Hirdetés

"Only the dead have
seen the end of war."

(Anyázni meg itt lehet:
katpolblog@gmail.com)

Utolsó kommentek

Hirdetés

Facebook

Bullshit Hunting Season

Cikkek

  • KatPol Kávéház CIII. - The Birth of a NationJellegéből fakadóan az őskutatás meglepő eredményeket hozhat, melyek aztán cselekvésre is sarkallhatják az embert - főleg akkor, ha egy irodalmárról van szó, akinek természetesen az ihlet mindig jól...
  • KatPol Kávéház XC. - Bécs, please!Hadik András a magyar hadtörténelem egyik legendás alakja, aki Mária Terézia idején harcolt több meghatározó európai konfliktusban, és igen kiváló lovassági parancsnoknak bizonyult. A nevéhez fűződő...
  • KatPol Kávéház LXXXII. - Megnyerték, de mégis meghaltakA spanyol polgárháború immár visszatérő témává vált nálunk (lásd az 53. adást). Sokan mindössze néhány mondatban leírják a konfliktust, mint a világháború egyik előjátéka, miközben az igencsak...
  • KatPol Kávéház LXXVI. - A Kőfal leomlikAz 1861-1865 közötti amerikai polgárháború az Egyesült Államok történetének egyik legfontosabb eseménye volt. Polgárháborúk akkor szoktak kitörni, amikor egy állam politikai csoportjai alapvető...
  • KatPol Kávéház LXIX. - Az elemzőlány meséjeA politikai indíttatású, szervezett vagy kevésbé szervezett erőszakos cselekmények provokálása, kihasználása és manipulációja alighanem egyidős az összetettebb társadalmakkal, formája és célja pedig...

Címkék

1.vh (8) 18+ (1) 2.vh (90) afganisztán (53) ajanlo (50) albánia (6) algéria (6) államkudarc (16) al jazeera (6) al kaida (23) amerikai polgarhaboru (5) argentína (3) atom (39) ausztria (11) azerbajdzsán (5) bahrein (2) baltikum (2) belarusz (3) belgium (2) bizánc (3) bolívia (1) brazília (3) britek (54) bulgária (5) chile (1) ciprus (1) coin (63) csád (6) csehország (10) dánia (2) dél afrika (4) demográfia (6) díszszemle (9) ecuador (2) egyenruhák (23) egyiptom (9) el salvador (3) ensz (20) eritrea (2) észak korea (1) etiópia (8) eu (12) évforduló (29) fakabát (3) fegyverseft (39) felkelés (24) filmklub (48) franciák (38) fülöp szigetek (1) fürtös bomba (2) gáz (9) gáza (10) gazprom (5) gcc (2) gerillaháborúk (29) görögök (6) grúzia (15) hadiipar (31) haditengerészet (25) hadsereg a politikában (40) haiti (1) hamasz (6) hearts and minds (7) hezbollah (12) hidegháború (42) hollandia (2) honduras (4) horvátok (1) humor (24) india (17) indonézia (16) irak (67) irán (72) izland (1) izrael (107) japánok (25) jemen (11) jordánia (7) kalózok (9) kambodzsa (5) kanada (1) karthágó (1) kazahsztán (6) kémek (7) kenya (3) képrejtvény (3) keresztesek (5) kézifegyverek (9) kína (86) kirgizisztán (3) knn (275) kolumbia (10) kongó (14) korea (21) koszovó (11) kuba (6) kurdok (8) légierő (50) lengyelek (11) libanon (45) libéria (6) líbia (15) macedónia (3) magyarország (42) magyarsajtó (30) malajzia (2) mali (7) málta (1) mauritánia (4) mexikó (4) migráns (6) moldova (3) mozambik (1) nabucco (7) namíbia (1) nato (18) ndk (6) németek (55) nicaragua (5) niger (5) nigéria (2) norvégia (3) olaszok (11) omán (1) örményország (5) oroszország (98) összeesküvés (5) pakisztán (31) palesztina (21) panama (3) peru (3) podcast (66) powerpoint (2) propaganda (65) puccs (11) rádió (44) rakéta (15) rakétavédelem (15) recenzió (14) repülőnap (3) róma (2) románia (6) spanyol polgárháború (3) sri lanka (13) SS (5) svédek (2) szaúdiak (12) szerbia (4) szíria (31) szlovákia (2) szolgálati közlemény (94) szomália (23) szovjetunió (71) szudán (16) tadzsikisztán (4) tank (42) terror (66) thaiföld (9) törökország (29) trónok harca (4) tunézia (1) türkmenisztán (8) uae (5) uav (6) uganda (5) új zéland (1) ukrajna (17) ulster (2) usa (165) üzbegisztán (2) választás (14) válság (4) varsói szerződés (11) vendégposzt (23) venezuela (4) video (34) vietnam (23) vitaposzt (7) wehrmacht (24) westeros (4) zamárdi (1) zimbabwe (4) zsámbék (1) zsoldosok (14)

