Jordánia fővárosában, Ammanban, a Husszein Király Sportváros szabadidő-komplexum közepén található a Mártírok Emlékműve, mely emléket állít az 1916-ban kezdődött Arab Felkelés óta elesett katonáknak, és bemutatja a fegyvereiket és harcaikat I.  Abdullah király beduinjaitól egészen a modern jordán hadseregig. Megjegyzendő, hogy a tárlatok csak azokra a konfliktusokra térnek ki, melyek sikeresek és dicsőségesek voltak Jordánia szempontjából, vagyis a 6 napos háborúról vagy éppen a Fekete Szeptemberről nem sok szó fog esni.

Az előtér

A "nehéz vas" az emlékmű bejárata előtti tér négy sarkán van kiálllítva: 1-1 155 milliméteres M59 Long Tom amerikai ágyú néz le Amman városára, mögöttük a jordán hadsereg egykoron használt páncélautói.

Alul, jobb oldalon egy dél-afrikai gyártmányú Marmon-Herrington Mk IV páncélautó látható, az első arab-izraeli háború veteránja. (A toronyban található löveg érzésem szerint nem szériatartozék, hanem a háború alatt applikálták rá, mert kevés volt a páncélautó eredeti tűzereje.) Az ágyúval együtt ez a jármű is a britek adománya a második világháborúból visszamaradt hadifelszerelésből, ellentétben az alul, bal oldalon látható Alvis Saladinnal, mely már az '50-es évek terméke. 72 km/h végsebességével és 6x6-os konstrukciójával gyorsan bevethető tűztámogatást jelentett a nomád banditák és az időnként átcsapó izraeli alakulatok ellen.

Az emlékmű jelenleg komoly bővítés alatt áll, hamarosan két új épületszárny is hozzá fog tartozni. A kiállítandó fegyverek egy részét már a helyszínre szállították, igaz, így renoválás előtt nem nyújtanak valami dicsőséges látványt.

A felső képen egy egykor szebb napokat látott amerikai M47 Patton harckocsi látható. Ez a típus alkotta a jordán páncéloserők gerincét a '67-es  háború alatt. Alul különféle lövegek, jobb oldalon egy leresztett kerekű 25 fontos brit tarack látható.

Régebben az épület előtt volt kiállítva a légierő egyik Hawker Hunterja, de - valószínűleg a bővítés miatt - mára elszállították.

A múzeum

A beltéri képek nem mindig élesek, sajnos a fényképezőgép ennyit tudott. A tárlat időrendben az Arab Felkeléstől indul. Tömören és röviden: 1916-ban, hogy lerázza a török igát,  Husszein bin Ali mekkai serif szövetségre lépett az Antant-hatalmakkal és harcot indított az Ottomán Birodalom ellen. A brit kormány fegyverekkel, tanácsadókkal (a leghíresebb T. E. "Arábiai" Lawrence) és közvetlen katonai támogatással segítette a felkelést. A háború a klasszikus aszimmetrikus hadviselés jegyében kezdetekben a török erők zaklatására és a Hejaz-vasútvonal rendszeres szabotálására/kifosztására irányult, majd 1917 második felétől a brit és arab erők egyre komolyabb területeket vontak az ellenőrzésük alá, az ottomán katonákat egészen Szíria északi részéig űzve. Husszein középső fia, Abdullah bin Husszein - aki saját maga is végigharcolta a felkelést - lett Transzjordánia első királya, és így Jordánia 1916-tól eredezteti a modern államiságát.

Életképek a felkelésből, valamint a törököktől zsákmányolt német bajonett és lovassági szablya. 

Még több hadizsákmány, illetve az arabok által használt fegyverek. Jobb oldalt, felülről lefelé (az eredeti feliratok szerintem nem stimmelnek, ezért zárójelben mögé linkeltem, hogy szerintem milyen gyártmányról van szó): török karabély 1880 (1887-es mintájú?), Martin Henry lovassági karabély 1871 (1877?), Martin Henry puska 1871, Mauser puska 1888 (1871-es mintájú?).  Egy biztos, egyik sem számított modern darabnak akkoriban.

