Hirdetés

"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Hirdetés

Facebook

Bullshit Hunting Season

Cikkek

  • KatPol Kávéház CVI. - Pokolban a legjobbakAz ukrajnai háború eseményeit figyelve nem lehet elmenni a Jevgenyij Pirgozsin nevével fémjelzett – és vele gyakorlatilag eggyé váló – Wagner katonai magánvállalat mellett, amely a szíriai és afrikai...
  • KatPol Kávéház C. - Az afrikai magyar impexesKedves hallgatóink! A KatPol Kávéház a századik alkalomhoz - reményeink szerint - méltón egy különleges adással jelentkezik. Az eddig megszokottaktól eltérően nem egy filmet vagy sorozatot elemzünk,...
  • KatPol Kávéház XCVIII. - Téli hadjáratVannak viharos múltú települések, ahol sosem felejtik el a háborút, amely átgázolt rajtuk, és egyfajta helyi hagyományt teremtve rendszeresen meg is emlékeznek róla (hacsak külsö politikai körülmények...
  • KatPol Kávéház LXXXIV. - A vihar előtti vihar"A hűség a becsületem" - a nemzetiszocialista Védőosztag jelmondata a piac kemény viszonyai között élő könyv- és lapkiadók, és az állítólagos barna veszedelemre fixálódott újságírók együttes...
  • KatPol Kávéház LXV. - ImposztorokAz 1921-es év a Horthy-rendszer megszilárdulását hozta magával (ezzel foglalkozik Veszprémy László Bernát új könyve is). Ez a Bethlen István nevével fémjelzett konszolidációs időszak első napjaiban...

Címkék

1.vh (8) 18+ (1) 2.vh (90) afganisztán (53) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) amerikai polgarhaboru (5) argentína (3) atom (39) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (2) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (54) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (10) dánia (2) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (20) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (12) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (48) franciák (38) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (31) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (40) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (42) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (17) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (25) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (6) kémek (7) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (86) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (21) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (50) lengyelek (11) libanon (45) libéria (6) líbia (15) macedónia (3) magyarország (42) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (6) németek (55) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (3) olaszok (11) omán (1) örményország (5) oroszország (98) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (66) powerpoint (2) propaganda (65) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (14) repülőnap (3) róma (2) románia (6) spanyol polgárháború (3) sri lanka (13) SS (5) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (71) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (29) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (17) ulster (2) usa (165) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (24) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

COIN repülőgépek V. - a második mennykő

2016.03.20. 09:05 Rammjaeger83

40 évvel ezelőtt, 1976. március 20-án ünnepélyes ceremónia keretében állították hadrendbe az amerikai légierő (USAF) harcászati alakulatainál az A-10-et, a hidegháború egyetlen, kifejezetten légitámogatásra tervezett amerikai repülőgéptípusát. Egy olyan háborúra való felkészülés eredménye, amely valószínűleg nem tartott volna néhány hétnél tovább, ennek dacára több, Európán kívüli hadművelet agyonhasznált veteránjává és a leváltására tett kísérletek túlélőjévé vált, amelynek kiselejtezése a dolgok jelenlegi állása szerint 2022-ig várat magára. De ha az orosz gőzhenger rá nem gurul a Baltikumra, és/vagy az idei amerikai elnökválasztások győztese nem indít újabb katonai beavatkozást valami egzotikus sivatagi tájon, akkor könnyen lehet, hogy az Iszlám Állam elleni bombázóhadjárat lesz az A-10 utolsó háborúja. Ezért, és az évforduló alkalmából döntöttünk úgy, hogy a teljesség igénye nélkül, de azért bemutatjuk a gép elég egyedi karrierjét. A COIN-repülőgépekről szóló sorozatunk befejező részében tesszük ezt, mivel a tervezés kezdeti, hamar meghaladottá vált szakaszában még ez volt a kiszemelt elsődleges feladatkör, amihez a kiforrott típus paradox módon több esetben is visszatért a XXI. században. A társszerző proletair a Lemilről, akinek itt is megköszönjük fáradozásait.

A szárazföldi csapatok légi támogatása szinte egyidős a légi hadviseléssel. A 2. világháború idején már gyártottak és bevetettek olyan repülőgépeket, amiket kifejezetten erre a célra terveztek. A gyalogság és az egyre fejlődő páncélos fegyvernem légi támogatására számos híres-hírhedt repülőgéptípust fejlesztettek ki, a németek többek között a Junkers Ju-87 zuhanóbombázót, a szovjetek az Iljusin Il-2 csatarepülőgépet (штурмовик). A németek a háború közepére hadrendbe állították a Henschel Hs-129 típusú csatarepülőgépüket, aminek fő feladata már nem csak a tűztámogatás volt, hanem a páncélosok elleni harc is. Az amerikaiak és a britek nem rendelkeztek kifejezetten ilyen célra tervezett repülőgépekkel, náluk az volt a jellemző, hogy nagy teljesítményű, elsősorban vadászgépnek tervezett gépeket alakítottak át vadászbombázó feladatokra, például a Republic P-47 Thunderbolt-ot, vagy a Hawker Thyphoont. Az Il-2 és a Hs-129 viszont az eredeti feladatkörük miatt szerkezetükben sok újítást tartalmazott. Mindkét gép erős páncélzattal és nagy erejű fegyverzettel rendelkezett.

Egy rövid nyelvészeti kitérő, az esetleges félreértések tisztázására: a légitámogatásra szánt, kis magasságból támadó, rendszerint páncélozott repülőkre használt "csatarepülőgép" szó egy német katonai kifejezés tükörfordítása. Már a spanyol polgárháborúban megjelent, az angol és orosz nyelvbe nem szivárgott át, mára nagyrészt a német nyelvből is kikopott, de érdekes módon Magyarországon azóta is vígan jelen van a katonai szaknyelvben, dacára a szovjet katonai szaknyelv meghonosítására tett lépéseknek a szocializmus évtizedeiben.

najn8jtz6php2vwqsb87g41jo1_500.jpg

A Hs-129 alulmotorizáltsága és kis darabszáma miatt nem nagyon befolyásolta a szárazföldi hadműveleteket, még úgy sem, hogy a legnagyobb űrméretű fedélzeti fegyverzettel rendelkezett a 2. világháborúban bevetett repülőgépek között, holtversenyben a B-25 ágyúval ellátott változataival. Az eleve kis darabszám és a megbízhatatlan motor mellé a védőfegyverzet hiánya is párosult, így viszonylag könnyű prédája lett az ellenséges vadászgépeknek. A Ju-87 páncélromboló változata sem volt sokkal jobb helyzetben ezen a téren. A szovjetek viszont nagyon komolyan gondolták a dolgot, és az Il-2-est iszonyatos tömegben gyártották, olyannyira, hogy nem csak a 2. világháború legnagyobb darabszámban előállított repülőgépe lett, hanem a harci gépek közül mind a mai napig nem gyártottak egy típusból ennyit. Az amerikaiak a háború végén kezdtek rendszerbe állítani kifejezetten földi csapásmérésre kifejlesztett repülőgépeket. Ilyen lett a Douglas AD-1 (későbbi nevén A-1) Skyraider, amely szolgált Koreában, de a vietnami háborúban is kiderült, hogy van további igény efféle légcsavaros támogató gépekre.

