Hirdetés

"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Hirdetés

Facebook

Bullshit Hunting Season

Cikkek

  • KatPol Kávéház CVI. - Pokolban a legjobbakAz ukrajnai háború eseményeit figyelve nem lehet elmenni a Jevgenyij Pirgozsin nevével fémjelzett – és vele gyakorlatilag eggyé váló – Wagner katonai magánvállalat mellett, amely a szíriai és afrikai...
  • KatPol Kávéház CII. - Lehetetlen küldetésÜdvözöljük minden kedves hallgatónkat! Mikor az első világháború szóba kerül, viszonylag keveseknek szokott eszébe jutni a katonai igazságszolgáltatás vagy Stanley Kubrick neve, míg az emberek életét...
  • KatPol Kávéház XC. - Bécs, please!Hadik András a magyar hadtörténelem egyik legendás alakja, aki Mária Terézia idején harcolt több meghatározó európai konfliktusban, és igen kiváló lovassági parancsnoknak bizonyult. A nevéhez fűződő...
  • KatPol Kávéház LXXXVIII. - Milyen Ferrix?Két évvel ezelőtti áttekintésünket követően podcastunkban újra visszatérünk a Star Wars: Csillagok Háborúja világába, hogy áttekintsük, mi történt az elmúlt időszakban abban a bizonyos messzi-messzi...
  • KatPol Kávéház LXVIII. - The high groundA kijelölt harcállásaikat az utolsó emberig rendületlenül tartó, és le végül sosem gyűrt kis helyőrségek nemcsak a népszerű történetírás, hanem utólag rendszerint a szelektív történelmi emlékezet...

Címkék

1.vh (8) 18+ (1) 2.vh (90) afganisztán (53) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) amerikai polgarhaboru (5) argentína (3) atom (39) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (2) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (54) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (10) dánia (1) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (20) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (12) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (47) franciák (38) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (31) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (40) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (42) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (17) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (25) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (6) kémek (7) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (86) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (21) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (50) lengyelek (11) libanon (45) libéria (6) líbia (15) macedónia (3) magyarország (42) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (6) németek (55) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (3) olaszok (11) omán (1) örményország (5) oroszország (98) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (66) powerpoint (2) propaganda (65) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (14) repülőnap (3) róma (2) románia (6) spanyol polgárháború (3) sri lanka (13) SS (5) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (71) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (29) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (17) ulster (2) usa (165) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (24) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

Nem az övék a diadal

2019.01.16. 09:33 Rammjaeger83

Indítsanak még ellenünk öt vagy hat olyan támadást, mint a Hamburg elleniek, és a német nép egyszerűen fel fogja adni, mindegy, mennyire erős akaratúak. Az emberek azt fogják mondani: „Elég volt, többet már egyszerűen nem tudunk elviselni.” […] Amit a hazának kell elszenvednie, attól meghűl az emberben a vér.

Erhard Milch tábornagy-államtitkár, egyben Göring birodalmi marsall helyettese és a Luftwaffe főszemlélője ilyen szavakkal próbálta felrázni a haderőnem kábult hangulatba roskadt parancsnokait a légi közlekedésért felelős birodalmi minisztérium (RLM) 1943. augusztus 3-án tartott értekezletén. Azt csak ő tudhatta, hogy tényleg komolyan gondolta-e a német néplélekre vonatkozó jóslatát, vagy csak a beosztottjait akarta keményebb erőfeszítésekre sarkallni, de a katonai helyzettel bizonyára drámai figyelmeztetések nélkül is tisztában volt mindenki a teremben. 

