"The only thing I cannot do is convert to Zionism."

Szaeb Erakat, palesztin főtárgyaló, 2009. október 21.

Remélem aki eddig teljes mellszélességgel támogatta Julian Assange-ot, és a Wikileaks ügyét, az most ugyanígy örül az Al Jazeera akciójának is, amikor a kiszivárogtatás a Wikileaks által eddig viszonylag megkímélt szereplőket kap telibe: Izraelt és a Palesztin Hatóságot (PA). Hogy hogy, hogy nem, az AJ hozzájutott közel 1700 bizalmas dokumentumhoz, jegyzetekhez, térképekhez, melyek 1999. és 2010. között keletkeztek az izraeli-palesztin béketárgyalások során. Ezeket gyorsan publikálták/publikálják (cikkek itt, eredeti dokumentumok itt), illetve megosztották a Guardiannal.

Ismét terrortámadás történt Moszkvában. Alig kilenc hónappal a moszkvai metróban történt legutóbbi súlyos terrortámadás után. Az orosz főváros legforgalmasabb repterének számító Domogyedovo érkezési csarnokában bekövetkezett robbanásnak legalább 30 halálos áldozata és 100-180 sérültje van.

A robbanás tegnap 16:32 perckor az akkor tucatnyi nemzetközi járatot is fogadó reptér érkezési csarnokában történt. Az érkezési csarnokban az érkező utasokat fogadó személyeket nem vetik alá biztonsági ellenőrzésnek, ezért a besétáló öngyilkos merénylő észrevétlenül és akadálytalanul hozhatta működésbe fegyverét, mely a közzétett információk szerint 5, mások szerint legalább 7 kg-nyi robbanóanyag lehetett. A kérdés ismételten felmerül: Miért és ki áll a háttérben?

Idestova 3 hónapja indítottuk el a KatPol blog Twitter-csatornáját. Mivel a szolgáltatás jellegéből fakadóan nem kapunk róla olyan látogatottsági visszajelzéseket, mint a cikkeinkről, arra kérnénk a tisztelt olvasókat, hogy szakítsanak pár percet néhány kérdés megválaszolására egy kommentben ehhez a bejegyzéshez.

"Kifelé viselkedj úgy minden civillel, mintha a barátod lenne, de belül azt kell feltételezned róla, hogy a felkelőket segíti, mindaddig, amíg szilárd bizonyítékot nem szerzel az ellenkezőjéről."

David Galula, Pacification in Algeria 1956-1958

A COIN fogalmi és elméleti alapjait bemutató sorozat negyedik részében a COIN vázlatos menetét és a propaganda szerepét mutatom be. Eredeti elképzeléseimmel ellentétben, nem sikerült 2+2 részbe besűríteni a témát, ezért - többek között - a COIN katonai vonatkozásairól a sorozat 5. része fog szólni. Majd egyszer.

A lemiles kollégák szíves közvetítésével ajánljuk mi is a potenciális célcsoportot erősítő minden kedves olvasónk figyelmébe az alábbi felhívást:

A Reprint Kiadó Kft. kutatói ösztöndíjat ír ki nappali tagozatos, történelem szakos egyetemi hallgatók számára. A kutatás témája a magyar és német nyelvterületen, a XVIII-XIX. században elterjedt katonai, nyomdai termékként előállított szolgálati emléklapok keletkezése, története. Az ösztöndíjjal a Kiadó egy összefoglaló jellegű, hiánypótló kiadvány létrejöttét kívánja elősegíteni. A jelentkezés feltételeit és további részleteket itt olvashattok!

