Az 1992-ben létrehozott önálló Oroszországi Fegyveres Erők egyenruháit már több oldalról is érintettük. Nem esett azonban részletesebben szó az orosz fegyveres erők kinézetét az elmúlt másfél évtizedben meghatározó, 1994-ben bevezetett egyenruhatípusról. Ez az uniformiscsalád volt hivatott meghatározni a Szovjetunió szétesése után létrejövő Orosz Föderáció fegyveres erőinek arculatát.  Az egyenruhák döntéshozók által meghatározott céljai: az állam szimbólumainak megjelenítése, a viseletek modernizációja, a Nagy Honvédő Háborús katonai hagyományok megjelenítése, valamint a többi ország katonai viseleteitől való elkülönülés. Mindenkinek ismerős lehet az olívzöld, nyugatos szabású, egyszerű uniformis, vagy a parabolatányér-szerű tányérsapka. Angyalbőrben rovatunk legújabb cikkében az orosz hadsereg jelenlegi, kivonás alá kerülő egyenruháit tárgyaljuk.

Általában a nagyon gyenge, erőltetett sztorik kezdődnek így. Ez is az, de a levelet nem mi, hanem jemeni síita lázadók fogták el. (folyt.)

By Rammjaeger83 & SchA

Az emberek a történelem hajnala óta vívják háborúikat, és azóta merítenek ihletet a küzdelemhez különféle mitikus harcosok hőstetteiből. A görög Akhilleusz és Herkules neve valószínűleg ismerősen cseng minden olvasó számára,  de szinte minden valamire való népnek megvan a saját hőse, aki egy csapással tucatnyi ellenfelét küldte a másvilágra. Azonban kevesebben tudják, hogy efféle legendás hősök - akik a valóságban soha nem éltek - nem csak az ókorban születtek, hanem a XX. század is kitermelt belőlük párat, és bizony már a XXI. században is megszületett a modern háborús mitológia első alakja. Az embereknek ma is ugyanúgy szüksége van példaképekre, akitől retteg az ellenség, vagy démonokra, akiket okolni lehet a kudarcért. Ma a modern idők mitikus katonáiból mutatunk be hármat:

Kérem szépen, breaking news, egy iráni atomfegyveres és egy al Kaidás atomfegyveres rettegés között most a változatosság kedvéért lehet rettegni Libanon legprofibb síita pártjától, a Hezbollahtól! Ugyanis egyes források szerint a Hezbollah (HA)  ezúttal Szíriától kapott néhány SCUD-D-t, hogy mindenféle sötét célokra használja őket, majd az általam mélyen tisztelt New York Times kapta fel a sztorit és kürtölte tele vele a világot. Persze a szalagcímek most sem bontották ki az igazság minden részletét.

Blogunkon már nem egy alkalommal (többé-kevésbé) élénk vita alakult ki arról, hogy egy konvencionális háborúban mekkora jelentőséggel bír a katonák felkészültsége, egyéni képességei, ill. fegyverzetük technológiai paraméterei. Úgy gondoltam, érdemes a téma iránt érdeklődő olvasók figyelmét felhívni Frederick William Lanchester (1868-1946) brit gépészmérnök és feltaláló munkásságára, aki a hadviselésre vonatkozó matematikai törvényszerűségeket fogalmazott meg.

Kormányellenes zavargások törtek ki Talaszban, melyek átterjedtek a közép-ázsiai ország fővárosára, Biskekre is. A szegény, de stratégiai elhelyezkedésű országban nemcsak az üzemanyagáremelkedés, de a változatlanul korrupt, autoriter és nepotikus politikai élet is elégedetlenséget szült. Nemrégiben az ellenzék több vezetőjét is őrizetbe vették. A zavargásokkal összefüggésben a fővárosban rendkívüli állapot van érvényben, az összecsapásokban többen meghaltak.

Szíria fővárosában számos látnivaló akad, melyet érdemes megcsodálni az arra tévedő turistának. Ma néhány kép segítségével ajánlanánk az egyiket az olvasók figyelmébe, ami szorosan illeszkedik a blog témájához - a Panorámát az Októberi Háborúról.

Az USA és szövetségesei által Irakban és Afganisztánban (egykor és ma) alkalmazott katonai stratégia hiányosságait az újságírók és biztonságpolitikai szakértők rendszerint azzal magyarázzák, hogy a demokráciák, bizonyos strukturális adottságaik miatt, szükségszerűen kevésbé hatékonyak a felkelők elleni tevékenység (COIN) terén, mint a keménykezű diktatúrák. De alátámasztják ezt a hevenyészett elméletet történelmi példák és/vagy tudományos kutatások? Jason Lyall, a Yale Egyetem Politikatudományi Intézetének munkatársa utánajárt a kérdésnek. Elemzése az International Organization tudományos folyóirat 2010. téli számában jelent meg. (foly.=>)

Hónapok - sőt, lassan már évek - óta hallhattunk újabb és újabb ígéreteket a 2009. decemberében lejárt START-I. nyomába lépő új orosz-amerikai fegyverzetcsökkentési megállapodás küszöbön álló megkötéséről. Pénteken végre a két elnök telefonbeszélgetését követően a Kreml és a Fehér Ház is megerősítette, a Stratégiai támadófegyverek további csökkentéséről és korlátozásáról szóló egyezmény ünnepélyes aláírására április 8-án Prágában kerülhet sor.

A megegyezéshez vezető folyamat önmagában is tanulságos, a szuperhatalmak effajta úri huncutságai első pillantásra mégis érdektelennek tűnhetnek holmi észak-balkáni kisállamok még kisebb lakói számára. Pedig az egyezmény a nemzetközi nukleáris leszerelési törekvések egészére hatással lesz, elsősorban az Atomsorompó-szerződés májusban esedékes felülvizsgálati konferenciájára vetett árnyéka révén.

Guernica legendássá vált lebombázásáról sok érdekeset lehet olvasni időről-időre a médiában, azonban az esemény köré szövődött mitológia többnyire nem más, mint a saját korát messze túlélt háborús propaganda. Ezt sajnos manapság is kritikátlanul szajkózzák tovább egyesek, inkább saját politikai nézeteiktől, mintsem a történészi elhivatottságtól fűtve. Következzen tehát némi mítoszrombolás.

Mítosz: Guernica elleni német légitámadás terrorbombázás volt, hogy megtörje a baszkok ellenállását, a város megsemmisítésére irányult és előfutára volt Coventrynek, Hamburgnak és Drezdának.

Tétel: A Guernica elleni támadásra mindössze két tényező miatt tekintenek ikonikus történelmi pillanatként: nagyrészt a németek követték el, és Picasso megfestette.