Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ez pedig a modern kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk következő része.

Az előző rész tartalmából:Jüan Si-kaj elnök diktátori kormányzása – az elnök feloszlatja a törvényhozást és saját alkotmányt fogad el – kitör az első világháború, Japán elfoglalja a német gyarmatokat Kínában – Japán benyújtja a 21 követelést Jüannak, aminek egy részét végül kénytelen elfogadni – Jüan császárrá kiáltja ki magát – Caj O vezetésével megkezdődik a nemzetvédő háború Jüan ellen – Jüan lemond, és hamarosan meghal

A nevek, akárcsak korábban, elsődlegesen a népszerű magyar átírásban szerepelnek, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben olvasható. A tájékozódást segítő térképek ITT érhetők el.

Eddig is igaz volt a sorozatra, hogy bonyolult eseményeket dolgoz fel, de az ebben bemutatott időszak talán a kínai történelem legbonyolultabbjai közé tartozik, megannyi különböző érdekcsoport és helyi konfliktus jellemezte, és talán még a Fűrész filmek idővonalánál is zavarosabbnak ígérkezik. A megértést nagyban segíti a korábbi részek ismerete, mivel itt legfeljebb csak visszautalni tudunk az egyes szereplők korábbi tevékenységére.

A helyzetet szemléltetendő, képzeljük el a következőt (nem célunk az aktuálpolitizálás, kizárólag a szemléltetés!): Orbán Viktor ellen fegyveresen fellázad a Dunántúl, ő maga pedig hamarosan meghal. A hatalmat megosztja egymás között Rogán Antal, valamint az abból az Orbánnal való nézeteltérései miatt korábban kiszorított Lázár János, és névleges vezetőként Áder János. Ők nemcsak az ellenzékkel kell megküzdjenek a hatalomért, de egymással is, és támogatóik mentén lassan szétesik a központi kormányzat. Maga az ellenzék sem egységes, az ország elmaradottabb határterületein (Tiszántúl, Baranya) pedig az idegen intervenciók, befolyásszerzések jelentik a legnagyobb problémát.

A béke és boldogság évei (1916-1918)

A hatalomgyakorlás új rendszere és kudarca

Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) elhibázott restaurációs kísérlete, majd bekövetkező halála után a központi kormányzat teljesen szétforgácsolódott. A déli tartományok nyílt lázadása miatt az ország kettéosztott volt. Ebben a helyzetben vette át a hatalmat Jüan két egykori bizalmasa, mindketten a restaurációs politika ellenzői. A katonacsaládból származó Tuan Csi-zsuj (Duan Qirui) tábornok, aki Jüan alatt hadügyminiszter, majd kétszer (így annak halála idején is) miniszterelnök is volt, ezt a posztot tartotta meg. A szegényparaszti származású Feng Kuo-csang (Feng Guozhang) kapta meg az alelnöki posztot. Az elnök, és így a kormányzat vezetője az a Li Jüan-hung (Li Yuanhong) lett, aki a vucsangi felkelőket vezette, ám mivel a másik kettő tábornokkal szemben nem rendelkezett saját katonai erővel, szerepe leginkább jelképes volt. 

Indítsanak még ellenünk öt vagy hat olyan támadást, mint a Hamburg elleniek, és a német nép egyszerűen fel fogja adni, mindegy, mennyire erős akaratúak. Az emberek azt fogják mondani: „Elég volt, többet már egyszerűen nem tudunk elviselni.” […] Amit a hazának kell elszenvednie, attól meghűl az emberben a vér.

Erhard Milch tábornagy-államtitkár, egyben Göring birodalmi marsall helyettese és a Luftwaffe főszemlélője ilyen szavakkal próbálta felrázni a haderőnem kábult hangulatba roskadt parancsnokait a légi közlekedésért felelős birodalmi minisztérium (RLM) 1943. augusztus 3-án tartott értekezletén. Azt csak ő tudhatta, hogy tényleg komolyan gondolta-e a német néplélekre vonatkozó jóslatát, vagy csak a beosztottjait akarta keményebb erőfeszítésekre sarkallni, de a katonai helyzettel bizonyára drámai figyelmeztetések nélkül is tisztában volt mindenki a teremben. 

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, ezúttal a fő sorozat helyett ismét a kiegészítő részek folytatása következik, a legutóbb elkezdett nőügyek következő fele.

