A minap véletlenül bukkantam rá erre a felettébb érdekes idézetre:

"Only the good die young"

Hosszú ideig a fegyverkezési hajsza jegyében bemutatott Vörös téri magamutogatás napja volt a mai, ám a hidegháború mára tovatűnt és részben feledésbe merült. Ebben nyilván az is szerepet játszik, hogy a korszak első, feszültebb évtizedeinek főszereplői már itthagyták az árnyékvilágot. Legalább egy kivétel azonban akad: Vo Nguyen Giap nyugalmazott tábornok, a “demokratikus” Vietnam volt honvédelmi minisztere betegen és ágyhoz kötve ugyan, de idén augusztusban megünnepelhette 100. születésnapját. Mivel ma már kevés ember él, aki nála többet tett egy szovjet típusú diktatúra győzelméért, úgy gondoltam, ha november 7-én lesz poszt, azt ildomos lenne az ő négy évtizedes katonai munkásságának szentelni.

Rammjaeger83 & SchA

Úgy véltük, ezen a borongós őszön, mindenszentek után pár nappal indokolt lenne valami könnyed, humoros poszttal feldobni az olvasóközönség hangulatát. Jó témát szolgáltatnak ehhez a mulatságos módon elkeresztelt harceszközök.

Tájékoztatjuk a kedves olvasókat, hogy megjelent a Konfliktus és konspiráció podcast negyedik adása, melyben Bányász Péter, Benicsák Péter, az ENERGIAKLUB képviseletében Perger András és Ámon Ada, ill. két szerkesztőnk, Rammjaeger83 és SchA beszélgettek az orosz és nyugat-európai gázvezeték-projektekről, gáztárolókról és az energiabiztonsággal kapcsolatos egyéb aktuális, kis hazánk szempontjából sem elhanyagolható kérdésekről. Jó szórakozást!

Tegnap érkezett a hír, hogy Azerbajdzsán és Törökország megállapodást kötöttek a Sah Deniz második fázisában kitermelt földgáz kereskedelméről és tranzitjáról. A megállapodás nemcsak egy évek óta húzódó kereskedelmi vitát zár le, de a hosszú idő óta napirenden lévő európai import-diverzifikációs tervekre is hatással lehet.

"Iranian terror in your land
American weapons in my hand
Kneel to no one in my way
Blow off your head when you start to pray"

(Fearless Iranians from Hell)

...avagy a nagy ho-ho- lebuktatott iráni merényletkísérlet-hoax .

A vád szerint Manssor Arbabsiar, iráni-amerikai állampolgár, büntetett előéletű használtautó-kereskedő és Gholam Shakuri, Qudsz-brigád és Iráni Forradalmi Gárda (IRGC) tag meg akarták gyilkoltatni Szaúd-Arábia amerikai nagykövetét, Adel al-Jubeirt mexikói kábszermaffiával, pontosabban a Zetasszal, de pechjükre magukat mexikói nehézfiúknak kiadó FBI és DEA ügynökökkel boltolták le a dolgot. Szóba került továbbá még  szaúdi és izraeli nagykövetségek felrobbantása is, (nehogy már Bástya elvtársat ne akarják meggyilkolni...) és kb. 100.000 dollárt át is utaltak előlegként a kialkudott 1,5 millióból, aztán Arbabsiart letartóztatták. A szálak állítólag a legfelsőbb iráni körökig nyúlnak. Botrány, ezek az irániak már csak ilyen szemetek, most mindenki keresse meg a hozzá legközelebb álló perzsát és vágja orrba...

A Vezető Testvér haláláról szóló hírek már bejárták a világot, (önjelölt) biztonságpolitikai szakértők annak rendje és módja szerint az elkövetkező hetekben bizonyára terjedelmes cikkeket szentelnek majd életművének, és egyszer természetesen a szajha történetírás is ítélkezik majd felette. Egy korábbi jóslatomnak megfelelően nem menekült el hazájából, hanem leghűségesebb törzsi támogatói között tartott ki a keserű végig (bár az utóbbiról őszintén szólva azt hittem, hogy csak később fog bekövetkezni).

by CN & Rammjaeger83

[Figyelem! Mai témánk a modern kultúrmocsok. Aki a zenehallgatás terén nem adja alább Mozartnál vagy a dzsessznél, annak javasoljuk, hogy ne is olvassa tovább a posztot.]

Az USA nem rég emlékezett meg arról, hogy immáron tíz éve folyik a háború Afganisztánban, az iraki háború pedig nyolc év után decemberben fog befejeződni hivatalosan. Ennek ill. a több ezer milliárd dollárnyi kiadás és jelentős emberveszteség ellenére az amerikai (és "koalíciós") populáris kultúrában a háborúnak gyakorlatilag semmilyen leképeződésével nem találkozhatunk. A hiány elsősorban a zene világában látványos, ahol a háborúknak szinte semmilyen hatása nem volt (bezzeg régen). Úgy látszik, a tengerentúlon inkább gyorsan meg akarnak feledkezni ezekről a katonai fiaskókról, akárcsak egykor Vietnamról.

CN & NagyH & Rammjaeger83

Haiti

"Haiti is like the big slaughterhouse across the tracks: you kind of know what goes on in there, but you'd rather not think about it." /War Nerd/ 

Az előző részben Libériáról nem említettem meg, hogy a történelem második fekete köztársaságaként tartják számon. Ha a kedves olvasó most arra gyanakszik, hogy az első sem jutott valami messzire az államfejlődés rögös útján, akkor sajnos igen közel jár a kellemetlen igazsághoz. Ami azt illeti, Haiti abban az esetben is katasztrófa sújtotta területnek minősülne, ha soha nem érte volna egyetlen földrengés vagy más természeti csapás.

by Rammjaeger83 & SchA

Egykori interjúalanyunk, Thomas Barnett elmélete szerint az erőforrásokkal és tengerparttal nem rendelkező kis országoknak nem lenne szabad léteznie, a gyarmatosítás és hidegháború idején mesterségesen létrehozott "kamu államok" (fake states) napjai pedig szintén meg vannak számlálva, mivel a globalizáció hosszú távú gazdasági-társadalmi hatásai mindet szét fogják szakítani. Ide sorolta például az egykori Jugoszláviát, de egy hasonló ország, a brit gyarmatosítók által alapított egységes Szudán is nemrég a történelem szemétdombjára került. Ennek apropóján olyan országok után kutattunk a földgömbön, amelyek megfelelnek Barnett úr valamelyik kritériumának, és államiságuk - megítélésünk szerint - csak kolonc az emberiség, azon belül elsősorban a saját lakosságuk nyakán.