Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és most egy rendhagyó résszel jelentkezik a kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. 

A koncepció olyan témák kifejtése, amelyek önmagukban is érdekesek, de kifejtésükre a kronológiai epizódokban nincs lehetőség, mert szétfeszítené azokat. A terveim szerint több hasonló poszt is várható különböző résztémákat feldolgozva a vizsgált időszakon belül. A legelső ilyen a „három nagy”, Szun Jat-szen (Sun Yat-sen), Csang Kaj-sek (Jiang Jieshi) és Mao Ce-tung (Mao Zedong) nőügyeire fókuszál, ami nemcsak pikáns téma, de szorosan kapcsolódik ezen történelmi szereplők hatalmi ambícióihoz is. 

A terjedelemre tekintettel az első rész Szun Jat-szennel és Csang Kaj-sekkel fog foglalkozni, míg Mao szerelmi életét egy külön rész dolgozza majd fel.

A nőcsábász államalapító

Szun Jat-szen, a Kínai Köztársaság megalapítója élete nagy részét a szárazföldi Kínán kívül; Hawaiion, Hongkongban és Japánban, a Délkelet-Ázsiában és az Egyesült Államokban élő kínai diaszpóra körében töltötte, ahol orvosként tanult majd praktizált, illetve a későbbiekben a forradalmi mozgalmakat szervezte. Öltözködésével divatot teremtett, a ma „Mao öltönyként” ismert ruhadarabot ő tette népszerűvé, és azt két szellemi utódja, Csang és Mao is előszeretettel viselte (lásd jobbra). 

1884-ben szülőfalujában élt, amikor – hasonlóan a másik kettőhöz – húsz évesen a kor szokásainak megfelelően a családja által előre elrendezett házasságot kötött Lu Mu-csennel (Lu Muzhen). A feleség lábát a kor szokásai szerint elkötötték (ún. lótuszláb), ezért ha akart, se tudott volna férjével tartani vagy segíteni neki, így nagyon kevés időt töltöttek együtt. Lu, akárcsak férje, protestáns hitre tért és buzgó keresztényként diakónusként szolgált a makaói baptista templomban. Egy fiuk, Szun Fo (akit apja halála után gunyorosan „koronahercegnek” neveztek a vezetésért folyó harcban) és két lányuk született (Jan és Van). 

Mivel sok időt töltött távol a feleségétől, talán érthető, hogy a doktor máshol kereste a boldogságot. Az első ilyen nő Csen Cuj-fen (Chen Cuifen) volt, akivel hasonló forradalmár eszméken osztoztak. 1892-ben találkoztak és a következő húsz évben együtt szervezték a forradalom ügyét. Ebben az időszakban a külvilág nagy része őt hitte Szun feleségének. Közös gyerek ugyan nem született a kapcsolatból, de örökbe fogadtak egy fiatal lányt. Szun ekkoriban és később is gyakran volt prostituáltak vendége, ami nagy megrökönyödést keltett kollégái körében. 

Szun még japán tartózkodása idején találkozott Ócuki Kaoruval (lásd jobbra) aki alig 13 éves volt, amikor a 37 éves doktor megkérte a kezét 1901-ben. Ekkor, és egy évvel később még elutasította a család a kérését, míg végül 1903-ban áldásukat adták rájuk. 1906-ban egy lányuk született, Fumiko, de Szun már a születése előtt elhagyta Japánt, és a későbbiekben sem igazán tartotta velük a kapcsolatot. 

A kapuzárási pánikos forradalmár 

A forradalom győzelmét követően, 1912-ben a vasútfejlesztésért felelős főbiztosként számos gyönyörű kínai nő követte őt a vasútszemlélő körútjára, és ekkor vetett a férfi szemet a huszonkét évvel fiatalabb Szung Aj-lingre (Soon Ailing), aki régi barátja lánya és titkárnője volt. Apja, Charlie Soong, aki metodista hittérítőből lett gazdag sanghaji üzletember, ellenezte a frigyet, mivel Szun ekkoriban még mindig házas volt első feleségével. Aj-ling hamar faképnél hagyta, helyette négy évvel fiatalabb húga, Csing-ling (Qingling) vette át feladatait, akire sokkal nagyobb hatással volt a férfi. 

