Ha egy politikai rendszer képes nagyobb anyagi forrásokat fordítani a médiamegjelenésre, ill. a média befolyásolására, akkor a fegyveres erők népszerűsítésére több eszköz is rendelkezésére áll. Ilyenek pl. az ismeretterjesztő TV-műsorok, melyekre az előző részben mutattam be amerikai mintára készült példákat Indiából és Pakisztánból, vagy a filmiparral folytatott együttműködés annak érdekében, hogy a nézőközönség a hadsereget pozitív fényben feltüntető szellemi táplálékhoz jusson (ezt szintén az amerikaiak fejlesztették tökélyre). Mindezek az ún. szürke propaganda kategóriájába tartoznak. A hasonló célú fehér propaganda eszköztárának legismertebb eleme a toborzóreklám, a leghatékonyabb viszont alighanem a hazafias zene, tágabb értelemben pedig a hazafias célzatú szórakoztatás.
Ennek ma már kevés megjelenési formájával találkozni a nyugati demokráciákban, de jelentősége a tekintélyuralmi rendszerekben jóval nagyobb, már csak az állami média (rendszerint) hegemón szerepe miatt is. Elsősorban alighanem a kínai Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) igyekszik kihasználni az ebben rejlő lehetőségeket. Előszeretettel használja fel például a nép- és popzene jelentős hazai népszerűségét saját céljaira. A PLA propagandamunkájáért a Központi Katonai Bizottság Általános Politikai Osztálya a felelős, melynek tisztviselői a legígéretesebb fiatal tehetségeket (főleg a lányokat) felkutatják, majd felveszik őket a hadsereg tánc-, ének- és színésztársulataiba, ahol hivatalosan katonai állományba kerülnek. Itt tovább egyengetik médiakarrierjüket, a legjobbakból pedig sikeres popsztárokat faragnak, akik utána az állami TV-csatornákon (többek között) a honvédelem kötelességéről, a PLA dicsőségéről énekelnek. Áldozatos munkájuk eredménye például ez az előadás a PLA alapításának 80. évfordulóját megünneplő rendezvényen, vagy ez a PLA egy 1995 tavaszi rendezvényén.
A PLA leghíresebb pacsirtája Peng Liyuan vezérőrnagy, az ország jelenlegi elnökhelyettesének neje. Itt egy duett tagjaként egy kínai katonai indulót ad elő, melynek üzenete az, hogy ha eljön a nagy háború napja, a PLA készen áll majd a harcra:
A klip rendezője szemmel láthatóan törekedett a monumentalitásra, bár szerintem az egy helyben menetelő vöröskatonák néha idétlen látványt nyújtanak. Hősnőnk ha egy pillanat erejéig is, de egy harckocsizó szerepében is bemutatkozik, egy másik fellépésén azonban már a kínai légierő (PLAAF) egyenruhájában látható:
Az egyenruhák gyakori váltogatása egyébként visszatérő elem a PLA vizuális propagandájában, lásd pl. a Dicsőséges katonák c. indulót egy másik, szintén nagyon híres kínai énekesnő, egyben a kínai haditengerészet (PLAN) tiszteletbeli ellentengernagya, Song Zuying előadásában:
(A tájékozottabb olvasók szóljanak, ha a nevek fonetikus átírását elrontottam volna.)
Ami engem illet, a Csengdu J-7GB-t inkább nem mutogatnám gyakran a propagandavideókban - egyesek még azt hihetnék, hogy a kínaiak ezt még mindig modern típusnak tartják, másrészt erre a célra későbbi fejlesztések is rendelkezésre állnak. Bizonyíték gyanánt lásd ezt a hasonló céllal készült klipet (az előadó ezúttal Liu Yizhen). Felhívnám a figyelmet a zenei aláfestésre, amely a nyugati pop egyes jól felismerhető stílusjegyeit viseli magán, újabb bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy a kínaiak szívesen átvesznek bármilyen használhatónak tűnő külföldi "fejlesztést". Érdemes összevetni ezt a PLAAF hadtápszolgálatának indulójával, ami már jobban megfelel a kommunista hagyományoknak.