Az értekezletet azért volt szükséges összehívni, mert július 24-27. folyamán Hamburgot kétszer bombázták a britek éjjel, kétszer pedig az amerikaiak a munkamegosztás szellemében nappal. A 27-i támadás volt a legpusztítóbb, és egyben a leghírhedtebb a sikeresen kiváltott tűzvihar miatt, mely jelenséget addig többnyire csak nagy erdőtüzek során lehetett tapasztalni. Július 29-én és augusztus 3-án a brit kötelékek még visszatértek, de csak azért nem okoztak jelentős polgári veszteséget, mert addigra több mint egymillió rémült hamburgi – a lakosság kétharmada – már elmenekült. A kikötőváros közlekedési hálózata, lakóépületeinek és gyárainak fele romba dőlt, kb. 40 ezer lakos pedig életét vesztette a "Gomorra" fedőnév alatt indított támadások következtében. Hamburgot 69 további bombázás érte; a háború utolsó napjaiban odaérkező brit csapatok ilyen állapotokat találtak:

Mivel ebben az időszakban Schweinfurt, Regensburg és Peenemünde is nagy erejű bombázásokat szenvedtek el, a dühödt főparancsnokság a légierő vezérkari főnökét, Hans Jeschonnek vezérezredest vonta felelősségre, amiért úgymond nem gondoskodott időben megfelelő védelmi előkészületekről. Ő tudta, hogy ezt a hiányosságot az adott helyzetben már nem lehet bepótolni, így a végső konzekvenciákat felmérve augusztus 18-án végzett magával. 

Összességében az éjszakai vadászalakulatok és a légvédelmi tüzérség parancsnokait nem a bombázások ereje vagy gyakorisága döbbentette meg leginkább, még csak nem is a britek gyújtogató szándéka, melyet már bőven megtapasztalhattak, hanem az alkalmazott megtévesztés, amely a németekre egyébiránt nem jellemző hanyagságot aknázta ki. A rádiólokátorok a II. világháború első éveiben még viszonylag kezdetleges újításnak számítottak, így pl. zavarhatóak voltak alumíniumfóliából vágott csíkokkal. Ha ezeket kellően nagy számban dobták ki egyszerre a levegőben, kb. negyedóráig olyan radarvisszhangot keltettek, mint egy nagy repülőgép, aztán szétszóródtak. 

Ezt felismerve német és brit tudósok egymástól függetlenül 1942-ben titkos katonai kísérleteket végeztek ezen a téren. Arra jutottak, hogy az óriási interferencia következtében az ellenség rádiólokátorai alkalmatlanná válnak a pontos helymeghatározásra, ha a célpont felett egy nagy támadókötelék minden gépéből percenként dobják ki a fémcsíkok egy-egy kötegét. A tapasztalatok szerint bizonyos hosszúságú csíkok csak a rádiófrekvenciák viszonylag szűk tartományában működő radarok ellen voltak hatásosak, ennek megfelelően a zavarni kívánt radar hullámhosszának kb. felére kellett vágni azokat. 

Ennek dacára az elgondolás egyelőre elméleti szinten rekedt meg. A katonai vezetés ugyanis mindkét oldalon úgy ítélte meg, hogy ha bevetik a módszert, az ellenség is azonnal ugyanígy fog tenni. Persze a kölcsönös elrettentés jelenségét joggal szokás inkább az atomfegyverek korával azonosítani, amikor a katonai erőviszonyok aránylag lassan és korlátozott mértékben változtak. Ezzel szemben az 1942-es és ’43-as nyarak között eltelt év folyamán német szemszögből a hátország légvédelme, (helyi terminológia szerint) a Reichsverteidigung ugyanolyan előnytelenül alakult, mint az egész háború. Ennek nemcsak az angolszászok rendelkezésére álló nagyobb ipari kapacitás volt az oka. A német bombázó fegyvernem relatíve csökkenő erőt képviselt, melynek ugyanakkor növekvő hányadát kötötte le a keleti front. 

Másrészt a brit légierő (RAF) figyelmét nem kerülte el, hogy az ellenség nem kifejezetten töri magát a zavarásra kevésbé érzékeny, új rádiólokátorok fejlesztésével. Sőt, a német légvédelmi tüzérség tűzvezető radarja (Würzburg) történetesen ugyanazon a frekvencián üzemelt, mint az éjszakai vadászok irányítására használt Würzburg Riese, az ezekbe a repülőgépekbe épített fedélzeti radar (Lichtenstein) pedig mindkettőéhez igen közeli frekvencián. Vagyis azonos hosszúságú fémcsíkokkal hatékonyan lehetett mindhármat zavarni. A Luftwaffe több magas beosztású tisztje is tisztában volt ezzel a veszélyforrással, mégsem hoztak ellenintézkedéseket, ami legalábbis nem fest előnyös képet róluk. 