Ha valaki eltünődött már, hogy mit szimbolizálnak a színek az arab nemzetek zászlajaiban, itt a válasz. A jordán zászló  mintája egyébként az Arab Felkelés zászlajából ered, melyet viszont egy brit diplomata, Sir Mark Sykes tervezett. Igen, ez az a Sykes, akinek a neve a Sykes-Picot egyezményben szerepel. Miután az első világháború lezárult, és az említett egyezmény miatti felháborodás valamelyest elcsitult, a britek 1921-ben kettéválasztották a Brit Palesztin Mandátum területét, és nagyjából a mai Jordánia területén létrejött az autonóm Transzjordániai Emirátus I. Abdullah király vezetésével, míg  a maradék terület továbbra is Palesztin Mandátum néven futott.

A két világháború közötti idő békésen telt, csupán néhány nomád rablóbandával kellett elfogadtatni, hogy immár egy olyan országban vannak, ahol rend és törvény uralkodik.

A képen a sivatagi járőrök felszerelése. Az örökségük máig tovább él a fegyveres erőknél.

1939-ben Sir John Bagot Glubb, alias "Glubb pasa" lett a fegyveres erők, akkori nevén az Arab Légió főparancsnoka. A Második Világháború alatt a Vichy kézen lévő Szíria ellen hajtottak végre rajtaütéseket, majd 1941-ben részt vettek a terület szövetséges kézre kerítésében. A képen az Arab Légió felszerelése, mely nem sokban különbözött a britektől.

1946-ban az ország kikiáltotta a függetlenségét Transzjordániai Hasemita Királyság néven, majd hamarosan következett az első arab-izraeli háború.

A britek által kiképzett és felszerelt Arab Légió volt gyakorlatilag az egyetlen ütőképes hadsereg, mellyel a formálódó Izraelnek szembe kellett néznie. A háború végére megszerezték Ciszjordániát és Kelet-Jeruzsálemet, ennek megfelelően 1949. áprilisában az ország nevét Jordániai Hasemita Királyságra, röviden Jordániára változtatták. Az arab világban sokaknak nem tetszett, hogy I. Abdullah király tárgyalásokba bocsátkozott az izraeliekkel a háború után (illetve már a háború alatt is) a végleges rendezést illetően, illetve hogy "elárulta a palesztin ügyet". 1951. július 20-án, az Al Aksza mecsetből kifele jövet a lépcsőn Musztafa Ashu, egy 21 éves palesztin szabósegéd lelőtte I. Abdullah-t. A merénylet pontos körülményei máig tisztázatlanok, azonban a kialakult helyzettel elégedetlen, befolyásos palesztinok, köztük Amin al Husszeini jeruzsálemi főmufti és a hadsereg tagjai is érintettek voltak az összeesküvésben.

A gyilkos pisztoly.

Ami azt illeti, a kialakult helyzettel az izraeliek sem voltak elégedettek, és ennek oly módon adtak hangot, hogy rendszeresen átjártak Jordániába lövöldözgetni és különféle szabotázsakciókat elkövetni. És ezek nem is mindig csendes, néhány kommandós által elkövetett rajtaütések voltak, hanem komplett gyalogsági dandárokat, páncélos-, tüzérségi- és légitámogatással is átdobtak. A kiállított izraeli fegyverek a sikeresen elkaszált akciókból származnak. Mint az elején említettem, 1967 kimaradt a tárlatból. Jordánia a totális háborút újabb határvillongásként kezelte, és erre nagyon csúnyán ráfizetett. (A minőségbeli esés egyik valószínű oka, hogy 1956-ban I. Abdullah fia, Husszein király menesztette Glubb pasát és a brit tiszteket, hogy csökkentse a britek befolyását az országban.) Az átcsapások nem álltak le a 6 napos háború után, hanem  a '70 évek kozepéig folytatódtak. A leghíresebb ilyen összecsapás az 1968-as karamehi csata volt.

A modern jordán hadsereg rendfokozatai és jelzései.

Őfelsége, Husszein király (1935 - 1999) fegyverei, tiszti pálcája, látcsöve, kardja és Koránja.

Maga a tényleges emlékmű az ismeretlen katona sírjával, ahol az  ünnepségeken koszorúznak, az épület tetején található. Ennek a kinyittatásához valószínűleg állami főméltóságnak kellene lenni egyszerű turista helyett, ezért csak távoli fotóink vannak.

A falakon a katonák nevei, akik 1916. óta életüket adták a hazáért és a királyért.

A múzeum  elég eldugott helyen van ugyan, de egész évben nyitva tart és a belépés  is ingyenes.