A hidegháború békésebbik hadszínterén, vagyis Európában viszont más volt a helyzet. A Vasfüggöny keleti oldalán ott voltak a Varsói Szerződés páncéloshadosztályai, olyan szárazföldi csapásmérő erőt képviselve, amilyet addig nem (és azóta sem) látott a vén kontinens. Ez ellen már nem lett volna elegendő az addigi technika, így az amerikai légierő megrendelt egy olyan géptípust, amelyiknek már a páncélosok pusztítása volt a fő feladata. Ehhez olyan gép kellett, ami alacsony magasságon, relatív kis sebességgel repül, tekintélyes fegyverzetet szállít, és túlélőképessége átlagon felüli. Ez lett az A-X program célja, amire a Northrop YA-9 és a Fairchild Republic YA-10 tervei lettek kiválasztva. A két gépnek hordoznia kellett a General Electric GAU-8 Avenger típusú, 30 mm-es forgócsöves gépágyút. A tesztrepülések után a légierő az YA-10-est választotta sorozatgyártásra érdemesnek, az YA-9 ment a levesbe. Vagy éppen annyira nem is, mert a szovjetek hasonló feladatkörű Szu-25 típusú gépe feltűnően hasonlított a Northrop gépére.

943988_10206258785128561_6557034066426296675_n.jpg

A P-47 emlékére hivatalosan Thunderbolt II néven rendszerbe állított, nem hivatalosan "varacskos disznónak" (Warthog) gúnyolt típus roppant körültekintően lett megtervezve. A sarokkövet az Avenger jelentette. Az óriási méretű fegyver és a lőszer elég sok helyet foglalnak el, az egész géptörzs úgy egyharmadát. Tűzgyorsasága, és a rendszeresített lőszere az akkori szovjet páncélostechnikára halálos veszélyt jelentett. A nagy tűzgyorsaság miatt a fegyverrel nem is lehetett hosszú sorozatokat lőni, de nem is igazán volt erre szükség. Egy másodperc alatt akár 70 db lőszert is kilőhetett (a tűzgyorsaság állítható).

thumb_gau-8_meets_vw_type_1_vk_content_image.jpg

A pilótafülkét titánból készült páncélzat veszi körbe, a hidraulikus kormányszerveket megtöbbszörözve készítették, hogy találat esetén működőképes maradhasson. A két sugárhajtómű a törzs végén, kétoldalt elég magasan lett elhelyezve, így elkerülték, hogy kiépítetlen tábori kifutópályákon a hajtómű idegen anyagokat szívjon be. Ez az elrendezés lehetővé tette azt is, hogy az újrafelfegyverzésre és -feltöltésre leszállt gép körül a földi személyzet biztonságosan tevékenykedhessen. Az A-10 egy hajtómű kiesése esetén is röpképes marad.

A vízszintes vezérsík két végén osztottan helyezték el a függőleges vezérsíkokat, ez a megkettőzés a manőverezést, és sérülés esetén a túlélőképességet segítette. Mivel a vízszintes vezérsík a hajtómű mögé nyúlik, és kissé alatta van a hajtóműkiömlőnek, valamennyi védelmet kínál a légvédelmi gépágyúk tüzétől, és kisebb az esélye annak is, hogy hőkövető keresőfejjel ellátott légvédelmi rakétákkal befoghassák. A futóművek masszívak, a hidraulika sérülése esetén is kioldhatók, ilyenkor saját súlyuknál fogva nyílnak ki hátrafelé, és a menetszél segíti a pozicionálást. A főfutók kerekei behúzott állapotban félig kilátszanak, így ha a futóműnyitás mégsem lehetséges, egy hasra szállásnál minimális sérüléssel le lehet tenni a gépet, mert bár az orrfutó bent marad, a gép a főfutók kerekein fog állni.

A tervezésnél fontosnak tartották, hogy a gép szerkezete és rendszerei minél egyszerűbbek, így könnyen karbantarthatóak legyenek. A pilótafülke hagyományos, analóg kijelzős műszerekkel lett tervezve, mellőzve az akkoriban beszivárgó digitális varázslatot. A pilótának nincs szükség külön beszállólétrára, az a gépből kihúzható. (Ez a kialakítás annyira nem jellemző a szárazföldi gépeknél, sokkal inkább a repülőgép-hordozós típusok jellemzője.)

Az A-10 szárnyai alá rengeteg fegyvert lehet függeszteni, sokkal könnyebb lenne azokat felsorolni, amiket nem hordozhat. A fő függesztmény az AGM-65 Maverick irányítható levegő-föld rakéta, főleg páncélosok ellen, aztán jönnek a nem irányítható rakéták blokkjai, lézer- vagy GPS-vezérlésű bombák, mindenféle vezérlés nélküli hagyományos bombák, kazettás bombák, napalmtartályok, pót-üzemanyagtartályok, gépágyúkonténerek, önvédelmi célra Sidewinder légiharc-rakéták, berendezések elektronikus zavarásra. (Amelyeket kihagytunk, azok tervezőitől és gyártóitól elnézést kérünk.) Ezeket természetesen lehet variálni, feladattól függően. De a főszerepet, akárcsak az Il-2 esetében, a fedélzeti gépágyúnak szánták, már csak azért is, mert annak találata nem feltétlenül robbantja ugyan darabokra a célbavett szovjet gyártmányú páncélost vagy egyéb harcjárművet, de szinte biztosan mozgás- és harcképtelenné teszi azt, ennél többet pedig nem vártak el tőle.

A rendszerbe állítás különösebb zökkenők nélkül ment. Ez annak fényében még érdekesebb, hogy nem létezett kiképző változat. (Készült éjszakai harcra egy kísérleti kétüléses változat, de a gyártásra-rendszeresítésre nem jutott keret a költségvetésben.) Az USAF A-10-esekkel felszerelt századait az alapkoncepcióból adódóan elkezdték áttelepíteni Európába, azon belül is a Német Szövetségi Köztársaságba és Nagy-Britanniába, de jutott belőlük Dél-Koreába és Japánba is.