Így amikor 1943. július 24. éjjelén a RAF 746 bombázója úgy támadta meg Hamburgot, az egyik legerősebben védett németországi célpontot, hogy közben mindegyik percenként szórta az alufóliát, a vadászpilóták, a fényszórókat és légvédelmi ágyúkat kezelő alakulatok képtelenek voltak pontos elhárító tüzet nyitni. A britek így összesen 12 gépet veszítettek; az addigi tapasztalatokból következtetve kb. harmincötöt mentett meg a biztos pusztulástól a Window („Ablak”) fedőnevet viselő, összesen 92 millió fémcsík, amiről a hajózóknak természetesen nem mondták meg, mire szolgál.

lancaster_i_ng128_dropping_load_duisburg_oct_14_19442.jpg

Felhős időjárás esetén később az "Ablak" nappali bevetéseire is sor került, de ilyenkor természetesen csak a radarvezérelt ütegek ellen kínált védelmet, vadászgépek ellen nem.

A Reichsverteidigung kapcsán nem igazán lehet olyan fordulópontról beszélni, mint pl. El-Alamein vagy Sztálingrád, de alighanem a hamburgi tűzvihar pályázhat a legnagyobb eséllyel erre a címre. Márpedig furcsa fintora a sorsnak az, ha egy faék egyszerűségű eszközzel lehet a leglátványosabb sikert elérni egy olyan környezetben, ahol mindenki az egyre kifinomultabb műszaki újításokba fekteti a bizalmat.

A nyugat-európai „bombaháború” ugyanis – noha többnyire csak mellékhadszíntérként könyvelik el, a döntő csata már említett hiányából is fakadóan – párját ritkító haditechnikai fellendülést gerjesztett, mivel annak kirobbanása, majd kiéleződése el nem hanyagolható ellentétre derített fényt a harci repülőgép, az előző világégésben született egyik ígéretes új fegyver elképzelt és tapasztalt képességei között. A RAF Bombázó Parancsnoksága (Bomber Command) leginkább az illúziórombolásban tudott eredményeket elérni, ezért rengeteg erőfeszítésbe került, mire évek alatt jelentős katonai tényezővé nőtte ki magát. Amikor hírhedt parancsnoka, Arthur Harris repülő-altábornagy például 1942. május 30. éjjelén Köln ellen bevetett minden rendelkezésére álló alakulatot, beleértve kiképzőket és növendékeiket is, döntését későbbi elmondása szerint pusztán a képességek megőrzése miatt is muszáj volt meghozni: 

Valójában egy ilyen erődemonstráció volt az egyetlen, általam ismert érv, amely legalább némi valószínűséggel megakadályozhatta repülőszázadaink elvételét és erőfeszítéseink átirányítását másodlagos jelentőségű célokra, illetve segíthetett kicsikarni a nekünk olyannyira szükséges felszerelést, a radarnavigációs segédeszközöket és célpontkijelölő eszközöket a nemtörődöm hivataloktól, melyek oly sokáig visszatartották ezeket.

A látványos testületi önreklám (egyébként el nem maradt) sikerében azért az addigi tapasztalatok alapján joggal reménykedhetett. A brit kormány ugyanis figyelemre méltó makacssággal folytatta a bombázó hadjáratot, a bizonyítékok dacára is, melyek a csüggesztően alacsony hatékonyságról már 1941-ben rendelkezésére álltak. Megbízottai később hasztalanul figyelmeztették az amerikaiakat annak veszélyeire, ha vadászkíséret nélküli kötelékeket nappal vetnek be erősen védett célpontok ellen, pusztán a fedélzeti védőfegyverzetre hagyatkozva. Azt pedig felesleges részletezni, hogy a németek milyen rendkívüli elszántsággal harcoltak a végsőkig.