COIN repülőgépek II. - a vietnami triumvirátus

2008.12.28. 11:00 SchA

"The only lesson learned in Vietnam: Stay out of Vietnam"

Az ünnepek miatt a Katpol szerkesztősége némileg alacsonyabb fordulatszámon üzemel, de aggodalomra semmi ok, szerkesztőink harcban állnak a bejglihalmokkal, és amint kivívtuk a győzelmet, tucatjával fognak jönni az új cikkek. Addig is a régi adósság törlesztéseként most következzen a COIN repülőgépekről szóló sorozat második része. Az eredeti ütemtervhez képest, most csak három típus, az A-1 Skyraider, az OV-10 Bronco és az A-37 Dragonfly lesz a téma, mint a legsikeresebb COIN repülők az Egyesült Államok első, masszív gerillák ellen folytatott háborújában - Vietnamban. A Pucarák, Tucanok és egyebek majd a harmadik (és negyedik?) részben kerülnek majd terítékre.

A COIN repülőgépek első részében a történelmi háttérnél, egészen pontosan az A-1 Skyraidernél tettem le a fonalat, most innen folytatnám. Ez a  gép repüléstörténeti kuriózumnak számít a gerillák elleni harcokban betöltött szerepén kívül is, hiszen  annak idején még a Dauntless SBD haditengerészeti zuhanóbombázó felváltására tervezték,  míg utódja a ma is használt A-10 Warthog. Amikor ezek a gépek 1960-ban szolgálatba álltak a franciáknál, már régen muzeális darabnak számítottak, mégis Amerikában csak a vietnami háború után vonták ki ezt a típust a szolgáltaból.

A Skyraider prototípusa először 1945. március 18-án repült, azaz még éppen a Második Világháború alatt, de éles bevetésére már nem került sor. A tervezői rendkívül büszkék voltak rá, és a haditengerészet (akik a gépet rendelték) is nagy várakozásokkal tekintett a típusra, mivel a ugyanannyi bombaterhet volt képes hordozni (8000 font, = kb. 3600 kg) mint a háború nagy öregje, a B-17-es bombázó(!). Viszont az utóbbinál sokkal gyorsabb, egymotoros csapásmérő repülőgépről volt szó, amit hordozókról üzemeltethettek. Pályafutása során a Skyraiderből 7 főbb modell és 28 alváltozat létezett (össz. 3180 legyártott példány) köztük zuhanóbombázó, felderítő, légi utántöltő, tengeralattjáró-elhárító, torpedóbombázó és célvontató is. A lóerőkről (2200-2800 paci, típustól függően) a 18 hengeres Wright R-3350 Cyclone motor gondoskodott, ami többek között a B-29 Superfortress-t is hajtotta. Fegyverzete 2x2x20 miliméteres gépágyú - a késői változatokban ezt lecsökkentették 1 darab 20 milisre - ezen kívül minden szép és jó, amit a 15 külső függesztőpontra aggatni lehetett, bombák, napalm, irányítatlan rakéták, rakéta - és géppuskagondolák, aknák, torpedó, illetve egy alkalommal megünneplendő a hatmilliomodik fontnyi ledobott bombát, egy vécécsésze.  A sztori szerint a csésze sérült volt, és a tengerbe akarták dobni, amikor a USS Midway személyzete kitalált neki ezt a sokkal dicsőségesebb véget. Az esetről, mint biológiai hadviselésről, elég sok poén született...

A Skyraider számtalan becenevet kapott hosszú pályafutása során, mint pl "Able Dog" (az eredeti nevéből AD-1 ered. 1962-ben nevezték át A-1-re), "Spad", "Sandy" (CSAR egységeknél), és "Őrült Vizibivaly" (a dél-vietnami pilóták hívták így). Ha az MVH-ról le is csúszott, Koreában már alkalma nyílt, hogy megmutassa, mire is képes. A koreai háború még bőven a jetkorszak hajnalán zajlott, ezért egyértelmű volt, hogy a CAS-t légcsavaros gépekre kell bízni. A korai jetek nem tartózkodhattak sokáig a levegőben, és a földi támadásra is alkalmatlanok voltak. Ekkor jöttek az Able Dog-ok, karöltve a második világháborús veterán Corsairekkel, hogy megkeserítsék a vörösök életét. Valahol - a forrást elkavartam valahova, sry - olvastam egy esetről, amikor egy hazafele tartó Skyraider géppár észrevett egy lőszert és egyéb utánpótlást szállító észak-koreai vonatszerelvényt. A Skyraiderek megtámadták és legalább fél órán keresztül, újra és újra és újra, legalább egy tucatszor lecsaptak, mire elfogyott az összes lőszerük. Nem volt még egy repülőgép akkoriban, ami ezt utána tudta volna csinálni. A legenda szerint a háború során egy Skyraider egy elég egyedi killt is begyűjtött, amikor szorosan a talaj közelében repülve a légcsavarlapáttal elnyírta egy kínai katona fejét.

