mozgalom – A kormány kénytelen engedni – 1920-ban az anhuji klikk katonáit megverik a rivális hadúri klikkek, a hadurak virágkora – 1921-ben megalakult a Kínai Kommunista Párt 

Virágozzék száz hadúr (1920-1928) 

A hadurak virágkorának jellemzői 

Az 1920-as anhuji-cseli háború utáni időszak, amelyet a hadurak virágkorának is nevezhetünk (angol nyelvterületen high warlordism), meglehetősen sajátos jellemzőkkel bírt. A hatalom teljes egészében a katonai parancsnokok kezébe került, akik a fegyverek erejével parancsoltak egy-egy területen; számukat ebben az időszakban 1300–2000 közé teszik. Csak Szecsuan (Sichuan) tartományban mintegy 500 fegyveres konfliktusra került sor 50 hadúr között húsz év leforgása alatt. Országos szinten öt vagy hat nagy, több százezer katonát mozgósító konfliktusra került sor. A hadurak igen változatos háttérrel rendelkeztek, és mivel a hadsereg Kínában mindig is a szegények egyik mentsvára volt kiszámíthatósága miatt, így nagy részük meglehetősen szerény helyekről indult. Akadtak köztük kulik, vízhordók, szegényparasztok vagy egykori banditák, de olyan tanult és a hivatalnoki vizsgát is letevő személyek is, mint Vu Pej-fu (Wu Peifu), aki Washingtont tekintette példaképének.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része. A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el. 

Az előző rész tartalmából: Az északi hadurak osztoznak a hatalmon – Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) miniszterelnök az I. világháborúba való belépés mellett lobbizik – Li Jüan-hung (Li Yuanhong) elnök eltávolítja a hatalomból – a kialakult helyzetet rendezni meghívott tábornok visszaállítja a monarchiát 11 napra – Kína belép az első világháborúba – Rivális kormány alakul délen, Kantonban – állandósul Kína megosztottsága

Május négyről szóljon az ének (1919-1921) 

A városi értelmiség politikai ébredése

A városi értelmiség az évezredes monarchiát megdöntő 1911-es forradalom után sem kapott beleszólást a politikába, ehelyett sajátos mozgalmak szervezésébe kezdett. Ennek hajtóereje az volt, hogy az idegennek tartott mandzsu Csing (Qing)-dinasztia évszázados uralma után nem lehetett tudni, mi is az igazi kínai kultúra, hiszen a hajviselet, az öltözködés, a szokások mind-mind az uralkodó elit által szabályozott volt. Ezért, érveltek, új kultúrát kell létrehozni, olyat, ami gátat vet a korábban Kínát gyengítő hatásoknak, így például a konfucianizmusnak. 

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és ismét a kiegészítő részek egyikével jelentkezik a Kína modernkori történelmével foglalkozó sorozatunk. Tekintettel az előző két részt övező nagy érdeklődésre, a kínai vezetők nőügyei kerülnek ismét terítékre. A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. 

Ezúttal az utolsó kínai császár, Pu Ji (Puyi) magánéletébe tekintünk be, ahol nagyon sok a kérdőjel, főleg a császár életének elzártsága, az udvari világ titokzatossága miatt. Élete során öt felesége volt: az őt megcsaló császárné törvénytelen gyermekének megöletése után ópiumfüggő lett, első és harmadik mellékfelesége elvált, a második mellékfeleség gyanús körülmények között halt meg, míg utolsó, tizenöt évvel fiatalabb felesége – feltehetően egy volt prostituált – túlélte őt. Rajtuk kívül az uralkodó nagy érdeklődést mutatott a nagyon fiatal lányok iránt, és kapcsolataiban egyfajta szadista hajlam volt rá jellemző (akárcsak a szolgáival és eunuchjaival való bánásmódjában is).  A hosszú évek során egyetlen utódja sem született, ami számos spekulációnak adott táptalajt.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része.

