A blogon elég régóta dobálózunk a "COIN", azaz counterinsurgency szóval anélkül, hogy bővebb magyarázattal szolgáltunk volna, mit is jelent tulajdonképpen. A rövid cikksorozat ezt a hiányosságot hivatott pótolni, áttekintést nyújtva a háborúk eme speciális típusáról. Az első két részt a felkelések kérdéskörének szenteljük,  a rákövetkezőket pedig a felkelések legyőzésének, tehát a tényleges a COIN-nak. A cikkben leírtak 90%-ban a  témában íródott művekből származó elméletek összesítése, a saját megjegyzéseimet külön zárójeles részben tűntettem fel. (A szövegben nem mindig fogok konkrét szerzőre hivatkozni, de a forrásjegyzék megtalálható a cikk végén).

Eljött az ideje, hogy barkácsoljunk egy keveset a blogon. Lássuk hát, mik az újdonságok.

Bizonyára másban is felmerült már a gondolat: mégis mi alapján határozzák meg a különböző fegyveres konfliktusok áldozatainak számát, s mennyire bízhatunk az effajta becslésekben? Egy nemrég megjelent kanadai tanulmány - ha meg nem is oldja - legalábbis új megvilágításba helyezi a régóta megválaszolatlan kérdést.

(Előző részt lásd itt.)

A leányvállalatok merényletei, kísérletei

Az al-Káida stratégiájának fontos része volt „márkanevének” kialakítása és terjesztése az iszlám világban, de az érintettek is gyorsan felismerték, hogy az al-Káida név több figyelmet és jelentősebb forrásokat vonz. Ezeket a szervezeteket szokták leányvállalatoknak vagy franchise-oknak nevezni. Az alábbiakban két olyan csoport tevékenységét mutatom be, amely az al-Káida márkanévhez csatlakozott, és hírek szerint megpróbált tömegpusztító fegyvereket készíteni. Az egyik az Iraki al-Káida (jelenlegi nevén Iraki Iszlám Állam), a másik az Al-Káida az Iszlám Mahgrebben (korábbi nevén Szalafista Csoport az Imáért és Harcért).

Mint ismeretes, kis hazánkban a (bal)liberális beállítottságú médiamunkások egyik, ha nem a legfontosabb feladatuknak tartják a lakosság figyelmének ráirányítását a (szerintük) mindenhol - és különösen az utóbbi időben - folyamatosan terjedő (szélső)jobboldali tendenciákra, nézetekre. Erre az egyik legutóbbi kísérletet a 168  Óra munkatársa, Bokor László tette Vaskereszt és selyemzsinór c. cikkével (az online verziót lásd itt), melynek témája a szerző gyanúja szerint nácibarát elhajlással gyanúsítható, Kurt Rieder és Torrente del Bosque álneveken író Géczi Zoltán munkássága, tágabb értelemben pedig magyar (had)történeti témájú ponyvairodalom.

(Az első rész itt olvasható.)

Az előkészületek

A „Kék Kanál” fedőnevű tervet az Egyesült Államok Déli Parancsnokságán (USSOUTHCOM) vetették papírra, de 1989 végén a 18. légideszant-hadtest tisztjei, akikre a majdani kivitelezés feladata hárult, a gyorsan változó politikai helyzet ismeretében jelentős módosításokat hajtottak végre azon. Tudták, hogy a hadművelet során az FDP reguláris egységei nem jelentenek majd különösebb fenyegetést – annak ellenére, hogy az 1989. októberi puccskísérlet során bizonyították a főparancsnokuk iránti hűségüket. Viszont számolniuk kellett a lehetőséggel, hogy a panamaiak elegendő ideig feltartóztatják majd a támadókat ahhoz, hogy a Noriega által mozgósított FDP zöme bevegye magát a dzsungelbe és ott gerillaháborút kezdjen, melynek következtében az egész ország káoszba és kezelhetetlen banditizmusba süllyed.

A Civil Rádió munkatársai, ígéretükhöz híven, két hét erejéig elérhetővé tették a rádió honlapján "Konstruktív bizalmatlanság" c. műsoruk tegnapi adásának hanganyagát, melynek Rammjaeger83 és SchA voltak a vendégei:  

Első rész

Második rész

A közelmúltban nyilvánosságra került, hogy George W. Bush még 1999-ben négyszemközt elárulta a Houston Chronicle neves újságírójának, Mickey Herskowitz-nak: amennyiben megválasztják elnöknek, le fogja rohanni Irakot. Akkori meggyőződése szerint egy ilyen meglepetésszerű beavatkozás minimális veszteségek mellett is gyors győzelemmel zárulna, és ebből következően az ugyanúgy hozzájárulna az ő előnyös politikai megítéléséhez, mint pl. édesapjáéhoz a Panama elleni invázió 1989-ben. Ami azt illeti, nincs semmi meglepő abban, hogy (többek között) azt a katonai akciót tekintette követendő példának.

Figyelem, kedves olvasók! Szerkesztőségünk  két tagja, Rammjaeger83 és SchA február 1-én hétfőn d.u. 8 és 9 óra között a Civil Rádió FM98 Konstruktív bizalmatlanság nevű politikai ismeretterjesztő műsorának vendégei lesznek, ahol Jemenről és annak aktuális helyzetéről fognak beszélgetni a műsorvezetőkkel. A műsor hanganyaga azután még két hétig meghallgatható lesz a rádió honlapján, és ha minden jól megy, elérhető lesz itt a blogon is .mp3 formátumban. Tune in!

A Tömegpusztító fegyverek proliferációja és a terrorizmus megakadályozása elleni amerikai kongresszusi bizottság a 2009. október 21-ei időszaki jelentését az egy évvel korábban publikált jelentéséből vett idézettel kezdi, amely így foglalja össze a fenyegetés lényegét: „Ha a nemzetközi közösség nem tesz sürgősen határozott lépéseket, nagy valószínűséggel valahol a világon 2013 végéig tömegpusztító fegyvert fognak alkalmazni egy terrorista támadás során.” Az írás célja, hogy bemutassa az elérhető információk és nyilatkozatok alapján az al-Káida miként viszonyul az ilyen fegyverekhez, milyen erőfeszítéséket tett megszerzésükre és a bevetésüknek mekkora esélye lehet a jövőben.