A "Spad" becenevét Vietnamban kapta a kétfedelű, első világháborús repülőgép-típus után, mert a pilóták kb. ennyire anakronisztikusnak tartották, hogy  a jetek korszakában egy ilyen ósdi géppel harcoljanak. Gyakran hagytak olajtócsákat maguk után a kifutópályákon, amire egy vadászpilóta meg is jegyezte, hogy "ha az ellenség nem végez vele, akkor egy ilyen folton kicsúszva fog meghalni". Mindamellett az amerikai katonák szerették: a pilótái azért, mert jópár légvédelmi találattal is hazavitte az embert (természetesen az SA-2-t azért már a Skyraider sem bírta ki) a földön harcoló gyalogság meg azért, mert kitűnő tűztámogatást biztosítottak, és  a nagy mennyiségű fegyverzete miatt a pilótának volt lehetősége korrigálni a tüzet. Vietnamban összesen kb. 1000 Skyraidert vetettek be az amerikaiak, ezekből 266 veszett el (műszaki hiba és ez a híres baleset included), ezen kívül átadtak legalább 170-et a Dél-Vietnami Légierőnek is az addig használt T-28 és B-26-ok helyett - lám, lám, pont mint a franciáknál Algériában.

A hírnevének másik részét a CSAR (Combat Search and Rescue) bevetések kísérőgépeként szerezte, ahol a hívójele - "Sandy" - újabb becenevévé vált. Ha amerikai pilóták ellenséges terület felett kényszerültek katapultálni - már pedig a háború jellege miatt nem csak Észak-, de Dél-Vietnam tekintélyes része is ellenséges területnek számított, akkor azonnal mentőhelikoptereket küldtek értük, amik a pilótánál lévő rádióadó segítségével pontosan meghatározták annak helyzetét és felszedték őt. A helikoptereknek azonban kíséretre volt szüksége, nem is annyira a légi, mint inkább a földről várható fenyegetések miatt. A sebességkülönbség miatt a sugárhajtású repülőgépek alkalmatlannak bizonyultak a feladatra, így ezt a szerepet is a jó öreg Skyraiderre osztották. Egy átlagos "Sandy" bevetésen Vietnamban az A-1 a következő fegyverzetet vitte: két póttartály, egy 7,62 miliméteres minigun, két 2,75 inches FFAR (Folding Fin Aircraft Rocket) rakétagondola és 6 darab 100 fontos foszforbomba, rejtőfüstnek. Ezen kívül ott volt még a szárnyába épített 4 darab 20 milis gépágyú, ami összesen elég komoly erőt képviselt, hogy elrettentse a lelőtt pilóta közelében ólálkodó Vietkongokat és elhallgattassa az esetleges légvédelmi ütegeket.

Sőt, egy alkalommal még egy MiG-17-est is sikerült leszednie egy Skyraidernek egy ilyen bevetés során (az egész háború alatt hivatalosan  2 légigyőzelmet értek el Skyraiderek és csak hármat lőttek le belőlük ellenséges repülőgépek). 1965. június 20-án négy A-1 kísért mentőhelikoptereket, amikor rájuk támadt egy MiG-17 géppár. A MiG-17-ről tudni kell, hogy szubszonikus gépként lassabb volt, mint az amerikai vadászok, de sokkal fordulékonyabb náluk, ezért a pilótáiknak azt tanították, hogy lehetőleg próbálják fordulóharcra kényszeríteni az ellenfelet. Mondjuk egy F-4 Phantom ellen ez működött is, de a Skyraider ugye légcsavaros is, meg lassú is, úgyhogy gondolom a pilótáik nézhettek, amikor a MiG-ek alacsony magasságban fordulózni kezdtek ellenük. A fizika törvényei mindenkire vonatkoznak, így a vezérgép hamarosan beérte az egyik MiG-et, és a 20 milis lövedékek könnyen végeztek az okos vietnami pilótával, mire a másik MiG észbekapott, gázt adott és elhúzott.