Apja a szobájába zárta, hogy távol tartsa a doktortól, ám ő kimászott az ablakon, és Szun egyik bizalmasával együtt Japánba ment, ahol 1915 októberében összeházasodtak. Ezt megelőzően Szun Tokióba hívatta feleségét, Lu Mu-csent, aki beleegyezett a válásba, és férjét jócskán túlélve 1952-ben halt meg. Ugyan Csing-ling családja is követte őket, már túl későn érkeztek, és a pár már egybekelt, ami nagy keserűséget eredményezett a két régi barát között, hiszen a lány nemcsak huszonhat évvel fiatalabb volt, de Szun lányaival egykorú. Apja, Charlie ezért kitagadta őt a családból.

Szun Jat-szen és Szung Csing-ling

Csing-ling az emlékezetbe úgy vonult be, mint Szun egyetlen felesége, aki az elkövetkező tíz év nehézségei ellenére mindig kitartott mellette (lásd fent). A nő férje baloldali hagyatékát képviselve állt szemben a jobboldalra tolódó Kuomintanggal, és hosszú időt töltött a Szovjetunióban is. Mao hatalomra jutása után két nővérével ellentétben a szárazföldi Kínában maradt, és 1981-ben, 88 éves korában, néhány nappal a halála előtt a népköztársaság tiszteletbeli elnökévé választották. 

A nemibeteg Generalisszimusz 

Csang Kaj-sek (Jiang Jieshi) gazdag, a falujukban vezető szerepet betöltő sókereskedő család sarjaként született Csöcsiangban (Zhejiang). Apja nyolc éves korában meghalt, így a fiú igen közel állt az anyjához, akit kívülállóként kezeltek ezt követően, és az adószedők az ifjú Csangot is bebörtönözték egy alkalommal egy tartozás miatt. 1901-ben előre elrendezett házasságot kötött egy írástudatlan, tőle öt évvel idősebb robusztus falusi lánnyal, Mao Fu-mejjel (Mao Fumei, jobbra). 

Az ekkor még csak tizennégy éves Csang aligha állt készen, hogy a férj szerepét betöltse, és úgy kellett barátai köréből elrángatni az esküvői bankettre. Házasságuk első két hónapja boldogan telt, de Fu-mej (lásd jobbra) hamar megtapasztalta a tipikusan rideg kínai anyós-meny viszonyt: Csang anyja azzal vádolta, hogy rossz hatással van a fiára, és mindig, ha beszélt vagy nevetett a házban, csendre intette. Csang nem igazán értette a helyzetet, így amikor a felesége nem mert válaszolni, ő is alaposan összeszidta. Fu-mej a hitbuzgó buddhizmusban lelt menedékre. 

Csang épp Sanghajban készült a japán kadétiskolai felvételire, amikor az anyja követte őt, mivel egy jós azt mondta, hogy ha Csangnak fia születik, akkor magas rangú hivatalnok lesz belőle. Ugyan Csangot nem különösebben érdekelte a prófécia, az anyja öngyilkossággal fenyegette, ha nem ejti teherbe Fu-mejt; így született meg egyetlen fia, Csing-kuo (Ching-kuo). 

Mikor forradalmár mentorát és közeli barátját megölték, Csang Sanghajban kezdett züllött életet, amit 1924-ben a depressziónak tulajdonított. Nem vetette meg sem az alkoholt, sem a nőtársaságot, és hamarosan ágyast is tartott, egy Jao Je-cseng (Yao Yecheng) nevű fiatal kurtizánt. Egy idősebb férfi, aki jelentős összegekkel támogatta (mai kifejezéssel egy sugar daddy) annyira megalázónak érezte, hogy a nő fiatalabb férfival folytat viszonyt, hogy egy tál forró levest öntött a fejére, ami eltorzította Jao arcát, aki így nem tudta kurtizánként folytatni a munkáját. Csang egy ideig folytatta viszonyukat, majd amikor már nem fűzték romantikus érzelmek hozzá, szülőfalujába küldte. Jao itt Csang feleségével és anyjával élt együtt, és a férfi fogadott fiát, Vej-kuót (Weiguo) nevelte. 