3_2.jpg

Az A-10 csapásmérő képessége mellé megkapta még a Forward Air Control (előretolt légi irányítás) feladatát is, így az erre kijelölt gépek az USAF nevezéktan szerint OA-10 jelölést kapták. Valójában semmi extra felszerelést nem kaptak, ráadásul bevetéseken ugyanazokat a fegyvereket hordozhatta, mint azok a gépek, amiket a harctér felett irányított, így később az O (Observer) betűt elhagyva visszatértek az eredeti jelölésre. Ebben a korszakban az A-10 lényegében az arcvonal kritikus pontjain, nagy számban, kis távolságokra bevetett légi fogyóeszköz szerepét kapta egy olyan lehetséges összecsapásban, ahol az érvényes NATO-doktrína értelmében légi- és technológiai fölény birtokában, azaz optimális esetben atomfegyverek bevetése nélkül is meg kellett volna még német földön állítani a Varsói Szerződés konvencionális orvtámadását.

a10_fulda.jpg

A hidegháború szerencsére nem csapott át igazi fegyveres konfliktussá Európában, ráadásul az 1989-es rendszerváltásokkal, majd a VSz és a SzU szétesésével a vörös páncélos veszedelem rémképe is szertefoszlott. Ezekben az években vetődött fel először az A-10 kivonásának ötlete, hiszen úgy tűnt, hogy nem lesz már rá szükség, vagy ha mégis, akkor könnyű célpont lesz a növekvő képességű szovjet csapatlégvédelem számára, mert már tulajdonképpen elavult (lásd „szögegyszerű” avionika), szóval csak a pénzt viszi - a gyártását egyébként már évekkel korábban leállították.

Aztán 1990-ben Irak lerohanta Kuvaitot, ezzel rég nem látott egységbe forrasztva az ENSZ-tagállamokat. A felszabadító hadművelet, amelyre a következő télen sor került, utólag már afféle sétagaloppnak tűnik a laikusok számára. Tény, hogy az amerikai dominanciájú ENSZ-kontingens mennyiségben és minőségben is felülmúlta az iraki sereget, de annak nagy számú harckocsija, az Irán elleni 8 éves háborúban szerzett tapasztalata azért aggasztotta a kellemetlen vietnami élményekre még élesen emlékező jenki parancsnokokat.

A szárazföldi támadás előtt egy nagyszabású légi offenzívát terveztek. A Panama elleni 1989-es invázióban debütált F-117-es lopakodók vadászbombázókkal együtt, erős elektronikai zavarás mellett meggyengítik az iraki vezetési pontokat, lekötik, majd megsemmisítik a légvédelmet, a vadászgépek kivívják a légi fölényt, ezután pedig a vadászbombázók és csapásmérők nekieshetnek az iraki szárazföldi erőknek. Itt kapott főszerepet az A-10-es.

Mellesleg a panamai műveletben az F-117 mellett több olyan haditechnikai eszköz is először került alkalmazásra, amely később széles körben ismertté vált, de a szükséges hatósugár és lehetséges célpontok híján az A-10 kivételt jelentett. Nem kapott szerepet a grenadai invázióban és a rossz emlékű szomáliai ENSZ-műveletben sem, ami a típus hírnevére nézve szerencsés fordulatnak mondható.

A rút kinézete és alacsony sebessége miatt a vadászpilóták által lesajnált A-10-esek kiválóan szerepeltek. Utólagos számítások a típus javára írták többek között 926 tüzérségi eszköz, 501 lövészpáncélos és 1106 teherautó kiiktatását. Az A-10-pilóták még két légigyőzelmet is elkönyvelhettek: gépágyúval lőttek le iraki helikoptereket. Természetesen nem ez jelentette a legfőbb eredményüket, hanem 987 iraki harckocsi kilövése, ám ezt többnyire rakétákkal, nem pedig gépágyúval érték el

A gépek hadrafoghatósága végig magas volt (95 %-feletti), harc közben négyet lőttek le, mindet légvédelmi rakétával. Három további gép olyan súlyosan megrongálódott, hogy később leselejtezésre került. Ha a vietnami volt az első háború, amelyről a TV-ben közvetítettek a belföldi közönségnek, az Öböl-háborúról el lehet mondani, hogy a médiaérdeklődés ill. -feldolgozás még magasabb szintje mellett zajlott a kábéltévék, hírcsatornák és műholdas tudósítások korában. A világ nagyon gyorsan tudomást szerezhetett az A-10 és általában az amerikai légierő sikereiről.

Nyilvánvalóan ez is hozzájárult ahhoz, hogy a típus kivonása lekerüljön a napirendről. Ugyanakkor bebizonyosodott, hogy az F-16 vadászbombázó változata, amit az A-10 váltótípusának szántak, a légitámogatás szerepében nem váltotta be a reményeket. Az pedig jellemző a történelem kifürkészhetetlen útjaira, hogy nem a később magasztalt A-10 bizonyult a földi csapásmérés legeredményesebb sivatagi igáslovának, hanem az F-111, amely éppenséggel kiesett a haditechnikai „sztárság” szerepéből, sőt kifejezetten ellentmondásos megítélést tudhat magáénak a fejlesztési folyamat és az alapkoncepció problémái miatt.

Az erdős-mezős német vidék hiányát, az ENSZ-művelet támadó jellegét és az iraki hadsereg nem valami meggyőző teljesítményét leszámítva tehát a "Sivatagi Viharban" olyan szerep jutott az A-10-nek, amire azt kifejlesztették, ám ez a típus későbbi pályafutására nem mindig vonatkozott. A 2003-as iraki "második felvonás" során, továbbá a tálib rendszer megdöntésére irányuló afganisztáni hadjárat utolsó, 2002. márciusi szakaszában az A-10 alkalmazása ugyanolyan céllal és módon zajlott, mint az 1991-es Öböl-háborúban, azzal a különbséggel, hogy kevesebb harcjárművet kellett semlegesíteni, a légvédelmi tűz még alacsonyabb kockázata mellett. Az "Iraki Szabadság" hadművelet folyamán pl. egy A-10-et lőttek le és kettőt rongáltak meg.

kim_campbell_damage_a10.jpg

Korábban, a '90-es években a Disznó első európai bevetéseire is sor került a Balkánon, igaz nem harcoló amerikai csapatok támogatására, "csupán" a diplomáciai nyomásgyakorlás eszközeként, ahol a saját veszteségek elkerülése volt a legfőbb szempont. Az 1995-ben indított Operation Deliberate Force keretében boszniai szerb tüzérségi állásokat támadtak, az 1999-es Operation Allied Force idején pedig légi kutató-mentő egységek védelmét is ellátták. A legismertebb ilyen bevetésükön a Szerbia felett lelőtt F-117 Nighthawk pilótájának kimentésére küldött helikoptereket kísérték.