Ha már a lelőtt pilóták mentését (CSAR) tárgyaljuk, be is vezetném a második COIN gépet, ami Vietnamban debütált, de még manapság is használatban van itt-ott, ez pedig az OV-10 Bronco. Miközben a mentőcsapat (1-2 Sikorsky HH-53 helikopter 6-8 Skyraider által kísérve) a helyszínre igyekszik, a Bronco a forward air controller (FAC) szerepkörben már a pórul járt pilóta felett köröz. Irányítja a többi repülőgépet, figyeli a környéket, azonosítja a célpontokat és tűztámogatást kér, ha szükség van rá, emellett folyamatosan rádiókapcsolatban áll a kimentendő pilótával. Mindeközben jóval messzebb egy radaros gép pásztázza a légteret, arra az esetre, ha ellenséges vadászok bukkannának fel. Pillanatképek egy tipikus CSAR bevetésből:

Az OV-10 előnye volt a korábbi FAC gépekhez, mint az O-1 és O-2, hogy ő maga is rendesen fel volt fegyverezve, így egyedül is tudta tartani a frontot, amíg a "felmentő sereg" meg nem érkezett. Egy sztori szerint egy OV-10 majdnem egy óráig védett egy hegygerincet tartó tengerészgyalogos osztagot az őket ostromló vietkongoktól, úgy, hogy a tengerészgyalogosok rádiós irányzásával - amúgy célmegjelölésre szolgáló - foszforrakétákat lőtt a gerillák állásai közé. A pilóta míg így sem nyert volna elég időt, ezért miután az első rakétával ráijesztett a vietkongokra, két-három kamu rárepülést csinált, mielőtt a következő rakétát indította volna. Azok persze lőtték őt rendesen, de nem voltak nagyobb kaliberű légvédelmi géppuskáik. A pilóta beszámolója szerint még így is "olyan volt a dzsungel, mint egy futballmeccsen a lelátó, amikor szurkolók fényképeznek". Végül csak megérkeztek a tengerészet gépei, és "leborotválták" a hegyoldalt. Megjegyzendő, hogy míg a haditengerészetnek és a tengerészgyalogság kihasználta a típus sokoldalúságát, és elég változatos feladatokra használta őket, addig a légierőnél igyekeztek elkerülni a fegyveres bevetését, és főleg FAC szerepre szánták - egyes vélemények szerint ez a USAF masszív jet-fókuszált gondolkodásmódjának volt köszönhető.

A Rockwell által gyártott OV-10 koncepciója a '60 évek elején vetődött el, már a vietnami harcok tapasztalatai alapján, immár speciálisan a COIN feladatokra tervezve. A koncepció "LARA" néven futott, ami a Light Armed Reconnaissance Aircraft, azaz könnyűfegyverzetű felderítő repülőgép rövidítése. Eredetileg a tervezői egy kisebb és könnyebb gépet szerettek volna, inkább a wet ops-hoz igazítva, de a ezt az ötletet a DoD felülbírálta, és egy kétszer akkora repülőgépet rendelt. Öröm az ürömben, hogy az ezzel együtt megnövekedett tűzereje később igen hasznosnak bizonyult, összesen kb. 1633 kg fegyverzetet szállíthatott. (A wikipediás cikk elején írt 3 tonna hibás, mert a 3000 fontot váltotta át így valamelyik szerencsétlen.) Maximális sebessége 452 km/h, fegyverzete  4 darab M60 7.62 miliméteres géppuska (a "D" verziónál 1x20 mm, de ez egy egyébként is komolyan átalakított típus) valamint a szokásos party-mix elemek, mint géppuska-gondolák, irányított és irányítatlan rakéták, bombák, valamint az Operation Ranch Hand során némi vegyszer/vegyi fegyver is. Beszámolók szerint egyedülálló pontossággal volt képes a rejtőfüst-bombák kiszórására, és az orr-rész alatt elhelyzett fegyverzetnek köszönhetően amúgy is egy rendkívül stabil fegyver-platformnak bizonyult. Érdekes, hogy ezt a típust már felszerelték Sidewinder levegő-levegő rakétákkal, de nem találtam róla infót, hogy ezeket bármikor is használták volna éles helyzetben. Igazából COIN gépekre a levegő-levegő rakéták nem különösebben fontosak, habár biztos szórakoztató lenne velük drogbárók magánjetjeit lelövöldözgetni.

Drogbárók ellen ugyanis sűrűn használták/ják, az importálói, Kolumbia, Venezuela, Indonézia, Thaiföld és a Fülöp-szigetek. Az Egyesült Államok már kevésbé, a vietnami kaland lezárultával a Bronconak kizárólag az FAC szerep maradt, és habár még tiszteletét tette az 1991-es Öbölháborúban, azóta kivonták a hadrendből. Az eredeti 11 vásárlójából Venezuela, a filippínók és Kolumbia elvileg mindmáig használják őket, habár Kolumbiánál többször felmerült 2008, mint a végleges kivonásuk dátuma, de a legfrissebb információk szerint 7 darab még mindig szolgálatban áll.

Hogy milyen érzés lehet ezeket a gépeket repülni?

Annyit hozzátennék, hogy a videón a D modell látható, amit az Egyesült Államok Kolumbia rendelkezésére bocsájtott, de nem adott át kolumbiai tulajdonba. Ezeket idén visszavonták de az említett hét A modell továbbra is repül, és állítólag több száz megsemmisített célponttal dicsekedhetnek.

