A hidegháború évtizedeiben az atomfegyverek tömeges bevetésének lehetősége sok írót és egyéb művészt megihletett. Azt viszont már például kevesen tudják, hogy az esetleges harmadik világháború témáját feldolgozó filmek nem feltétlenül szórakoztatási szándékkal készültek.
A belső használatra (többnyire oktatási, kiképzési céllal) készült hivatalos katonai filmek egy érdekes műfajt képeznek, titkosításukat természetesen csak akkor szokás feloldani, amikor már minden relevanciájukat elvesztették. A jövőbeni konfliktusok kulcsfontosságú szereplőjének szánt (de azóta már feloszlatott, pontosabban átszervezett) amerikai Stratégiai Légi Parancsnokság (SAC) is több ilyen alkotást készített (pl. Airborne Alert, SAC Command Post). Egyikük, az 1956-7 során forgatott, de csak idén februárban nyilvánosságra hozott The Power of Decision azért különleges, mert ez az egyetlen ismert amerikai kormányzati film, amely valós képet kívánt adni egy totális atomháború menetéről. Teljes terjedelmében (57 perc), hat részletben megtekinthető itt, és érdekes bepillantást enged a korabeli amerikai stratégiai gondolkodásba.
A film a SAC rövid bemutatásával kezdődik. Megtudhatjuk, hogy ez a legnagyobb csapásmérő erővel bíró fegyvernem, amely a történelem során valaha is létezett. Összesen 3 ezer különböző rendeltetésű repülőgéppel van ellátva, a bombázó- és tankergépek egyharmada pedig akármikor bevethető 15 percen belül (ezt a figyelemreméltó arányt egyébként "csak" 1960-ra sikerült elérni). "Hivatásunk a béke" - hirdette a a büszke szervezet jelmondata, mely természetesen azt volt hivatott kifejezni, hogy legfontosabb feladatuk az elrettentés. De fel kellett készülniük arra az eshetőségre is, hogy az sajnos csődöt mond.
A bemutatott forgatókönyv szerint a közmondásos bilit természetesen a meglepetésszerű, gondosan előkészített szovjet támadás borítja ki a közeli jövőben. A radarok azonosítatlan bombázókötelékeket észlelnek a sarkkörön túl, mire a SAC parancsnoka az ilyen esetekre vonatkozó hadműveleti terv értelmében riadókészültségbe helyezi az összes egységet, a bombázókat pedig a szovjet határvidék fölé irányítja, ahol a további parancsokra várva kell cirkálniuk.
Egy órával később atomcsapások érik az amerikai légierő támaszpontjait Nyugat-Európában és Japánban. Az elnök elrendeli a bombázókkal és ballisztikus rakétákkal végrehajtandó, Quick Strike fedőnevet viselő tömeges megtorlást.
Megcsodálhatjuk a bevetett arzenált: a B-47, B-52 és a mulatságos módon Hustler névre keresztelt B-58 bombázókat, a Thor ballisztikus rakétákat, az SM-62 Snark, XSM-73 Goose és GAM-63 Rascal robotrepülőgépeket. (A film készítői természetesen korábbi archív felvételeket használtak fel.)
Négy napos tömegmészárlás után a SAC vezérkara vegyes érzelmekkel megállapítja, hogy első számú feladatukban - a béke megőrzésében - kudarcot vallottak ugyan, és ennek következtében az országban 60 millió civil életét vesztette vagy megsebesült, de az agressziót sikerült visszaverni. A szovjeteknek jóformán egyetlen atomfegyverük, repülőgépük és ép légitámaszpontjuk nem maradt, míg az amerikaiaknak még mindből van elég.
Washingtonban a politikai vezetés sértetlenül megúszta a támadást, a szovjetek pedig fegyverszünetet kérnek. A film tanulsága szerint tehát egy atomháborút megnyerni nem lehet, de gondos tervezéssel és felkészüléssel a vereséget - vagyis azt, hogy az ellenség ránk kényszerítse akaratát - el lehet kerülni.
Az utolsó 100 komment: