Nemrég feltűnt, hogy a Maliból érkező hírek nem tesznek említést arról, bevetett-e a bamakoi kormány légierőt is a tuareg felkelők ellen, és ha igen, hol és milyen eszközökkel. Rövid keresgélés után olyan sajtóértesülésekre lehet bukkanni, melyek szerint február-március folyamán két, helyi szinten fontosnak számító város, Gao és Tesszalit térségében a betolakodókat a kormányerők harci gépeit és helikoptereit repülő ukrán zsoldosok támadták.

A hivatalos szervek ezt nem erősítik meg, de nem is tagadják - persze másképp reagáltak a felkelők állítására, mely szerint a légierő szándékosan menekülttáborokat és civileket vett célba, de igazság szerint afrikai viszonyok között az efféle harceljárás nem számít kirívónak, ahogy a pilóták és gépeik kelet-európai eredete sem az. Arra is következtetni lehet, hogy pontosan milyen típusokról van szó.

A fejlettség hasonló szintjén álló országokhoz képest Mali az elmúlt évtizedben csekély - mondhatni üdítően csekély - összeget, éves GDP-je kb. 2 százalékát fordította hadikiadásokra. A mulatságos FARM betűszóval jelölt légiereje ennek megfelelően összesen kb. 37 géppel rendelkezik, és ezeknek kevesebb, mint fele bevethető. És ez a szervezet nemcsak kicsi, hanem fiatal is: 1976-ban hozták létre szovjet segítséggel (és mintára), gerincét az akkor leszállított 12 db MiG-21MF vadászgép és 2 db MiG-21UM kiképzőgép alkotta*. A típust be is vetették Csádban és a szomszédos Burkina Faso elleni határháborúban.

Persze a Szaharától délre sem volt nagy divat a harci gépek precíz karbantartása és a pilóták szigorú kiképzése (szélsőséges példát szolgáltatott erre a "népi" Kongó), így a '90-es évekre legalább két MiG-21 balesetben odaveszett, a többi zömét pedig a korábban rendszeresített MiG-17F/Lim-5 gépekkel egyetemben stratégiai tartalékba helyezték (értsd: hangárban vagy a szabad ég alatt hagyták szétrozsdásodni). Néhány éven belül már alighanem a maradék sem működött, a csehektől 2005-ben használtan vásárolt 2 db MiG-21MF és 1 db MiG-21UM így csak a géppark részleges pótlására lehetett elegendő.

A fent említett légicsapásokat kizárásos alapon ezekkel a gépekkel hajthatták végre, hacsak nem az Antonov szállítógépeiket alakították át Szudánhoz hasonlóan a bombavetésre. Persze a MiG-21-et nem kifejezetten arra tervezték, hogy a végtelen sivatagban kormányellenes felkelőket támadjon. Ugyanez vonatkozik a NATO-ban szarvastehénnek keresztelt Mi-24-re is, bár az inkább megfelel erre a feladatkörre. Ezt a mali kormány is bizonyára felismerte, mivel 2007-9 folyamán Bulgáriától négy - mondanom sem kell, hogy használt - darabot vásárolt a Mi-24D változatból, és amint arra lehetőség nyílt, Kidal térségében kettőt be is vetett - ki más, mint a tuareg felkelők ellen -, és minden valószínűség szerint ezeket vetette be az elmúlt hónapokban is.

     
Aki ezt nem tartja "érdemi" beszerzésnek, annak felhívnám a figyelmét a "vakok között a félszemű a király" effektusra. Ellenséges légierő hiányában néhány harci helikopter birtoklása is nagy jelentőséggel bír. Szudán pl. összesen 5 db, Líbiától vett Mi-24D-t használt a polgárháborúban, azokat is iraki és líbiai pilóták repülték (2002 után a modernebb Mi-24P változatból is beszereztek párat). Csád összesen 3 hasonló géppel rendelkezett, ezek 2008-ban mégis fontos szerepet játszottak a fővárost támadó felkelők visszaverésében. Sierra Leone pedig összesen egy darabot vetett be a polgárháború idején.

Ez a tényező adhat talán magyarázatot arra, miért csak szórványosan küldte harcba a helikoptereit a bamakoi kormány. A tuareg lázadók többféle modern légelhárító rakétával is rendelkeznek, márpedig egy gép elvesztése is nagy érvágás lenne. És mivel a harcok kimenetele - az északi országrész de facto elszakadása - korán eldőlt, minden jel szerint a vezetés jobbnak látta, ha a nehézfegyvereket tartalékba vonja vissza - ínségesebb időkre, puhább célpontok ellen, úgymond a politikai belharcok esetére. Mindehhez még annyit fűznék hozzá, hogy ha a '70-es években valaki odaáll a moszkvai Mil tervezőiroda mérnökei elé és közli velük, hogy a legismertebb fejlesztésüket néhány évtizeddel később csak a világ "egzotikus" tájain fogják bevetni, és ott is csak kormányellenes felkelések leverésére, a védtelen falvak és menekülttáborok szétrakétázására, bizonyára hitetlenkedve rázták volna a fejüket.       

*A források gyakran eltérnek egymástól a tekintetben, hogy Mali melyik alverzióból, mennyit és mikor kapott, és ezekből mennyi bevethető, de ebből csak arra tudok következtetni, hogy még a szakemberek sem törik magukat a harmadik világbeli fegyverbeszerzések és -arzenálok figyelmes nyomon követésével.