Újdonság volt a Broncoban, hogy turbolégcsavaros motorok hajtották, melyek hatékonyabbak és nagyobb sebességet biztosítottak, mint a dugattyús motorok. Kis kitérő a motortípusokra, mert a korábbiakban már érveltem a turbolégcsavaros (turboprop) motorok mellett.

A turboprop majdnem olyan hatékony, mint a dugattyús motor, de sokkal kisebb és könnyebb annál, ami kedvezőbbé teszi a nagyobb repülőgépeknél. A turboprop motor működési elve, hogy nagy mennyiségű  levegőt gyorsít fel kis mértékben. Ezért a sebességhatár egy turboprop repülőgépnél a légcsavar hegyének a sebessége (...). Ahogy ez a sebesség megközelíti a hangsebességet, lökéshullámok képződnek a légcsavar végénél és növelik a légellenállást, amit a motornak kell leküzdenie. Gyakorlatilag a turboprop motor kétszer akkora tolóerőt képes biztosítani  alacsony sebességnél, mint a turbofan motor, hatékonyságának csúcsát körülbelül 350 mph (560 km/h) sebességnél éri el, és körülbelül 400 mph (640 km/h) sebességnél előzi meg őt hatékonyságban a turbofan. A turboprop motor nehezebb és összetettebb mint a turbofan vagy turbojet motorok, köszönhetően a 13-1 sebességváltó rendszernek a turbina és a légcsavar közöt, valamint a légcsavar puszta súlya miatt.                  

  Charles K. Havasy, Major, USAF

Tehát látható, hogy a COIN szerepre szánt repülőgépeknél a turbolégcsavaros, valamint a turbofan meghajtás (lásd az A-10) jöhet szóba az ideális sebességtartomány eléréséhez. Hozzátenném, hogy gondolom turbofan és turbofan között is lehetnek elég nagy különbségek, mert a modern szuperszonikus harci repülőgépek többségét (mindegyikét?) is turbofan motorok hajtják. (Nem vagyok repülőgép-mérnök, szóval ha valaki, úgy érzi, hülyeség van az idézet szövegben, írjon bátran. Az idézett tanulmány nem technikai részeiben bizony van 1-2 komoly tévedés.)

És itt most egy frappáns svunggal átkötném a harmadik típust, amiről szó lesz, és ami se nem turboprop, se nem turbofan, hanem turbojet - az A-37 Dragonfly. A koncepció hasonló módon alakult ki, mint a Bronconál: a '60 évek elején a légierő tábornokai rádöbbentek, hogy a gerillák ellen folytatott harc külön műfaj, ami speciális gépeket igényel. Hogy gyorsan megoldást találjanak, az egyszerűség kedvéért az off-the-shelf technológia mellett döntöttek, és a Cessna T-37 Tweet kiképző repülőgépet alakították át. (Egy újabb érv azon vélemények ellen, hogy COIN feladatokra kiképzőgépeket használni egy rossz kényszermegoldás, mert eredetileg nem erre a célra tervezték őket.) Megerősítették, felfegyverezték, felszerelték a szükséges berendezésekkel, és 1967-ben már a "fronton" is volt a tesztszázadnál, ahol kitűnően szerepelt. A '60 évek végétől folyamatosan felváltotta a kiöregedő Skyraidereket, átvéve a feladataikat, mint a CAS, CSAR escort és néha még az FAC is. Egy COIN gépnél alapkövetelmény, hogy sokáig tudjon a célterület fölött maradni, és mivel a Dragonfly két turbojet motorja zabálta a kerozint, ezért alkalmassá tették a légi utántöltésre, valamint gyakran szállt fel 4 póttartállyal.

A Dragonfly fegyverzete elég szép volt a gép méreteihez képest: 4 x 500 font bomba, 2 FFAR pod, 20 vagy 30 miliméteres gatling gondolák és egy GAU-2B/A 7.62mm Minigun (6000 RPM) az orrba építve. Maximális sebessége 812 km/h,  és összesen 2268 kilogramm (4800 font) hasznos terhet szállíthatott a szárnyain lévő 8 függesztőponton. Néhány érdekes sztori és tulajdonság a típusról:

- A pilótafülke nem volt túlnyomás alatt, ami különösen jó volt, mert az ember érezhette a lőporfüstöt a rácsapások alatt. ("I love the smell of napalm in the morning.") Sajnos a dolog másik oldala, hogy légi utántöltésnél az üzemanyag beszivárgott a kabinba.

- A beépített géppuska lángterelője úgy volt kialakítva, hogy felfele térítse a kiáramló gázokat, nehogy azok bekerüljenek a jobboldali hajtómű beömlőnyílásába. Ez érdekessé tette éjszaka a rácsapásokat, mert a jobb alsó sarokban a pilóta fényes felvillanásokat látott, ami elég volt ahhoz, hogy utána a szemének megint vissza kelljen szoknia a sötéthez, mert alig látott valamit. Ez megnehezítette a gép kihúzását a rácsapásból, ezért a pilóták azt találták ki, hogy fél szemmel céloztak, majd amikor elengedték a ravaszt, a másik szemüket használták a repüléshez.

