Nemrég felröppent a hír, hogy Sarkozy francia elnök üdvözlendő próbálkozása a harcoló felek kibékítésére és egy tűzszüneti megállapodás tető alá hozására sikerrel járhat, legutóbb azonban arról érkeztek jelentések, hogy az oroszok inkább kihasználják a helyzetet, és Gori felé vonulnak. Úgy látszik, nem rettenti őket el a lehetőség, hogy az "Egyesült Államok és szövetségesei" nemtetszésük jelét adva akár még - a G-8-ak csoportjából is kizárhatják őket! (folyt.=>)

A változatosság kedvéért - és némi alig leplezett pedagógiai célzattal - a hetet napjaink egyik legméltatlanabbul mellőzött fegyveres konfliktusa, a kelet-kongói felfordulás legutóbbi fejleményeivel kezdenénk.

Manapság nem árt ugyanis néha illusztrálni a "szoftver" fontosságát, azt, hogy minimális anyagi eszközökkel is összetett, nagyonis tanulságos - olykor kétségkívül meglehetősen brutális - hadviselést lehet bemutatni. Akit a történelemórákon annak idején magával ragadott teszemazt a harmincéves háború hangulata, az - egy pillanatra félretéve a Fekete-Afrika ügyes-bajos dolgaival kapcsolatban oly népszerű sztereotípiákat - Kongóban sem fog csalatkozni.

Van ez az elég furcsa háború, ami tegnap tört ki Oroszország, Dél-Oszétia és a másik oldalon Grúzia között, és amihez időközben csatlakozott Abházia is. Hová süllyed a világ! A nemzetek közötti béke jegyében megkezdett olimpiai játékok megnyitásának napján harcokba kezdeni...(hallom, vicces kedvű oroszok el is nevezték "Olimpiai Háborúnak"). Mivel még a hazai sajtóban is elég sok infó - ráadásul viszonylag helyesen - jelent meg róla, eme KNN bejegyzés célja csupán, hogy az aktuális információkat, elemzői véleményeket, videókat, egyebeket feldobálgassuk, azután ízlés szerint lehet vitatkozni is rajta. (folyt. =>)

…méghozzá nem is akárkit, hanem a jelenleg éppen a Kaukázusban akciózó oroszokat. Azok ugyanis egy állítólag több éve aláírt szerződés értelmében légvédelmi rendszert fognak leszállítani Iránnak (bár ezt tagadják), és ez Izraelt módfelett zavarja. A seftelést sajátos módon akarják megtorpedózni: kijelentették, hogy a szóban forgó fegyverzet tulajdonképpen hatástalan – vagyis az lesz, ha ők intézkednek. (folyt.=>).

"Our national defence will be consolidated and no imperialist will be allowed to invade our territory again. (...) We will have not only a powerful army but also a powerful air force and a powerful navy." (Mao Zedong)

A Népi Felszabadító Hadsereg haditengerészetének története 1949-ben kezdődött egy messzi-messzi polgárháborús Kínában, ahol Csang Kaj-sek matrózai, midőn észrevették, hogy a kommunisták állnak győzelemre, szépen sorban átszökdöstek Mao táborába. Ezzel megalakult a PLAN (People's Liberation Army Navy), és hamarosan némi szovjet segítséggel erőteljes fejlődésnek indult. Fejleszteni volt mit, mert Kínának ekkor már évszázadok óta nem volt épkézláb flottája, ami akár csak minimális gondokat is okozott volna a hódítóknak. Mao elvtárs idején elsősorban a mennyiség volt a meghatározó szempont, de a 80-as évektől kezdve egyre inkább minőség lett hangsúlyos, Kína vízre bocsájtotta első atomtengeralattjáróit is. (Xia osztály SSBN, Han osztály SSN).

 Avagy a rajzfilmfigura esete a thai rendőrséggel

Bár a hír épp a napokban múlt egy éves, véleményünk szerint mégis érdemes szót ejteni róla. A nagyvilágban történnek ugyanis furcsaságok, melyek mellett nehéz elmenni szó nélkül, még egy év eltelte után is... (folyt =>)

"A Kínai Népköztársaság légiereje a világ egyik legellentmondásosabb légi hadereje. Kötelékében megtalálhatók az ötvenes évek szovjet technikáját képviselő gépek, saját fejlesztésű és gyártású eszközök, illetve a jelenleg elérhető legkorszerűbb vadászgépek egyaránt." /Kárpáti Endre/

"Mi elfogadjuk a Népi Felszabadító Hadsereg uralmát a saját országában, de meg kell velük értetnünk, hogy a levegőben és a tengereken mi vagyunk az urak." /Dennis C. Blair nyugalmazott admirális, a US Pacific Command volt főparancsnoka/

A modernizáció

A nagyra törő célok érdekében a légierőnek teljesen át kellett alakulnia – mondhatni történelmi léptékű változások kezdődtek a doktrína, szervezeti struktúra, kiképzés és az összhaderőnemi együttműködés terén. 1993-ban átszervezték a főparancsnokságot, 1998-ban a hadiszállások hálózatát és a hadsereg beszerzési rendszerét (létrejött a PLA Fegyverzeti Osztálya). 1999 júliusában teljesen átalakították a hadiipari komplexumot, amelyet addig szovjet mintára állami felügyelet alatt, a civil iparágaktól teljesen elkülönítve működő mamutcégek uraltak.

"A hadseregnek ezentúl nem a mennyiségre, hanem a minőségre kell alapoznia."

- a Kínai Kommunista Párt Központi Katonai Bizottsága, 1995

A „nagyhatalmiságnak” sok fokmérője létezik, de ezek közül kétségtelenül egy modern légierő a leglátványosabb – ráadásul egyre nagyobb jelentőséggel bír egy olyan korban, amikor mindenki, aki teheti, a saját veszteségek minimalizálására és a „sebészi pontosságú csapásmérésre” törekszik a konvencionális háborúkban. A kínai hadseregről szóló sorozatunk keretében most azt vesszük szemügyre, hogy ezen a téren a Kelet óriása mit tud – pontosabban mit nem tud – letenni az asztalra.

Ha valakinek a fenti név esetleg nem lenne ismerős, Mahmud Abbászról van szó, aki a Fatah vezetője és minden palesztinok elnöke. Az úriembert különösen aggasztja a Hamasz-Fatah szakadás, és az, ahogy Gáza kicsúszott a kezei közül, ezért számos akcióval próbált keresztbe tenni már Hanije csapatának. Egyes vélemények szerint a múlt heti robbantás, amiben 5 Hamasz tag vesztette életét, szintén a Fatahhoz köthető. De a Hamasz továbbra is létezik és népszerű, ami bántja az öreget, ezért most egy furcsa ultimátumot adott: (folyt.=>)

Sajátos látványosságra lehetünk figyelmesek ilyentájt a Fekete-tenger partján. Hagyományosan nyaranta kerül ugyanis sor a Sea Breeze néven ismeretes hadgyakorlat éves megrendezésére, mely az utóbbi időkben egyre inkább magára vonja az ország NATO-csatlakozása ellen tiltakozó ukrán tüntetők haragját. Nos, ők az idén nem kevesebbre tettek kísérletet, mint a gyakorlaton részt vevő erők partraszállásának megakadályozására. (folyt.=>)