Az előző részben a „három nagy” közül az első kettő, Szun Jat-szen (Sun Yat-sen) és Csang Kaj-sek (Jiang Jieshi) magánélete került bemutatásra, ma pedig a Nagy Kormányos, Mao Ce-tung (Mao Zedong) van a fókuszban. Ő talán Kína legismertebb vezetője, aki mintegy egymilliárd embernek parancsolt hatalma csúcsán, és elhibázott politikája, nemzetközi presztízsépítése és hatalomvágya mintegy 70 millió halált eredményezett békeidőben. Feleségei közül mindössze az utolsó vállalt aktív politikai szerepet, ám mind közül ő a legismertebb: Csiang Csing (Jiang Qing). 

Az elfeledett feleség

Mao Kína középső részén, Hunan tartomány egy kis, eldugott falujában született 1893-ban egy parasztcsaládban. Apja, Ji-csang (Yichang) a hadseregben szolgált egy ideig, és ennek köszönhetően megtanult annyira számolni, hogy hazatérése után visszavásárolja a család elkótyavetyélt földjeit és újabbakat vásároljon, így a falu leggazdagabb parasztjává, mondhatni kulákká vált. Tízéves korában eljegyezték egy lánnyal a szomszédos faluból, akivel tizenöt évesen költözött össze. A nőnek a tradícióknak megfelelően nem volt keresztneve, Hetedik Ven nővérként emlegették: Ven Csi-mej (Wen Qimei). A frigyben közrejátszott az is, hogy a lány egyik nagyapja Maoék falujában volt eltemetve, és a sírnál rendszeresen szertartásokat kellett tartani, aminek a legegyszerűbb módja egy ott élő rokon volt.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából.

Az előző rész tartalmából: egy zendülést követően Nanking helyett Peking lesz a köztársaság fővárosa – Jüan Si-kaj leteszi az elnök esküt – A Nemzeti Párt (Kuomintang, KMT) nyeri a decemberi választásokat – A KMT miniszterelnök-jelöltje merénylet áldozata lesz – A merénylet szálai egészen Jüanig futnak – A KMT kirobbantja a második forradalmat – Jüan csapatai elfojtják a felkelést, elesik Nanking – Az elnök Kína teljhatalmú katonai diktátorává válik 

A neveket, akárcsak korábban, a népszerű magyar átírásban használom elsődlegesen, míg a pinyin alak az első említésnél zárójelben szerepel. A tájékozódást segítő térképek itt érhetők el. 

A „mindenekfeletti törvény” rövid korszaka (1914-1916)

Hatalmon a hadurak atyja

Miután Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) legyőzte legfontosabb ellenfeleit, és 1913 novemberében megsemmisíttette a Kuomintang (Guomindang) képviselők mandátumait, a parlament mindkét háza döntésképtelenné vált, így azok meghatározatlan időre elhalasztották üléseiket. Jüan 1914 januárjában erre hivatkozva feloszlatta a parlamentet, majd februárban a tartományi gyűlések következtek, így sikerült visszaállítani a centralizált hatalmat az országban.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából, és most egy rendhagyó résszel jelentkezik a kínai történelemmel foglalkozó sorozatunk. 

A koncepció olyan témák kifejtése, amelyek önmagukban is érdekesek, de kifejtésükre a kronológiai epizódokban nincs lehetőség, mert szétfeszítené azokat. A terveim szerint több hasonló poszt is várható különböző résztémákat feldolgozva a vizsgált időszakon belül. A legelső ilyen a „három nagy”, Szun Jat-szen (Sun Yat-sen), Csang Kaj-sek (Jiang Jieshi) és Mao Ce-tung (Mao Zedong) nőügyeire fókuszál, ami nemcsak pikáns téma, de szorosan kapcsolódik ezen történelmi szereplők hatalmi ambícióihoz is. 

A terjedelemre tekintettel az első rész Szun Jat-szennel és Csang Kaj-sekkel fog foglalkozni, míg Mao szerelmi életét egy külön rész dolgozza majd fel.

Üdvözlöm minden olvasónk! Enz vagyok a KatPol Blog csapatából. 

Az előző rész tartalmából: felkelés tör ki Vucsangban – Li Jüan-hung ezredes lesz a forradalmárok vezetője – az udvar Jüan Si-kajt küldi a felkelés elfojtására – Jüan titokban tárgyalásokba kezd a felkelőkkel – Szun Jat-szen lesz a köztársaság ideiglenes elnöke – Szun átadja a hatalmat Jüannak, aki lemondatja az uralkodót a trónról 

A neveket, akárcsak korábban, a népszerű magyar átírásban használom elsődlegesen, míg a pinyin az első említésnél zárójelben szerepel a könnyebb nemzetközi tájékozódás okán. Mivel Kína nagy ország, a tájékozódást segítő térképeket készítettünk, ezek szintén az előző részben tekinthetők meg.

