Az USA és szövetségesei által Irakban és Afganisztánban (egykor és ma) alkalmazott katonai stratégia hiányosságait az újságírók és biztonságpolitikai szakértők rendszerint azzal magyarázzák, hogy a demokráciák, bizonyos strukturális adottságaik miatt, szükségszerűen kevésbé hatékonyak a felkelők elleni tevékenység (COIN) terén, mint a keménykezű diktatúrák. De alátámasztják ezt a hevenyészett elméletet történelmi példák és/vagy tudományos kutatások? Jason Lyall, a Yale Egyetem Politikatudományi Intézetének munkatársa utánajárt a kérdésnek. Elemzése az International Organization tudományos folyóirat 2010. téli számában jelent meg. (foly.=>)

Hónapok - sőt, lassan már évek - óta hallhattunk újabb és újabb ígéreteket a 2009. decemberében lejárt START-I. nyomába lépő új orosz-amerikai fegyverzetcsökkentési megállapodás küszöbön álló megkötéséről. Pénteken végre a két elnök telefonbeszélgetését követően a Kreml és a Fehér Ház is megerősítette, a Stratégiai támadófegyverek további csökkentéséről és korlátozásáról szóló egyezmény ünnepélyes aláírására április 8-án Prágában kerülhet sor.

A megegyezéshez vezető folyamat önmagában is tanulságos, a szuperhatalmak effajta úri huncutságai első pillantásra mégis érdektelennek tűnhetnek holmi észak-balkáni kisállamok még kisebb lakói számára. Pedig az egyezmény a nemzetközi nukleáris leszerelési törekvések egészére hatással lesz, elsősorban az Atomsorompó-szerződés májusban esedékes felülvizsgálati konferenciájára vetett árnyéka révén.

Guernica legendássá vált lebombázásáról sok érdekeset lehet olvasni időről-időre a médiában, azonban az esemény köré szövődött mitológia többnyire nem más, mint a saját korát messze túlélt háborús propaganda. Ezt sajnos manapság is kritikátlanul szajkózzák tovább egyesek, inkább saját politikai nézeteiktől, mintsem a történészi elhivatottságtól fűtve. Következzen tehát némi mítoszrombolás.

Mítosz: Guernica elleni német légitámadás terrorbombázás volt, hogy megtörje a baszkok ellenállását, a város megsemmisítésére irányult és előfutára volt Coventrynek, Hamburgnak és Drezdának.

Tétel: A Guernica elleni támadásra mindössze két tényező miatt tekintenek ikonikus történelmi pillanatként: nagyrészt a németek követték el, és Picasso megfestette.

Előzmények

Az iraki választások fontos mérföldkövet jelentettek – nem is egy szempontból. A COIN háborúk legfontosabb eleme, hogy a COIN erők lakosság támogatását megnyerjék és a konfliktus alapjául szolgáló okokat megszüntessék (az elméletet részletesebben lásd itt és itt). Egy a konfliktusban résztvevő minden fél által elismert politikai folyamat ebben kulcsfontosságú. Az amerikaiak számára megnyugtató kiutat egy legalább nem ellenséges iraki kormány jelentene, ami képes határainak biztosítására és politikailag stabil. Ehhez pedig egy olyan politikai folyamat kell, amit az összes jelentős politikai erő az országban elismer – és egyelőre úgy tűnik, hogy jó úton haladnak ebből a szempontból. Ahogyan Joe Biden alelnök megfogalmazta: „a politika kitört Irakban”.

Mint ismeretes, a háborúkban a szebbik nem képviselőinek rendszerint csak igen hálátlan, vagy legalábbis kevésbé "látványos" szerepek jutnak/jutottak (tábori prostituált, "járulékos veszteség", ápolónő, az otthon melegét őrző katonafeleség stb.); nagyrészt éppen ezért ragadták meg mindig is a jónép fantáziáját a fegyverforgató nők. Talán még közöttük is egzotikusnak számítanak a szovjet fegyveres erők egykori női repülőezredeinek tagjai. Mivel a Nemzetközi Nőnap végső soron egy szocialista eredetű ünnep, mai cikkünket az ő történetüknek (és emléküknek) szenteljük.

by CN & SchA

Contrary to what amateur fascists think, the really successful military elites encourage discussion, train mid-rank officers to react independently, and discourage yelling, steroid use and macho bullshit in general.
Gary Brecher / War Nerd

Már megint itt egy agyondícsért film, ami állítólag kivételes realitással mutatja be a háború borzalmait és kegyetlen valóságát. Mi sem kellett több a KatPolnak, kultúrmissziós elhivatottságunktól vezérelve küldöttséget menesztettünk A bombák földjén (a.k.a. The Hurt Locker) című film vetítésére, hogy magunk járjunk utána a beszámolók igazságtartalmának.

A nicaraguai Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front (FSLN) lebilincselő históriájának ismertetését az 1979-es végső offenzívájuk győzelménél szakítottam meg, amely Latin-Amerika történelmének - az 1959-es kubai forradalom óta – egyetlen sikeres baloldali gerillamozgalmává avanzsálta őket. Mivel erre egy erősen éleződő nemzetközi helyzetben került sor, a sandinisták, az ellenségeik, és mindezek külföldi támogatói potenciális konfliktusok kiindulópontjának tekintették ezt a drámai fordulatot. Előfeltevéseik hamar önbeteljesítő jóslatokká váltak, az ezekre alapozott politikai manőverek pusztító kölcsönhatása pedig a hidegháború egyik utolsó csataterévé tette a már egyébként is sokat szenvedett közép-amerikai országot.

Üldözöttekből üldözők

"A hatalmat leszámítva minden csak illúzió." /Abimael Guzmán/

Eme baljós folyamat elindítói kétségtelenül a sandinisták voltak, akik, mint a baloldali fegyveres mozgalmak általában, fontosnak tartották az átfogó társadalmi reformokat, de még azoknál is fontosabbnak a politikai hatalom monopolizálását, elvégre meggyőződésük szerint az előbbi nem is lenne lehetséges az utóbbi nélkül. E felől már első intézkedéseik is kevés kétséget hagytak.

Hozzánk került egy ilyen, a címben szereplő cucc the little stromtrooper nevezetű olvasónktól. Az ő blogjáról idézve a szabályokat:

A sorozat második részében a hadviselési formák a népi támogatás és a felkelők sebezhetőségei kerülnek terítékre. Az első részt lásd itt.

Hadviselési mátrix

Az olvasónak gondolom feltűnt, hogy ezidáig felkelőkről beszéltem, és nem gerillákról vagy terroristákról. Ez azért van, mert a felkelők által követett hadviselési mód csupán a felkelések egyik paramétere, és nem lehet kizárólagosan ez alapján csoportosítani őket.

(az előző rész itt olvasható)

Tibet 1950-es megszállását követően megszűnt az a pontosan definiált határokkal nem rendelkező ütközőzóna, amely egészen a brit időktől fogva, sőt annál is régebben elválasztotta e két hatalmas államot (és ez esetben éppen a pontosan definiált határok hiánya okozta a problémát). Kína és India történelmük során először kerültek szuverén államokként közvetlen földrajzi kapcsolatba egymással, amely tény azért levon valamennyit a „kétezer éves békés egymás mellett élés” mindkét oldal által előszeretettel hangoztatott szlogenjéből.