Az egykori szovjet harckocsihadseregek eszközparkját már zömében szétrágta az idő vasfoga, amikor a sokáig mellőzött afganisztáni konfliktuszóna újbóli felértékelődésével, az iraki stabilizáció nem kevésbé súlyos buktatóival, és az Arab Tavasz következményeivel új, az eredetitől még jobban eltérő feladatok hárultak az A-10-re. A líbiai polgárháborúban és az Iszlám Állam elleni beavatkozás során már nem amerikai v. brit csapatoknak, hanem aktuális helyi szövetségesként kezelt, alapvetően könnyűfegyverzetű milíciáknak kellett légitámogatást nyújtani, harckocsikkal és egyéb "kemény" célpontokkal pedig szinte alig kellett számolni már. Itt a körülmények sok tekintetben a gyarmati légi rendészet brit módszertanára hajaztak, ennek megfelelően szerényebb méretű bevetésekről beszélhetünk, mint amelyekre az Öböl-háborúkban sor került.

A felkelőkkel vívott harcban Irakban és Afganisztánban az amerikai gyalogságnak olyan repülő támogatására volt szüksége, amelynek csapásait igen közel lévő ellenséges fegyveresekre is rá lehet irányítani gyors harctéri kommunikáció révén, kellő páncélzattal rendelkezik légvédelmi gépágyúkkal és vállról indítható rakétákkal szemben, továbbá huzamosabb ideig a harci zóna légterében tartózkodhat arra az esetre, ha azonnal be kellene avatkoznia. Ezeknek a feltételeknek az A-10 felelt meg jól, a légierő többi géptípusa nem, de a hadsereg harci helikopterei sem. Mondhatni a történelem ismételte magát, hiszen az elődöt, az A-1-et is hasonló hiány pótlására kényszerültek bevetni annak idején.

A korosodó gépparknak ennek jegyében intenzív igénybevétel lett az osztályrésze, amely minden bizonnyal a nyugdíjazás előrehozásához vezetett volna, ha korábban nem indítanak egy szárnycsereprogramot az élettartam meghosszabbítására, továbbá nem látják el a gépeket digitalizált fedélzeti rendszerekkel, célkereső konténerekkel és új hordozható fegyverzettel. A modernizált változat, az A-10C így már megütötte azt a technológiai színvonalat, ami a 2000-es években szokásosnak számít a nyugati légierőknél, ám ez köznapi kifejezéssel élve ráncfelvarrást jelent, nem pedig olyan továbbfejlesztést, ami a típusban rejlő képességek hosszú távú bővítésére irányul. A hadrendbe állított 713 példányból mára 283 maradt, és ezek fokozatos kukázása a közel-keleti fejleményektől függetlenül is minden számítás szerint meg fog történni. (Mindenesetre a meteorológiai kutatásban biztosan lesz még szerepe a típusnak, szóval a rajongóknak nem kell csüggednie.)

Összességében az A-10 az Egyesült Államok katonai-ipari komplexumának ellentmondásokkal teli mostohagyereke. A légierő parancsnoksága már évtizedekkel ezelőtt szívesen megszabadult volna tőle, mégis elrendelik a bevetését újra és újra. Kénytelenek így tenni, mert ezt a hidegháborús csatalovat nem lehet nélkülözni a katonai intervenciók során, melyeket az "új típusú" biztonságpolitikai fenyegetések és a posztbipoláris hegemónia bűvkörében élő amerikai törvényhozás elrendel. És amikor ezek az intervenciók elhúzódó, kétes eredményeket produkáló, sőt politikai tehertételt jelentő háborúkká váltak, az eseményeket követő közönség elkönyveli az A-10-et költséghatékony és ígéretes fegyverrendszernek egy olyan világban, ahol az USAF mellett egyetlen légierő sem rendszeresítette azt, és ahol a 3. világháború megvívására több évtizeddel ezelőtt kifejlesztett harceszközök üzemben tartását általában pénzkidobásnak szokás tekinteni.

Az A-10 fejlesztése során még vajmi kevéssé volt szempont az exportpiacra való betörés, ám az Öböl-háború után a légierő szívesen mondott volna búcsút a géppark feleslegessé vált részének ilyen módon. Két érdeklődő NATO-tagállam, Törökország és Görögország ettől végül pénzügyi megfontolásokból eltekintett, Srí Lanka pedig azelőtt eredménytelenül próbálkozott a típus beszerzésével COIN-feladatokra. Az A-10 strapabírására, alacsony üzemeltetési költségére hivatkozó amerikai véleményeket meg lehet érteni, ha az USAF többi eszközét vesszük alapul, de az A-10 nem veheti fel a versenyt ezen a téren a COIN-ra optimalizált olcsóbb típusokkal, mint pl. a Super Tucano. Az Avenger gépágyú pedig egyszerűen túlzás bármilyen célpont ellen, ami egy harckocsinál sérülékenyebb, uránmagvas lőszer használata nélkül pedig nem lehet teljesen kiaknázni a benne rejlő lehetőségeket, amely nyilvánvaló mínuszpont minden lehetséges vásárló szemében. Ha pedig az A-10 eredeti funkcióját vesszük alapul, könnyen felmérhető, hogy a hetvenes-nyolcvanas évek NATO-doktrínájának lemásolásával egyetlen ország sem fog egyhamar próbálkozni.  

A kijelölt váltótípus, az F-35 Lightning II a legambiciózusabb beruházás az ipar és tudomány történelmében, amely a haditechnikai multifunkcionalitás megvalósítására irányul, így annyira különbözik a specializált A-10-től, amennyire két harci gép egyáltalán különbözhet. És akármilyen mértékben szaladnak is meg az F-35-program költségei, minden társadalmi és gazdasági körülmény a többfunkciós harceszközök fejlesztéséhez kedvez, amely a költségcsökkentés csábító ígéretét hordozza, ugyanúgy, mint a pilóta nélküli repülőgépek, ill. a könnyű csapásmérő turboprop gépek bevetése olyan feladatokra, melyet eddig az A-10-re osztottak. Az A-10 nemcsak az USAF első csatarepülőgépe, de minden jel szerint az utolsó is, sőt magának a csatarepülőgép-koncepciónak is a világméretű leértékelődés lesz a valószínű sorsa.