Az előző rész tartalmából:Jüan Si-kaj elnök diktátori kormányzása – az elnök feloszlatja a törvényhozást és saját alkotmányt fogad el – kitör az első világháború, Japán elfoglalja a német gyarmatokat Kínában – Japán benyújtja a 21 követelést Jüannak, aminek egy részét végül kénytelen elfogadni – Jüan császárrá kiáltja ki magát – Caj O vezetésével megkezdődik a nemzetvédő háború Jüan ellen – Jüan lemond, és hamarosan meghal

A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.

Eddig is igaz volt a sorozatra, hogy bonyolult eseményeket dolgoz fel, de az ebben bemutatott időszak talán a kínai történelem legbonyolultabbjai közé tartozik, megannyi különböző érdekcsoport és helyi konfliktus jellemezte, és talán még a Fűrész filmek idővonalánál is zavarosabbnak ígérkezik. A megértést nagyban segíti a korábbi részek ismerete, mivel itt legfeljebb csak visszautalni tudunk az egyes szereplők korábbi tevékenységére.

A helyzetet szemléltetendő, képzeljük el a következőt (nem célunk az aktuálpolitizálás, kizárólag a szemléltetés!): Orbán Viktor ellen fegyveresen fellázad a Dunántúl, ő maga pedig hamarosan meghal. A hatalmat megosztja egymás között Rogán Antal, valamint az abból az Orbánnal való nézeteltérései miatt korábban kiszorított Lázár János, és névleges vezetőként Áder János. Ők nemcsak az ellenzékkel kell megküzdjenek a hatalomért, de egymással is, és támogatóik mentén lassan szétesik a központi kormányzat. Maga az ellenzék sem egységes, az ország elmaradottabb határterületein (Tiszántúl, Baranya) pedig az idegen intervenciók, befolyásszerzések jelentik a legnagyobb problémát.

A béke és boldogság évei (1916-1918)

A hatalomgyakorlás új rendszere és kudarca

Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) elhibázott restaurációs kísérlete, majd bekövetkező halála után a központi kormányzat teljesen szétforgácsolódott. A déli tartományok nyílt lázadása miatt az ország kettéosztott volt. Ebben a helyzetben vette át a hatalmat Jüan két egykori bizalmasa, mindketten a restaurációs politika ellenzői. A katonacsaládból származó Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) tábornok, aki Jüan alatt hadügyminiszter, majd kétszer (így annak halála idején is) miniszterelnök is volt, ezt a posztot tartotta meg. A szegényparaszti származású Feng Kuo-csang (Feng Guozhang) kapta meg az alelnöki posztot. Az elnök, és így a kormányzat vezetője az a Li Jüan-hung (Li Yuanhong) lett, aki a vucsangi felkelőket vezette, ám mivel a másik kettő tábornokkal szemben nem rendelkezett saját katonai erővel, szerepe leginkább jelképes volt. 

Indítsanak még ellenünk öt vagy hat olyan támadást, mint a Hamburg elleniek, és a német nép egyszerűen fel fogja adni, mindegy, mennyire erős akaratúak. Az emberek azt fogják mondani: „Elég volt, többet már egyszerűen nem tudunk elviselni.” […] Amit a hazának kell elszenvednie, attól meghűl az emberben a vér.

Erhard Milch tábornagy-államtitkár, egyben Göring birodalmi marsall helyettese és a Luftwaffe főszemlélője ilyen szavakkal próbálta felrázni a haderőnem kábult hangulatba roskadt parancsnokait a légi közlekedésért felelős birodalmi minisztérium (RLM) 1943. augusztus 3-án tartott értekezletén. Azt csak ő tudhatta, hogy tényleg komolyan gondolta-e a német néplélekre vonatkozó jóslatát, vagy csak a beosztottjait akarta keményebb erőfeszítésekre sarkallni, de a katonai helyzettel bizonyára drámai figyelmeztetések nélkül is tisztában volt mindenki a teremben. 