 „Lazább”, kevésbé végletes kultúrájú hadviselő államok esetén, melyekre általában véve az emberi kompetencia alacsonyabb szintje és sekélyesebb mentalitás jellemző, ilyen mértékű katonai eszkalációra sosem került volna sor. Így viszont a háború német földön évszázadok óta nem látott pusztítással járt, a technológiai fölényre való szüntelen törekvés folyományaként pedig egy új eszköz harcba vetése csak ideiglenes, vagy legalábbis korlátozott előnnyel járhatott. Aki viszont lemaradt az élvonaltól a kutatás-fejlesztés terén, mint a németek a radartechnológiában, az már nem tudta ledolgozni a hátrányt.

price.jpgA Reichsverteidigung haditechnikai fókuszú bemutatására vállalkozó egyik történész a megboldogult Alfred Price volt, aki jópár könyvben és szakcikkben dolgozta fel az 1939-45 közötti légi hadviselés egy-egy szeletét. Légi háború a Reich felett c. kötetét ajánljuk ma olyanok figyelmébe, akiket a téma ilyen jellegű megközelítése részletekbe menően is érdekel. Price nem csak krónikási minőségében kötődött a katonai repülés világához, maga is híradástechnikai tisztként szolgált a brit légierőnél, igaz már „csak” a hidegháború jóval nyugalmasabb éveiben, Vulcan és Canberra típusú bombázókon. Ha személyes tapasztalatokkal tehát nem is, elegendő szakmai tudással bizonyára rendelkezett egy efféle számvetés elkészítéséhez.

Az első kiadás 1973-ban jelent meg, így a szerzőnek még lehetősége volt elsődleges források mellett a harcok brit, német és amerikai veteránjainak - legalábbis főleg alacsonyabb beosztású, akkor még életben lévő volt tiszteknek - saját beszámolóira is hagyatkozni. Az Akadémiai Kiadó gondozásában kiadott első magyar fordítás (megrendelhető itt) már a 2005-ben megjelent kibővített és átszerkesztett, kétkötetes második kiadás alapján készült. Nem meglepő módon Price a kronológiai alapú elbeszélést alkalmazta, a műszaki aspektusok mellett azokat a bombatámadásokat kiemelve, melyeket a bevetett eszközök és harceljárások miatt fontosnak ítélt. 

De, mint arra már utaltunk, és amit a szerző is éreztet, ez a megközelítés is csak korlátozott mértékben indokolt. Itt végeredményben a nagyobb katonai műveletek sem bírtak akkora jelentőséggel, mint a többi hadszíntéren; a döntő csata mellett általában véve elmaradtak a hadba szállt nemzetek figyelmét tartósan megragadó fordulatok is. A kiharcolt eredményeket nem lehetett mérni a sikeres áttörések és bekerítések méretében, az ellenség földjén megtett kilométerek vagy elfoglalt települések számában. Tájékozódási pontot a nagyrészt fából épült, s így hatékonyan elhamvasztott német óvárosi negyedek száma, az újra és újra szétrombolt ipari kapacitás becsült mérete és a védők vesztesége jelenthetett. 

pforzheim_royal_air_force_bomber_command_1942-1945_c50832_1.jpg

Pforzheim bombázása 1945. február 23. éjjelén. A város épületeinek több mint négyötöde és lakosságának kb. egyharmada odaveszett. A túlélők másnap az utcák egykori helyét sem tudták azonosítani.

A bombázó hadjárat lassan, de biztosan őrölte fel a német vadászlégierőt és a hátország erőforrásait, több mint egymillió német férfinak adva kényszerű elfoglaltságot, nem beszélve a védelemre mozgósított hadfelszerelés mennyiségéről, melynek hiányát a többi fronton szenvedték el. Az egykori parancsnok is ezt könyvelte el a legfőbb fegyvertényként, amikor évtizedekkel később oktatási szándékkal beszélt tapasztalatairól:

Alárendeltjei “mészárosnak” csúfolták Harrist - nem a német civil lakosság általa levezényelt megritkítása miatt, hanem mert a veszteségeket mellőzve a támadások üteméből sosem engedett, rávilágítva arra, hogy a felőrlő hadviselésben a vérszivattyú egyik oldalt sem kíméli. A Bomber Command hajózói alacsonyabb várható élettartammal számolhattak, mint a brit gyalogosok az I. világháborúban; véres mesterségüket jól ábrázolja Owen Chave hadnagy (1912-1943) Éjszakai bombázók c. verse, melyet a könyv nyomán, Dr. Molnár György fordításában utószó helyett idézünk:

