Gondolkoztam, hogy egyáltalán beleillik-e a profilunkba a mostani hebroni krízis, hiszen sem komolyabb fegyveres erők nem vesznek részt benne tevőlegesen, sem halálos áldozata nincs (még?) az eseményeknek, de azután úgy döntöttem, hogy mégis írok róla valamit, csak hogy lássa a T.  Olvasó, hogy miért nem lesz soha béke a Közel-Keleten. (Folyt. =>)

Buli van Aprajafalván

Hebron egy ciszjordániai város, érdekes etnikai összetétellel: 170.000 palesztin mellett a béke legkisebb szikrája nélkül éldegél 650 zsidó telepes. Hogy miért akarnak ez utóbbiak ennyi palesztin között élni? Nos, állításuk szerint Isten nekik adta azt a földet, a palesztinok meg csak útban vannak. Sajnos azonban adásvételi szerződés nem maradt fenn a tranzakcióról az Úrral, és a telekhatárokat sem jelölték ki, egyesek emiatt Hebronon túl némileg nagyobb területekre is igényt tartanak. Ez az érvelés viszont nem hatotta meg az izraeli legfelsőbb bíróságot, amikor egy Hebron szívében álló, vitatott tulajdonú épület sorsáról kellett döntenie (a zsidó telepesek szerint ők megvették, az arab tulaj szerint meg egyszerűen elfoglalták) és salamoni döntésként átmenetileg az államnak utalta az épületet, a telepeseket pedig távozásra szólította fel. Ez utóbbiak a csalódottságukat némi gyújtogatással, temetőrongálással és hasonlókkal reagálták és reagálják le, illetve tegnap már előkerültek a fegyverek is, ugyanis meglőttek két palesztint. Az össznépi mulatsághoz természetesen csatlakoztak a helyi arabok is -  pár túlbuzgó telepes kórházba került - és az IDF katonái, akik kilakoltatták a vitatott épületből (amit  amúgy a "Béke Házának" neveztek el - nem a "Nomen est omen" elv legeklatánsabb példája...) az illegális lakásfoglalókat, "önmérsékletre intették" a bosszúszomjas palesztinokat, és szabadidejükben kotnyeleskedő riporternőknek tanítják meg puskatussal, hogy hol is a helyük. A helyzet pedig csak egyre fokozódik, ahogy azt Virág elvtárs is megmondta.

Az egész sztori mögött egyetlen értelmes szálat látok: Izraelben jövőre választások lesznek, tehát a hasonló események jól jönnek, hogy 1, Lejárassák és ellehetetlenítsék a vallásos jobboldalt (tippem szerint főleg ezeket), ami jelenleg a felmérések szerint az egészséges szintnél jobban élvezi a nép bizalmát; 2, Természetesen az említett oldal is megragadja a lehetőséget, hogy némi populista demagógiával a saját pozícióit erősítse, és gyengekezűnek, illetve a saját népe ellen tevékenykedőnek mutassa be a kormányt. PR szempontból viszont az egész állam rosszul jár a hebroni telepesek akciói miatt.

Valaki magyarázza el nekem, hogy miért pont náciknak kell nevezni és kővel, esetleg savval dobálni (ez az ominózus kilakoltatás alatt esett meg egy IDF tiszttel - gondolom egy pillanatig elmerengett az egyetemes zsidó szolidaritás erejéről) azt a hadsereget, ami az egyetlen akadályt jelenti, hogy a feldühített arabok ne vagdalják őket kebabbá. Vagy amikor az Etiópiából importált falasákkal tudatják, hogy márpedig "Niggerek nem űzhetnek el zsidókat", akkor nem zavarja őket, hogy hivatalosan amazok is zsidónak számítanak? De a "Gázkamrába az arabokkal" graffiti is elég sajátságos történelemszemléletre vall.

Az egyenletnek több lehetséges megoldása is van. Egyrészről el lehetne költöztetni azt a pár száz telepest Hebronból, nem hiszem, hogy ne lehetne találni nekik egy kies lakóparkot mondjuk Beershebában. A telepesek mondjuk pont ennek az ellenkezőjét szeretnék, de 170.000 palesztin elköltöztetése azért komolyabb problémákba ütközne és a méltányosság elvét is sértené. Másik megoldás, ha a hadsereget és minden rendfenntartó erőt kivonnának a városból, így a dolgok rövid úton maguktól rendeződnének, és érdekes módon a telepesek ebben az esetben is gyorsan felismernék a beershebai lakóparkok nyújtotta előnyöket. Izrael azonban ezeket nem fogja meglépni, mert habár érzi, hogy gond van az illegális telepekkel, de mindegyik párt belpolitikai öngyilkosságként tekint a telepesek elleni határozott fellépésre. Vagyis a helyzet tűrhetetlen, tarthatatlan, de még évekig így fognak menni a dolgok.

Mielőtt még érkeznének a kommentek, hogy a palesztinok sem földre szállt angyalok - tudom. Nem is az a mondanivalóm lényege, hogy azok lennének, sokkal inkább értek egyet az amerikai Moseley tábornokkal, aki a "rakat seggfej mindkét oldalon" frázissal a legtömörebben foglalta össze az izraeli-palesztin konfliktus lényegét. És ez a mai nemzetközi politikai egyik legfontosabb témája, amit Belső-Kongóban hasonló színvonalon, de kevesebb felhajtással szoktak lejátszani. Miért is kellene akkor alapjáratból szolidaritást vállalnia a "két ázsiai törzs" bármelyikével is Európának vagy Amerikának? Nem muszáj feltétlenül szurkolni valamelyik oldalnak, államot mindkettőnek, fegyvert mindkettőnek, intézzék el egymás közt, az utolsó meg kapcsolja le a villanyt.