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ezúttal a fő sorozat helyett ismét a kiegészítő részek folytatása következik, a legutóbb elkezdett nőügyek következő fele.

Az előző részben a „három nagy” közül az első kettő, Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) és Csang Kaj-sek (Jiang Jieshi) magánélete került bemutatásra, ma pedig a Nagy Kormányos, Mao Ce-tung (Mao Zedong) van a fókuszban. Ő talán Kína legismertebb vezetője, aki mintegy egymilliárd embernek parancsolt hatalma csúcsán, és elhibázott politikája, nemzetközi presztízsépítése és hatalomvágya mintegy 70 millió halált eredményezett békeidőben. Feleségei közül mindössze az utolsó vállalt aktív politikai szerepet, ám mind közül ő a legismertebb: Csiang Csing (Jiang Qing). 

Az elfeledett feleség

Mao Kína középső részén, Hunan tartomány egy kis, eldugott falujában született 1893-ban egy parasztcsaládban. Apja, Ji-csang (Yichang) a hadseregben szolgált egy ideig, és ennek köszönhetően megtanult annyira számolni, hogy hazatérése után visszavásárolja a család elkótyavetyélt földjeit és újabbakat vásároljon, így a falu leggazdagabb parasztjává, mondhatni kulákká vált. Tízéves korában eljegyezték egy lánnyal a szomszédos faluból, akivel tizenöt évesen költözött össze. A nőnek a tradícióknak megfelelően nem volt keresztneve, Hetedik Ven nővérként emlegették: Ven Csi-mej (Wen Qimei). A frigyben közrejátszott az is, hogy a lány egyik nagyapja Maoék falujában volt eltemetve, és a sírnál rendszeresen szertartásokat kellett tartani, aminek a legegyszerűbb módja egy ott élő rokon volt.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából.

Az előző rész tartalmából: egy zendülést követően Nanking helyett Peking lesz a köztársaság fővárosa – Jüan Si-kaj leteszi az elnök esküt – A Nemzeti Párt (Kuomintang, KMT) nyeri a decemberi választásokat – A KMT miniszterelnök-jelöltje merénylet áldozata lesz – A merénylet szálai egészen Jüanig futnak – A KMT kirobbantja a második forradalmat – Jüan csapatai elfojtják a felkelést, elesik Nanking – Az elnök Kína teljhatalmú katonai diktátorává válik 

A neveket, akárcsak korábban, a népszerű magyar átírásban használom elsődlegesen, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben szerepel. A tájékozódást segítő térképek itt érhetők el. 

A „mindenekfeletti törvény” rövid korszaka (1914-1916)

Hatalmon a hadurak atyja

Miután Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) legyőzte legfontosabb ellenfeleit, és 1913 novemberében megsemmisíttette a Kuomintang (Guomindang) képviselők mandátumait, a parlament mindkét háza döntésképtelenné vált, így azok meghatározatlan időre elhalasztották üléseiket. Jüan 1914 januárjában erre hivatkozva feloszlatta a parlamentet, majd februárban a tartományi gyűlések következtek, így sikerült visszaállítani a centralizált hatalmat az országban.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és most egy rendhagyó résszel jelentkezik a kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. 

A koncepció olyan témák kifejtése, amelyek önmagukban is érdekesek, de kifejtésükre a kronológiai epizódokban nincs lehetőség, mert szétfeszítené azokat. A terveim szerint több hasonló poszt is várható különböző résztémákat feldolgozva a vizsgált időszakon belül. A legelső ilyen a „három nagy”, Szun Jat-szen (Sun Yat-sen), Csang Kaj-sek (Jiang Jieshi) és Mao Ce-tung (Mao Zedong) nőügyeire fókuszál, ami nemcsak pikáns téma, de szorosan kapcsolódik ezen történelmi szereplők hatalmi ambícióihoz is. 

A terjedelemre tekintettel az első rész Szun Jat-szennel és Csang Kaj-sekkel fog foglalkozni, míg Mao szerelmi életét egy külön rész dolgozza majd fel.