Kelet felé küzdik felfelé magukat, fekete formák a leszálló

Alkony szürkeségének háttere előtt, a lebegő nappal eltűnnek

Az angol mezőkről

Nem az övék a diadal

Hirtelen felizzása, amelyet vadászbajtársaik ismernek;

Csak repülni felhőn át, viharon át, éjszakán át

Csalhatatlanul, és megőrizni céljuk fényét,

S vissza nem fordulni, amíg rettenetes dolguk végeztével,

Nyugatnak fordulva emelkednek, versenyezni a felébresztett nappal.

 * * *

Eastward they climb, black shapes against the grey

Of falling dusk, gone with the nodding day

From English fields.

Not theirs the sudden glow

Of triumph that their fighter-brothers know;

Only to fly through cloud, through storm, through Night

Unerring, and to keep their purpose bright,

Nor turn until, their dreadful duty done,

Westward they climb to race the awakened sun.

(A felhasznált idézetek és adatok a kötetből származnak.)     

           

 

30 komment


| More

Címkék: németek recenzió britek légierő 2.vh

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr1114565936

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kun andras 2019.01.16. 13:08:05

...és akkor ők pofáznak háborús bűnösökről.

laci_52 2019.01.16. 13:43:27

@kun andras: Úgy bizony! A bombázások jórészt a civil lakosság ellen irányultak, népirtásnak és terrorcselekménynek minősíthetők(lettek volna, de a győztesek ezt eltussolták!), több áldozatuk volt, mint a Holocaustnak, mégis kevesebbet írnak róluk.

Mert ugye a történelmet a győztesek írják...

Nazareus 2019.01.16. 14:19:33

@laci_52: Valójában nem tussolták el csak nem propagálják és nem vontak felelösségre senkit miatta - mivel nem maradt Németország, aki követelhette volna a felelösségrevonást.

Patak M 2019.01.16. 14:56:11

Finoman jegyezném meg, hogy az a polgári lakosság, amelyet a szövetségesek oly hatékonyan pusztítottak, éveken keresztül támogatta ideológiailag és munkájával is Hitlert és a német hadigépezetet. Lehet persze szegény megtévesztettekként aposztrofálni őket, mindazonáltal meggyőződéssel vettek részt ebben, hogy Németország és Hitler uralkodhassék minden más nemzet felett. (Már azokat kivéve, akiket menet közben kiirtanak.)

Stenonis 2019.01.16. 15:54:11

@laci_52:
Nem értem mi a probléma a civil lakosság bombázásával.

A megölt civil másnap nem megy a fegyvergyárba dolgozni.

Nem mellékesen csak a minimális helyreállítás is olyan erőforrásokat köt le, amit a fronton is fel lehetne használni.

Lеncsés István 2019.01.16. 16:23:39

@Stenonis: Arról nem is szólva hogy mennyi erőt köt le a sok civil sebesült ápolása.

rallus 2019.01.16. 16:25:18

Mintegy mellékesen a lakosság bombázása nagyszerűen illet a Morgenthau tervbe....
Néhány bombát áldozhattak volna a koncentrációs táborokba vezető vasútvonalakra is, bár akkor a háború után az angoloknak több, a zsidó menekülteket szállító hajót kellett volna elsüllyeszteni...

Lеncsés István 2019.01.16. 16:25:31

@Mr. Neutron: @Nazareus: Unalmas a csávó hogy mindenhová beokádja az írásainak a linkjét.

ötköb 2019.01.16. 17:06:29

Nem volt véletlen a német városokban élő nők között az a szólás, hogy " inkább 3 orosz a hasamon, mint 10 amerikai a fejem felett"
Lehet utólag ítélkezni, de a németek szelet vetettek és vihart arattak.
De tanult belőle Európa. A legnagyobb érték a béke.

sage5 2019.01.16. 18:06:09

@ötköb: sajnos a beke nem ennek koszonheto, hanem az atomfegyvereknek.