40 komment


| More

Címkék: usa évforduló coin légierő hidegháború

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr128475408

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kullancs1983 2016.03.20. 09:39:40

Ha jól tudom Dél-Korea jelentkezett be nemrég néhány A-10-ért, de nem kapott. Pedig szerintem nekik épp ideális lenne a rengeteg északi tigrispegazus meg a többi ellen...

És lehet hogy kivívom a rajongók haragját, de mit ér a meteorológiai A-10, ha nincs brrrrt? :)

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2016.03.20. 17:29:03

@Kullancs1983: brrrrrrt felhő, brrrrrrt napsütés, brrrrrt tornádó. Szóval lenne annak sok munkája ott is :)

HTKA-n nemrég jelent meg egy cikk a lehetséges váltótípusokról (htka.hu/2016/03/11/usaf-tanulmany-keszul-az-a-10-utodjarol/), ami bennem kételyeket támasztott. Értem én, ha Toyota Hylux-alapú platformok (ha egyszer valamiért autót kellene vennem, akkor ilyet veszek) ellen jó a turboprop gép is, csak kérdés, hogyan alakulnának a veszteségek (pilótában mérve). Persze még mindig jobb annál, hogy valami Predator/Reaper-klónt használni CAS-ra. Pedig az biztos olcsóbb.

Dél-Korea esetében mondjuk én is meggondolnám egy hasonló típus fejlesztését. Azért ez mégsem egy fantom-bevonatú osonó, aminek a kifejlesztése annyiba kerül, amit nálunk a politikusok egy évszázad alapján lop... keresnek meg gondos munkával. Gépágyú van, építenek hengert köré valami gazdaságos kompozitból, meg raknak két turbofant a végére és szárnyakat az oldalára. Lehet, hogy nem tüzel urán-kriptonit lőszert - bár ha van Dél-Koreában atomerőmű és dúsítanak hozzá uránt, akkor biztos van olyan output, ami U-238-ban gazdag (míg 235-ben szegény - mármint a megszokott 0,72%-hoz képest is). Lehet vele napalmot szórni a Bölcs Vezető háznépére, az intelligens fegyvereket meg majd oda viszi a rendes flotta.

Kullancs1983 2016.03.20. 18:51:29

@sirdavegd: Ha bennehagyják az ágyút, egye fene. :D
Olvastam, más kérdés hogy mit fogadnak meg az észrevételek közül, aztán abból mit sikerül keresztülvinni.
A déliek már belekezdtek a saját lopakodóba, egy tankvadászt is összehozhatnának, de minek ha úgyis ott az amerikaiaké? De ha egyszer tényleg kivonják, lehet hogy összeraknak egy K-10-et helyette. :)
Ja, és a szegényített urán helyett volfrám? Állítólag ugyanolyan jó, csak drága. Már ha nem keverem egy másik egzotikus nevű anyaggal..:)

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.03.20. 19:07:31

@Kullancs1983: Nem kevered, de ilyen lőszert nem rendszeresítettek hozzá, csak uránmagvast meg hagyományosat.

www.bandepleteduranium.org/en/the-a-10-warthog-raising-depleted-uranium-threshol

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2016.03.20. 19:21:10

@Kullancs1983: Annyira nem vagyok otthon a sugárzó dolgokban, mint a mellettem tevékenykedő női személy, de az uránmagvas lőszer az nem az urándúsítás amúgy haszontalan mellékterméke? Az uránkészletek 99,284%-át alkotó U-238 alapvetően nem túl sok mindenre jó (oké, lassú neutronnal találkozva idővel plutóniummá alakul a wiki szerint), mert hasadásra a 0,72% súlyú U-235 alkalmas. Így a gázzá alakított szunymót addig centrifugálják, míg nyomottvizes reaktornál elfogadható 5-10% (? így emlékszek, de most nem lelem a számot, fegyverhez tudtommal ennél jóval nagyobb dúsítottság kell) arányt el nem érik. Illetve a használt fűtőelemeket is fel szokták dolgozni a bennük lévő maradék U-235 és egyéb egzotikus hasadványok (pl. plutónium) kinyerése végett. Ebben is van egy csomó U-238, ami megint csak felesleges. Innentől lehet belőle páncélt készíteni Abramshoz, meg lőszert A-10-hez. A sugárzása elméletileg nem komolyabb, mintha gránittal burkolnánk a szobát (a bagósok tüdeje ennél jóval többet kap a növénykében felhalmozódó izotópok miatt).

Most nézem, hogy a "1974 Korea-US Atomic Energy Agreement" alapján Dél-Korea nem dúsíthat uránt vagy dolgozhat fel fűtőelemet, szóval importra szorul (kb. olyan mint mi, csak ők erőműveket is exportálnak). Tehát nem tudnának uránmagvas lőszert készíteni, max nyersen bányászott uránból. Úgy meg nem poén. www.world-nuclear.org/information-library/country-profiles/countries-o-s/south-korea.aspx

Kullancs1983 2016.03.20. 19:30:25

@Rammjaeger83: @sirdavegd: Igen, ha jól tudom a volfrám a szegényített urán kiváltására van az ilyen atomos izéket nem kedvelő, de pénzes országoknál.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.03.20. 19:50:52

@Kullancs1983: Nem egészen. A volfrám a korábbi megoldás, és drágábbnak számít azok számára, akik saját atomprogram révén meg tudják oldani a nyersanyag beszerzését.

bz249 2016.03.21. 09:02:06

@Rammjaeger83: valoszinuleg nem is annyira jo panceltoro, mert a Leo2-hoz hosszabb csovu agyut gyartottak, mint az Abrams-hoz.

Amugy nem wolfram-karbidot hasznalnak ebben az esetben? Ami kemenyebb, de kisebb surusegu.

Titus Pullo Urbino 2016.03.21. 09:31:05

Húdehosszúlett! Ekkora írást csak este lesz időm elolvasni, de előre is gratulálok a szerzőknek!

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.03.21. 10:59:36

@Titus Pullo Urbino: Kösz!

@bz249: Igen, az a pontos kifejezés. A Ju-87G ágyúja is ilyen lőszert használt. Úgy olvastam, a páncéltörő képessége nem rosszabb, mint az uránmagvas lőszeré, csak, mint említettem, drágább, és beszerezni is nehezebb annak, akinek otthon nincs atomprogramja.

