[az első rész]

Az első brit válaszlépések

A fehér telepesektől egyre több nyugtalanító jelentés érkezett a Mau Mau tevékenységéről, ám ezeket a hatóságok nem vették túl komolyan. Ennek a nemtörődöm magatartásnak több oka volt. A kormányzó, Sir Philip Mitchell igyekezett különösebb erőfeszítések nélkül kihúzni a nyugdíjazásáig hátralévő időt, és már csak ezért sem tulajdonított nagy jelentőséget a felkelés egyre sokasodó jeleinek. Nem nagyon törte magát az utódja, Henry Potter sem. Nyilván egyikük sem hitte, hogy holmi fekete parasztok nagyobb galibát is okozhatnak, és londoni feletteseik is inkább az akkoriban elharapódzó malajziai kommunista felkeléssel és a recsegő-ropogó birodalom megannyi más problémájával voltak elfoglalva.

Gondolkoztam, hogy egyáltalán beleillik-e a profilunkba a mostani hebroni krízis, hiszen sem komolyabb fegyveres erők nem vesznek részt benne tevőlegesen, sem halálos áldozata nincs (még?) az eseményeknek, de azután úgy döntöttem, hogy mégis írok róla valamit, csak hogy lássa a T.  Olvasó, hogy miért nem lesz soha béke a Közel-Keleten. (Folyt. =>)

A nagyszabású indiai terrortámadások sora egy újabb elhíresült eseménnyel bővült - 2008. november 26-29. már csak a "Véres bombayi ősz", vagy valami hasonló bulváros címen fog bevonulni a történelembe. Holott én korántsem vagyok meggyőződve, hogy ez az akció valóban annyira fondorlatos és kiemelkedő lett volna, mint amilyennek a sajtó beállítja. (Folyt. =>)

Az iráni atomprogramhoz köztudomásúlag külső információ bevitele nélkül is mindenki rendkívüli módon ért, így hát feltehetőleg a NAÜ főigazgatójának minap elkészült jelentése (pdf) is csak keveseket fog felvillanyozni. Pedig a dokumentum külön érdekessége, hogy elvileg még nem is nyilvános, a NAÜ honlapján sem található meg, s csak 27-én kerül majd a kormányzótanács elé. (folyt.=>)

A volt Jugoszlávia területén elkövetett bűnöket vizsgáló hágai törvényszékről szóló cikkünk második felében a korábban már említett Karadžić- és Šešelj-ügyeket járjuk körül. 

...még ezekben az ínséges időkben is - ráadásul nem máshol, mint a Nyírségben, ahol eddig még nem nagyon részesült senki az áldásaiból. Ilyen halálosztó kis drágákat fognak ugyanis karbantartani és tesztelni abban az üzemben, amit a múlt héten adtak át Nyírtelek városában. A beruházásról bővebben itt és itt.

Ha valakit érdekel, miként is folynak a harcok Afganisztánban, nos az alábbi rövid felvételt ajánlom megtekintésre. (folyt.=>)

"Continuing to use an 80 thousand dollar missile fired from an 80 million dollar jet to take out one 80 dollar mortar just isn't going to work"

Ha körbenézünk a világon folyó háborúk között, akkor konstatálhatjuk, hogy a többségük bizony aszimmetrikus jellegű, ahol konvencionális hadseregek vívják harcukat felkelők ellen. Elég egyszerű megállapítás, hogy a klasszikus háborúkra (illetve az egyeseknél a végső összecsapásra a nagy near-peer competitor ellen) tervezett fegyverek nem mindig hatékonyak az irreguláris erők ellen. Talán semmilyen fegyvernemre nem igaz annyira ez a megállapítás, mint a légierőre. Viszont pont ezért léteznek speciálisan az ilyen alacsony intenzitású konfliktusokra tervezett könnyű, támadó repülőgépek, melyek kiválóak a felkelők elleni harcra (counterinsurgency - röviden COIN).

A militária-gyűjtők talán legkedveltebb témái szerte a világon a második világháborús német relikviák, fegyverek és egyenruhák. A reprodukált, utángyártott vagy átalakított uniformisok, kiegészítők sem kevésbé keresettek a piacon. Az egyik leggyakrabban előforduló, és talán legolcsóbban előállítható verziókat érdekes módon az ideológiailag egészen más hátterű Német Demokratikus Köztársaság (NDK) hadseregének (Nationale Volksarmee – Nemzeti Néphadsereg - NVA) egyenruháiból alakítják át (általában különféle repró harmadik birodalmi sasos jelvényekkel, vaskeresztekkel és váll-lapokkal feltupírozva) és árulják többszörös áron többek között magyar internetes aukciókon is. Noha a világháborús öltözetektől való különbségek rövidke szemlélődés után észrevehetőek, mégis a Reichswehr (1918-1935) és Wehrmacht (1935-45) uniformisokhoz való hasonlóság miatt van némi logika a repró-előállítók oldalán is. Épp ezért elgondolkodtató, hogy a keleti blokk talán legbigottabb, Moszkva legközelebbi csatlósának tartott rezsimje miért éppen az 1945 előtti viseletekhez erősen és szemmel láthatóan hasonló uniformisokat helyezett rendszerbe. Angyalbőrben... nevű sorozatunk negyedik része ezt a kérdést boncolgatja.

Szomália partjainál már jó ideje tart a fegyvereket szállító ukrán teherhajó, a kalózok által zsákmányolt Faina kálváriája. További sorsát csak találgatni lehet – a kalózok már a hajó felrobbantásával is fenyegettek, de később 5 millió dollárra csökkentették a követelt váltságdíj összegét –, egy azonban biztosnak tűnik: rakománya nem Kenyának ment, mint azt eleinte a hírekben olvashattuk, hanem „Dél-Szudán kormányának”. De tulajdonképpen miféle „állam” ez a Dél-Szudán? Hogyan alakult ki, és miért van szüksége annyi fegyverre? Történelmi áttekintés következik Afrika szerelmeseinek.