Avagy Charles W. Freeman tragédiája. Az említett úriember egy amerikai diplomata, szókimondó, realista, több mint 40 év külügyi tapasztalattal, folyékonyan beszél kínaiul, franciául, spanyolul és elboldogul az arabbal is. Volt már nagykövet Szaúd-Arábiában és mindig is forszírozta, hogy az Egyesült Államok jó kapcsolatokat alakítson ki az arab államokkal és Kínával. Ez idáig szép, de senkit sem érdekelne, azonban nemrég őt választották ki, mint a Nemzeti Hírszerzési Tanács (NIC) leendő elnökét (ami egyben a legmagasabb pozíció az amerikai hírszerzésben). De még nem is ez kavarta fel a port, hanem, hogy az izraeli lobby akcióba lépett Freeman elkaszálásáért, és addig fúrták, míg végül kénytelen volt visszaadni a megbízást. (folyt.=>)

Freeman ugyanis többször kritkusan nyilatkozott Amerika feltétlen Izrael-barátságáról, mindenféle PC és ködös idealizmus nélkül, ami kicsapta az AIPAC-nál és a lobbistáinál a biztosítékot. Az úriember tegnap adott ki egy nyilatkozatot, amiben lesújtó képet fest az USA bel- és külpolitikájáról. Érdemes elolvasni az egészet, de következzen belőle pár idézet afféle hevenyészett fordításban:

"/Az izraeli lobbyról/ Ennek a lobbynak a célja, hogy irányítsa a politikai folyamatokat  olyan emberek kinevezésének megvétózásával, akik vitatják nézeteik bölcsességét, akik a politikai korrektséget az elemzésre cserélik, és hogy kizárjanak az amerikaiak és a kormányunk részéről minden döntési opciót, ami eltér attól, amit ők támogatnak."

"Van valami különös irónia abban, ha az embert külföldi kormányokhoz való helytelen viszonnyal vádolja egy csoport (az ellene folytatott rágalomhadjárat során többször megvádolták, hogy a szaúdiak és/vagy Kína pénzeli, sőt Iránért lobbyzik!), ami ennyire tisztán törekszik egy idegen kormány politikája melletti kiállás kikényszerítésére - ami ebben az esetben az izraeli kormány. Azt hiszem, hogy az amerikai közvélemény tehetetlensége, hogy megvitasson, vagy a kormányé, hogy fontolóra vegyen bármilyen opciót az Egyesült Államok politikájában a Közel-Keleten, ami ellentétes az uralkodó pártok nézeteivel Izraelben, lehetővé tette, hogy ezek a pártok olyan politikát kövessenek, ami végső soron Izrael állam létét fenyegeti. Az Egyesült Államokban senkinek sem megengesett, hogy ezt kimondja. Ez nem csak az izraeliek és szomszédaik számára tragédia a Közel-Keleten; ez egyre nagyobb károkat okoz az Egyesült Államok nemzeti biztonságának is."

Az egész eset sokakat felháborított Amerikában, levélminta kering a neten, amit az egyszerű amerikai elküldhet a kongresszusi képviselőjének tiltakozása jegyében, és még a Foreign Policy is megjelentetett egy cikket, amiben elítélik Freeman ellehetetlenítését. Merthogy a "bátrak hazájában s a szabadok földjén" nem kevés embernél verte le a lécet, hogy egy hazáját régóta szolgáló, megbecsült diplomatát csak úgy ki lehet iktatni, mert bírálni mert egy másik országot. Ja apropó, bírálatok, pár idézet, hogy milyen szörnyűséges dolgokat merészelt Freeman mondani:

- "Magunkénak tekintettük Izrael ellenségeit, erre válaszul ők egyenlőségjelet tettek amerikaiak és izraeliek, mint ellenségeik közé. Elhagytuk a régi béketeremtő szerepünket a Közel-Keleten, hogy Izrael törekvéseit támogassuk a fogva tartott és és egyre inkább gettókba szorított arab lakosság pacifizálására."

- "Nem látszik a vége a palesztinok brutális elnyomásának"

Nos, ahogy az FP egy másik szerzője írta, "soha nem kritizálni Izraelt, és mindig támogatni függetlenül attól, mit csinál, stratégiailag és morálisan elég értelmetlen dolog".

Összefoglalva, mit is csinált most Amerika? Engedve egy idegen állam nyomásgyakorlásának, lepattintott egy köztiszteletnek örvendő, veterán külügyest, aki mindenféle polkorrektség és politikai idealizmus nélkül, a realitások talaján akarta a saját hazája érdekeit képviselni. Ez hitelvesztés az amerikai külszolgálatnak, mert ezek után a teljes iszlám világ (sőt!) joggal tekinti őket az izraeli érdekek kiszolgálóinak. Hitelvesztés és csalódottság a titkosszolgálatoknak, mert azt látják, hogy a munkájuktól (sőt úgy en bloc a tényektől) függetlenül, kicsinyes politikai játszmák keretében bármikor felül lehet őket bírálni és el is lehet őket mozdítani. Katasztrofális következményei lesznek, ha Obama szakemberei hasonló alapon lesznek átrostálva, azaz a hozzáértés helyett az ideológai hűség fog számítani. És végső soron ez rossz Izrael megítélésének, mert ezzel már magát az amerikai alkotmányt (I. kiegészítés a szólásszabadságról) támadják, ami elég érzékeny pontja a népnek.

De mit számít ez, hiszen ismét győzött a PC, és ha egy problémáról nem beszélünk, akkor az nem is létezik. Csak tudnám, honnan olyan ismerős ez az egész nekem...