- A legjobb sztori, amikor a légerő parancsoksága tesztelni akarta, hogy a földről érkező tűz célzott, vagy csak vaktában lövöldöznek a gépeikre. Ezért néhány A-37-est befestettek égkékre, és egy standard rejtőszínű géppel együtt küldték bevetésre, hogy legyen összehasonlítási alapjuk. Ez mind nagyon tudományos volt. A kísérlet számos tanulsággal szolgált. Először is a szín nem számított, a kék gépek ugyanannyi találatot szedtek be. Másodszor a kék gépek általában a teljes bombaterhükkel együtt jöttek vissza, mert az FAC nem látta őket, és így nem adott nekik parancsot a támadásra. Harmadszor, jobb volt, ha a másodrepülő kapta a kék gépet, mert ha a vezérgép volt az égkék, akkor gyakran egyedül tért vissza. A másodrepülő ugyanis nem látta, ezért nem tudott csatlakozni hozzá a támadás után... (Sztorik eredetileg innen, van még több is, ajánlom olvasgatásra.)

1977-ig összesen 577 Dragonfly-t gyárottak le, ezek közel fele a Dél-Vietnami Légierőhöz került, miután Amerika 1973-ban otthagyta Vietnamot, és odaadta a  felhalmozott hadianyagának nagy részét a helyieknek. Ezek többsége annak rendje és módja szerint az északiakhoz került, jópár még Saigon eleste előtt, úgyhogy pár A-37 még éppen meg tudta szórni a délieket. A legenda szerint ezeket a gépeket foglyul ejtett déli pilóták (is) vezették, akikre fegyvert szegezett egy, a navigátor helyén ülő észak-vietnami tiszt, így kényszerítve, hogy saját bajtársaikra támadjanak. Más verziók szerint persze nem állt olyan magasan a déliek morálja, hogy bármilyen kényszerítő eszközt kellett volna alkalmazni velük szemben...

Az egyik ilyen elhíresült akcióról egy egész jó leírást találtam a Haditechnika magazin 1995. áprilisi számában, ezért most onnan idéznék:

1975. április 28-án ezt a négy észak-vietnami hajózót - Nguyen Van Luc, Tu De, Han Van Quang, Nguyen Van Vuang - vezetve szállt fel Phan Rarlg-ból Vung Tau irányába, ahol egy fordulóval Tan Son Nhut-ot vette célba. Az öt A–37B észrevétlenül tűnt fel a repülőtér közelében, mivel a légiirányítók erősen le voltak terhelve a forgalom miatt, és a támadó gépek használták IFF-berendezéseiket is. Ilyen körülmények között a dél-vietnamiakat teljesen váratlanul érte a támadás.

Az A–37-es gépek két szárnyvégi és négy szárny alatti póttartállyal, valamint 4 db Mk.81 típusú, 113 kg-os bombával rendelkeztek.

A repülőgépek 1525 m magasságról kezdték meg a támadást, és bombáikat 763 m-ről oldották. Három gép a túlzsúfolt állóhelyeket támadta. A sebtében kiképzett északi pilóták néhány bombát a repülőtér szélére szórtak le, de a legtöbb azért a parkoló gépek között robbant fel. Hat bomba három AC–119-est és négy C–47-est pusztított el. A veszteségek listáján további három F–5-ös, egy azonosíthatatlan és négy sérült repülőgép szerepelt. Néhány 20 mm-es Vulcan légvédelmi gépágyú lőni kezdett, de addigra az A–37-esek már elhagyták azok megsemmisítési zónáját. Egy F–5A géppár rögtön a támadás után felszállt, de már nem érte utol a támadókat, akik Vung Tau érintésével szerencsésen visszatértek Phan Rang-ba. Egyes vélemények szerint az északi pilótákat MiG–17-esekkel bevetve eredményesebb lett volna az akció.

Gondolom senkit nem lep meg, hogy a háború után a népi demokratikus Vietnam volt az A-37 legnagyobb használója az Egyesült Államok után. Amerika 1992-ben vonta ki végleg a típust, lepasszolva minden kisebb-nagyobb latin-amerikai államnak, aki tartotta a markát, ezek közül ma is szolgálatban állnak a következő országokban: Chile, Ecuador, Guatemala, Honduras, Kolumbia, Peru, Salvador. (A MilAvia Press 2008-as adatai szerint.) A típus még most is annyira népszerű, hogy idén Pakisztán és Peru is érdeklődött a kivont koreai A-37-ek iránt. 

