Van egy ország,... és van a vihar előtti csend - Irak mostanában már ritkábban kerül a címlapokra, de még így is frekventált helye van a sajtóban az időről-időre bekövetkező véres terrortámadások miatt, és persze az amerikai elnökválasztás egyik központi témájaként. Arról már némileg ritkábban lehet olvasni, hogy valójában mi is folyik ebben a kies országban, már a Tigrisen és az Eufráteszen kívül.

Amikor egy éve útjára indítottuk szerény blogunkat, tudtunkon kívül úttörő, sőt társadalomformáló (hovatovább: "gondolatébresztő"!) tevékenységbe kezdtünk: be akartuk hozni a magyar blogszcénába (hülye szó, tudom) a biztonságpolitikai gondolkodást és megismertetni a háborúk szépségeit, túl azon a "Berkut vs. F-22" technikai farokméret-versenyen, ami kis hazánk fórumaira oly jellemző, ha a modern hadviselésre terelődik a szó. Társadalmi küldetésünknek éreztük, hogy egyfajta fordított "katonai ombudsmanként" felvegyük a virtuális harcot a peacenik gondolkodás és a mindent elborító bullshit ellen, nem törődve holmi népszerűségi mutatókkal. (Ha az utóbbi érdekelt volna minket, akkor egy x+1. blogot indítunk a magyar belpolitikáról, vagy csöcsökről. Esetleg a kettőről egyszerre.) A mi álláspontunk ezzel kapcsolatban:

A Kínáról szóló sorozatunk zárultával, az egyenruhákról szóló cikkek viszonylagos népszerűsége miatt szerkesztőségünk úgy döntött, hogy érdemes egy új sorozatot szentelni az uniformisoknak is. Noha szigorúan véve közvetlenül nem érinti napjaink biztonságpolitikáját az egyenöltözetek változása, mégis nagyon sok mindenben - közvetetten  - vizsgálatukkal színesebb, teljesebb képet kapunk egy adott ország vagy korszak fegyveres erőiről.

Az egyenruhák ugyanis sokféle funkciót töltöttek be az évszázadok folyamán: volt idő (például a XIX. század végéig), amikor arra szolgáltak, hogy láthatóbbá tegyék a katonákat (megmentendő őket a "baráti tűztől" például), míg manapság a gyakorló-egyenruhák éppen arra szolgálnak, hogy segítsék a katonát a környezetébe való beleolvadásban. Az egyenruhák szolgáltak rangot kifejező eszközként is, alkalmasak voltak például egy állam erejének, gazdagságának fitogtatására, sőt az állam aktuális politikai irányultságának, államberendezkedésének kifejezésére is, de céljuk mindenekelőtt egy állam fegyveres erőinek a civil lakosságtól való megkülönböztetése volt.

Rájár a rúd a diktátorokra mostanában. Nem is olyan rég Bashir szudáni elnök ellen vette fontolóra az ICC, hogy letartóztatási parancsot ad ki, most viszont egy sokkal tökösebb libanoni bíróság döntött úgy, hogy Afrika géniuszát, Moammer Kadhafit, a népek bölcs vezérét kell bíróság elé állítani, és lehetőleg halálra ítélni. (folyt.=>)

"Once you have got the shield, others will develop a spear strong enough to penetrate it...."

/Sa Cukang, kínai diplomata/

Lassan már a porszívók is nyugovóra térnek az olimpiai csarnokokban, ideje hát, hogy mi is pontot tegyünk a kínai fegyveres erők helyzetét - a katonai szuperhatalommá válás esélyeit - taglaló sorozatunk végére. Márpedig mi sem alkalmasabb erre, mint a stratégiai erők témaköre. Hiszen az atomfegyver nem csak hogy immár évtizedek óta a nagyhatalmiság egyik legfontosabb státuszszimbóluma, de Kína stratégiai képességei ugyanakkor remekül példázzák a kínai haderő ellentmondásos természetét és a nyugati világ hozzá való viszonyulásának problémáit is. Lássuk tehát mik is ezek az eszközök, hol a helyük a kínai stratégiai gondolkodásban, és mire is számíthatunk velük kapcsolatban a közeljövőben. 

