A KatPol Blog rendületlenül folytatja heroikus küzdelmét a biztonságpolitika szféráit behálózó emberi hülyeség ellen. Az első, ill. a második időszak sikerére való tekintettel e harcban továbbra is számítunk olvasóink becses közreműködésére. Ezennel ünnepélyesen útjára indítjuk hát a Bullshit Hunting Season soron következő fordulóját. Várjuk a legkülönfélébb, értelmi szempontból kihívásokkal küzdő biztonságpolitikai vonatkozású megnyilvánulásokat!

"This is war. We are fighting. People are fearing.
Of course."

/Laurent Nkunda/

 Már-már hagyományteremtő jelleggel ismét egy jóval túlértékeltebb fegyveres összecsapás árnyékában emlékezünk meg az észak-kivui konfliktus aktuális fejleményeiről. S bár Nkunda tábornok hőstetteiről értekezni mindenkor örömteli feladat, e kétrészes írásnak közvetlen aktualitást is ad, hogy a CNDP vezére és a kinshassai kormány képviselőik útján - a helyi viszonyokhoz képest - viszonylag nyugodt, ám kétségkívül feszült decemberi napok után január 7-én tértek vissza a tárgyalóasztalhoz.

A világ legnépesebb muszlim országának hadserege vízválasztó évhez kellene hogy érkezzen az idén - legalábbis jogilag. Számos kimutatás ugyanakkor már korábban is kétségbe vonta az Indonéz Nemzeti Hadsereg (TNI) állami költségvetésből való teljes finanszírozásának - az állami büdzsé részesedését a hadsereg bevételeiben alig 30% körülire taksálják, a fennmaradó részt pedig a hadsereg tulajdonába tartozó széleskörű üzleti érdekeltség-hálózatból származtatják - közeli lehetőségét és a hadsereg széleskörű üzleti hálózatának állam általi átvételét, de a tavalyi év végére teljesen nyilvánvalóvá is vált, hogy ez nem fog a kitűzött határidőre megtörténni. A 2009-es évvel ugyanis lejár az az ötéves határidő, amit a 2004. október elején, a Megawati-kormányzat utolsó napjaiban elfogadott, 2004/34-es Nemzeti Hadseregről szóló törvény 76. paragrafusa szabott meg a TNI érdekeltségébe tartozó vállalkozások, üzleti hálózatok állami átvételére. A dolog azonban természetesen nem ilyen egyszerű, még akkor sem, ha a korábban sokkal jelentősebbnek gondolt érdekeltségek értékéről többször is meglepően alacsony számok láttak napvilágot a közelmúltban. 

Ma három rakéta csapódott be Izrael területére, melyeket Libanonból lőttek ki, a média meg ráharapott a hírre annak rendje s módja szerint. Már így elöljáróban leszögezném, hogy számos jel szerint - egyes médiamunkások állításaival ellentétben - NEM a Hezbollah indított támadást. (Folyt. =>)

Hát igen, divatosak manapság az ostromok. Míg a média figyelme a Közel-Keletre összpontosul, addig Sri Lankán is zajlanak az események. Sőt  zajlás talán még enyhe kifejezés, mert jómagam is meglepődtem, mikor megláttam a sajtóban, hogy Kilinochchi, a város, ami tíz éve a tamil felkelők "fővárosa", ma elesett. (folyt.=>)

Látjátok feleim, így a 2008-as év vége felé kaptunk még egy háborút, még ha nem is pont olyat, mint amilyenről a war nerd-ök álmodozni szoktak. Izrael megindította az Operation Cast Lead (öntött ólom, ha jól értelmezem) fedőnevű hadműveletet Gáza ellen, így a világ figyelme kivételesen már megint az arab-izraeli konfliktusra összpontosulhat. (Folyt. =>)

"The only lesson learned in Vietnam: Stay out of Vietnam"

Az ünnepek miatt a Katpol szerkesztősége némileg alacsonyabb fordulatszámon üzemel, de aggodalomra semmi ok, szerkesztőink harcban állnak a bejglihalmokkal, és amint kivívtuk a győzelmet, tucatjával fognak jönni az új cikkek. Addig is a régi adósság törlesztéseként most következzen a COIN repülőgépekről szóló sorozat második része. Az eredeti ütemtervhez képest, most csak három típus, az A-1 Skyraider, az OV-10 Bronco és az A-37 Dragonfly lesz a téma, mint a legsikeresebb COIN repülők az Egyesült Államok első, masszív gerillák ellen folytatott háborújában - Vietnamban. A Pucarák, Tucanok és egyebek majd a harmadik (és negyedik?) részben kerülnek majd terítékre.

Libanon egy rendkívül lenyűgöző ország, mely 10.400 négyzetkilométeres területével az egyik legkisebb arab állam (sőt a világon is csak a 166. a területi sorrendben) mégis változatos kultúrális összetétele, XX. századi történelme, sőt gyakorlatilag a napi eseményei folytán érdekesebb, mint a fél arab világ. Volt már a Közel-Kelet Svájca, végigment egy 14 éven keresztül tartó véres polgárháborún, kinevelt számos jellegzetes politika formációt, melyek sehol máshol nem jöhettek volna létre, köztük napjaink leghatékonyabb gerillaszervezetét, a Hezbollah-t. Mégis, ha létezik törékeny és fenyegetett demokrácia a Közel-Keleten, az mindenképpen Libanon.

Ez alkalommal Dr. George Emile Iranit kérdeztük a Hezbollah terveiről, a jövőre esedékes libanoni parlamenti választásokról, a helyi pártokról és a közelmúltban felbukkant szalafita szélsőségesekről. Dr. Irani libanoni-amerikai Közel-Kelet szakértő, az Európai Mediterrrán Intézet (IEMed) munkatársa. Több a témával foglakozó könyve is megjelent már, valamint egy blogot is ír a Foreign Policy spanyol internetes oldalán.

Lebanon is a really impressive country, one of the smallest Arab states with her 10.400 square kilometers of territory (ranking 166th in the world), yet her diverse cultural composition, 20th century history and everyday events make Lebanon more interesting in herself than the rest of the Middle East. This country had been the Switzerland of the region, went through a 14-year bloody civil war which created specific political formations that could not have came into existence anywhere else in the world - like the (in)famous Hezbollah, the most effective guerrilla organisation in our days. Still if there is a fragile and endangered democracy in the Middle East, it is Lebanon.

This time we asked Dr George Emile Irani about the plans of Hezbollah, the Lebanese parlamentiary elections of 2009, the Lebanese parties and about the salafi extremists, who appeared in the country in the recent past. Mr. Irani is a Lebanese-American Middle-East expert, professor of political science and associate of the European Intitute of the Mediterranean (IEMed). He has published several books on this subject, and he has a blog on the Middle East hosted by the Spanish edition of Foreign Policy.

E Franciaország-mértetű területű (513 ezer km2) és lakosságú (kb 60-65 millió) ország elsősorban üdülőparadicsomairól (Phuket, Pattaya, Koh Samui), a Délkelet-Ázsiában gazdaságilag jelentős Bangkokról, a szexturizmusról és esetleg arról imert, hogy nem gyarmatosították. Most viszont már hetek óta Thaiföldtől hangos a nemzetközi sajtó. Thaiföldön három éve permanens politikai válság van, mely jócskán bővelkedett fordulatokban.