Kullancs1983 2016.03.21. 11:02:13

@bz249: De, csak nagy másnaposságomban még a volfrámban sem voltam biztos. Az ágyú hossza meg nem csak ezért lehet, az A6 ágyúja is hosszabb mint az A5-é, ha már Leopard..:)

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.03.21. 11:22:55

@sirdavegd: De, én is úgy tudom, hogy melléktermék. Pont ez az egyik gazdasági előnye.

bz249 2016.03.21. 11:28:54

@Kullancs1983: ki lehetne probalni az aranyat is. Az is kelloen suru es nem korrodal. ;)

bz249 2016.03.21. 11:29:54

@Rammjaeger83: Akkor a nemetek csak a farokme... izeagyuhossz mericskelesi verseny miatt noveltek meg a Leo2 csohosszat. :D

Kullancs1983 2016.03.21. 13:02:08

@bz249: Viszont puha. A hosszabb ágyúcsővel tán a lövedék nagyobb kezdősebességét lehet elérni, az se rossz ám.

Fredddy 2016.03.21. 20:43:40

Köszönjük a cikket!
Az előzményeknél még szerintem érdemes megemlíteni, hogy az alacsony sebesség direkt követelmény volt, mégpedig azért, hogy a helikoptereket tudja a gép kísérni. Vietnamban főleg a nagy távolságú pilótamentő bevetéseknél volt gond, hogy hiába tud kétszeres hangsebességgel menni a vadászbombázó, ha a védendő helikopterköteléket közben elhagyja, mert az ő sebességükkel haladva egyszerűen átesne (atz egyszeri pilótának is megírta az anyja, hogy vigyázz magadra, kisfiam, csak óvatosan, lassan, és alacsonyan repülj...) Ezért kellett elővenni a jó öreg A-1-eseket, azok elég lassúak voltak, és részben ez az igény szülte meg végül az A-10-es koncepcióját.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2016.03.22. 00:23:32

@sirdavegd: Teljesen felesleges ma gépágyúval harckocsikra vadászni, egy félkomoly ellenfél ellen meg inkább öngyilkosság.

A SDB bármilyen harckocsit szétcincál felülről. Ebből egy F-16C és F-15E kényelmesen elvisz nyolc darabot és a csapatlégvédelmi eszközök nagy részének HMZ-jén kívül is indítható. Nem a észka-koreai múzeum haderejéről beszélnek, hanem mondjuk a szovjet-oroszrók, ahol Tor, Tunguzka és Buk-ról van szó. Az Sz-300V ellen már ez is kevés.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2016.03.22. 00:31:03

A cikkben szerintem pontatlanság van.

Igen, a cső élettartamának kímélése miatt jellemzően max. 2 másodperceset lőnek. Ellenben elméletileg nincs akadálya ennél sokkal hoszabbat lőni. Csak értelme sincs sokkal hosszabb sorozatnak, mert ami ennyitől nem fekszik meg, az mástól sem fog és a pilótának ennyivel illek eltalálni a pontcélt vagy felszántani egy területet, ha erre van igyény. Egy hosszabb soroozat cső élettartamnak és a pontosságnak is odavág...

(Az a városi legenda, hogy a gép meg lefékeződik és átesik az hülyeség ha túl hosszú sorozatot lőnek. mielőtt valaki posztolná....)

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2016.03.22. 10:36:20

@molnibalage: Valaki egyszer felrakott egy A-10-es színezőkönyvet, abban a maga vicces módján le volt írva, hogy az akkori technika esetében is inkább oldalról meg hátulról volt érdemes gépágyúval próbálkozni, elölről semmiképpen sem. De nálam az A-10 téma a fegyverpornó kategóriába esik.

Dél-Korea esetében talán még logikus is lenne az export, ha nem látnák ők is kellően realistán a szomszéd képességeit.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2016.03.22. 11:32:43

@sirdavegd: Sokan szoktak megvádolni azzal, hogy istenítem a jenki technikát. Na, azok most meg fognak lepődni...

Az kell, hogy mondjam, hogy a '80-as évkben az, hogy az A-10A vágott volna rendet gépágyúval a VSz harckocsik között elég hiú ábránd volt, legfeljebb a NSWP harckocsik ellen. A reaktív páncélzattal felszerelt durvább csúcs szovjet harckocsik ellen (T-64BM, T-72B, T-80U) az GAU-8-cal bohóckodás véleményen szerint hiú ábránd lett volna még akkor is, ha nincs légvédelem.

A NSWP erők csapatlégvédelme néha elég foghíjasvolt - a szovjetek voltak nehézfiúk a többiek néha kis túlzással a segédcsapatok szintjét, ha elérték, legfeljebb 1-3 db teljesen és jól felszerelt hadosztályuk volt - még azzal együtt sem volt lebecsülendő fenyegetés, ha ENNYIRE közel megy valami, kis IR keresztmetszed ide vagy oda...

Az A-10A igazi fegyvere inkább az AGM-65 volt, és abból is a D és D2 változat 1985/86-tól, ami mozgó cél ellen is nagy biztonsággal volt indítható.

A gép kis sebessége miatt relatíve elég idő volt a cél befogására, ha a földi rávezetés jó volt és a kis sebességével képes volt indítás után kifordulni a Silka HMZ-je előtt, ideális frontvonal esetén és Sztrela-1/10-nek sem volt annyira jó sansza.

(Az alacsonyan támadó és bombázgató vagy nem irányított rakétázgató F-104 vagy más gép között elég szép irtást végzett volna a Silka. Érdemes megnézni ezt ennek kapcsán.
www.youtube.com/watch?v=kjOchuCJ9f4
)

A probléma az Osza meg a Kub, később meg a Buk, a Krug nem annyira. Annak annyira alacsony a max. G értéke, hogy elvi szinten az A-10 is bolgodul vele kinematikailag.

Cask éppen az NSWP országokban pont az Osza volt hiánycikk. Messze a szovjet mennyiség alatt szereztek be. Már aki szerzett be egyáltalán... Krug esetén dettó, Kubból sem volt meg a legtöbb helyen a szovjet mennyiség és ezek célcsatorna mennyisége azért elég korlátos volt.

SHORAD és AAA? Dettó...
Nálunk pl. az ezredszint 4+4 Silka+Sztrela-1/10-ből csak az egyik volt meg. HK ezrednél Silka, gl. ezrednél meg Szrela-1. Összesen 4 db Sztrlea-10 volt Szombathelyen...

