Nem, nem egy balul sikerült partraszállási gyakorlatról van szó, hanem az egyre inkább elpofátlanodó szomáliai kalózok legújabb akciójáról. Ezúttal különösen értékes volt a zsákmány: Kenyának szánt ukrán hadianyag összesen 30 millió dollár értékben. (folyt.=>)

Tovább folytatódtak a média által felkapott orosz (fegyver)kereskedő, Viktor But megpróbáltatásai Thaiföldön. Elfogásáról márciusban blogunk is beszámolt; az USA-nak történő kiadatása ügyében kitűzött, augusztus végén esedékes bírósági meghallgatást annak idején elhalasztották, így ezen a héten került rá sor. (folyt.=>)

Mostanság bejárta a világot egy kis színes hír a Kaukázusból, miszerint Grúzia lelőtt egy orosz UAV-t, ami megsértette a légterét. Az eset még kedden történt, amikor is a hivatalos álláspont szerint a grúz rendőrök kézifegyvereikből tüzet nyitottak egy lassan és alacsonyan repülő UAV-re. A gép kamerával és GPS-szel volt ellátva, és valószínűleg a Baku-Supsa kőolajvezetéket fényképezte. Oroszország tagadta, hogy az övé lenne a lelőtt robotrepülőgép. Eddig a hír, most jönnek az érdekességek: (folyt.=>)

Némi késéssel, megfogyva bár, de törve nem, jelentkezik az albániai válságot bemutató cikkünk következő része. A második részben a piramisjátékok összeomlása következtében kialakuló belpolitikai káoszt, illetve a nemzetközi katonai erők beavatkozását (Alba-hadművelet) vizsgáljuk meg, végezetül pedig szólunk pár szót a konfliktus utóéletéről.

2008 augusztusában "soron kívüli" repülőnapot tartottak a kecskeméti repülőtéren. A különleges esemény apropóját a Légierő 70. és a Honvédség fennállásának 160. évfordulója adta. Egy hűvös estét követő borongós reggelen vettük utunkat Kecskemét felé. Az időjárás előrejelzés nem kecsegtetett a repülő programhoz megfelelő körülményekkel. Félő volt, hogy a a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt a kevésbé látványos, "rossz idős" programmal örvendeztetik meg a nagyérdeműt az egyéb iránt méltán világhírű formációk és bemutató csapatok.

Egy rövid hír a magyar külügy háza tájáról, ami mégse sikkadjon el a BHS2 kommentek között, meg amúgy is keveset foglalkozunk kis hazánk dicső kül- és biztonságpolitikájával. Szóval az örömhír: Göncz Kinga Genocídium névvel népírtás-ellenes központot hozna létre Budapesten. (folyt. =>)

"The Georgians must have been smoking crack and watching 1930s-era German propaganda films when they concocted this little stunt of theirs."

(forrás a cikk végén)

Lehet, hogy sokaknak nem tetszik, de tény, hogy az oroszok visszafogottan és szervezetten vívták a háborút, különösen a múltbeli teljesítményük tükrében (pl. Afganisztán), míg a grúzok csapnivalóan harcoltak, amikor egy konvencionális erővel kerültek szembe a dél-oszét milícisták helyett. Érdemes egyébként elgondolkodni, hogy Szaakashvili mire számított  - nem  fognak beavatkozni az oroszok? Olyan nincs, hogy egy hadművelet során nem készül fel az ember, hogy bekövetkezik valami gebasz, hanem csak és kizárólag a legoptimistább lehetőségre számít. Ez nem katonai tervezés, ez idealista ábrándozás. Ha meg minimálisan is belegondoltak, hogy egy-két orosz tank mégis csak át fog csusszanni a Roki alagúton, belerondítva a grúz Blitzkrieg közepébe, akkor nem kellett volna jobban felszerelni az egységeket tankelhárító eszközökkel, kiépíteni egy védelmi vonalat Goritól északra, etc., arra az esetre, ha netán, NETÁN mégis balul ütnének ki a dolgok?

Jelen esetben nem az Egyesült Államokról lesz szó, sőt! Még augusztus 6-án történt, hogy Mauritániában egy vértelen puccs letaszította a demokratikusan megválasztott elnököt, Sidi Ould Cheikh Abdallahi-t, akinek a helyét most egy katonai junta vette át. Igen ám, de ez sokaknak nem tetszett, sem a már említett USA-nak, sem ... az al-Kaidának! (folyt.=>)

Amikor 1914-ben felálltak egymással szemben Európa országainak csapatai, hogy megvívják a XX. század egyik legszörnyűbb háborúját, szinte mindegyiküknek igen hamar számos téren kellett súlyos fiaskóval szembesülniük. Nem következett be a mindenki által hőn áhított villámháborús győzelem, nem lehetett a harcokat olyan gyorsan "letudni", mint a legutolsó komolyabb európai háborúban, 1870-71-es porosz-francia háborúban. Sőt, a térben oly távoli orosz-japán háború  (1904-05) számos tanulsága előjött például a mind jobban megjelenő haditechnikai fejlődés kapcsán (a defenzív hadviselés eszközeinek viszonylagos fejlettebb volta például a géppuskák magas száma és ennek következtében a veszteségek korábbiakhoz képest való megtöbbszöröződése). Bár utóbbi tény minden államot érintett, a francia hadsereg (többi társához hasonlóan) nemcsak a porosz–francia háború korának poroszok számára nyerő offenzív harcmodorát akarta újra alkalmazni, de szinte ugyanazokban az öltözetekben is vonult a harcmezőre, melyeket a majd’ fél évszázaddal korábbi konfliktusban viseltek katonái. A sötétkék kabát (capote) és a vörös nadrág  színkombinációban virító katonák támadása (már önmagában is, ha a ruhákat nem is vesszük figyelembe) a géppuskákkal megerősített német állások ellen enyhén szólva botorság volt – az eredményt el tudjuk képzelni. "Angyalbőrben minden kicsit más" c. sorozatunk, egyenruha-történeti barangolásunk második eleme a francia hadsereg vörös nadrághoz és színes öltözetekhez való hosszú-hosszú és tragikus ragaszkodása lesz.

A mai napon 7 éve, hogy néhány(19) terrorista kivételesen kreatív módszerekkel ledöntötte a World Trade Center ikertornyait és a Pentagon egyik oldalát. A 7 éve történtek mára beépültek a populáris kultúrába, és számtalan, érdekesebbnél érdekesebb elmélet született, hogy miért NEM az al-Kaida felelős minden idők legnagyobb terrortámadásáért, főleg az utca emberétől. Hogy ezek a gondolatok milyen népszerűek, arról az al-Jazeera eme cikkéből lehet némi fogalmunk. (folyt.=>)