Void Bunkoid 2019.01.16. 19:06:33

@balfaszokkal sáncoló: a schrage musik csak addig volt veszélyes, amíg meg nem jelentek az amerikaiak a B-17eseikkel, amin volt alsó szervómotoros gömbtorony, onnantól kezdve eléggé életveszélyes volt alulról támadni bombázóra - többek között pont ez a gömbtorony ihlette a Millennium Falcon AA lövegeit is a Csillagok Háborújában, sőt, az egész Halálcsillag elleni támadás gyakorlatilag az 1943-as Operation Chastise (a pattogóbombás brit gátrobbantós küldetés) "űroperásított" verziója :)

A B-17esek feltűnésével a német vadászok már leginkább a tök frontális szembetámadást választották, azonos magasságról, ugyanis a legtöbb amerikai bombázógép szemből volt a legvédtelenebb, és ha netán sikerült kilőni a pilótafülkét, a sorsa azonnal megpecsételődött. Hátulról-alulról, vagy hátulról felülről lehetetlen vállalkozás volt támadni, eleve százával és elég zárt kötelékekben repültek a bombázók, egymást is fedezve, egyszerűen nem lehetett holttérbe kerülni, folyamatosan tűz alatt volt a vadász.

Persze, ez volt az egyik legnehezebben kivitelezhető támadás - kurva gyorsan repülj szembe valamivel, ami szintén kurva gyorsan közeledik, nagyon kicsi célpontot mutat, és no tessék, találd el. De így legalább megvolt az esély arra, hogy többször is rácsaphass, ha még időben leborítottál és indultál a következő körre.

1944-45-tel már ennek is vége szakadt, amikor megjelentek a P-51 Mustang kísérő vadászok, amik a korai sugárhajtású gépeket lepipáló sebességgel, hatótávolsággal és magasságplafonnal rendelkeztek, és sokszor már azelőtt elkezdték megtizedelni a német védővadászokat, amikor még a bombázók bőven a légvédelem hatótávolságán kívül jártak.

Lord_Valdez · http://liberatorium.blog.hu/ 2019.01.16. 21:29:54

@kun andras: @laci_52:
Nem. Felhívnám a figyelmet egy angol parlamenti képviselő beszédére 1932-ből (saját fordításban):
"Úgy hiszem, az utca embere számára is nyilvánvaló, hogy semmi hatalom a Földön nem tudja megvédeni a bombázástól. Mondjanak az emberek bármit neki, a bombázó mindig át fog jutni. Az egyetlen védekezés a támadás, ami azt jelenti, hogy több nőt és gyereket kell megölnünk és gyorsabban, mint ahogy az ellenség teszi, ha meg akarjuk menteni magunkat."
Nagyjából igaza volt. Nincsen sok választás, mert te visszafoghatod magad, de ha az ellenség nem teszi meg (,már pedig a németek nem tették), akkor vesztettél.

Egyébként a stratégiai bombázások célja elsősorban nem a lakosság irtása volt, hanem az ipari/logisztikai kapacitás megsemmisítése (,ami történetesen leginkább a városokban koncentrálódik), illetve másodlagosan a harci kedv megtörése.

TSandor Toth 2019.01.16. 23:18:47

Ha a puszta létedért küzdessz akkor bármi fegyver lehet. Annak az idióta osztráknak az volt a célja, hogy faji alapon kiirtsa a föld lakosságának azt a részét amelyiket nem tartott további életre megfelelőnek. Az ilyen idiótával és szolgalelkű hülye követőivel szemben bármi megengedett.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2019.01.17. 01:00:52

@laci_52: 1. Nem volt több áldozata.

2. A LW egyetlen tagját sem vonták felelősségre a civilek bombázása miatt. Ugyanezen elv mentette meg Dönitzet is a halálos ítélettől, mert mellette tanúskodott emlékeim szerint Nimitz, hogy ők is támadták a japó kereskedelmi hajókat.

Tehát ez a háborús bűnös mércézés kicsit céltalan és uncsi.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2019.01.17. 01:03:39

@Void Bunkoid: A SM-ot nappal is használták volna? Erről én eddig nem hallottam. Csak éjszakai vadászaton volt értelme használni eleve a jenkik meg nem repültek éjszaka.

