Kevés város büszkélkedhet olyan színes egyéniségű polgármesterrel, mint Moszkva: Jurij Luzskov igazán figyelemreméltó ember. 

Egyszerű család sarjaként született 1936-ban: apja asztalos volt, anyja pedig egy fűtőházban dolgozott. Hárman voltak testvérek, így a szülők alacsony fizetése miatt meglehetősen sokat szenvedtek a szegénységtől. Egy fából épült moszkvai bérház földszintjén tengették mindennapjaikat. A három fiúnak egyetlen kiszuperált kabátja volt, amit még édesapjuk hozott haza a háborúból. Később a Gubkin Olaj- és Gázipari Főiskolán tanult, 1958-ban pedig diplomát is szerzett itt. Az remélte, az olajiparban tud elhelyezkedni, ehelyett azonban a műanyagiparba került. Mindazonáltal itt sem dolgozott rosszul: ugyan csak 1968-ban lépett be a Pártba, 1974-ben már a Vegyipari Minisztérium tervezőigazgatója lett. Itt kezdett eltávolodni a szocializmus eszméjétől, hiszen immár belelátott a termelés és a kutatás hiányosságaiba, problémáiba.

A blogon néha nem árt vidámabb eseményekről is beszámolni, ezért a Katpol - a magyar médiában valószínűleg elsőként - örömmel jelenti be, hogy február 22-én Abu Dhabiban kezdetét vette a világ egyik legnagyobb fegyverkereskedelmi expója, a kilencedik International Defence Exhibition and Conference, vagyis az IDEX! Ez az egyik olyan legendás fegyverfesztivál, ahova minden rendes háborús fan el szeretne egyszer jutni az életében, egy katonai Disneyland ahol végtelen mennyiségben folyik a pezsgő és a kenőpénz, miközben a bemutatótéren MBT-k parádéznak. (folyt.=>)

Mivel célszerűnek tartjuk a hozzánk közeli régiók, Közép- és Kelet-Európa, a Balkán, illetve a tőlünk nem is olyan távoli posztszovjet térség megismerését, blogunk ismét új sorozattal jelentkezik, melynek neve egyszerűen "Kelet-Európa" lesz. E rész karakterébe tartoznak majd az említett (egyébként viszonylag tág, de csak részlegesen ismert) régió biztonságpolitikai, társadalmi aspektusai, olyan kérdések, melyek vagy földrajzilag, vagy hatásukat illetve aktualitásukat tekintve igen közel állnak hozzánk. Nyitó cikkünkben kissé rendhagyó módon egy, nem éppen a szűken vett kelet-európai régióba tartozó  térségre fókuszálunk, mely azonban az utóbbi pár évben igen nagy érdeklődést váltott ki régiónkban is, ez pedig Közép-Ázsia.

Ha a Nabucco szóba kerül, állandóan jön a kérdés, hogy honnét lesz bele gáz? A legtöbbször Közép-Ázsiára mutogatnak, erre a földrajzilag nem túl távoli, de mégis zárt  és kevéssé ismert régióra, ahol az elmúlt években újra kopogtattak a kérők a földgázipar ajtaján, és az itteni országok igyekeztek is az érdeklődést fenntartani, egyelőre úgy tűnik, sikerrel. Berdimuhammedov türkmén elnök (elődjéhez hasonlóan) 2007-ben világgá is kürtölte, hogy "van elég gáz mindenkinek!" Noha a térségbeni gáztartalékok valóban figyelemreméltóak, az ilyen kijelentések értelmét az utóbbi évtizedben többször kétségbe vonták.

"Wars of perception, and information dominance, cannot be won by demonizing an opponent, claiming a war is just, or making vague statements about one’s own military restraint." - A. Cordesman

Lassan egy hónapja, hogy véget értek a nagyszabású izraeli műveletek Gázában, habár szórványos bombázás és rakétázás még mindig előfordulhat a környéken. Időközben a Kadima, élén Livnivel, megnyerte a választásokat, a Knesszet jobbra tolódott - várjuk a prominens értelmiség szónoklatait a barna esőről, mely a Szentföldet áztatja :) -, és az égvilágon semmi nem oldódott meg a sarokba szorított palesztin lakosság helyzetével kapcsolatban. Azonban most, hogy a fehér foszfor füstje eloszlott a csatatérről, itt az ideje átfogóbban is kivesézni a 2008-2009-es gázai háborút.