Érdekes, hogy az Egyesült Államok csak addig maradt a realitások talaján a COIN fejlesztések terén, amíg le volt kötve Vietnamban. Az A-10 projektje például eredetileg szintén specializált COIN/CAS gép létrehozására irányult volna, de a Vietnam okozta rossz szájízt igyekezett mindenki minél hamarabb elfelejteni a vezérkarban. Így lett  végül is a Warthog egy GAU-8 30 miliméteres gépágyú köré tervezett repülő, amit  elsősorban arra szántak, hogy tankoszlopokat sorozzon szét Kelet-Európában. Egyéb tervek, mint a radikálisan átalakított P-51 (igen, AZ a P-51), szintén elhaltak. A wishful thinking, mint már annyiszor, újra eluralkodott a hadseregen, és Vietnamot csupán a szabályt erősítő kivételnek minősítve ismét elkezdtek készülni a háborúra, amit meg szerettek volna vívni. Csak mostanában kezdenek rájönni, hogy ez azért nem volt egy okos húzás...

Szerencsére mind az OV-10 Bronconak, mind az A-37 Dragonflynak komoly utóélete volt/van Dél-Amerikában, ezért zárásképpen következzen pár poszt-vietnami sztori róluk a Föld eme sarkából.

Venezuelában a légierő '92-es puccskísérletében aktívan kivették a szerepüket a Broncok is. 1992. november 27-én körülbelül egy tucat OV-10 és AT-27 Tucano támadta 70 miliméteres rakétákkal és Mk. 81 250 fontos bombákkal a külügyminisztérium épületét és az elnöki palotát Caracasban. A harcok során később 4 Broncot lőttek le, kettő a földi légvédelemnek esett áldozatul, míg a másik kettőt kormányhű F-16-osok szedték le a beépített M-61A-1 Vulcan gépágyúikkal. (És még mondja valaki, hogy ma már nincs értelme gépágyúkkal is felszerelni a vadászgépeket.) A Broncok és Tucanok ettől függetlenül szép eredményeket értek el, és számos repülőgépet, köztük legalább öt CF-5 vadászt semmisítettek meg a földön. A puccsot azonban végül gyorsan leverték, de az egyik vezér az a Chavez volt, aki ma Venezuela elnöke, szóval hosszú távon mégis csak a puccsisták diadalmaskodtak.

Mint már említettem, a Broncokat Kolumbia is sikerrel használta a drogkartellek és az FARC gerillái ellen. Gyakran szórnak ki belőlük gyomirtókat, hogy tönkretegyék a kokaültetvényeket, meg úgy minden növényzetet, ami ellen néha reklamál pár NGO, mert hogy nem humánus eljárás, meg rákkeltő anyag, stb. Operation Ranch Hand reloaded! Az Egyesült Államok komoly összegekkel támogatja a drogellenes háborút, és nem hivatalosan számos amerikai zsoldos (szóval nem tisztázott jogi hátterű "szakértő") is részt vesz a műveletekben, akik a DynaCorp kötelékében korábban repültek Broncokat, és 2003. szeptemberében el is veszett az egyik gépük a Ejército de Liberación Nacional (ELN) légelhárításának köszönhetően. Hiába, Kolumbia mindig is kemény hely volt. Ha valakit bővebben érdekel az OV-10 kolumbiai pályafutása, és tud spanyolul (én sajnos nem, de a képekért így is érdemes megnézni), ajánlom ezt a Kolumbiai Légierő által összeállított promo-pdf-et, idén szeptemberben készült, szóval elég up-to-date.

A drogellenes háborúban a Dragonfly-ok is kiválóan szerepeltek, a már idézett ACIG oldalán kilenc légigyőzelmet tulajdonítanak neki csempészgépek ellen. De az  A-37 nem csak aszimmetrikus háborúkban vett részt, hanem az 1995-ös Peru-Ecuador háborúban is sikeresnek bizonyult - mindkét oldalon. A Dragonflyok a földi célpontokat szórták meg, és figyelemre méltó módon igen súlyos légvédelmi találatok után is képesek voltak hazarepülni. A két ország már korábban is összecsapott a vitatott terület miatt, vicces eset volt, amikor 1981. január 28-án egy perui A-37 géppár összetalálkozott egy ecuadori A-37 géppárral, és heves légiharc bontakozott ki közöttük. Az egyik ecuadori gép eredmény nélkül kilőtte a teljes tárat az egyik peruira (ez vagy nagyon képzett, vagy nagyon ügyetlen pilótákat feltételez), míg a másik ecuadori Dragonfly találatot kapott, és kénytelen volt visszatérni a bázisra. 1995-ben a Perui Légierő igáslova megint az a Dragonfly lett, de ismeretlen okokból (hanyagságra tippelnék) sivatagi festéssel küldték őket a dzsungel fölé. Ha nem kaptak megfelelő vadászfedezetet, nem voltak méltó ellenfeleik az ecuadori Kfireknek, ezért talán csak a kevés bevetéssel lehet magyarázni, hogy mindössze egy A-37 veszett oda légiharcokban. A vadászfedezet perui oldalról általában Szuhoj Su-22 vagy Mirage formájában jelent meg, ami egy elég kevert összetételű légierőről árulkodik (tudtommal ez a vegyessaláta jelleg máig hátulütője a Perui Légierőnek), poén, hogy Mirage-ok szintén harcoltak az ecuadori térfélen is. Megjegyzem, annak azért van hangulata, amikor izraeli repülőgépek lőnek le amerikaiakat az Andok felett, miközben az utóbbiak szovjet vadászfedezetét francia gépek kötik le. Na ez az igazi multikulti, nem pedig amiről a betépett szociológia professzorok álmodoznak..

