2007-ben az ENSZ közgyűlése az erőszakmentesség világnapjává nyílvánította október 2-át, Mahatma Gandhi születésének napját. Persze el lehet azon gondolkodni, hogy ennek mennyivel van több értelme, mint mondjuk egy "örök élet, ingyen sör" világnapnak, vagy hogy az ikonikus békeharcos Gandhinak azért volt egy-két olyan kedvesen rasszista megjegyzése a dél-afrikai feketékről, amit szerintem nem sűrűn idéznek a peacenik körökben. (folyt.=>)

"Ours is one continual struggle against a degradation sought to be inflicted upon us by the Europeans, who desire to degrade us to the level of the raw Kaffir whose occupation is hunting, and whose sole ambition is to collect a certain number of cattle to buy a wife with and, then, pass his life in indolence and nakedness."

Fordítás az egyszerűbb lelkek kedvéért: "A mienk [az indiaiaké] egy folyamatos küzdelem a lealacsonyítás ellen, amit az európaiak akarnak ránk erőszakolni, akik le szeretnének minket süllyeszteni a nyers Kaffer [zuluk, feketék] szintjére, akinek a vadászat az elfoglaltsága, és akinek az egyetlen ambíciója, hogy megfelelő számú marhát gyűjtsön össze, hogy feleséget vegyen rajta és azután nemtörődömségben és meztelenségben tengessse az életét."

Gandhi, 1896, szeptember 26, Bombay (Gandhi összes művei)

Fontosabb azonban Gandhinál, hogy az egész alapkoncepció egy téveszme: az erőszak, mint olyan a társadalom, sőt a természet szerves része. Maga az állam intézménye épül az erőszak monopóliumára per definitionem, hogy annak egyes nem kívánatos elemeit, mint az állam polgárainak egymás elleni harca, kiiktassa. Ahogy Rousseau írta, az egyes emberek lemondanak az erőszakalkalmazás jogáról, és az államra ruházzák azt, ami cserébe megvédi őket a külső és belső ellenségektől, veszélyektől. Az erőszak nem vész el, csak átalakul.

A természet nem tűri a vákuumot: ha egy állam képtelen betölteni az említett funkcióit, akkor más államok, szervezetek, és végső soron maguk a polgárok kénytelenek visszavenni az erőszak gyakorlásának jogát. Ha egyesek mindenféle utópista indíttatásból azon igyekeznek, hogy megszűntessenek mindenfajta háborút, mindenfajta erőszakot, azzal végső soron csak az állam alapfunkcióit tudják erodálni, az emberi természetet nem fogják tudni megváltoztatni. Hosszú távon csak annyit érhetnek el, hogy az erőszak visszatér a korábbi, primitívebb formájába, amit csak a "mindenki háborúja mindenki ellen" kifejezéssel szoktak emlegetni.

Még maga John Stuart Mill, a "liberalizmus atyja" is így beszélt a erről a jelenségről:

"War is an ugly thing, but not the ugliest of things: the decayed and degraded state of moral and patriotic feeling which thinks that nothing is worth a war, is much worse."

De még érdemesebb elolvasni Joseph de Maistre műveit, különösen a Szentpétervári Párbeszédeket ebben a témában.

"In the immense sphere of living things, the obvious rule is violence, a kind of inevitable frenzy which arms all things in mutua funera. Once you leave the world of insensible substances, you find the decree of violent death written on the very frontiers of life.[...]

Man, seized suddenly by a divine fury foreign to both hatred and anger, goes to the battlefield without knowing what he intends or even what he is doing. How can this dreadful enigma be explained? Nothing could be more contrary to his nature, yet nothing is less repugnant to him: he undertakes with enthusiasm what he holds in horror. Have you never noticed that no one ever disobeys on the field of death? They might well slaughter a Nerva or a Henry IV, but they will never say, even to the most abominable tyrant or the most flagrant butcher of human flesh: 'We no longer want to follow you'. A revolt on the battlefield, an agreement to unite to repudiate a tyrant is something I cannot remember.[...]

Thus is worked out, from maggots up to man, the universal law of the  violent destruction of living beings. The whole earth, continually steeped in blood, is nothing but an immense altar on which every living thing must be sacrificed without end, without restraint, without respite until the consummation of the world, the extinction of evil, the death of death.[I Corinthians 15:26.]"

Úgy véljük tehát, hogy ha már minden eszement ötletnek van saját világnapja, akkor a háború is igazán megérdemelne egyet, figyelmeztetőül az embereknek: nehogy elfelejtsék, milyen világban is élnek.

Bolt Thrower  - Lest we forget