Futólag ugyan, de már többször említést tettünk a leginkább az infotainment kategóriájába sorolható haditechnikai/hadtörténeti témájú amerikai dokumentumfilm-sorozatokról.  Jellegzetes példák ezekre a Dogfights, a Top Ten és a Future Weapons (hogy mást ne mondjak), amelyeket (legalábbis a kábel TV előfizetéssel rendelkező olvasóinknak) valószínűleg felesleges bemutatni. Leginkább szembetűnő közös vonásuk a hazai gyártmányú/használatú fegyverek öncélú fetisizálása - és általában véve a saját katonai képességek dicsőítése -, ami elsősorban abban nyilvánul meg, hogy a narrátor/műsorvezető vérkomoly arckifejezéssel és/vagy drámai hanghordozással ismerteti a különböző fegyvertípusok szédületes technológiai paramétereit. Azt viszont talán kevesen tudják, hogy ezek a műsorok (többek között) két ázsiai nagyhatalom PR-szakértőit is megihlették.

Pakisztán hivatalosan az Egyesült Államok egyik legfontosabb NATO-n kívüli szövetségese (azaz mulatságos módon kis hazánk egyik "közvetett" szövetségese is), így talán nem csoda, hogy az amerikai televíziózás módszertanának jellegzetes elemei a nem elhanyagolható kulturális különbségek ellenére oda is begyűrűztek. Az ország első angol nyelvű hírcsatornája, a 2007-ben elindított Dawn News tűzte műsorára a We Are Soldiers c. sorozatot azzal a céllal, hogy a pakisztáni hadseregről általános (és természetesen pozitív) képet adjon.

Már a műsorelőzetesben hallható a hasonszőrű nyugati dokumentumfilmekre olyannyira jellemző rockzenei aláfestés - lásd itt és itt. Az első epizód témája a pakisztáni hadsereg, azon belül a gyalogság szervezeti felépítése és fegyverzete. Elhangzik, hogy a világ hatodik legnagyobb hadserege 9 hadtestből áll, ezek alkotják annak "gerincét", azokon belül a hadosztályok pedig "karokként" funkcionálnak. (A tévések egyik jó szokása az, hogy összetett dolgok lényegére ilyesfajta erősen leegyszerűsített hasonlatokkal próbálnak meg rávilágítani.) Megtudhatjuk azt is, hogy a gyalogság - egy régi mondás szerint - "a fegyvernemek királynője", a Heckler & Koch G3 gépkarabély pedig a katona legjobb barátja. Azt pedig Pakisztán licensz alapján gyártja, és a '80-as években Srí Lankának is exportálta. Nem vetették viszont be a kargili háborúban, mert az leleplezte volna a hivatalos pakisztáni szerepvállalást.  

(Ha már a katonai hasonlatoknál tartunk: egy másik úgy tartja, hogy "a tüzérség a csatamezők királya". Ugye fölösleges bárkit is emlékeztetni arra, hogy a királyok mit szoktak csinálni a királynőkkel. Talán éppen ezért született az a kissé cinikusabb hasonlat, mely szerint a szóban forgó királynőn a páncéloserők szolgálnak erényövként.)   

[Az összes epizódot több részletben töltötték fel, azokat lásd jobb oldalon a kapcsolódó videók között.]

Ezután az országot érintő új biztonsági kihívásokról, India támadó jellegű agyafúrt katonai stratégiájáról és a pakisztáni gyalogság ezeknek megfelelő kiképzéséről esik szó. A sorozat természetesen nem lenne teljes a gépesített gyalogság, a páncéloserők és a második indiai-pakisztáni háború tankcsatáinak ismertetése nélkül. A harckocsiarzenálról egy őrnagy ad áttekintést. Kényszeredetten elismeri ugyan, hogy több típus a '60-as évek óta hadrendben áll, ergo elég elmaradottnak számít, de biztosítja a nagyérdeműt arról, hogy ezt maradéktalanul ellensúlyozza a kiváló kiképzés. Ha ő mondja...Végül a haditengerészet különleges egységei kerülnek bemutatásra. A dagályos stílust elnézve bizony meglepő, hogy az állami médiafelügyelet végül (állítólag) arra hivatkozva tiltotta le a műsort, hogy az negatív színben tünteti fel a hadsereget, ill. túl sok kényes információt ad ki róla. (Azóta a Dawn News angol nyelvű adása is megszűnt.) 

India csak később kezdett ugyan a Nyugat felé orientálódni, de az onnan elterjedt új médiasémák az ő figyelmüket sem kerülték el. Ennek bizonyítéka a Mumbai központú Times Now hírcsatorna Line of Duty c. műsora. Ennek vezetője Maroof Raza nyugállományú őrnagy, az NDTV csatorna volt tudósítója, újság- és szakíró, egyben a jelek szerint a hatásvadász szófordulatok mestere. Ízelítő gyanánt következzen helyszíni beszámolója az indiai-pakisztáni határtól nem egészen 100 km-re, Radzsasztán sivatagában évente megrendezett összfegyvernemi hadgyakorlatról:    

Hallhattunk tehát egy sajátos logikai okfejtést a gyakorlatozás és a harc közötti összefüggésről, és azt is megtudhattuk, hogy míg más országok a katonai doktrínájuk függvényében fegyverzik fel a hadseregüket, India a már beszerzett fegyverzethez igazítja a hadserege taktikáját. A legviccesebb az, hogy ezt a műsor úgy állítja be, mint valamiféle erényt.

Fegyverpornóból persze sosem elég. Az áradozást a Szu-30MKI képességeiről az orosz hardver szerelmesei bizonyára szintén élvezetesnek találják, az epizódot lezáró kvízről nem is beszélve:

(2. részlet - 3. részlet)    

A műsorban szó esett továbbá az indiai hadsereg fiatal hőseiről, és a pakisztáni beszivárgók elleni viszontagságos harcról Kasmírban (lásd itt, két részletben). Egy másik válsággóc, a Sziacsen-gleccser jóformán a "világ tetején" található:

(Itt a második részlet.)

A végére hagytam egy igazi gyöngyszemet - tudósítás India (jelenleg) egyetlen repülőgép-hordozója, az INS Viraat fedélzetéről:

(2. részlet - 3. részlet)