A fegyveres erők népszerűsítése persze nem merül ki a hardver bemutatásában. Peng Liyuan itt egy helyőrség katonáit tanítja énekelni, majd ő maga is dalra fakad a téli erdőben, itt pedig (3:08-tól) a vöröskatona és az édesanyja közötti gyöngéd érzelmi szálakat foglalja szavakba, egyben utalást téve a népi Kína múltbéli harcaira. A Kuomintang és a japán imperialisták elleni háború, a Hosszú Menetelés természetesen mind kedvelt témák a kínai médiában. Illusztráció gyanánt álljon itt néhány példa:
A legvörösebb és legszebb lobogó
Részlet a Női vörös gárda filmfeldolgozásából
A Hosszú Menetelés c. filmsorozat betétdala Song Zuying előadásában
Az egypártrendszerek propagandájának fő témája a dicsőséges múlt mellett a bíztató jelen, amely természetesen napsugaras jövőt feltételez. Következzen egy rendkívül gagyi videó a Kínai Népköztársaság legutóbbi szerzeménye, Makaó Különleges Közigazgatási Terület helyőrségéről:
Ez a hölgyemény vajon milyen érdemekért kapta azt a sok kitüntetést (1:37)? Nem is merek találgatásokba bocsátkozni.
A PLA "sztárgyárának" egy másik növendéke a Kínában nagy népszerűségnek örvendő Tan Jing, aki már fellépett többek között Bécsben és a sanghaji világkiállítás megnyitóján is. Itt egy duett tagjaként a hős kínai ENSZ-békefenntartókról énekel. A táncosok koreográfiájában én laikusként felfedezni vélek orosz elemeket, és mintha érződne rajtuk a "forradalmi operák" hatása is, amelyeket Mao elnök neje, Jiang Qing tukmált rá az ország népére.
Tan Jing második albumának egyik száma a Békeidőben címet viseli, melynek egyik témája a vérzivataros múlt és a békés jelen közötti éles kontraszt. Ennek kihangsúlyozására az egyik állami TV forgatott hozzá egy videóklipet, amire őszintén szólva alig lehet szavakat találni:
Az egyenruhát első látásra nehéz mire vélni, de mivel itt egy olyan rendszer művészetéről van szó, amely női milicistákat fehér bőrcsizmába és barett sapkába, ill. rózsaszín zubbonyba öltöztet, én már semmin nem lepődök meg. Mindenesetre annak testhezálló mivolta alkalmat adott a rendezőnek, hogy valami rejtélyes megfontolásból profilból mutassa meg a művésznő formás kebleit (1:12, 3:14). A rohamsisakra erősített távcső és zseblámpa alighanem még kevésbé lenne praktikus viselet egy éles bevetésen - gondolom mindkettő a PLA high-tech mivoltát hivatott kihangsúlyozni. A gigantikus fülhallgató és mikrofon már csak hab a tortán. Figyelmet érdemel továbbá a '80-as évek sci-fi filmjeiből ismert sugárpisztolyok hangeffektje (0:06), a kínai Rambo (1:05) és az önjáró lövegek között szaladgáló, azok csövére vörös masnit kötő óvodások (3:30). (Egyébként Tan Jing ebben a cuki szerelésben koncertet is adott már.)
Azt hiszem, ebben az esetben a vizuális effektek szükségképpen elvonják a figyelmet a mondanivalóról. De a kínaiak azért képesek kidolgozottabb alkotásokkal is előrukkolni. Lássuk A párt zászlaja ragyogóbb, mint valaha c. szerzeményt szintén Tan Jing előadásában, ami ugyan nem kifejezetten katonai PR, de jó betekintést nyújt a kínai állami média módszertanába:
Ez a salátalevélre emlékeztető nagyestélyi valószínűleg nem volt a legjobb választás a videóhoz, de ezen most lendüljünk túl. A hivatalos ideológia jelképe nyilván mindenhol és több formában visszaköszön, még forró acélból öntve is (0:18), de érdemes megfigyelni azokat a TV-reklámokból is jól ismert elemeket, amelyek egyértelműen a kifinomult amerikai PR szimbólumrendszerébe tartoznak: a kertváros utcáján vidáman szaladó gyerekek (2:15), a barátja nyakába ugró leányzó és a talár-sapkát a fejük fölé dobó egyetemisták (2:53-2:56), melyek ritkán szerepeltek a frivolitást elutasító kommunista propagandában. Még élesebb a kontraszt ebben a videóban (a téma és az előadó ugyanaz), amelynek első jelenetei mintha egy mosóporreklámból vagy a szélenergia erényeit hirdető kormányzati hirdetésből származnának. Feltűnnek ugyanakkor a már a szovjet propagandában is gyakran használt szimbólumok: a kombájn, a nagyszabású építkezés és az induló rakéta (3:20-3:27).