 - avagy miért is kifizetődő a háború. Nos, a háborúknak is megvannak a maguk előnyei, Szíriának például kifejezetten jól jön, hogy az oroszokat felhúzták, ráadásul Grúzia komoly izraeli segítséget is kapott hardverben és kiképzésben. (folyt. =>)

Hind, magyarul szarvastehén. Az Észak Atlanti Szövetség eme szelíd, félénk állat nevével ajándékozta meg a ’70-es évek szovjet hadiiparának egyik legpotensebb termékét. A szó hallatán az ember eltűnődhet, vajon nem becsülték-e alá az Egyesült Államok szakértői ennek az eszköznek a szerepét. A nyugati félteke harckocsizóinak szívében a negyvenes évek közepének Tigris paranoiája óta először éppen ez az eszköz lobbantotta lángra a félelem fáklyáját. Hamarosan nem mint füvet legelésző, csendes, szeretetreméltó teremtmény jelent meg a hajózók lelki szemei előtt az újdonsült forgószárnyas. Képzeletükben sokkal inkább éjnek évadján fák koronája felett, irtózatos robajjal száguldó, harckocsi zabáló fenevadként látták a helikoptert, melyet egymás közt Mumusnak (Bogeyman) neveztek. Saját személyzetük körében is inkább, egy másik fenevad, a Krokodil neve terjedt el.

A jó öreg Musharraf durván eltaktikázta magát tavaly, és ezért most mennie kellett - hétfőn jelentette be lemondását, még mielőtt a kormánykoalíció megfosztotta volna a posztjától és vád alá helyezte volna, többek között az alkotmány megsértéséért és hasonló jóságokért.

Amikor 2007. július végén a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) megalapításának 80. évfordulójának alkalmából felcsendült a PLA himnusza, az ünnepi kórus öltözete már elsőként szemet szúrt: történetesen, hogy a korábbiakban megszokottól valami igencsak eltérőt láttunk. Noha a háttérdíszlet vajmi keveset változott, a PLA három fő haderőneme: a hadsereg, a haditengerészet és a légierő tagjaiból álló ünnepi kórus a legújabb, 2007M modernizált öltözetben feszítve énekelte az induló traktusait. A Hongkong visszacsatolásának 10. évfordulójára a pekingi, hongkongi és macaui ezredeknél alig egy hónappal korábban rendszeresített öltözetek 2009. végéig a 2,3 milliós PLA minden egységénél felváltják a pontosan két évtizede használatban lévő uniformisokat. A pár hónapja tárgyalt orosz uniformis-megújításhoz hasonlóan itt is a modernizáció az elsődleges cél, ugyanakkor a moszkvai parádéval ellentétben Peking nem a Múlt arculata felé tesz egy kis lépést, hanem a legújabb „nemzetközi (értsd: Nyugati) standard” felé. Nem nehéz belátni, hogy a PLA – és az általunk itt nem tárgyalt, PLA-tól szervezetileg elkülönülő, de az egyenruha-változás által szintén érintett Népi Fegyveres Rendőrség (PAP) - egyenruházta az elmúlt közel hatvan évben jelentős utat járt be, míg a fenti megállapítást kijelenthetjük.

Nemrég felröppent a hír, hogy Sarkozy francia elnök üdvözlendő próbálkozása a harcoló felek kibékítésére és egy tűzszüneti megállapodás tető alá hozására sikerrel járhat, legutóbb azonban arról érkeztek jelentések, hogy az oroszok inkább kihasználják a helyzetet, és Gori felé vonulnak. Úgy látszik, nem rettenti őket el a lehetőség, hogy az "Egyesült Államok és szövetségesei" nemtetszésük jelét adva akár még - a G-8-ak csoportjából is kizárhatják őket! (folyt.=>)