Szégyen-gyalázat, de október végén anélkül múlt el egy csinos kis háború évfordulója, hogy mi erről megemlékeztünk volna itt a blogon. Tény ami tény, egy nem túl hosszú, sem túl véres, ezért nem is túl népszerű, konfliktusról van szó. (mondjuk  mostanában, a dalai láma látogatása kapcsán lehetett róla hallani). Végeredményét és hatásait tekintve azonban annál jelentősebb. Következzen az első darabja egy kétrészes sorozatnak, amely az 1962-es kínai-india határháborúval foglalkozik.

Annak idején egy cikkel megemlékeztünk Chareles Freeman megbuktatásáról az NIC elnöki posztjáért folyó versenyben. Most egy hasonló helyzetre hívta fel a figyelmet Stephen  M. Walt, a Foreign Policy egyik szerkesztője. Az alaphelyzet a következő: létezik egy olyan hivatal az amerikai államigazgatásban, hogy "Office to Combat and Monitor Anti-Semitism". Elbüvölő kis, a politikai korrektség által életre hívott iroda lehet, valószínűleg a jövőben errefelé is elszaporodnak az ilyen PC intézmények, amik harcolnak például a gender mainstreamingért és a többi, civilizált ember számára oly nélkülözhetetlen vívmányért. Obama a hivatal élére Hannah Rosenthalt akarja kinevezni, amit támogatnak a baloldali, és elleneznek a jobboldali amerikai zsidó szervezetek.

Biztos vagyok benne, hogy az amerikai átlagpolgár már feltette magának a kellemetlen kérdést: "Mégis milyen haszna volt/van édes hazámnak az afganisztáni és iraki háborúból? Nagyon szép dolog, hogy felszabadítottuk őket, azután felvettük a harcot az őket terrorizáló iszlamisták ellen, de nekünk mi előnyünk származik ebből?" Nos, úgy látszik, egy választ máris kaphat, de bizonyára nem egészen olyat, amilyenre számított. Történt ugyanis, hogy a kaliforniai Salinas városának polgármestere, Dennis Donohue még februárban meghívta a Monterey-i Haditengerészeti Posztgraduális Iskola Afganisztánt és Irakot megjárt oktatóit, hogy tapasztalataik birtokában tanácsadóként segítsék a hatóságok harcát az ott működő egyre pofátlanabb bűnbandák ellen. A 15 önkéntes - főleg (természetesen) haditengerészeti tisztek - tevékenységéről nemrég beszámolt a Washington Post.(folyt.=>)

Hétfő és csütörtök között érdekes látványban lehetett része Péterváron a Naberezsnaja Lejtenanta Smidta környékén sétálóknak: egy méretes, francia zászlóval ellátott Mistral-osztályú (és ezt a nevet viselő) helikopterhordozó állt a part mellett, hálás témát nyújtva a fényképezés kedvelőinek (például nekem). A hajó nem csak városnézésre jött a Néva-parti nagyvárosba.

"A jemeni köztársaság fél évszázaddal ezelőtti megalapítása óta Rijád folyamatosan támogatta a Szanaa-i rezsimet és annak ellenzékét is. Ennek célja az, hogy az egységes, de legyengített Jemen ne jelenthessen fenyegetést a Királyság számára." - J. E. Peterson

"Szépen alakult az új háború, és a szaúdiak, mint a túltáplált sakálok, körbeszimatoltak a határvidéken, hogy egy kis balhét csinálhassanak anélkül, hogy ténylegesen harcba kellene bocsátkozniuk."

Gary Brecher a.k.a. War Nerd még az 1994-es jemeni polgárháborúról tette ezt a megállapítást. Mára az egyébként sem a békés állapotairól ismert ország északnyugati részén annyira elmérgesedett a helyzet, hogy az Arab-félsziget rettegett katonai nagyhatalma ezúttal indokot talált a nyílt beavatkozásra. Hivatalos bejelentésük szerint a jemeni síita lázadók szaúdi határőröket támadtak meg, és több határmenti faluba is megpróbáltak behatolni, ezért a hadsereg "minden eszközzel", többek között 1300 deszantos bevetésével meg fogja tisztítani a területet a betolakodóktól, és légicsapásokat intézett ellenük - a lázadók bejelentése szerint jemeni felségterületen is, de ezt a hivatalos szervek Szaúd-Arábiában és Jemenben is tagadták.(folyt.=>)

