By Rammjaeger83 & SchA
Amerikában néhány hete de facto véget ért a demokrata párti elnökjelöltek közötti szoros verseny; a hagyományoknak megfelelően helyreállt a férfiuralom, és ismét (csak) két politikus mérkőzhet reális esélyekkel a „világ legnagyobb hatalmú emberének” pozíciójáért.
Általános történelmi tapasztalat, hogy a tengerentúlon az átlag szavazót döntésében nem igazán befolyásolja a jelöltek külpolitikai programja. Ennek legegyértelműbb oka az állampolgári érdeklődés teljes hiánya, de az is szerepet játszik, hogy az ilyen programok rendszerint (ott is) elég semmitmondóak, és nem szoktak érdemben különbözni egymástól. A jelenlegi kampányban azonban már eddig is jópár drasztikus javaslattal, ötlettel állt elő mindkét jelölt – pedig hol van még a november! –, és mintha az afganisztáni és iraki tapasztalatok egyikük kedvét sem vették volna el az „intervencionista” külpolitikától, az újabb katonai kalandoktól.

Utolsó kommentek