Interjúsorozatunkban ezúttal Dr. Herencsár Lajost, főiskolai docenst, Közel-Kelet és terrorizmus-szakértőt kérdeztük Magyarország fenyegettségéről, a terrorizmus elleni háborúról, Afganisztánról és az al-Kaidáról.

Herencsár Lajos évekig élt a Közel-Keleten, magyar nagykövet volt Jordániában, tudósított Libanonból a 2006-os háború alatt, Darfurban az UNAMID munkatársa volt és a Baptista Szeretetszolgálat koordinátoraként megfordult a világ számos további konfliktuszónájában is (pl. Afganisztán, Kasmír, Szumátra). 2006-ban jelent meg "(T)error a rendszerben" című könyve, mely átfogó bemutatást nyújt a terrorizmus jelenségéről.

"Nem vonulunk vissza - mi csak egy másik irányban nyomulunk előre."

/Douglas MacArthur/

Ingoványos talajra lépünk mai cikkünkben, méghozzá az eddig méltatlanul(?) mellőzött magyar biztonságpolitika kies vidékein. Azon belül is a készülő – az „amivel húsz éve adós a mindenkori magyar politikai vezetés” eposzi jelzővel immáron végleg összeforrt – Nemzeti katonai stratégia legutóbbi verzióját járjuk körül.

Minthogy azonban kultúrember nemes vadra cirkálórakétával nem lövöldöz, a mai történetet pár környékbeli ország – nevezetesen Csehország, Szlovákia, Románia és (nem röhög!) Albánia – katonai stratégiáiból vett néhány tanulsággal és egy kevés konstruktív javaslattal is igyekszünk feldobni.

Hogy milyen világban élünk. A Haaretz izraeli hírportál hozta le ezt az érdekes szösszenetet, miszerint egy AQ-hoz köthető weboldalon arról jelentek meg írások, hogy McCain elnöksége jót tenne az ügyüknek.

A gerillamozgalmak elleni sikeres állami fellépéseket taglaló sorozatunk legfrissebb részében ezúttal képletesen szólva afrikai vizekre evezünk és ismét a ködös Albion urainak tevékenységét vesszük szemügyre – megjegyzem, nem utoljára. Gyarmatosítói múltjukból adódóan és rugalmas (= idealista/dogmatikus megfontolásoktól nagyrészt mentes) hozzáállásuknak köszönhetően ugyanis őket tartják a COIN legnagyobb művészeinek. Mai témánk egy olyan helyi háború, ami nemcsak hogy párhuzamosan zajlott az eme sorozat keretében már bemutatott malajziai harcokkal, de amelynek megvívásához annak tapasztalatait is felhasználták: a kenyai szükségállapot (1952-1960), avagy a fehér telepesek megvalósult rémálma.

By Rammjaeger83 & SchA

Figyelem, a KatPol humor rovat jelentkezik! Az elmúlt hetekben bizonyára sok olvasónk találkozott már ezzel a politikai kampánnyal, amely azóta kérészéletűnek bizonyult. A plakátokon használt szlogenek megmozgatták a fantáziánkat, így most, amikor ezek emléke még viszonylag friss a fejekben, a belpolitikai/ideológiai állásfoglalás minden szándéka nélkül, kizárólag szórakoztatás gyanánt osztjuk meg a nagyérdeművel a SchA kolléga keze munkáját dícsérő alábbi műveket - elképzelt plakátok a második világháború idejéből:

Lehet, hogy mostanában áll be az a fordulópont a "War on Terror"-ban, mint ami a németeknél anno 1942/43. telén, azaz hogy az addig töretlenül előrenyomuló csapatokat jelző zászlócskákat szépen lassan el kell kezdeni visszafele pakolgatni. Irak és Afganisztán mellett méltatlanul háttérbe szorított front Szomália, ahova amerikai felkéréssel és támogatással 2006. végén érkeztek meg Etiópia csapatai - és úgy tűnik, most csomagolnak és mennek. (folyt.=>)

Az elmúlt hetekben a világon végigsöprő pénzügyi válság egyik epizódjaként a hét elején a gazdasági összeomlás szélére került Izland. A segítség azonban nem várt helyről érkezik: az orosz kormány jelentette be, hogy 4 milliárd eurós kölcsönnel sietne az államcsődtől fenyegetett ország segítségére. (folyt.=>)

Az aradi vértanúkról a kollegák már megemlékeztek, mi annyit tennénk hozzá, hogy 35 éve, szintén október 6-án robbant ki az Yom Kippuri háború, más néven a negyedik arab-izraeli háború. (folyt.=>)

2007-ben az ENSZ közgyűlése az erőszakmentesség világnapjává nyílvánította október 2-át, Mahatma Gandhi születésének napját. Persze el lehet azon gondolkodni, hogy ennek mennyivel van több értelme, mint mondjuk egy "örök élet, ingyen sör" világnapnak, vagy hogy az ikonikus békeharcos Gandhinak azért volt egy-két olyan kedvesen rasszista megjegyzése a dél-afrikai feketékről, amit szerintem nem sűrűn idéznek a peacenik körökben. (folyt.=>)

Ha napjainkban katonákat látunk, vagy csak úgy a katonákra gondolunk, sokszor valamilyen fess (általában köznapi vagy társasági) egyenruhás fazon ugrik be nekünk, akinek a fején a ma szinte minden országban megszokott és elterjedt fejfedő, a tányérsapka látható. Formája, kivitele, díszítése ma már szinte országonként más és más, és mára már inkább csak az ünnepi viselet része, ugyanakkor vitathatatlanul nemzetközi "katonai divatcikként" tarthatjuk számon. De honnét származik e fejfedő, és hogy lett mára a legelterjedtebb katonai viselet?