A The American Conservative-tól már korábban is linkeltünk anyagokat, de egy hónapja egy olyan interjút hoztak le, amit érdemesnek tartottam, hogy szélesebb körben is megismerjenek idehaza, ezért a könnyebb olvashatóság kedvéért egyszerű linkelés helyett lefordítottam az egészet magyarra. Az interjút Sibel Edmonds-szal készítették, egy ex-FBI fordítóval, aki egy elég durva sztorival állt elő, a hivatali korrupcióról, és idegen országok az egész amerikai politikai vezetést behálózó érdekérvényesítő és hírszerző  rendszeréről. Lesznek itt török kémek, izraeli lobby, Tom Lantos, szeptember 11., Obama, szex, botrány, minden. Érdemes elgondolkodni, hogy ha Edmonds csak egy kis szeletét látta a színfalak mögött zajló eseményeknek, akkor mi folyhat még, amiről nem tud a közvélemény.  Továbbá, hogy ha ilyen mértékben be lehet épülni az amerikai államigazgatásba és politikai vezetésbe, és ilyen könnyű azt más országok érdekeinek megfelelően befolyásolni, akkor egy kisebb államot - nevezzük mondjuk Magyarországnak -  vajon milyen szinten manipulálhatnak idegen országok.  Jó olvasgatást! (Ja, és az eredeti verzió is megtekinthető itt.)

A Mission: Readiness nemrég jelentette meg Ready, Willing and Unable to Serve c. jelentését - pdf-ben hozzáférhető itt -, amelyet elsősorban azok figyelmébe ajánlok, akik az Irakban és Afganisztánban tevékenykedő amerikai bombavadászokról szóló hírt érdekesnek találták. Röviden összefoglalva az derül ki belőle, hogy a 17-24 év közötti amerikaiak háromnegyede alkalmatlan a katonai szolgálatra.(folyt.=>)

A közelmúltban érdekes hír érkezett a végtelen kelet-európai szyteppékről: az Udmurt Köztársaság bíróságán csődeljárást kért Oroszország legnagyobb lőfegyvergyártója, az IZSMAS Részvénytársaság ellen annak egyik beszállítója, a Gremiha Kft., mivel szerintük az több mint 13 millió dollár adósságot halmozott fel velük szemben. Az IZSMAS képviselői hivatalos sajtóközleményben - amely itt olvasható (oroszul) - tagadták, hogy csődbe mentek volna, és kijelentették: a szóban forgó Kft-vel már volt gazdasági perük, és korábban is voltak hasonló cégek, amelyek hasonló eljárást kezdeményeztek ellenük, de a vádak mindig megalapozatlannak bizonyultak. Sajtóértesülések szerint a Gremiha kétes hírű tulajdonosa - egyben a Zsirinovszkij-féle nacionalista Liberális Demokrata Párt helyi vezetője -, Andrej Markin ezzel a húzással persze elsősorban nem azt akarta elérni, hogy az IZSMAS tényleg tönkremenjen, hanem hogy visszakapja a pénzét. (folyt.=>)

A különböző milíciák a világ minden szegletében hangulatos promóvideókat készítenek az Ügyről, az erejük fitogtatására és a gaz ellen elrettentésére. Most nálunk is született egy rendkívül impresszív bemutatkozóanyag a sogenannte "Betyárseregtől". Ennek apropóján egy kis játékra invitálnánk a kedves olvasókat - keressék meg a lehelletfinom különbségeket a magyar és a külföldi mozgalmak videói között.

A "terror elleni világméretű háború" kezdete óta intenzív, bár a közvélemény számára - pl. a hidegháborús évtizedekben tapasztaltakhoz képest - kevéssé látványos fegyverkezési verseny folyik az Afganisztánban, Irakban harcoló amerikai csapatok és az ellenük harcoló gerillák között, amely az utóbbiak kedvenc fegyverének számító improvizált robbanószerkezetek (IED) evolúciójában és a semlegesítésükre kifejlesztett újabb és újabb technikák, harcmódok megjelenésében ölt testet, a sokadik bizonyítékot szolgáltatva arra, hogy bizony kevés dolog készteti olyan mértékben kreativitásra az embert, mint a háború. (folyt.=>)