Az is szembetűnő, hogy a szovjet és maoista propagandára jellemző "szocialista realista" nőábrázolás (pl. tenyeres-talpas traktoroslányok, acélos tekintetüket a világkommunizmus horizontja felé fordító munkásnők) a jelek szerint szinte teljesen eltűnt a kínai médiából, és felváltotta azt a nyugati szépségideál. Ez aligha meglepő, hiszen ezeknek az énekesnőknek a katonák szórakoztatása az elsődleges feladata.
A fegyveres erők (és minden társadalmi osztály) töretlen párthűsége természetesen szintén visszatérő téma a kínai propagandában, lásd pl. ezt a kissé monoton videót - az előadó ismét a néha kissé eszelős tekintetű, a légierő új egyenruhájába bújtatott Liu Yizhen -, vagy ezt a haditengerészetről. Ha pedig a hadsereg éppen nem a vörös lobogónak tiszteleg vagy a szocialista haza szent határait és égboltját oltalmazza, akkor nem kevésbé dícséretes módon segít a földrengések utáni romeltakarításban, homokzsákokat cipel árvíz idején és terepszínű egyenruhában facsemetéket ültet a Nyugat-Kínát fenyegető elsivatagosodás megakadályozására.
Ha a kínai médiamunkások messzire táncoltak egykori módszereiktől, akkor ugyanez nyugodtan elmondható egykori mentoraikról, az oroszokról is. A velük kapcsolatos egyik nyugati sztereotípia az, hogy roppant büszkék hazájuk katonai nagyságára, múltbéli győzelmeire, és rendkívül ellenségesen, elutasítóan reagálnak, ha hadseregüket (és annak fegyverzetét) bárki, bárhol, bármilyen formában becsmérli, érdemeit elvitatja, arról humorizál, bűneiről egy szót is szólni mer, vagy úgy általában nem a létező legmélyebb tisztelettel kezeli azt. Nos, ennek részben ellentmond az, hogy a valóságban néha hajlamosak ezt a hadsereget már-már komikus mértékben frivol és sablonos módon népszerűsíteni. Ez persze megint csak nem meglepő, elvégre a kelet-európai médiakultúra színvonala gyakran süllyed a béka segge alá. Lássuk pl. a Blesztyashe ("Csillogók") nevezetű, a plázapicsákkal kapcsolatos összes sztereotípiára szándékosan rájátszó popformáció egyik számát arról, hogy miért jó deszantossal járni:
Nem nyíltan toborzóvideó ugyan, de a cél nyilván ugyanaz. Ezek a szépségek egyébként azt is megmutatják, hogyan kell rendeltetésszerűen hordani a kék barettsapkát. Ha már deszantosok: ajánlom ezt a dalt is a VDV-ről Alekszandr Bujnov előadásában.
A legismertebb orosz katonadal alighanem a Katyusa, amit már boldog-boldogtalan feldolgozott. Itt pl. egy Tolmacsovij-nővérek névre hallgató duett adja elő a Vörös téren a 2007. május 9-i ünnepségen:
Súlyos? Van ám jobb is: egy évvel később valami fiúcsapat adta elő ugyanezt. El tudom képzelni a Vörös Hadsereg sok veteránjának arckifejezését, amikor meglátták ezt a négy bájgúnárt abban az egyenruhában, amiben ők is harcoltak. Ugyanitt Tatjana Bulanova is fellépett - gondolom felesleges megemlíteni a kínaiakkal vonható párhuzamot.
A végére hagytam egy érdekes részletet a 2005. május 9-i Vörös téri rendezvényekről, amely már nem követte ugyanezeket a sémákat. Zenei aláfestés mellett harckocsizók vonulnak fel egy T-34/85 előtt, ami gondolom valami olyasmit akar szimbolizálni, hogy tisztelegnek a veteránok emlékének:
Utolsó kommentek