A második feleség

Csang ekkoriban ismerte meg második feleségét, Csen Csie-zsut (Chen Jieru, becenevén Jennie) ám később azt is letagadta, hogy valaha házasságot kötöttek. A nő emlékiratainak megjelenését az akkor már Tajvanon székelő Csang elnök megakadályozta, ám 1992-ben mégis sikerült fellelni a kézirat és példányát és kiadatni. 1918-ban, első találkozásuk alkalmával a tizenkét éves lány eléggé megijedt az elfogyasztott bortól vörös arcú katonától, és hamis címet adott meg neki. Csang ennek ellenére rátalált egy héttel később, és a lány anyja tette ki a lakásból. 

A férfi őrülten szerelmes volt belé, és rábeszélte, hogy ebédeljenek együtt, majd az egyik ismerőse francia koncesszióban lévő házába csalta, ahol magukra zárta az ajtót, erőszakosan megragadta és megcsókolta a lányt. A dühösen kapálózó Jennie lerázta magáról, majd kisietett az ajtón. Csang az elkövetkező napokban telefonhívásokkal bombázta, a bocsánatát kérve, és a lány végül egy levélben megbocsátást ígért neki. Ezt követően hosszú ideig nem találkoztak, mivel Csangot lekötötte a forradalmi munka Szun Jat-szen mellett. 

1921. június 14-én Csang anyja 53 éves korában elhunyt. A férfi megrendülten gyászolta szeretett anyját, majd Sanghajba ment, ahol értesült Jennie apjának haláláról, majd a temetés után ismét ajánlatokkal kezdte ostromolni az ekkor már 15 éves lányt. Anyja magánnyomozót fogadott, aki kiderítette Csang előző kapcsolatait, de közös jóbarátjuk, egy gazdag sanghaji pénzember a férfi pártját fogta. Jennie is megenyhült Csang iránt, mivel látta, hogy a férfi milyen megrendült volt apja temetésén – persze nem tudhatta, hogy Csang ekkor még mindig anyját gyászolta. 

Csang szép szavakkal is próbálta rávenni a lányt a jegyességre, de amikor szótlan maradt, egy kést húzott elő, felajánlva, hogy levágja a saját ujját, hogy megmutassa szándékai komolyságát. Jennie beadta a derekát, és hamarosan összeházasodtak. Csang már a nászéjszaka másnapján megosztotta a terveit fiatal feleségével: Szun utódjává akart válni és Kína legnagyobb katonai vezetőjévé. A nászutuk a férfi szülőfalujába vezetett, ahol Jennie találkozott Fu-mejjel és Csang két fiával. 

Hazatérésük után furcsa tünetek jelentkeztek a lányon, aki orvoshoz ment. Kiderült, hogy tripperben szenved, amit a férjétől kapott el. Csang számos szexuális viszonyának meglett az a következménye, hogy több nemibetegséget is elkapott az évek során, és a kezelés mindkettejüket teljesen sterillé tette. Ugyan a lány ekkor még válással fenyegetőzött, Csang ígéretet tett rá, hogy soha többé nem nyúl alkoholhoz, a feleség pedig a későbbiekben mindig kitartott férje mellett. Egy alkalommal az életét is megmentette, amikor megtudva, hogy rossz hírt készülnek közölni a férjével, eldugta annak pisztolyát, így a feldúlt Csang hiába kereste azt, nem tudott végezni magával. Jennie később, 1924-ben örökbe fogadott egy lányt, akit azonban a férje sosem kezelt sajátjaként. 