A Csehszlovákoknál...
Három hadosztályuknál (összesen 10 db hadosztályuk volt) Praga vz.53/59 'Lizard' járműből társítottak 4 db-ot, 4 db Sztrela-10M-hez ezredenként. Az összes többi hadosztálynak egyáltalán nem volt ezred szintű légvédelmi rakéta rendszere és a mellékelt légvédelmi gépágyú sem éppen a Silka szintjén volt... A Szrela-10 1984-ben és 1987-ben érkezett és Sztrela-1 nem is volt.

A hadosztály szintű légvédelem úgy ahogy megvolt a 10 db ho.-ból 5 nél, de csak 1986 után...

Asszem egyébként erre gondolsz.
www.dtic.mil/dtic/tr/fulltext/u2/a522446.pdf

A '80-as évek közepétől minden szovjet SAM SEAD-elhetővé vált a HARM által, holott addig az Osza és a Krug gyakorlatilag alig volt, csak az a gép tudott rá AGM-45/78-at indítani, amit a Krug vagy Osza követésbe vett. Viszont azért nem volt HARM "minden bokorban"...

Szóval az A-10 túlélőképessége igen változó annak függvényében, hogy mivel hozza össze a sors és az, hogy GAU-8-cal mire megy, hát izé... A mezei T-55/62 ellen ok, csupasz T-72 ellen so, so, de csúcs szóvjet hk, ellen a '80-as évek közepén... GAU-8 szerint ott már nem volt használható épeszű keretek között. A Sivatagi Vihar alatt is a killek többségét nem azzal érte el.

sirdavegd · http://midnight-rider.blog.hu/ 2016.03.22. 12:15:50

@molnibalage:
Mielőtt még valaki félreértené:
NSWP: Non-Soviet Warsaw Pact
Ahogy leírtad az A-10 inkább a másodosztállyal szemben bizonyul nehézfiúnak. De ez kifejezetten praktikus lehet, ha nem kell azokra is komoly gépekkel menni.
Amúgy én erre gondoltam: medium.com/war-is-boring/cold-war-coloring-book-taught-a-10-pilots-to-kill-soviet-tanks-a26385113bf0#.6iht1xycc

Itt elég realisták a típussal kapcsolatban: "The Air Force once estimated America’s entire Warthog force would be effectively destroyed within two weeks of a conventional European war with Moscow."

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2016.03.22. 12:39:52

@sirdavegd: Ja igen, ez az. Ezt az értékelést jó hallani, ezek szerint mások sem voltak annyira hurráoptimisták.

Cs 2016.03.22. 13:06:35

@molnibalage: Kifejtenéd, hogy a reaktív páncélzat mire jó gépágyú ellen? Illetve a postban inkább harcképtelenné tételről írnak, mint feladat. Amennyiben nem felülről érkezik, a toronytetőt és motorháztetőt támadva, akkor is a lánctalp, meg tankra aggatott mindenféle kütyük könnyen áldozatul esnek a gépágyúnak, gyakorlatilag harc- és mozgásképtelenné téve azt. Természetesen ha gép eljut odáig. Egy éles hidegháborúban igen gyorsan pusztult volna ember, haditechnika, minden.

: Mármint a toronytető és motorháztető, mint a csatagép fő célpontja

Cs 2016.03.22. 13:07:19

Az utolsó mondat nincs ott :)

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.03.22. 13:47:30

@Cs: Ehhez annyit tennék hozzá, hogy egy háborúban ott lett volna a másodlagos célpontok tömkelege: lövészpáncélosok, pszh-k, teherautók, vonatok. Azok ellen bőven elég a gépágyú is.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.03.22. 14:06:11

@molnibalage: Nekem az a verzió rémlik, hogy ha kb. végtelen mennyiségű lőszert vinne a gép, és a pilóta minimális szintre csökkenti a tolóerőt, miközben lő, akkor igen, széllel szemben fizikailag lehetséges lenne megállítani a gépet a levegőben. Mármint egy pillanatra, mert azonnal átesne.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2016.03.22. 14:59:38

@Cs: Az Kontakt-5 ERA nemhogy a kumulatív lövedéket, de a 120 milis NATO nyíllövedéket megfogta volna, legalább egyszer. A 30 mm-es GAU-8 lövedéke akkor szerintem kb. a séta a parkban kategória annak.

A harcképtelenné tett hk. egy része javítható. Azért mindig az a jó, ha darabokra szeded.

@Rammjaeger83: Még akkor sem mivel a gép mindig enyhe süllyedésben teszi. A GAU-8 reakcióerej ismert, 40 kN. Egy gyéren fegyverzett és fül tüzelőanyagos A-10A valahol 16 tonna lehet. Középiskolás fizikánál nem kell több...

Tételezzük fel, hogy nincs légellenállás, nincs süllyedés, de alapjárati tolóerő sem.

F = m*a
40000 = 16000*a
a = 2,5 m/s2

Hát elég sokáig kellene tüzelni így, hogy a gép 400-500 km/h-ról átesési sebességre lassuljon.
Látható, hogy ez semmi, a gép légellenállása dominánsabb ennél. A gép pár fokos süllyedésben alapgázra levéve gyorsul. 2,5 m/s2 axiális gyorsulás nevetségesen kevés. Ellenszélben meg a gép talajhoz viszonyított sebessége lehene 0 is, ha az átesési sebességnél nagyobb a szél. A légáramhz képest, ami a fehajtóerőt termeli fényévekre van az erő ettől.

Összességében semmiféle hatása nincs a felhajtóerő és a gép sebessége szempontjából az ágyúnak még akkor sem, ha egy sorozattal lőni ki a gép az egészet, amire elvben képes is.

Cs 2016.03.22. 15:48:34

@molnibalage: A 30-as gépágyú lőszerre egyáltalán elműködik a Kontakt-5? Több tucat lövedék érkezésével tud egyáltalán mit kezdeni a rendszer? Ha elműködik, akkor egy rácsapással igen sok tégla lekerül a harckocsiról, meg hát nem is borítja teljes felületen a harckocsit, nem erre találták ki. A borított részeken is nagy számok törvénye alapján kerül oda is lövedék, ahol nincs panel.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2016.03.22. 22:48:23

@Cs: A fegyvre szórása miatt egy 2 másodperces sorozatból legfeljebb néhány lövedék találja el a tankot és azok sem egy helyen. Nézz meg néhány YT felvételt.

30-as ágyú lőszerre simán elműködik már az ERA, ha az M2 Bradley 25 mm-es Bushmastere is lebontja.