„Old school” – gondolom sok olvasónk hallotta már ezt a kifejezést. Kb. annyit tesz: jól bevált módszereket alkalmazó; konzervatív; régi vágású. Főleg néhány rockzenészre szokás ráhúzni ezt a jelzőt, de megmondom én, hogy ki ma az igazán „old school”: Srí Lanka kormánya, amely a jelek szerint a szigetország egykori gyarmatosítói, a britek stílusában kíván végső vereséget mérni a Tamil Tigrisekre (LTTE). (folyt=>)

A szerkesztőség gyanítja, hogy néhanapján a Bem rakpartról is olvasnak minket, de most sajnálatos módon mégis el kell őket küldenem a búsba. Nemrég csicseregték nekem a verebek, hogy a libanoni külképviselet megorrolt ki hazánkra ilyen és olyan okok miatt. Gondoltam, utánaérdeklődök a dolognak, mégis csak az egyik liebling országom a Közel-Keleten. A következőket találtam a külügyminisztérium oldalán:(folyt.=>)

Hitler 1937 novemberében ismertette terveit a német vezérkarral, miszerint háborúra készül Anglia ellen. Bár a német hadsereg mind szárazföldön, mind pedig a levegőben felülmúlta az angol fegyveres erőket, a tengeren nyilvánvalóan nem vehette fel azzal a versenyt. A hadsereg vezetői két alternatívát kínáltak Führerüknek tengeri erejük fejlesztésére. Az első variáció egy tengeralattjárókból és zsebcirkálókból álló flotta felépítése, meglehetősen rövid idő alatt. A második lehetőség egy, az Brit Királyi Haditengerészethez hasonló hajóhad kiépítése, mely azonban legalább hét évet venne igénybe. A német felső vezetés végül a második elképzelést tartotta ígéretesebbnek. A tervek szerint az úgynevezett Z-tervű haditengerészetnek 10 csatahajóra, 3 zsebcirkálóra, 16 cirkálóra, 2 repülőgép-hordozóra, 190 tengeralattjáróra valamint számtalan rombolóra lett volna szüksége. A háború kitöréséig azonban a tervezett hajószámnak csupán töredéke készült el.

A sorsnak néha vannak furcsa húzásai. Nap, mint nap olvashatjuk, hogy az átszivárgó tálib fegyveresek miatt Amerika pakisztáni célpontokat támad, általában robotrepülőgépekről. Indiának szintén tele van a becsesebb szerve a Pakisztánból érkezett terroristákkal, főleg a mumbai akció után. És akár hiszi a T. olvasó, akár nem, egy harmadik szomszéd is köhécsel a háttérben, hogy jó lenne, ha nem érkezne mindenféle szélsőséges elem az országába a "Tiszták Földjéről" - ez pedig Irán. (folyt.=>)

Január 22-én éjjeli fél tizenegykor ruandai csapatok elfogták és letartóztatták Kongó minden bizonnyal legsikeresebb felkelőszervezete, a CNDP vezetőjét, Laurent Nkunda tábornokot. E fordulat alaposan meglepte - nem csak a KatPol szerkesztőségét, de - a konfliktus szakértőit is. A média persze reflexből az égnek kezdte dobálni szimbolikus svájcisapkáit, mondván "meghalt a cselszövő, nem dúl a rút viszály" most, hogy a gaz felkelő kikerült a képletből minden sokkal könnyebb lesz. Kabila elnök - szavait mezőgazdasági minisztere tolmácsolta - egyenesen arról értekezet, hogy Kelet-Kongóban beütött a béke. A helyzet azonban korántsem ilyen egyszerű. Nkunda elfogása - és jövője - számos kérdést vet fel, s önmagában aligha old meg bármit is az észak-kivui felfordulásban.

"Any organization can attempt to execute the conventional tactics
and operational art often associated with interstate warfare;
to do so proficiently, by contrast, is much more difficult."

Az említett témában most nem önálló cikk következik, csupán egy recenzió, mégpedig  a 2008. szeptemberében megjelent "THE 2006 LEBANON CAMPAIGN AND THE FUTURE OF WARFARE:IMPLICATIONS FOR ARMY AND DEFENSE POLICY" című 110 oldalas tanulmány, alapján, amit Stephen Biddle és Jeffrey A. Friedman társszerzők fémjeleznek, az elismerés (vagy anyázás) elsősorban őket illeti. Az eredeti tanulmány teljes verzióban letölthető innen.