A fegyveres konfliktusok előre nem látható, drámai módon befolyásolják az egyéni sorsokat - ezt mindenki tudja, hiszen ellenkező esetben pl. a veteránok visszaemlékezései sem lettek volna soha népszerűek. Érdemes viszont arról is megemlékezni, hogy nemcsak a háborúk résztvevőinek, elszenvedőinek, hanem az azokban bevetett fegyverek történetei is gyakran bővelkednek kalandokban és a váratlan fordulatokban. Ez részben a körmönfont machinációkat alkalmazó nagyhatalmaknak köszönhető, amelyek hajlamosak bőkezű katonai támogatással kedveskedni kisebb aktuális szövetségeseiknek, várakozásaik szerint így billentve a maguk javára a regionális erőegyensúlyt, figyelmen kívül hagyva viszont a lehetséges hosszú távú negatív következményeket.

Kevés olyan múzeum van a világon, mely átfogó, az egész emberiség fejlődésére hatással bíró témában szinte minden, történetileg jelentős tárgyat a gyűjteményében tudhat. A Washington D.C.-ben található Smithsonian Institution's National Air and Space Museum épp egy ilyen hely. A világ leglátogatottabb múzeumainak egyikeként számon tartott SI NASM a világ legnagyobb és legjelentősebb polgári-, katonai- és űrrepülés-történeti kiállításával büszkélkedik. Hadimúzeumok sorozatunk soron következő részében a National Air and Space Museum főépületében tett látogatásunk beszámolója olvasható.

"Magyarországgal együtt dolgozni olyan, mintha az ember
egy rossz vígjátékot nézne végtelen ismétlésre állítva."

/az amerikai haditengerészet korvettkapitánya (EUCOM), forrás: StrategyPage/

A fenti szavak gyakran merülnek fel szerkesztőségünkben is, ha a hazai kül- és biztonságpolitika kérdéskörét érintő poszt megírása kerül szóba. Rendhagyó módon az új évet most mégis egy - kivételesen - talán pozitívnak is tekinthető eset bemutatásával köszöntjük.

Bár a hírt sem a nemzetközi, sem a hazai sajtó nem verte nagy dobra, a november végi lisszaboni csúcson hat NATO-s külügyminiszter - köztük Martonyi Jánossal - egy rövid performansz keretében állt ki az új START szerződés amerikai ratifikálása mellett, melyre a napokban végül sor is kerülhetett.

Hogy mi közünk volt mindehhez, arra remélhetőleg az alábbiakban némi fényt deríthetünk. S hogy kis hazánknak van-e egyáltalán keresnivalója a világpolitika színpadán, annak megválaszolását - egyúttal boldog új évet is kívánva - olvasóinkra hagyjuk.

Jordánia fővárosában, Ammanban, a Husszein Király Sportváros szabadidő-komplexum közepén található a Mártírok Emlékműve, mely emléket állít az 1916-ban kezdődött Arab Felkelés óta elesett katonáknak, és bemutatja a fegyvereiket és harcaikat I.  Abdullah király beduinjaitól egészen a modern jordán hadseregig. Megjegyzendő, hogy a tárlatok csak azokra a konfliktusokra térnek ki, melyek sikeresek és dicsőségesek voltak Jordánia szempontjából, vagyis a 6 napos háborúról vagy éppen a Fekete Szeptemberről nem sok szó fog esni.

Karácsonyi ajándék gyanánt egy régi elmaradást pótolva folytatom a nicaraguai sandinisták történetéről szóló sorozatot.

Mint arról már mi is gyakran írtunk, az Egyesült Államok afganisztáni és iraki kalandjai óta szakmai körökben (is) fokozott érdeklődés tapasztalható a felkelők elleni tevékenység (COIN) elmélete iránt. Szkeptikus hangok azonban többször is joggal rámutattak ennek igen szelektív mivoltára. Ez alatt az értendő, hogy a szakértők figyelme szinte kizárólag néhány nyugati állam (az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Franciaország) harmadik világbeli harcaira korlátozódik (Malájföld, Indokína, Algéria, Kenya), ugyanakkor más országok (pl. Oroszo., India, Srí Lanka, Thaiföld stb.) hadtörténelmének hasonló és nem kevésbé érdekes fejezeteivel – nyilván részben a nyelvi korlátok miatt – alig foglalkozik valaki.