Az 1861-1865 közötti amerikai polgárháború az Egyesült Államok történetének egyik legfontosabb eseménye volt. Polgárháborúk akkor szoktak kitörni, amikor egy állam politikai csoportjai alapvető kérdésekben nem értenek egyet, és ezeket nem tudják békés úton rendezni. Amerikában ilyen volt a rabszolgaság kérdése, amely egy sor másik ügyet is áthatott. Podcastunk 76. adásában az amerikai polgárháborúval foglalkozunk három film segítségével, amelyek: az északi narratívát bemutató 1989-es 54. hadtest (Glory), illetve a déli nézőpontból készült 2003-as Istenek és katonák (Gods and Generals), illetve az 1993-as Gettysburg.

„Soha többé!” – a kedves hallgató bizonyára hallott már a jelmondatról, amit a totális háború és az azt kísérő népirtás többször is ihletett a vészterhes 20. században. Furcsán hangozhat, de – ha az angol Wikipédiának hinni lehet – a dán nemzet is magáévá tette ezt, így vonva le a konzekvenciákat 1940. április 9-ből, a német orvtámadás napjából. Szemlátomást ezt tekintik múltjuk leggyászosabb napjának, ami önmagában is bizonyíték arra, hogy aligha sorolhatjuk őket a szerencsétlen sorsú, rengeteget sínylődött népek közé.

A február végén kezdődött orosz-ukrán háború a tágabb közbeszédbe is beemelte Ukrajna történelmi létezésének kérdését, ahol a fő kérdéssé az vált, történelmileg létezik-e ukrán nép. Felismerve ezt a trendet, mi is bemutatunk két olyan filmet, amely pro és kontra érvel a témában. Ez a KatPol Kávéház 74. adásának a témája, a két bemutatott film pedig az 1999-es lengyel Tűzzel-vassal (Ogniem i Mieczem) és a 2009-es orosz Taras Bulba. Mindkettő a 17. században játszódik, de csak az első közelebbi kontextusa ismert: a lengyel özönvíz időszaka, amikor a nemesi köztársaság súlyos sérülést szerzett a Hmelnickij-féle kozákfelkelés és az ennek kapcsán történő külső beavatkozás miatt (amiben egyébként II. Rákóczi György erdélyi fejedelem is részt vett).

Akár az ukrajnai események is ihlethették a norvég, Okkupert című politikai thriller sorozat alapötletét, mely a skandináv ország orosz megszállásának kitalált történetét meséli el, nagyon is valóságos kérdéseket boncolgatva. A 2015-ös, három évados, összesen 24 részes és 11 millió USD összeköltségvetésű sorozat, így a legdrágább ilyen jellegű helyi médiatermék, mely a nézők mellett, a kritikusok elismerését is elnyerte.

A koreai háborút (1950-1953) okkal szokták Nyugaton az „elfeledett háború” jelzővel illetni, hiszen a konfliktus nem hagyott olyan társadalmi nyomokat, mint például a vietnami háború, pedig borzalmakban ez sem szűkölködött. Ez volt az egyik olyan utolsó konfliktus, amelyet világháborús tömeghadseregek vívtak, és amolyan mini-világháborúként a világ egy jelentős része képviseltette itt magát, legfontosabbként Kína az északiak és az Egyesült Államok a déliek oldalán. 

Abu Naszr al-Farabi, a híres muszlim filozófus, matematikus, jogtudós és zeneszakértő azok közé az irigylésre méltó történelmi szereplők közé tartozott, akiket utólag több nemzet is magáénak tulajdonított. Erre az ő esetében bőven akadt lehetőség, mivel a távoli 9-10. században élt s alkotott, és megbízható krónikák nem említenek semmi konkrétumot a gyerekkoráról, ifjúságáról. Arról nem is beszélve, hogy családneve se jelent fogódzót, mivel a farab általánosságban egy vízforrással, patakparttal rendelkező települést jelent.

Ez egy perzsa szó, de természetesen mit sem zavarta ez a magabiztos kazah hatóságokat, amikor nem is burkolt szándékkal, kétes hitelességű feljegyzések alapján az akkoriban ezt a nevet viselő települések közül egy kazahsztánit neveztek meg a jeles polihisztor születési helyéül. Ezek után valószínűleg nem hatott a meglepetés erejével, hogy az állami egyetemet is elnevezték róla (pontosabban átnevezték) az akkori fővárosban.

Frank Herbert 1965-ben kiadott Dűne című regénye a science fiction egyik nagy klasszikusa, és a műfajra legnagyobb hatással bíró művek egyike. A regényhez öt folytatás, hat előzmény készült (melyeket az író fia és egy közeli munkatársa írtak), valamint a kiterjesztett Dűne-univerzum is létrejött, amely további könyvekből, enciklopédiákból, képregényekből, videójátékokból, sorozatokból és filmekből áll. A Dűne univerzuma még a sci-fi területén járatlanoknak is ismerős lehet, olyan művekre gyakorolt hatást, mint például a Star Wars, és olyan, mai napi élő koncepciókat helyezett le, mint például az űrfeudalizmus.

A politikai indíttatású, szervezett vagy kevésbé szervezett erőszakos cselekmények provokálása, kihasználása és manipulációja alighanem egyidős az összetettebb társadalmakkal, formája és célja pedig egyaránt változatos lehet. A politológia egyes bugyraiban a közelmúlt egyik vissza-visszatérő témája például a "feszültség sratégiája", ami nagy vonalakban az állami szervek (elsősorban titkosszolgálatok) arra irányuló furmányos törekvését jelenti, hogy az általuk manipulált erőszakos terrorista, forradalmi, felforgató stb. csoportokra hagyatkozva a társadalmat az általános félelem és nyugtalanság állapotába taszítsák, és így megnyerjék a közvélemény szimpátiáját a nyugalom és közrend nevében végrehajtott, de valójában csak a fennálló rezsim érdekeit szolgáló intézkedésekkel.

A kijelölt harcállásaikat az utolsó emberig rendületlenül tartó, és le végül sosem gyűrt kis helyőrségek nemcsak a népszerű történetírás, hanem utólag rendszerint a szelektív történelmi emlékezet kedvelt alanyai is egyben. A hősiesség és bátor helytállás kitüntetett figyelemmel illetett példaképeit jelentik, ha a háborúban végül az ő oldaluk győzedelmeskedett; ellenkező esetben viszont osztályrészük inkább a fanatikusokként való megbélyegzés vagy a feledés lehetett csak. Mint a történelemben kb. bármi másról, erről is el lehet mondani, hogy kivételek mindig akadnak, és a valóság ennél összetettebb - a háborús győztesek hősei egy politikai átalakulás következtében néhány évtized múltával ki is taszíttathatnak a nemzeti dicsőségcsarnokból, ahogy az pl. az Alcazar védőivel történt -, de ez más lapra tartozik. 

A „hadakozó fejedelemségek kora” (szengoku dzsidai) a japán történelem legismertebb és leginkább feldolgozott időszaka. A szamurájok aranykora kedvelt témája hazai és külföldi irodalmi, filmművészeti műveknek, videojátékoknak egyaránt. A legtöbben bizonyosan hallottak Oda Nobunagáról vagy Tokugava Iejaszuról, esetleg híres szamurájokról. Ezen időszak azonban bővelkedik ismertebb és kevésbé ismert szereplőkben. Közülük a két nagy rivális, Takeda Singen és Ueszugi Kensin legendás rivalizálása sokak képzeletét megragadta. Két, róluk szóló japán filmalkotás a podcastunk mai adásának témája. (A hanganyag letölthető itt.)