Előzmények

Az iraki választások fontos mérföldkövet jelentettek – nem is egy szempontból. A COIN háborúk legfontosabb eleme, hogy a COIN erők lakosság támogatását megnyerjék és a konfliktus alapjául szolgáló okokat megszüntessék (az elméletet részletesebben lásd itt és itt). Egy a konfliktusban résztvevő minden fél által elismert politikai folyamat ebben kulcsfontosságú. Az amerikaiak számára megnyugtató kiutat egy legalább nem ellenséges iraki kormány jelentene, ami képes határainak biztosítására és politikailag stabil. Ehhez pedig egy olyan politikai folyamat kell, amit az összes jelentős politikai erő az országban elismer – és egyelőre úgy tűnik, hogy jó úton haladnak ebből a szempontból. Ahogyan Joe Biden alelnök megfogalmazta: „a politika kitört Irakban”.

Íme két videó (az első a választás napján készült, a másik nem régiben):

Az Obama-adminisztrációt már nem egyszer érte a vád, hogy elhanyagolja Irakot Afganisztán javára. Az adminisztráció ilyenkor azzal szokott védekezni, hogy igenis jelentős prioritást jelent az adminisztrációnak, aminek egyik jeles bizonyítéka, hogy az idézett Joe Biden alelnök portfoliójának része Irak. Obama semmiképpen sem engedheti meg magának, hogy Irakot szem elől veszítse, mert az afganisztáni háború intenzitásának erősödésével szüksége van jó hírekre (vagy legalábbis nem rosszakra) Irakból azért, hogy a saját pártjának háborúellenes szárnyával valahogy szót tudjon érteni. (Érdemes megjegyezni, hogy Obama az Irakból való minél gyorsabb kivonulással kampányolt, és csendes váltása a bennmaradás irányába nem váltott ki feltétlen szimpátiát pártjából). Az amerikai hadseregnek ideális lenne a minél gyorsabb kivonulás, mert az ott állomásozó csapatokra másutt is nagy szükség van. A látványos erőszak elmaradása a választások előtti időszakban azonban nem jelenti egyet a stabilitással, és ezt mind a politikai, mind a katonai tervezőknek szem előtt kell tartaniuk.

Napjainkban kb. 90 000 amerikai katona állomásozik Irakban. A jelenleg érvényben lévő csapatállomásoztatási megállapodás alapján, amit még a Bush elnökség végén kötött az iraki és az amerikai kormányzat, idén szeptemberben 50 000 főre csökken az amerikai jelenlét, kizárólag tanácsadói feladatokat ellátva, majd 2011 végére az amerikai csapatok elhagyják Irakot. Az új iraki kormányzat azonban újratárgyalhatja ezt a megállapodást. Ennek Irak szempontjából is fontos vonatkozásai vannak. A legszemléletesebb példa, hogy jelenleg az amerikai légierő látja el az iraki légtér védelmét, az iraki légierő felállítása pedig még egy hosszú folyamat lesz és jelentős amerikai segítséget fog igényelni. [Ennek egy vicces vonatkozásként szakértők meg szokták jegyezni, hogy Iránnak is érdeke az amerikai jelenlét, mert egy légtérvédelem nélküli Irak átjáróház lehet egy esetleges izraeli légitámadás esetén.] De az iraki erők sok területen amerikai rendszerekre tértek át az utóbbi években és már csak emiatt is szükség lesz bizonyos fokú amerikai jelenlétre a jövőben is.

A kampány

A kampányidőszak nem volt természetesen erőszakmentes, és mindezt a jelöltek baathista múlt miatti kitiltása körül kialakult botrány illetve egyéb politikai belharcok is színesítették.

A választás és utóéletének bizonytalanságai, felsorolás szintjén (a győztes kilétén túl):

• Választási folyamat tisztasága

• Új és régi szereplők teljesítménye

• A koalícióalkotás nehézségei 

A folyamat tisztaságával kapcsolatban még várni kell a végleges következtetés levonásával, mert az eredmények lassan érkeznek és az eredményhirdetés után lesz érdekes a kérdés. Ennek fontosságát nehéz túlbecsülni az afgán példa kapcsán, amikor Karzai elnök hívei a hírek szerint jelentős választási csalásokat követtek el, eléggé amatőr módon. Mindenképpen jelentős változás 2005-höz képest, hogy a szunnita közösség ezúttal jelentős számban szavazott – a még aktív felkelő csoportok fenyegetése ellenére is. Egyelőre úgy tűnik, hogy a síita közösségben volt kisebb a részvételi hajlandóság 2005-höz képest.

Új, figyelmet érdemlő választási csoportok és trendek:

1. Maliki miniszterelnök kivált a Dawa pártból és saját választási koalíciót alkotott, ami nacionalista és nem felekezeti alapon kampányolt.

2. Ayad Allawi volt átmeneti miniszterelnök szintén egy felekezeti vonalakon átnyúló választási listát alapított.

3. A kurd területeken jelentkezett egy új formáció, a Gorran (változás), ami a két "hagyományos" nagy kurd párt (a Kurdisztáni Demokrata Párt és a Kurdisztáni Patrióta Unió) elől vehet el szavazókat.

4. Szádr a várakozások szerint rosszabbul fog teljesíteni, mint 2005-ben; a Maliki által 2008-ban Bászra ellen indított támadás és annak utóélete a várakozások szerint jelentősen visszavetette a csoport befolyását a síita területeken.

Fontos megjegyezni a politikai folyamattal kapcsolatban, hogy csak olyan koalíciók kerülhetnek hatalomra, amik az etnikai-felekezeti törésvonalakon átnyúlva jönnek létre. (A kurdok emiatt már az előző koalícióban is fontos szerepet játszottak.) A 2005-ös példa alapján egy hosszas koalícióalkotási folyamat várható. Az amerikaiak favoritja Maliki jelenlegi miniszterelnök, illetve Ayad Allawi.

Allawiról érdemes pár szót ejteni. Allawi egy magas rangú baathista volt Szaddam idején, de összeütközésbe került a rendszerrel, ezért külföldre menekült. Száműzetése során Szaddam megbízásából merényletet hajtottak ellene végre, de túlélte. A CIA-vel jó kapcsolatokat épített ki és egy emigráns ellenzéki csoportot alapított. 2003 után az Iraki Kormányzótanács tagja lett, a 2004-es hatalomátadás után az átmeneti miniszterelnöki posztot töltötte be. Személyével kapcsolatban keringenek legendák Irakban. A legismertebb, hogy átmeneti miniszterelnöksége idején egy bagdadi börtönben több foglyot személyesen kivégzett. Bár természetesen tagadja az esetet, de a vele kapcsolatos „legendárium” szerves részévé vált a sztori. Ez egy erőszakkal terhelt közel-keleti országban pedig nem feltétlen egy hátrányos dolog. A New York Times idézi egy iraki véleményét: „Számunkra Allawi egy második Szaddam Husszein … az irakiaknak mindig szüksége van valakire, aki a hatalom iránti tiszteletet és az attól való félelmet meg tudja gyökereztetni.” Szekuláris síitaként, ellenzéki múltjával, a szunniták irányába tett gesztusokkal a jelen helyzetben Allawi és Iraqiya koalíciója Maliki miniszterelnök legjelentősebb kihívójának számít. 

Összegzés: a győztesnek, akárki legyen is az, nem lesz könnyű dolga. Bár a biztonság terén jelentős előrelépéseknek lehettünk tanúi az elmúlt időszakban, de a látványos erőszak hiánya nem jelent egyet a megbékéléssel. Az egyik égető probléma Kirkuk kérdése, ami az arab és a kurd közösség között régóta vita tárgyát képezi. A külföldi befolyás, a máig nem megfelelő szintű és minőségű közszolgáltatások kérdése, a korrupció és még sok más fontos kérdés megoldásra vár. De egy elhúzódó, vitás kimenetű választás még egy nagyon komoly problémát jelentene. Zárja a bejegyzést Ryan Crocker volt nagykövet néhány mondata, aki a csapatlétszám emelési időszakban volt az amerikai nagykövet és nem rég nyilatkozott a Foreign Policy-nak:

We're going to have a prolonged period of government formation. It could take two or three months, [and] it's likely to be a pretty turbulent process. I think [the government formation process], in and of itself, is not likely to be destabilizing, but it means that the major issues out there aren't going to be addressed.

[Ford.: Egy elhúzódó kormányalakítási periódussal kell szembenéznünk. Ez akár két vagy három hónapot is igénybe vehet és valószínűleg eléggé rázós lesz. Azt hiszem [a kormányalakítás folyamata] magában nem lesz destabilizáló hatású, de egyúttal  a kiemelkedő problémák megoldásához sem kerülünk közelebb.]