Miután Latin-Amerika felismerte a COIN repülőgépek praktikusságát, maga is elkezdte gyártani a saját típusait, mint a Pucara, sőt ma már a világ talán legjobb COIN gépe egy brazil gép, a Super Tucano. Erről, és a 2001. utáni amerikai COIN reneszánszról lesz szó a harmadik részben

Végül ajánlom mindenki figyelmébe a weboldalakat, melyeket ennek a cikk témájául szolgáló 3 kiváló típusnak szenteltek:

http://www.a-37.org

http://www.ov-10bronco.net

http://skyraider.org

8 komment · 2 trackback


| More

Címkék: usa peru kolumbia vietnam gerillaháborúk coin légierő ecuador

A bejegyzés trackback címe:

https://katpol.blog.hu/api/trackback/id/tr8779353

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: COIN repülőgépek IV. - A halál brazil madara 2013.10.31. 08:10:59

by Proletair & SchA Egy legenda születése A katonai pilóták kiképzése drága dolog. A második világháború után a katonai repülőgépek fejlődése elképesztő méretű volt, és a leendő pilótákra egyre nagyobb feladat hárult. Az egyre modernebb, egyre gy...

Trackback: COIN repülőgépek III. - a repülő erőd 2013.10.30. 20:42:58

Sorozatunk előző részében már szót ejtettünk a COIN-gépek dél-amerikai alkalmazásáról, hosszú szünet után a szálat ismét felvéve a mai és a következő részben pedig mélyebbre ássuk magunkat a földrész múltjában az onnan származó ilyesfajta típusok bemut...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

dr. Pascal 2008.12.28. 16:09:27

joo

az a videó a balettozó OV-10esekkel nagyon ott van. Sorozási kampányt is lehetne rá építeni.

A cikk alapján (is) én azt nem értem, hogy a nagyhatalmaknak miért van szükségük nem COIN vadászokra.
Leszámítva, mikor magasan/gyorsan/messze portyázó bombázóknak kell fedezet, az F-16, MiG-31, Grippen, etc. (már ha nem írtam el a típusokat), gyakorlatilag csak a saját maguk fajtája ellen kell.
de hát tudjuk h nem azt a pár tucat vadászt kell mindenáron megvédeni, hanem a bázisukat, arra meg ott a légvédelem.

analister 2008.12.28. 16:55:01

Sukhoi Su-22: izé, azt hiszem, az magyar írásmód Szuhoj Szu-22. :)

Egyébként kösz az írást.

Markgraf · http://www.legiobrigetio.com 2008.12.31. 12:36:09

Azért már az O-2-esekre is fel lehetett már lógatni néhány vicces dolgot:)

Lesz folytatás? Strikemaster, Pucará usw?

SchA · http://katpol.blog.hu 2008.12.31. 12:59:22

@Markgraf:

"Azért már az O-2-esekre is fel lehetett már lógatni néhány vicces dolgot:)"

Persze, de közel sem annyit, mint egy Broncora. A Skymasternek 4 függesztőpontja volt, és csak könnyebb szerelékeket (mingun, foszforrakéta) szállíthatott.

A folytatás valamikor januárban fog jönni, egy vagy két részben.

Crouch 2009.01.02. 02:00:57

Nagyon színvonalas írás, bár én nem az oly népszerű haditechnikai faszverésért olvasom már régóta a blogot (nekem a magyar war-nerd vonal jobban bejön), de ez is érdekes olvasnivaló.

ropy 2009.01.29. 23:02:22

Ezekből a Broncocból biztosan akad még lezsirozva :)
Rozsdásodhatna nálunk is pár ilyenn..

Rammjaeger83 · http://katpol.blog.hu 2009.02.07. 11:51:54

Friss hír: 23 év után a jelenlegi háborús igényekre és a a várható piaci keresletre való tekintettel a Boeing a Bronco gyártásának újraindítását fontolgatja:

www.flightglobal.com/articles/2009/02/01/321730/boeing-considers-restarting-ov-10-production-after-23-year.html
süti beállítások módosítása