Madame Chiang 

Bár Csang nagyon szerette második feleségét, politikai ambíciói mindig fontosabbak voltak. Szun halála után kereste a lehetőségét annak, hogyan tudja a saját nevét minél inkább a halott államalapítóéhoz kötni. Még Szun halála után házassági ajánlatot tett özvegyének, Csing-lingnek, holott pontosan tudta, hogy ő nagy ellenszenvvel viseltetik iránta. 1927-ben, az északi hadjárat utolsó szakaszában – amikor a Kuomintang jobb- és balszárnya állt szemben egymással – egy másik lehetőség merült fel a számára. Ennek fő elrendezője Jennie szerint Szung Aj-ling, Szun Jat-szen kikosarazója volt. 

Mivel Csang már Kína egyik legfontosabb emberévé vált, kívánatossá vált a politika és a tőke házassága mindkét fél számára, mivel egyikőjük sem szívlelte a Vang Csing-vej (Wang Jingwei) fémjelezte baloldali kormányt. A kiszemelt feleség Aj-ling és Csing-ling húga, Szung Mej-ling (Soong Meiling) volt, akit Csang maga is megkörnyékezett évekkel korábban. Csang számára Kína egyesítése a saját vezetése alatt élete legfőbb célja volt, így beleegyezett Aj-ling ajánlatába.

Jennie olvasta a férje leveleit, így nem érte nagy meglepetésként, amikor az magához hívatta. Csang közölte vele, hogy Kína érdekében most el kell válniuk, de csak pár évre, amíg az Egyesült Államokba küldi, s majd ha a helyzet rendeződik, visszahozza magához és folytatják tovább az életüket. Jennie beleegyezett a férje akaratába, és arculcsapásként érte az, hogy a lapokból értesült arról, hogy a férfi még a házasságukat is letagadta, egyszerű ágyassá degradálva le őt. Ezt a stigmát élete végéig viselte, és 1971-ben bekövetkező haláláig már nem ment újra férjhez. 

Csang metodista hitre tért, hogy Mej-ling vallásos anyja is beleegyezzen az esküvőbe, amit 1927 decemberében tartottak meg (lásd fent). Tanulva a korábbi feleségével történt esetből, közölte Mej-linggel, hogy mivel a szexuális kapcsolat csak gyermeknemzésre való, nem fog lefeküdni vele, hiszen már van neki egy fia. A hírt némileg cáfolja, hogy testőrségének egy tagja szerint a Generalisszimusz még hatvanas éveiben is szexuálisan aktív volt.

Akárcsak Szun esetén, az utókor megfeledkezett korábbi feleségeiről, és egyedül Mej-lingről, vagy Madame Chiang-ról, a köztársaság First Lady-jéről emlékeznek meg. Tény, hogy az elkövetkező 48 évet, így a nankingi évtizedet, a kínai-japán háborút, a polgárháborút, majd a tajvani száműzetést ő töltötte el Csang oldalán. Az, hogy keresztény volt és amerikai egyetemen tanult, igazán népszerűvé tette az Egyesült Államokban, ahol a Kína számára a Japán elleni háborúban nyújtott támogatásért lobbizott. Azonban ő járult hozzá Csang bukásához is, mivel családja meglehetősen jelentős korrupciója igen nagy visszatetszést keltett a polgárháború éveiben, és jócskán rombolta a nemzeti kormány tekintélyét. Csang 1975-ben bekövetkezett halála után mostohafia, Csing-kuo kiszorította a hatalomból, ahová már sosem tudott visszatérni. Férjét jócskán túlélve, 2003-ban, 105 éves korában hunyt el.

Mej-ling a first lady szerepében

Szung Mej-ling és Eleanor Roosevelt, két first lady találkozója

Felhasznált források

·         https://www.info.gov.hk/gia/general/201204/20/P201204200485.htm

·         https://www.jeremiahjenne.com/the-archives/2018/2/16/sun-yat-sen-the-love-doctor

·         https://www.thestar.com.my/news/community/2010/11/23/the-forgotten-woman-in-dr-suns-life/

·         Jay Taylor: The Generalissimo – Chiang Kai-shek and the Struggle for Modern China. Harvard University Press, 2009.

·         Jonathan Fenby: Chiang Kai-shek. China’s Generalissimo and the Nation He Lost. Carroll&Graf, New York, 2005.