A köztársaság kudarca (1912-1913)

A köztársaság első napjai

A frissen elnökké választott Jüan Si-kaj (Yuan Shikai) tábornoknak, a „kínai Washingtonnak” elemi érdeke volt, hogy a főváros Nankingba költöztetését megakadályozza, még ha erre ígéretet is tett Szun Jat-szennek (Sun Yat-sen). 1912. február 27-én a déli nemzetgyűlés küldöttsége megérkezett Pekingbe, hogy az új elnököt a tervezett fővárosba kísérje. Két nappal később a Cao Kun tábornok alá tartozó 3. hadosztály Vu Pej-fu (Wu Peifu) által vezetett 9. ezredének katonái között zendülés tört ki, a Peking külvárosába betörő fegyveresek fosztogatni és kegyetlenkedni kezdtek, és ez az erőszakhullám március 2-án Tiencsinre (Tianjin) is átterjedt. A nagyhatalmak azonnal mozgósították katonáikat a követségeik és polgáraik védelmére.

Kedves hallgatók! Eddigi hagyományainkkal ismét szakítva podcastunk 40. adásában nem hadtörténelemről vagy biztonságpolitikáról, hanem ezek médiaábrázolásáról folyt a beszélgetés. A Krieg der Träume (ill. Clash of Futures) c. közelmúltbeli TV-sorozatot véleményeztük, melynek általános témája a két világháború közötti korszak. Az adás letölthető innen, a korábbi adások pedig innen. A sorozat epizódjai ideiglenesen megtekinthetőek az ARTE csatorna honlapján. Jó szórakozást!

Üdvözlöm minden olvasónk! 

Enz vagyok a KatPol csapatából, a kínai történelemmel foglalkozó sorozat szerzője.

Az 1911-es forradalmi események áttekintése most különösen esedékes annak évfordulója miatt. Az itt ismertetett eseményekkel kapcsolatban nehéz tisztán látni, hiszen gyakorlatilag nincs egységes értékelése a kínai történetírásban. A forradalom napja ma Tajvanon nemzeti ünnep, Kínában szintén megemlékeznek az évfordulóról, de a népköztársaság október 1-jei kikiáltása egyértelmű előnyt élvez. Az eseményeket azóta mind a nacionalista, mind a kommunista történetírás saját pártjaik igazolására kívánta felhasználni, azok feldolgozása így sokszor aránytalan és egyoldalú. Jól mutatja ezt az 1911 című, a forradalom centenáriumára készült film is, ami innen eredezteti azt a „forradalmi hevületet”, amely révén a kommunisták jó három évtized múlva hatalomra kerültek. Persze valójában a két esemény között semmiféle közvetlen kapcsolat nincs. 

Üdvözlöm minden olvasónk!

Enz vagyok, a Katpol Blog csapatának viszonylag új tagja. Aki eddig hallgatta a Trumppal és a Távol-Kelettel kapcsolatos podkeszt adásainkat, az már találkozhatott legalább a hangommal. Régóta foglalkoztat a Távol-Kelet, és azon belül is Japán és Kína történelme és kultúrája, és másfél éve kínai nyelven is tanulok. Tavaly nyáron lehetőségem volt néhány hetet Pekingben eltöltenem és az ottani igen gazdag történelmi látványosságokat megszemlélnem, amelyek egy teljesen más világot mutatnak be. 

Tapasztalataim szerint idehaza nagyon kevés ismert az igen gazdag kínai történelemmel kapcsolatban, és a most induló sorozatban arra teszek kísérletet, hogy ezt közelebb hozzam az olvasókhoz. A sorozat a tervek szerint kb. 1989-ig mutatja majd be a kínai történelem alakulását, annak főbb eseményeit és időszakait. Alig száz évvel ezelőttig Kína egy régmúltból itt ragadt történelmi zárvány volt, ahol a császár még mindig áldozatot mutatott be az isteneknek, a bürokraták egyszerre voltak papok is, a népesség túlnyomó része pedig írástudatlan földműves volt. Napjainkban, hogy Kína a világ egyik vezető hatalma, igen nehéz ezt, és az ide vezető utat elképzelni. Ebben az időszakban a kínai történelem legikonikusabb alakjai, Szun Jat-szen, Csang Kaj-sek és Mao Ce-tung tevékenykedtek, és az ország jövőjét forradalmak, intrikák, belharcok és külső támadások alakították. 

Kedves hallgatók! Hosszú szünet után podcastunkban ismét élménybeszámolóval jelentkezünk, ezúttal dél-angliai hadimúzeumokról. Az adás letölthető innen, a korábbi adások pedig innen. Jó szórakozást!