I_Isti 2019.01.17. 11:48:12

Mondjuk az érdekes, (látva a brexites bohózatot), hogy a negyedik birodalom fegyverek, vadászgépek, és bombázók nélkül is sokkal jobban be tudta csicskáztatni a briteket, mint a harmadiknak nevezett nácik...

Fredddy 2019.01.17. 12:19:04

@I_Isti: ezek a britek már nem azok a britek, a két világháború teljesen megroppantotta a Birodalom erejét, több, mint 70 éve folyamatos oszlásban vannak. Bár legkevésbé rajta múlt, de II. Erzsébet uralkodásával százalékos területveszteségben talán csak a mi IV. Károlyunk vetélkedhet.

MZoli 2019.01.17. 15:01:55

@balfaszokkal sáncoló:

www.abebooks.co.uk/book-search/title/rocket-fighter-story-163/author/mano-ziegler/

Ha jol emlekszem o irt arrol, hogy kiprobaltak nappal Me 163-asrol inditva, ebben a konyvben. Ujra kellene olvasni a konyvet, hogy bovebbet irjak rola.

Mr. Neutron 2019.01.17. 17:36:47

Ezt a sztaniolcsík szórásos zavarást később is, pl. még a koreai háborúban is alkalmazta az USA. A fejlettebb, adaptív alkalmazás úgy történt, hogy a bombázó védelmi rendszere bemérte, milyen frekvencián dolgozik a légvédelmi radar és a szóróberendezés (amely egy letekeredő sztaniolszalagot vagdosott) automatikusan ahhoz állította be a levágott sztanioldarabok hosszát.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2019.01.17. 20:45:09

@Mr. Neutron: Ezt melyik berendezés lenne? Mert a '60-as évek óta van integrálva ilyen berendezés a jenki gépekbe, de azoknál kazettákba töltetetek vannak, ezért nem lehet vágni. Van mindenféle méretben emiatt.

Annyi féle radar nem volt, ami indokolva volna ezt a "szecskázást". Én is hallottam már ezt így, de soha senki nem linkelte, hogy melyik berendezés volt, ami így működött.

Mr. Neutron 2019.01.17. 23:52:04

@molnibalage: Sajnos nem tudok forrást adni. Egy régi Haditechnikában olvastam róla, azt hiszem.

Void Bunkoid 2019.01.18. 03:46:51

@balfaszokkal sáncoló: EGY darab iker .50-es

Oldalról már a tetőn levő (2x .50), az oldalsó (1x .50) és valamennyire még az alsó gömblövész (2x .50) is tudott lőni, hátulra ugyan szintén egyetlen .50-es jutott, ám elég durván páncélozva, valamint ha netán a faroklövészt kilőtték, attól még a gép bőven el tudott jutni a célig és rádobálta a bombáit.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2019.01.18. 07:55:21

@Mr. Neutron: Akkor majd nyomozok tovább. Fater mesélt róla nekem. A Tornado-kon levő zavaró konténer lehet, hogy tud ilyet még ma is, egy fotó alapján felmerült bennem ez, csak sajnos nincs meg már az a kép.

A normál gépek és eszközök biztosan nem tudnak ilyet, mert előregyártott tölteteket használnak. Ma már sok értelme nincs is a chaff-nek, az idő túllépett rajta.

csi szi 2019.01.18. 14:53:34

@TSandor Toth: Nem volt a célja a "világuralom" sem a németeknek, sem a japánoknak. Az más kérdés, hogy a kiszemelt "életterükben" miket tettek, illetve terveztek.

csi szi 2019.01.19. 18:13:20

@balfaszokkal sáncoló: Vadászkíséret nélkül azért a négymotorosok elég könnyű zsákmány voltak a gépágyús vadászoknak (lásd a Schweinfurt elleni 1943 augusztusi támadást). Amit Bunkoid írt, az inkább az amerikai tervezők vágyálmaiban volt így.

David Bowman 2019.02.12. 16:36:46

@Patak M: Pont, mint a francik, vagy az angolok.

David Bowman 2019.02.12. 16:39:07

@Stenonis: Hamburg bombázása pont az ellenkezőjét érte el. Rengeteg ember maradt munka nélkül a városban. Ezeket a hadiipar alkalmazta.
süti beállítások módosítása