Gungnir 2016.03.23. 01:37:18

Szerintem különösebben nem számít, hogy van-e Kontakt-5 vagy nincs. A 30 mm -es lövedék szemből nem fogja átlőni sehogy sem még a T-64A -t vagy a T-72 Ural -t sem, sőt, torony találata esetén szerintem még a T-54 -est sem. Oldalról/hátulról/eléggé felülről tudja csak a harckocsikat átlőni, ezen a téren mondjuk az oldalra/felülre, elvileg elsősorban kazettásbomba és egyéb kisebb kumulatív töltetek ellen felrakott ERA jelenthet valami pluszt a harckocsi páncélja mellett, mondjuk nem tudom, hogy mennyit ér az ilyen dolgok ellen. Viszont a T-72B és a T-80U is sebezhető ezekből az irányokból szerintem. Inkább az a tényező furcsa nekem, hogy ha még az előrenyomuló harckocsik mögé/mellé is be kell manőverezni, akkor azért elég sanszos, hogy a csapatlégvédelemnek is lesz hozzáfűznivalója.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2016.03.23. 09:26:02

@Gungnir: Semmiféle realitása nincs az A-10 hátrulról történő támadásának az esetek túlnyomó részében egy elképzelt hidegháborús összecsapásban. Az oldalról támadás viszont már egyáltalán nem sci-fi.

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2016.03.23. 09:32:19

@Gungnir: Ha szemből támadnak, akkor sem kevésbé kiszolgáltatottak a csapatlégvédelemnek. Rácsapás után fel kell húzni a gépet, aztán fordulni kell, közben a sebesség is csökken.

Nem ismerem az akkori USAF-doktrína részleteit, de fel lehet tételezni, hogy a csatarepülő-egységeket egyéb csapásmérő erőkkel együttműködésben vetették volna be, melyeknek a légvédelem semlegesítése az elsődleges feladata.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2016.03.23. 11:28:47

@Rammjaeger83: Ez így túl általános. A Sztrela-2/3 szemből nem volt indítható és az A-10 IR képes sokkal kisebb volt, mint bármelyik más gépé, inkább egy helihez van közel. Azok ellen meg az ilyen régebbi MANPAD-ok annyira nem voltak sikeresek úgy, hogy azok lassabbak, mint az A-10.

A Sztrela-1 foto kontrasztos volt, szemből is indítható volt, de nem ismertek számomra az, hogy éleseben mennyire vált be.

A Silka HMZ-je akkora, hogy az A-10 elvileg igen korlátozott ideig tartózkodik benne még ideális esetben is.

A Sztrela-10M rendelkezett hasonló fotokontraszots optikai vezérléssel, de alapvetően IR-re alapoztak annál tudtommal.

Szerintem nem ezek az A-10 igazai rémei, hanem az Osza. Az akkora, hogy annak találatát sanszosan nem éli túl még az A-10 sem... Nagyon nehezen SEAD-elhető volt az HARM előtt, igen mobil, zl.-ként volt belőle kettő és 6 rakétával azért lövöldözhetett volt egy ideig..

A Kub sem kellemes, bár annak célcsat mennyisége erősen korlátos volt. Annak esélye, hogy pont egy A-10 legyen a célpont egy package-ben viszontlag kicsi lett volna, ha sok gép támad egy 8-12 km-es zónában.

Fredddy 2016.03.23. 11:49:58

@molnibalage: Il-2-t is csak a propaganda tette tankvadásszá, a hasznossága nem ebben állt, hanem abban, ahogy a tankokon kívül gyakorlatilag minden mást letarolt.

A szovjetek hidegháborús páncélosfölényét se úgy kell elképzelni, hogy csak fullra tápolt T-123456XYZ-k jönnek- persze, azok is, de mögöttük ott a sokezer BMP, BTR a gyalogságnak, a páncélozott önjáró tüzérség, az MT-LB-re, PT-76-ra és társaira telepített különféle kiszolgáló járművek, stb. Azok ellen kellett a gépágyú, mert annyi rakétát egy gép se tud vinni, hogy ezt a sokmindent azzal lövöldözzék ki.

molnibalage · https://militavia.blog.hu/ 2016.03.23. 12:41:35

@Fredddy: A Ju-87 esetében is dettó ez van. A Ju-87G tényleg az ágyúkkal irtotta a tankot, de ez mozgásban levő közepes vagy nehéz hk-ban elvétve okozott kárt a Stuka. 1944-ben a partaszállás utáni hetekben az angolok és a jenkik rakétákkal nem voltak képesek cirka 100-200 hk megsemmisítésnél vagy harcképtelenné tételénél többet elérni. A Ju-87-tel zubóként romboló méretű célnak is rendszeresen mellédobták a bombákat. Egy harckocsi meg ahhoz képest semmmi. A könnyű hk-nál a személyzetet megölhette közeli repesz, de a nagyobb hk-k páncélja tudtommal ezeket már megfogta.

A szovjeteknél meg a sztreotípiákkal ellentétben nem a harckocsik mentek elöl, hanem a gl. zl-ak, amik azért meg voltak harckocsikkal erősítve, de nem úgy nézett ki volna a történet, hogy első vonalban "harckocsi nehéz" egységek törnek át. Az áttörést kellett volna kiaknázni a hk-nak.

Az M2-n levő Bushmaster a '80-as évek elején azért elég fincsi volt az akkori BMP-1/2 és BTR-ek ellen. iTOW és TOW2-vel meg elég keményen pofozni tudták volna a harckocsikat is. Ez fordítva is igaz, a Leo1, M60, Centurion és Chieftain ellen a Konkursz megfelelt. Bőven. A Leo2A1/4, Challenger 1, M1IP és M1A1 ellen már kevésbé...

David Bowman 2016.05.15. 15:22:00

@sirdavegd: Az urán a legjobb sugárzás elnyelő anyag.

David Bowman 2016.05.15. 15:52:07

Nem lett megemlítve egy lényeges dolog: Az urán lőszerrel kilőtt technikákat buzeráló gyerekek tucatjával haltak meg sugárbetegségben. Van is erről egy nagyon jó film.

Untermensch4 2016.05.18. 11:17:33

@David Bowman: A gyerekek nagyon tanulékonyak. Ha jól emlékszem az ír gyerekeknek is meg tudták tanítani hogy ha katonai cuccot találnak akkor ne nyúljanak hozzá mert az az angoloknak van oda letéve, meg a hozzá kapcsolt robbanóizé is az angoloknak van...

Janos Mohacsi 2016.07.05. 14:26:16

Jo lenne irni valamit az elso vagy masodik vilaghaborus nemet coin(igaz akkor meg nem igy hivtak csak sima"terroristaellenes hadmuvelet"-nek)hadjaratokrol is pl. en.m.wikipedia.org/wiki/Maquis_du_Vercors
süti beállítások módosítása