Közel egy hónappal ezelőtt, 2009. december 30-án elhunyt Abdurrahman Wahid, Indonézia negyedik és egyben első demokratikusan választott elnöke (1999-2001). Noha a 69 éves politikus az indonéziai iszlám közösség egyik legtekintélyesebb vezetőjének számított, a 2001-es bukását követő évtizedben elszigetelődött, nemhogy elismerést nem kapott (sokszor még szűkebb pátriáján, az iszlám szervezeteken belül sem), de sokszor egyértelműen negatív kontextusban szerepeltették a nevét. Halála után viszont érdekes módon hirtelen és azonnal egészen más értékelést kapott teljesítménye.

Civileket bevonni a katonai stratégiai tervezésbe meglehetősen ellentmondásos ötlet, még akkor is, ha COIN-ról van szó – ami a Csang Ting-csen tábornoktól, Mao Ce-tung egykori harcostársától származó és a médiában gyakran elhangzó formula szerint 80 százalékban politikai és csak 20 százalékban katonai tevékenység. Legfőbb potenciális előnye nyilván az, hogy a civil szakértők más szempontból közelítik meg a kérdést, tehát olyan megfontolásokra is felhívják a figyelmet, amelyekre a tisztek esetleg nem is gondoltak.

Az Egyesült Államokban a Vezérkari Főnökök Egyesített Bizottsága (JCS) bizonyára ebből a megfontolásból indult ki, amikor a PA Consulting Group nemzetközi szaktanácsadó cég munkatársait kérte fel arra, hogy segédkezzenek az új afganisztáni COIN-stratégia kidolgozásában és ismertetésében. Az általuk készített – vélhetően az alacsonyabb rendfokozatú tiszteknek szánt – PowerPoint prezentáció munkavázlatát az NBC News hírcsatorna nemrég nyilvánosságra hozta (megtekinthető itt is). (folyt.=>)

A kérdésre a válasz, hogy mert akkor nem születnének olyan kiváló írások, melyekből ma kettővel ismertetnénk meg a tisztelt olvasót. Az első John Podhoretz filmkritikája az Avatar c. filmről, a másik egy érdekes összefoglalója az izraeli-palesztin konfliktusnak a HM és a Budapesti Corvinus Egyetem koprodukciójában.

Egy vicces rövidhír a közelmúltból: december 12.-én a bangkoki Don Muenang nemzetközi repülőtéren a thaiföldi hatóságok, az Egyesült Államoktól kapott titkosszolgálati információk alapján, lefoglaltak egy újrafeltöltés céljából ott leszállt - a grúz Air West cég által működtetett és Grúziában regisztrált, az Egyesült Arab Emírségekben működő Overseas Cargo FZE, korábban pedig egy kazah légitársaság tulajdonában lévő, az új-zélandi SP Trading Kft. részére lízingelt, majd általuk a Hongkongban bejegyzett Union Top Management Kft. részére bérbeadott - szovjet gyártmányú IL-76T típusú szállítógépet (és annak kazah ill. fehérorosz személyzetét), amely 35 tonna észak-koreai gyártmányú katonai felszerelést - többek között robbanóanyagot, gránátvetőket, föld-levegő rakéták alkatrészeit - szállított Iránba. Vagy Pakisztánba. Vagy Srí Lankára.

És még egyesek azt mondják, hogy a globalizáció nem működik...(folyt=>)

Miután az i-betűs országok elég elcsépeltnek számítanak, a Közel-kelet támájában most ismét Jemenről fogunk mesélni. Nem tudom a kedves olvasó mit tud Jemeről, de azt gondolom sejti, hogy ez az egyébként lenyűgöző ország bizony nem a béke szigete. Egy pár cikkben már megemlékeztünk az ország történelmi hátteréről és aktuális harcairól (lásd itt és itt). Most azonban egy váratlan - na jó, igazából elég várható - esemény kapcsán a sajtó és a közvélemény is felfigyelt Jemenre.

by Rammjaeger83 & SchA

Egy jeles ünnepnapon indított és ezért meglepetésszerűnek szánt, az ellenség remélt felkészületlenségére építő támadás minden bizonnyal az egyik legrégebbi trükknek számít a hadtörténelemben (elég csak a Tet-offenzívára gondolni). A német hadvezetés is ilyesmiben gondolkodott, amikor 65 évvel ezelőtt a mai napon nagy erejű, összehangolt bevetésre küldte a Luftwaffe még megmaradt vadászlégierejének derékhadát – mint később kiderült: utoljára. Ez volt a Bodenplatte-hadművelet, a mai cikkünket pedig azok emlékének szenteljük, akik végrehajtották és elszenvedték azt.

13 szomáliai kalóz – egy balul sikerült támadás folyományaként – december eleje óta raboskodott a Hr. Ms. Evertsen holland fregatt fedélzetén. Nemrég azonban a holland legénység vízre bocsátotta lepukkant csónakjukat, ellátta őket üzemanyaggal és élelemmel, majd minden különösebb felhajtás nélkül szabadon engedte őket. Az indok: senkinek sem volt kedve perbe fogni őket. Abszurd? Biztosíthatok mindenkit, a helyzet még ennél is sokkal siralmasabb.

A cím nem egy politikai párt buta kampányszlogenjének paródiája, hanem a szentpétervári Hadtörténeti Múzeum - korábban Tüzérségi Múzeumként ismert intézmény - egyik egyedülálló állandó kiállításának neve. A 2009. november 10-én 90. születésnapját ünneplő Mihail Tyimofejevics Kalasnyikov személyes tárgyait, kitüntetései másolatát és általa tervezett (és mások által sokszor lekoppintott) fegyverek világunkban létező legszélesebb körű gyűjteményét felvonultató tárlat blogunkon való bemutatása ezért különösen aktuális.

Kevés olyan olvasónk lehet, aki a "szeretet ünnepéről" a KatPol nevére asszociál, és be kell hogy valljuk, mi ebben nem is találunk semmi kivetnivalót. Most mégis régóta szünetelő interjúrovatunk felélesztésével szeretnénk némileg hozzájárulni az ünnepi időszak tartalmas eltöltéséhez. Irán, Irak, Afganisztán és Pakisztán néha már-már végeláthatatlannak tűnő problémaköréről Nógrádi György biztonságpolitikai szakértővel beszélgettünk.

Rammjaeger83 & SchA

A mai napon a hagyományoknak megfelelően ismét anyázós stílusú cikket tálalunk a kedves olvasó elé, de a változatosság kedvéért relatíve könnyed témában. Bizonyos szempontból hiánypótló írásnak is szánjuk egyben, mivel a szellemi eltévelyedés/tunyaság és a hatásvadász tollforgatás olyan megnyilvánulási formáinak elemzésére és kategorizálására teszünk kísérletet, melyekkel már több alkalommal foglalkoztunk a blogon.